Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

tfM. augusztus 6. 3 Csütörtök Beérett a dinnye Dinnyevásár a csorvási piacon. (Fotó: Demény) qooooooooooooooooooooooooooooooooooooqoooooooooooo Az őszí forgalommal kapcsolatos teendők a megyei szállítási bizottság előtt Az áruszállítási feladatokat me­gyénkben egyre eredményesebben oldják meg. Ehhez nagyban hozzá­járul a megyei szállítási bizottság munkakooperációja is. Egy-egy nagyobb kampányfeladat előtt az AKÖV, a MÁV, a termelőszövet­kezetek, a különféle vállalatok és a megyei tanács képviselői mindig megbeszélik a teendőket. Leg­utóbb a gabonaszállításról tanács­koztak. Augusztus 21-re pedig az őszi forgalommal kapcsolatos te­endők megvitatását határozták el. Ezen a megbeszélésen a sarkadi és a Mezőhegyesi Cukorgyár, vala­mint a DÉLROST szállítási gond­jait beszélik majd meg. Meghívják majd mindazokat a vállalatokat is, amelyek az őszi időszakban az áru szállítására a szokásosnál több gépkocsit, vontatót foglalkoztat­nak, hogy a szállítás megfelelő koordinációját kidolgozhassák, A mezőgazdasági kiállításra viszi sertéseit a 17 éves állatgondozó Ifjú Molnár Ferenc KISZ-tag, a sarkadi Lenin Tsz sertésgondo­zója eddig is nagy népszerűséget vívott ki magának a járásban az­zal, hogy a rábízott állatokat hoz­záértéssel, szeretettel gondozza. Az idén az a megtiszteltetés érte, hogy a gondozására bízott serté­sek közül két süldőt és két anya­kocát, a-malacaival együtt, meg­hívták az országos mezőgazdasági 1 kiállításra. Az igen fiatal, 17 éves ! KISZ-tag felkíséri a kiállításra a maga nevelte állatokat, s augusz­tus 22-től a kiállítás befejeztéig f en n tar tózkodi k. let található. Közel háromszáz ablaka van, melyek meglepően szerény kdképzésűek. Nem mondhatjuk már el ezt az egy­szerűséget a kastély oldalán lé­vő, olasz reneszánsz stílusban épített üvegkupolás kápolnáról. Ybl itt újra otthon mozgott. A kápolna bejáratát oszlopos, tóm- panonos, hatalmas tölgyfaajtó emeli ki. A főépületet (amely te­hát német és olasz reneszánsz keverék) árkád köti össze az is­kolád és gazdasági épülettel. Ezt az öszekötő ívet a diákok a „só­hajok hídjának” nevezik. Régen grófok sétáltak rajta és alája ko­csik hajtottak, míg ma tanárok, diákok sétálnak, sietnek, beszél­getnek fent és lent, mivel itt je­lenleg mezőgazdasági technikum és kollégium van. Ha érkezéskor balra fordulsz a híd alatt és felmész a széles lépcsősoron, egy kovácsoltvas ajtón keresztül az előcsarnokba jutsz. Érdekes módon (az elbe­szélések szerint) Wenckiheimék ezt magyarosan előcsarnoknak nevezték, mi pedig mindig „hal”- ról beszélünk. Középen egy vas­kos, barokk stílusú, zöld terítővei borított asztal van. Körben szem­léltető vitrinek, tükör, egy mu­zeális kandalló Petőfi szoborral, hirdetőtáblák, fali karok és az iskola végzett növendékednek tablói láthatók. Az ajtóval szem­ben, a falon a technikum név­adójának fényképe és életrajza van elhelyezve. Alatta kis posta­láda... Az előcsarnok felnyúlik az emeletre; felül karzat öléli kö­rül. Építészek szerint ez a helyi­ség egyáltalán nem művészi ki­vitelű. Innen szemben a nagyta­naiéba és az igazgatód irodába, balra a lépcsőházba, jobbra pe­dig a gondnoki hivatalba és a kollégiumba lehet bejutni. Ez utóbbi a mi otthonunk. Itt la­kunk négy éven át. Valaki azt mesélte, hogy azokban a hatal­mas termekben, ahol most a kol­légistáiknak szekrényei állnak, a grófnak pipázója és afrikai tró­fea-gyűjteménye volt. A kandal­lókban hatalmas hasábfák pa­rázslovak, a gróf úr a pamlagon elnyúlva pipázgatott, és lába alatt a parkettán tigrdsbőrök he­vertek... Őszintén szólva, a mostani kép ennéd prózaibb, nincsen ilyen nagy luxus (mindenkinek egy szekrénye és egy ágya van), de jó! Nagyon jó! A közös munka, a közös tanulás, állandó együtt- lét, együttes örömök és gondok ezek azok a dolgok, amelyek egymás megbecsülésére, segítésé­re nevelnek; formálják az em­ber jellemét. A hálók persze most kicsit rendetlenek, mivel nagytakarítás van. Persze a „rend” az relatív fogalom. Mindig a megelőzőhöz hasonlítják, hiszen ez a mosta­ni rendetlenség is sok háziasz- szonynak dicsőségére válna. Min_ den héten szombaton akóllégis­Nem megnyugtató a békéscsabai szennyvízöntöző-telep egészségvédelme A szennyvíz felhasználásában me­gyénk az élenjárók közé tarto­zik. Békéscsabán, a Lenin Tsz- ben alig egy hónappal ezelőtt kezdtek hozzá a városban össze­gyűlt, néhány napig ülepített szennyvíz elöntözéséhez. Az út eddig rendkívül bonyolult volt, mert a hazai tapasztalatok hiá­nyában a megye vezető szakte­kintélyei közül alig akadt olyan ember, aki mindezért a felelőssé­get vállalta volna. Hogy az ország legnagyobb szennyvíz öntözőtele­pe mégis Békéscsaba határában létezik és igen jó eredménnyel üzemel, elsősorban annak a né­hány újért lelkesedő embernek köszönhető, akik az Élővíz-csator­nát Békéscsaba és Békés között meg akarták óvni a szennyeződés­től, a környékben élő embereket az igen veszélyes járványoktól, s a csatorna mentén húzódó kony­hakertészeket olyan zöldség piac­ra juttatásától, amelyek közvet­len kerülnek a lakosság ellátásá­ra. önmagában véve a szennyvíz elöntözésében ez igen jelentős eredmény. Azok a gyakorlati adatok, ame­lyek a szennyvíz felhasználásá­nak gazdaságosságát mutatják, kétségtelenül arról győzik meg az embert, hogy érdemes volt az értetlenséggel szembeszállni. A Lenin Tsz öntözőtelepén igen széfjen fejlődnek a növények. Az öntözést végző egyszerű tsz-gaz- dák megfigyelése is arról tanús­kodik, hogy a lucerna és a cukor­répa rendkívül gazdag terméssel hálálja meg a szennyvizet. Csu­pán 50—60 milliméter szennyvíz elöntözése, a korábban cérnavé- konyságú hajtásokat, ujjnyi vas­tagságúra növelte, s a kiszántásra ítélt lucernatábla harmadik ka­szálásra — az első két kaszálást nem öntözték — annyi szénát ták takarítanak. Kiporolják a szőnyegeket, felpasztázzák a gyö­nyörű parkettát.. Ha már a par­kettáról beszélünk, nem szabad elfelejtkeznünk „ellentétéről”, a mennyezetről sem, amely min­den hálóban szebbnél-szebb ki­képzésű. A kollégiumiban minden maipra pontos, előre meghatározott program van. Reggel hat óraikor az ébre&ztőcsen.gő megszólalása jelzi a nap kezdetét. Utána reg­geli, majd az órarend szerinti tanítás következik. Ilyenkor csendes a kollégium, kihalt, de délután ismét benépesül; szilen- cium van. Szilencium, azaz köte­lező csendes tanulás. Este aztán mindenki megtalál­ja az érdeklődésének megfelelő programot a szakkörök, vitakö­rök rajongói vagy éppen a tv-né- zők között. Természetesen ez csak évközben van így. Ilyenkor nyáron, kint a forró mezőn, a gazdasági gyakorlaton tanulnak, erősödnek, állnak helyt a jövő szakemberei, agrármérnökei. — Valóban, mennyi minden, és nagyszerű dolog!... Köszönöm a kalauzolást, és most már bú­csúzom. — Hát akkor szervusz. A vi­szontlátásra!... Szerencsés utat! — Köszönöm! És szerencsés utat kívánok én is valamennyi diáknak, ak; ebben az iskolában, ebben a környezetben végez! Réthy István termett, hogy alig győzték behor­dani. A szövetkezet vezetősége éppen ezért elállt a lucematábla kiszántásától, sőt a szennyvízüle­pítő-telep környékére — több táblában — a lucerna telepítését tervezi. A sok jó eredmény mellett azonban vannak bizonyos dolgok, amelyek az öntözővíz femasználá- sával párhuzamosan eddig nem kellően oldódtak meg. Lár a köz­egészségügyi szervek a környék lakosságát megfelelő védőoltás­ban részesítették, az öntözőtele­pein dolgozó 22 embernek két traktorosbódét bocsátottak ren­delkezésére a tiszta, és a munka­ruha különtartására, továbbá a tisztálkodásra. Nos, hát ez az, ami nem úgy oldódott meg, mint ahogyan azt a közegészség- ügy védelme megköveteli. Bár az öntözés beindítását tartalmazó okmányokban külön nem tesznek arról említést, hogy a 22 ember­nek hány mosdótál, vízhordó ve­der, milyen minőségű munka- és védőfelszerelés álljon rendelkezé­sére, hogy a szennyvízzel dolgozó ember a saját egészségét eredmé­nyesen védhesse, mégis ezekben a dolgokban kellene előrébb lépni. Nemcsak a telepen dolgozó 22 emberről van szó, hanem ezek családjáról és mindazokról, akik ezekkel az emberekkel kapcsolat­ban állnak, tehát az egész város­ról. A két traktorosbódé a 22 em­ber tisztálkodásához nem ele­gendő. Az egyik is és a másik is mindössze néhány négyzetméter alapterületű. Három ember «alig tud benne megmozdulni. De ke­vés az egy mosdótál is. A vödör hasonlóan. A magnolmósz és a szappan innen tulajdonképpen nem Irányozhatna, márpedig 1964. augusztus 3-án, hétfőn délelőtt itt csak szappan nélkül lehetett mosakodni. Így hát nem véletlen, hogy a szennyvíz elöntű­zésén dolgozó emberek nem szí­vesen tisztálkodnak a helyszínen. Szurtosan, bűzösen mennek laká­sukra, olykor még át sem öltöznek, ilyen ellátottság mellett ez nem is csoda. A szennyvízöntöző-télepen az emberek majd akkor tisztál­kodnak szívesen, ha az egy mos­dótálnál több lehetőség kínálko­zik: ha a hideg-meleg víz zuhany, a tiszta és a sziennyes ruhák jó elhelyezésére alkalmas épület meglesz, ha a korszerű egészség- védelmi és munkafelszerelések nem hiányoznak. Gumicsizmát és gumikesztyűt már kaptak, és olykor használják is. A védőoltás, amit annak idején kaptak, csak akkor nyújt kellő védettséget, ha az esetleges fertőzés megakadályozására az érdekeltek a tőlük telhető legtöb­bet elkövetik. A szén n yví zön töző-telepen az adott körülmények között az egészségügyi védekezésnek csu­pán minimális feltételei vannak! A 22 ember és családja, továbbá a környék 151 lakója, valamint Békéscsaba város lakosságának közegészségügyi helyzete ma már ennél többet követel. A szövetke­zet öntözőbrigádja lényegében megmenti az Élővíz-csatornát a szennyeződéstől, több tízezer em­bert egy esetleges innen kiinduló járványtól, a Békéscsabai Kon­zervgyárat több százezer forint beruházást igénylő szennyvíz- derítő-telep építésétől, a víz- és a csatornaműveket a meglevő de­rítőtelep nagyobb arányú bővíté­sétől. A felsorolt megtakarítások túlhaladják az 1—1,5 millió forin­tot. Egy állandó épület hideg-meleg víz fürdő, öltözőszobák berendezése, a megfelelő védőruhák beszerzése ennek jóformán csak 5—6 száza­lékába kerülne. Békéscsaba taná­csának, a konzervgyárnak, a víz- és csatomaműveknek éppen ezért az öntözésben dolgozók és család­tagjaik egészségvédelmére érde­mes lenne az eddiginél még több figyelmet és gondot fordítani. Dupsi Károly Lengyel baromfiipari szakemberek Békéscsabán A Baromfiipari Országos Válla­lat békéscsabai gyáregységéből júliusban szakemberek látogattak Lengyelországba, ahonnan tapasz­talatcserére technikusok és mér­nökök érkeztek a napokban a me­gyeszékhelyre. A lengyel szakem­berek egy hónapig tanulmányoz­zák a baromfifeldolgozás techno­lógiáját az áru beérkezésétől az elszállításig, ök is bekapcsolód­nak a szalagban dolgozók munká­jába és a termelés irányításába, hogy minél jobban elsajátítsák a munkamódszereket. Mint mondot­ták, erre szükség van, mert Len­gyelországban jórészt magyar gyártmányú gépekkel dolgozzák fel a baromfit, s a berendezések szakszerű kezeléséhez nincs elég gyakorlatuk. Ezen túl pedig a ba­romfiipar fejlettebb fokon áll ha­zánkban, mint náluk. A tanulmányút részvevői ellá­togatnak Gyulára, Szegedre és a Balaton partjára is. Tarlóvetés a háztáji jószág takarmányozására Figyelemre méltó kezdeménye­zést valósít meg az endrődi Bú­zakalász Termelőszövetkezet. Tag­jainak kérésére, a háztáji állatál­lomány takarmányellátására, ed­dig 15 hold gabonaföldet adott zöldtakarmány-termesztésre. Az érdekelt szövetkezeti gazdák ösz­szeadták a vetőmagot, a tsz fel­szántotta és elvégezte a tarlóve­tést. A csalamádénak vetett kuko­ricát a háztáji gazdaságok zöldta­karmányként, a talajmunka díjá­nak térítése ellenében kaipják meg a szövetkezettől.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents