Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-06 / 183. szám

1964. augusztus 6. 2 Csütörtök Képeslap Latm-Amerikából Lakomák az óceán felett Pintér István (Folytatjuk) Szerencsés utat A Szovjetunió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság kormányainak közös nyilatkozata MOSZKVA A Szovjetunió, ez Egyesük Álla­mok és az Egyesült Királyság kor­mányai a moszkvai szerződés aláírá­sának évfordulója alkalmából közős nyilatkozatot adott, amely Így hang­zik: „Egy évvel ezelőtt a Szovjet­unió, az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság képviselői alá­írták a légköri, a magaslégköri és a víz alatti nukleáris fegyverkísér­letek eltiltásáról szóló szerződést. Ez a szerződés előrevitte boly­gónkat a béke további megszilár­dítása felé és hozzájárult a fegy­verkezési verseny fékezéséhez. Ez a szerződés minden férfinak és nőnek azt a szilárd meggyőződé­sét adja, hogy ők és gyermekeik tisztább levegőt szívhatnak és egészségesebb, kevésbé fertőzött világban élhetnek. A genfi lesze­relési tárgyalásokon részt vevő Stanleyvilleben amerikai konzulátus kertjén át­gázolva igyekeznek a támadókat feltartóztatni”. Az AP arról tudósít, hogy az egyik ésaak-kaitangad vezető nyi­latkozata szerint a partizánok újaíbb sikereket értek el, elfoglal­ták Baudouiawillet. * Kedden a kenyai fővárosba ér­kezett Laurent Kabila, a kongói nemzett felszabadítási bizottság egyik vezetője. Nyilatkozatában elmondotta, hogy a kongód felsza­badítása mozgalom célja jelenleg nemcsak Stanleyville elfoglalása, hanem az egész Kongó birtokba­vétele. Csőmbe kormánya — mon­dotta Kabala — .Árulókból és megvesztegethető személyekből áll.” Kabila egyébként Nairobiból európai körútra indul, amelynek során — mánt mondotta — „bará­tokat látogat meg Párizsiba" Lon­doniban és Nyugat-Németország- ban.” (MTI) Budapest és Santiago de Chile, dél-amerikai utam első állomása között több mint 14 ezer kilomé­ter a távolság. A repülőgép, a SAS óriási Convair Coronado gé­pe Prágából indul, és 27 óra alatt teszi meg az utat. Közben hat időzónát is átrepül, az utas tehát hat órát visszanyer az utazásra fordított időből, hogy aztán haza­felé jövet ismét elveszítse. Köz­ben egyetlen percig nem ér rá unatkozni vagy éppen félni. Van elfoglaltsága éppen elég... — Tele van a gép, uram — mondta búcsúzóul Mister Set- ten green, a skandináv légitársa­ság párgai irodájának vezetője a repülőtéren, a lépcsőnél. — Egyet­len üres helyünk sincs! Konkurrens légitársaságok Setten green úrinak széles mo­soly sugárzik az arcán. A Coro nadóba 99 utas fér. Nem kis fel­adat a járatot utasokkal megtöl­teni, hiszen a repülőjegy ára csillagászati összeg. Turistaosz­tályon, ahol én utazom, oda-vissza 1924 dollárba és 70 centbe kerül a Frága-Samtiago repülőút. Az el­ső osztályon 1592 dollárt és 80 centet kell fizetni ugyanezért az útért. Ráadásul természetesen nemcsak a SAS repül Dél-Ameri- kába, hanem valamennyi jelentős légitársaság. A járat sok, az utas, legalábbis a férőhelyek számához képest, kevés. A SAS-nak, akár­csak a többi légitársaságnak az a legfőbb gondja, hogy a saját já­ratának nyerje meg az utazókat Minden légitársaságnak meg­van a maga jellegzetessége. A spanyoloké például ingyen jegye­ket ajánl fel spanyolországi uta­zásokra azoknak, akik tengeren­túlról velük utaznak Európába. A PANAM, a nagy amerikai légitár­saság a whiskyt veti be a csatába. Nemcsak az első osztályon, ahol egyébként valamennyi társaság gépén korlátlanul lehet ingyen italt fogyasztani, hanem a turista- osztályon is bőségesen adja az utasoknak az alkoholt, ingyen és bérmentve. Hamar meggyőződhetek arról, hogy a SAS a servic-ével, vagyis az utas kiszolgálásával versenyez. A 99 személyes, tízezer méter ma­gasságban óránként ezer kilomé­ter sebességgel repülő Coronadón Prága és Santiago között négy­szer cserélik az öt—öt tagú servi­ce-brigádot. Minden brigád há­rom légikisasszonyból és két ste- wardból, „légi-fiúból” áll. Minden brigád négyszer vált ruhát mun­ka közben. Más öltözetben hord­ják körül a folyóiratokat, megint másban kínálják az italt, majd hozzák a bőséges ebédet. Az éte­lek egyébként válogatott ínyenc- falatokból állnak. Riviérái újburgonya, skandináv sajt Az elv: az utas a legkorszerűbb repülőgéppel hasítja a levegőt, s a hasán is érezze, hogy a modem technika korszakában nincs lehe­tetlen. Miközben az egyenlítő tá­jékán repül, egyen francia, rivié- rai újburgonyát, skandináv saj­tot, chilei rákocskákat, svájci tej­csokoládét, igyon hozzá brazil kávét, s minderre valódi mün­cheni sört hörpintsen. Olyan me­nüket etetnek végig az emberrel, ami valóságos vagyonba kerülne, ha étteremben rendelné meg. így is sokba kér*1, de a repülőjegy árának mégiscsak egy töredékét teszi ki. S a verseny alapszabálya: tegyél meg mindent az utasért... Ezért kapunk mi is az úton — útitáskától kezdve, papucson át a legyezőkig — vagy tucatnyi aján­dékot. Először úgy tűnt, mintha ingyen adták volna, pedig való­jában nagyon is sokba került. Persze, ennek a túlságosan elő­zékeny kiszolgásának más szere­pe is van. Hiába tudja minden utas felszálláskor, hogy statiszti­kailag sokkal kisebb eshetősége van katasztrófára, mintha gépko­csin vagy vonaton utazna, azért mégis szorong egy kicsit. A sok) ajándék kiosztása, az étkezések le-i kötik a levegőben az utasok fi-i gyeimét, nincs idejük semmirey legkevébé félni. „Itt Westerlund kapitány besié/í" Alighogy felszáll a gép az egyik repülőtérről, már hozzák is az ajándékot, aztán a reggelit, a tíz­órait, az ebédet, az uzsonnát, a vacsorát, s máris felhangzik a kapitány hangja: — Itt Westerlund kapitány be­szél! Búcsúzom azoktól az utasa­inktól, akik most elhagyják a gé­piét. Remélem, kellemesen utaztak és a SAS ismét köszörrtheti önö­ket újabb útjaik alkalmából! A kapitány minden leszállás előtt megismétli ezt a mondóká- ját. Ez is a service-hez tartozik. Angolul kezdi, aztán jön a német, a francia, a spanyol. A pilóta sok. Lusaka A Zambiában — régebbi nevén Észak-Rhodesiában — közel két hete folyó vallási törzsi villongá­sok kedden ismét fellángoltak. Két nagyobb összecsapás zajlott le, az egyik Chinsaütól délre, a másik a Lundazitól északra fekvő Chi- poma faluban. A kormány fegy­veres erői ellen lándzsákkal fel­fegyverzett vallási fanatikusokba Lumpa nevű szekta tagjai táma­dást intéztek. A szekta 90 harco­sa meghalt, többen megsebesül­tek. Halálos áldozataik száma az összetűzésék kezdete óta ezzel 360-ra emelkedett. A Lumpa szekta taigjaiiit veze­tőjük, a magát prófétává kikiál­tott Alice Lenshina tüzeli fegy­veres harcokra, aki elhitette kő­Johnson elnök nyilatkozata New York Johnson, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy az ame­rikai fegyveres erők „válaszintéz­kedéseket tettek” nemcsak az el­lenfél hajói ellen a vietnami öböl­ben, hanem a Vietnami Demokra­tikus Köztársaság területén mű­ködő parti kiszolgáló objektumok ellen is”. Johnson rádió- és televízióbe­szédben fordult az amerikai nép­hez. Közölte: utasította Steven- sont, az Egyesült Államok ENSZ- képviselőjét, hogy követelje a Biztonsági Tanács haladéktalan összehívását. Az amerikai elnök a kongresz- szusi vezetőkkel folytatott tanács­kozása után tette ezt a nyilatko­zatot. (MTI) , nyelvű, udvarias köszöntője némi nyugtalansággal tölt el. Mustrál- gatom a kapitányt, fiatal ember, legfeljebb 30 éves. Nem sok ideje juthatott a pilótamesterség elsa­játítására, ha folyton nyelveket kellett tanulnia... Ez azonban csak amolyan légi­tréfa. A gép pompásan repül, s öt perccel a menetrend szerinti érkezés előtt, több mint 14 ezer kilométeres út után, simán lan­dol a santiagói repülőtéren. Voltak, akik indulás előtt azt tanácsolták, ne egyek semmit, mert üres gyomorral könnyebb elviselni a légi viszontagságokat. Nos, leszállás után két napig kop­laltam. A servicének nem tudtam ellenállni, s túlságosan megtöm­tem a gyomromat, tízezer méter magasban— Utcai harcok StanleyviUe A felkelők által megrohamozott Stanleyvilleben, a kongói volt keleti tartomány fővárosában kedd óta folynak aa utcai har­cok. A felkelők a városban el­foglalták a kormánycsapatok egyik kaszárnyáját. A város repülőterét lezárták. Michael Hoyt amerikai konzul rádióüzenetében arról számolt be, hogy a karmánycsapatok „az vetőivel, hogy nem fognak rajtuk a katonák golyói, vagy ha mégis, akkor a mennyországba kerülnek, s ehhez gondoskodott számukra „útlevélről”, azaz a szekta val­lási vezetőinek aláírásával ellá­tott papírlapokról. (MTI) Fényes főúri palotának nevezi az egykori történész azt a kas­télyt, melyet a hatalmas és kiet­len kígyósi puszta keleti felén építettek. Azóta hosszú évek tel­tek el és tizenöt évvel ezelőtt, a magyar szabadság hajnalán kö­zépiskola lett a grófi rezidenciá­ból. Szabadkígyóson megáll a vo­nóit. Leszállsz.... Sohasem jártál itt? Balra egy hosszú üzletópület, jobbról meg a templom, mély mellett még néhány ház sorakozik, az­tán úgy látszik, hogy semmi több. Valóban, itt jóformán sem­milyen települést nem lehet lát­ni, nemhogy parkot és kastélyt, de ha keresztül mész a tangaz­daság majorján, már messziről meglátod a parkot, és szemedbe tűnik egy tábla, mely tudomá­sodra hozza, hogy védett terü­let ez, ahová belépsz. A cement­lapokból 'kirakott utat, — mely gyakran kanyarog veled — elő­ször bokrok, cserjék, ha­talmas tölgyek és fenyők, majd ismét tölgyek kísérik a kastélyig.. Útközben sok min­dent láthatsz. Láthatod a nap­sütéses tisztásokon a rengeteg vadszázszorszépet (Bellis pere­mis), mely az Alföldnek igen rit­ka növénye. Hajnalban itt min­dig láthatsz néhány őzikét. Ezen a részen vannak a hatalmas se­lyemfenyők, amelyek tetején, a volt varjúfészkekbein nemsokára fülesbagoly eteti tollasodó fió­káit. Itt van a napsütésben aranyié színekben pompázó, Alaszkából származó tujasor. (Thuja plicata aurea.) — Látod? Itt mellette pedig ugyancsak egy egzotikus fa, a kínai páfrányfe- nyó (Gingkó Bilorna) díszük. Igen díszük, aimiit különösen ak­kor hinnéd el, ha látnád ősszel is, amikor égre meredő ágadnak szív alakú levelei csodálatos színben pompáznak. Ha pedig az egész környéket a ginkgófán ke­resztül nézed és látod mögötte a rozsdabarna mocsári ciprust is, azt hiszem, nem túlzók, ha azt mondom, hogy elkápráztatnak a tobzódó színek. Jobbra a tó, amely felett egy kis vashíd hajol át. Ha itt megállaz, először a tó zöld vize tűnik fel, melyben már inkább békák, mint halak lak­nak, s csak annyi a munkájuk, hogy esténként néha-néha bele- kuruttyolnak a romantikus csendbe. Azt kérdik ilyenkor: „van itt valaki?” A parton egy hatalmas platán­államok hozzájárulásukat adták ehhez az ügyhöz. Ki kell emelni azt a pozitív szerepet, amelyet U Thant, az ENSZ főtitkára be­töltött az atomfegyver-kísérletek három közegben való eltiltásáról szóló szerződés megkötésében”. . >,A szerződés aláírásának pilla­natától a világ államainak több­sége — több mint száz állam — csatlakozott a három eredeti rész­vevőhöz. Azóta is történtek újabb, bár korlátozott lépések, hogy csökkenjen az emberiséget fenye­gető nukleáris veszély. Ilyen volt az ENSZ-közgyűlés 1963. október 17-i határozata, amelynek értel­mében nem juttatnak kozmikus pályára tömegpusztító fegyvere­ket, és ilyenek voltak azok a lé­pések, amelyeket a Szovjetunió, az Egyesült Királyság és az Egye­sült Államok tett ez év első hó­napjaiban a plutónium és a dú­sított urán gyártásának csökken­tésére. Ezek jelentős és hasznos lépé­sek, bár csak első lépések. Meg kell oldani komoly problémákat és nézeteltéréseket, hogy fordulat következzék be a fegyverkezési verseny enyhítése, a hatékony le­szerelés és a biztonságos béke irányában, őszinte gondot fordít­va minden nemzet igazi érdekei­re, építő jellegű erőfeszítéseket téve az ezeket az érdékeket szol­gáló egyezmények elérésére, to­vább haladhatunk a kölcsönös megértéshez és a békéhez vezető úton”. „Amikor megemlékezünk a lég­köri, magaslégköri és víz alatti atomfegyver-kísérletek eltiltásáról szóló szerződés aláírásának első évfordulójáról, kijelentjük, min­den lehetőt meg akarunk tenni azért, hogy tárgyalások útján ren­deződjenek a megoldatlan prob­lémák, hogy megszilárduljon az ál­talános béke, amelynek áldásait minden állóim — nagy és kicsiny —, minden nép egyaránt élvez­hetné”. fa, földöm guggoló törpefenyők, kúszó borostyánok és hatalmas mocsári ciprusok láthatók. A park aljnövényzete szánté mindenütt borostyán és mahó- nda. Ezek között ugrál a renge­teg feketerigó, sitiglinc és ökör­szem, melyeknek dallamos füty- tye örökké betölti a parkot. A tóhoz vezető keskeny táplálócsa- tomácska mellett feljőve ismét előbukkan aiz isimerő® kis „kocka út”, melyet itt már hatalmas ár­nyék takar el. Azt a kastélyt, amelyhez ez az árnyék tartozik, a múlt század nyolcvanas évei­ben Európa-szarte megcsodálták, és mintájára hasonló modorban épültek az időben Németország­ban, Svájcban és Ausztriában a főurak hivalkodó vidéki ottho­nai. A Wenckheim grófok Ybl Mik­lós tervei alapján építtetett kas­télya német reneszánsz stílusú. Bizonyára megbízói írták elő a stílusát, mert Ybl, ahol lehetsé­ges volt, az olasz reneszánsz tö­mörebb, tartózkodóbb nyelveze­tét követte. A kígyósi kastély in­kább a hivalkodó gazdagság, mint a mértékadó előkelőség ki­fejezője, 1875-től 1879-ig építet­ték. Az épületnek egy nagyobb főtomya és egy kisebb, obeli szik­hez hasonló tornya van. A nagy torony alatt szabad lépcsősor ve­zet le a bukszuskertbe. A kas­télynak ez a fő homlokzati ré­sze. Egyemeletes épület, de a kö­zépső részén egy rejtett féleme­Vallási fanatikusok harcai Zambiában

Next

/
Thumbnails
Contents