Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-07 / 184. szám
1984. augusztus 7. 5 Péntek Pedagógusok írják: A magatartásról Az isJkolai bizonyítvány legtöbbet kifogásolt érdemjegye a magatartás. A legtöbb szülő úgy van vele, hogy csak a példás osztályzatot tartja értékmérőnek, a többi fokozat mintha nem is léteznék. De mert van, és csakugyan nem minden tanuló kap példás magatartást, valamiféle erkölcsi fogyatékosságot gyanít a közvélemény már akkor is, ha jó a magatartás érdemjegye. Sok esetben nem is szándékos egy-egy szülői túlértékelés, hanem inkább a gyermek tulajdonságainak, viselkedésének nemismeréséből fakad. Meg azután van olyasféle mentési szándék is a szülőkben, hogy a jellembeli tulajdonságok ne a maguk valóságában kerüljenek felszínre. Az iskola sokoldalú követelést támaszt a tanulók irányában. A mérce elsősorban a közösségi igényekre vonatkozik. Törvényeit az iskolai házirend tartalmazza. Normáit a nevelési terv írja elő. Megtartásuk társadalmi érdek, ezen belül az egyén legjobb képességeinek, szokásainak kialakítását segíti. Módszere a meggyőzés. Az előírások megtartása mindenkire kötelező, aki túlteszi magát rajta, számolnia kell a következményekkel. Akkor is, ha a vétséget a szünidőben követi el valaki. A tanítási időben is előfordul, hogy a szülő könnyen egyetért gyermekével, ha megszegi a merevnek tartott iskolai törvényeket. Nemegyszer szinte virtusnak számít az előírások kijátszása. De gondolt-e és egyáltalán gondolnak-e a szülők azzal, hogy az ily módon vállalt cinkosság beláthatatlan szakadék szélére vihet el. Sokszor a magunk kényelméből nézzük el a hibákat, nemegyszer azzal védekezünk, ha az apróbb botlások súlyosabb vétséghez vezetnek: minket a társadalom iránti kötelezettségek akadályoznak abban, hogy törődjünk gyermekünkkel. —szer—i— Esemény-lesen hajnaltól délig Heggel fél hat. Ébredezik a megyeszékhely. A MÉK telepén három teherkocsi indulásra készen áll a friss zöldség-, gyümölcsszállítmánnyal. Mire kinyitnak az üzletek, helyben lesz a paradicsom, paprika, dinnye. Sajben Jánossal, a telep vezetőjével találkozunk. — Mintegy öt—hat vagon árunk van itt jelenleg. Ez többnyire paradicsom, paprika, uborka és dinnye. — Milyen az áru minősége? — Nem a legprímább, főleg a paradicsomé. Ezt az időjárás számlájára írhatjuk. Munkások serénykednek a mérleg körül, ök állítják össze a rendelést az üzletek számára. — Van itt munka bőven — magyarázza a telepvezető. — Bélés külföldi szállítmányok összeállítása, lótás-futás... A diszponens, Vágvölgyi Má- tyásné külföldi szállítmányokkal foglalkozik. — Most hat vagon exporthagymát küldünk az NSZK-ba — mondja. 7 órától 11-ig A konzervgyár paradicsomfeldolgozója előtt állunk Huszka Tiborral, a laboratórium vezetőjével. Kísérőm bemutat két üzletembernek. Nagy László, a Hajdú megyei FÜSZÉRT-től jött az 1964—65 évre megkötött diszpozíció realizálása végett. A babfeldolgozáshoz érünk. Va- kációs diákok tisztítják a zöldbabot. — Jöjjön csak — invitál kísérőm — bemutatok egy mérnökfiókát. Kis Aranka csabai kislány, aki Ogyesszában, az élelmiszer- és hűtőipari főiskola ösztöndíjas hallgatója. — Most végeztem az első évfolyamot. Még van négy évem. — És azután? — Hazajövök. Ide, a Békéscsabai Konzervgyárba. Itt szeretnék dolgozni. — Tanulóm volt — mondja Huszka elvtárs büszkén. — Most a nyári szünidő idején itt gyakorol nálunk. Aranka szerint a főiskolán szovjet, mongol és magyar fiatalók/ tanulnak. 11—12 óra Ebben az órában egy konyhába kukkanthatnánk be. A MÁV személyzeti konyhájára esik a választás. Mielőtt szólnánk, kettőt- hármat beleszippantunk a konyha levegőjébe. — Töltött paprika — állapítjuk meg. Hajdú Zsigmond konyhavezető siet állításunk igazolására — Nyolcszáznegyven darab töltött paprika várja az éhes személyzetet. Négyszázhúsz személy étkezik naponta ebédlőnkben. Kitűnő a konyha főztje. Egy baj azért van. Nagyon szűk a hely. Nem ártana bővíteni egy kissé. A konyha- és az étkezőszemélyzet nem venné rossz néven... Pálvölgyi András Nagy a látogatottság a gyulai könyvtárban A gyulai járási könyvtár nemrég bővített és modernizált hatalmas „L” alakú épülete a látogatottságra is kihatott. A múlt év hasonló időszakához mérten nőtt a forgalom és a beiratkozottak száma. A járási könyvtár helyi kölcsönzést végző részlegének összesöl 1600 olvasója van az év első feléről szóló kimutatás szerint. Ez alatt az idő alatt az olvasók tizennégyezer kötetet kölcsönöztek. —r— Jókai-regény Békéscsabáról Párizsba postázva, francia fordításban Kék és piros betűs plakátok jelentek meg a csabai hirdetőtáblákon a napokban. Idegen nyelvű mind. Az a néhány szavas magyar szöveg, mely legalul olvasható, csupán annyit árul el a járókelőnek, hogy könyvekről van szó. A megfejtésre a békéscsabai antikvár-könyvesboltban bukkantunk. Életrevaló dologról kaptunk felvilágosítást. Hazánkban is rohamosan nő az idegenforgalom. Megyénkbe és közvetlenül Tanév előtt a gyulai gimnáziumban CSENDES a gyulai Erkel Ferenc Gimnázium épülete, hiányoznak a diákok, de a tanárok közül néhányon ilyenkor is órákat töltenek bent. Így kérdezhettük meg Jeges Sándort, a gimnázium igazgatóját: miként készülnek az új tanévre? Elmondta, hogy az előző évhez hasonlóan, most is hat első osztály lesz és érdekességként említette meg, hogy a tanulók jelentős része vidéki, mert a négy helybeli általános iskola mellett 31 vidéki iskolából jelentkeztek diákok a'gyulai gimnáziumba. Az első osztályok közül egy szakközépiskolai osztály lesz, ez a Gyulai Állami Gazdaságban a zöldségtermesztéssel ismerkedik majd. A többi osztályban vagy heti egy napon (5+1), vagy pedig heti két órában szereznek politechnikai ismereteket a tanulók. Ez komoly változást jelent az előző évhez képest, mert akkor az első osztályosoknak mindössze a felében volt gyakorlati oktatás. Az egyre növekvő társadalmi igény következtében tervbe vették, hogy a következő évben, tehát 1965 szeptemberében jelentősen növelik a szakközépiskolai osztályok számát is. Előreláthatólag egészségügyi harisnyakötő és irodai (adminisztrációs munkákat végző) szakok lesznek. Ugyancsak a tervek közé tartozik a nyelvi tagozatos osztályok számának növelése; ebből a tervből az idén már annyi megvalósult, hogy a francia tagozatú osztály mellett orosz tagozatot is indítanak. AZ ISKOLA legnagyobb problémája a tanteremhiány — mondotta. Már az előző évben is öt úgynevezett „vándorló osztály” volt, amelyek naponként, sőt nemegyszer óránként, más-más osztályban tanultak. Ebben az évben tovább fokozódik a teremhiány, mert ismét két osztállyal többet kell elhelyezni. Ennek következménye az, hogy — bár csak átmenetileg — a gyulai gimnáziumban is be kell vezetni egy-kót osztály délutáni tanítását. Valószínű, hogy elsősorban azok az osztályok lesznek délutánosak, amelyekbe zömmel gyulaiak, illetve kollégisták járnak. A helyzeten az új háromemeletes szárnyépület segítene, melyben a tervek szerint kilenc osztály és négy tanműhelyterem lesz. Az építést megkezdték, azonban oly lassan halad, hogy valószínű, nagyon hosszú idő eltelik, míg elkészül. Árus Erika ide, Békéscsabára is egyre több külföldi vendég érkezik. Jártuk- ban-keltükben magyar barátokra tesznek szert, ismeretségek kötődnek melyeket rendszeres levelezés követ. Időnként egy-egy névnap, ünnepnap ajándékozásra készteti az egymással levelezőket és ilyenkor az irodalomkedvelők Moszkvában, Prágában, Oslóban, Londonban vagy Torontóban örömmel fogadnának magyar szépirodalmi remekeket, de hát magyarul? Mit érnének vele, legfeljebb könyvespolcukra tehetnék külső dísz gyanánt. A magyar könyvkiadás szervei azonban lehetővé tették, hogy klasszikus és mai magyar írók műveit más országok irodalomkedvelője anyanyelvén olvashassa. Így jelennek meg egymás után az úgynevezett hungarikumok francia, orosz, német, angol nyelven. Ha valakinek Békéscsabán kedve támad külföldi ismerőse részére például Jókai, Móra, Kosztolányi, Szabó Magda, Karácsonyi Benő vagy mások szépprózai alkotásaiból küldeni, benyit a csabai antikvárboltba, megvásárolhatja és már postázhatja is, miként tette legutóbb egy csabai irodalombarát, aki egy párizsi barátját Jókai: Az aranyember című regényével örvendeztette meg, méghozzá francia nyelvűvel! Könyvkiadási szerveink eme egészséges ötletének hosszú jövőt jósolunk.-új— — Jó napot kívánok! Meglátogattak, kedveseim? Köszönöm szépen. Na, kerüljenek beljebb. Lássák, ilyen kicsi a lakásom, de ez nekem elég. Mondottam a gyerekeknek, tik csak lakjatok a ház nagyobbik felében, nekem jó ez is, én már kilencvenéves vagyok, úgysem házasodom meg.. i Ezekkel a szapora szavakkal fogad bennünket Gyulán, a Kapa utca 33. szám alatt egy kis termetű, de fürge szemű, mosolygós tekintetű öregember, Murvai István klarinétos, aki 1375. május 20-án született, és majdnem egy évszázad terhe nyomja a vállát, ha ... ezt hagyná Murvai István. A kicsiny lakószoba szokványos berendezési tárgyain kívül még három pár csizmát (2 ünneplőt és 1 hétköznapit), és egy tajtékpipát írnék itt a szobaleltárba. Nem tudni, Murvai István melyikre büszkébb inkább, mert a csizmákat azért csak elintézi azzal, hogy a mezítlábára mutat: „nyáron így is jó...”, ellenben a pipáról nagy A vén klarinétos műgonddal tart előadást: — Tudják, mikor vettem ezt? Ezernyolcszáz- kilencvennyolcban, Pesten, amikor vőlegény voltam ... Ügy nézzék meg, hogy igazi tajtékpipa, tükörtajték. Asszó- szépia és tenger habkeverék ... Murvai István még mindig a pipáját dicséri, én pedig már szeretném jövetelünk céljára, a klanirétra terelni a szót. — Üljön már le, Murvai bácsi! — próbálom megfékezni az izgő-mozgó ember túlságos élénkségét, aki azonban játékosan bakázva hárítja el a felesleges óvatosságot: — Dehogy ülök le, jobban szeretek én állni . ha a kezem is rendes lenne, de tudják, ezernyolcszáz-nyolcvanban többször eltörött és többé nem jött rendbe, rövid maradt... — mutat rendellenesen rövid karjaira, de a következő pillanatban már ismét nevet a szeme. — Szóval, a klarinétra kíváncsiak? Hát úgy tudják meg, hogy tizenöt éves koromtól játszom klarinéton. Több jó nevű karmester tanított rá. ötvennégy esztendeig volt bandám, amelyet én vezettem. Tizenkéttagú zenekarom vegyesen, fúvósakból és vonósokból állott. De sok lakodalmat, névnapot kiszolgáltam muzsikával ez alatt az idő alatt. De egyszer mindennek vége. Utoljára ötvenötben muzsikáltam zenekarban. — És mi lett a zenekar tagjaival, Murvai bácsi? — kérdezem. — Meghaltak mind, kérem, csak én vagyok életben a bandából... A vén klarinétos pár pillanatig maga elé tűnődik, azután ismét megjelenik az örökös mosoly dohányszín bajusza alatt. — De azért a klarinétom még megvan. Igaz, az unokám, akit tanítottam rajta muzsikálni, kicsit elrontotta, megreszelte a fúvókáját, hogy jobban szóljon, de azért még szól... Utött-kopott hangszertok kerül első és belőle egy Stowasser gyártmányú klarinét. Murvai István próbálja összeilleszteni az öreg zeneszerszámot, vizet is önt belé, hogy kiszáradt fája jobban szoruljon. Aztán nyílásával az asztal szélének támasztja és pár tétova, bugyborékoló hang után az ócska szerszámból felcsendül a klarinétos legkedvesebb dala: Erre gyere, amerre én, úgysem tudod, hol lakom én... Az öreg lábával veri is a taktust. Később kikísér bennünket és búcsúzkodás közben mintha valami bizalmas dolgot akarna közölni velem, félrevon és úgy mondja: — Amint látja, még jól érzem magamat, és szeretnék száz esztendeig élni ... szeretném megérni a századik életévemet ... Surányi Sándor Lapunkban július 28-án megjelent egy cikk a Wiener-Wal- zerral kapcsolatban. Többen bíztak a sajtó „hatalmában”, hogy bizonyára majd a vonaton minden a helyére kerül, mármint a paklikocsi a mozdony után, az étkező kocsi pedig középre, hogy elölről is, hátulról is körülbelül egyforma távolságból közelítse meg az utazó, éhező és szomjazó polgár. Ez azért is volt jogos kívánság, mert éppen benne voltunk a 30 fokos kánikulában, 8 bizony jólesett volna néha egy kis üdítő. Az elmúlt napokban a Wiener-Walzer újabb „örömmel” szolgált. Most már nemcsak megközelíthetetlen az étkezőkocsi, hanem ráadásul késik is a... gyors. Például július 31-én a Keleti pályaudvarra 15 óra 10 perckor futott be a vonat. Természetes, hogy ebben a percben nem indulhatott tovább Békéscsaba felé, holott a hivatalos menetrend szerint ez lett volna az ideje, így 30 perces késéssel vágott neki a távolságnak. Mindenki azt várta, hogy a vonat „ledolgozza” hátrányát, annál nagyobb volt a meglepetés, mikor Szolnokra 17.44 órakor érkezett meg, pontosan akkor, amikor már Békéscsabán kellett volna lenni. Békéscsabára csaknem 100 perces késéssel futott be a Wiener. Nem hisszük el, hogy ez a nemzetközi gyors öregbíti a MÁV tekintélyét és hírnevét. (—czi.)
