Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-04 / 181. szám
1964. augusztus 4. 3 Kedd Vizsga előtt... A holnap városa Tiszaszederkény 1950-ben még — akik már akkor is itt dolgoztak, emlékeznek rá — búzaföldek és kukoricatáblák álltak ezen a vidéken. Óriási munka kezdődött, harminc vállalat kétezer dolgozója építette a kombinátot. Romániából vezetéken megérkezett a földgáz, ami Tisza- szederkényen a nitrogénműtrágya- gyártás alapanyaga. A Szovjetunió szakembereket és tervdoku- mentációíüat küldött; hatalmasgépi berendezéseket szállított, igen előnyös feltételek mellett, hosszú lejáratú kölcsönre. A savüzem már teljesen készen áll. Várja a próbaüzemelés megindítását. A TVK dolgozói jogos büszkeséggel emlegetik újszülött lakk- festék- és műgyanta-gyárukat: több új termékük már külföldön- is sok sikert aratott. Épül a polietilén-gyár —■ szovjet tervdokumentáció alapján, ma- J gyár mérnökök tervei szerint. 1 Évente 24 ezer tonna polietilént termel majd az üzem, amely csomagolástechnikánk fejlesztésében és a hazai szigetelőanyagok gyártásában kap rendkívül fontos szerepet. Mire teljes kapacitással dolgozik a TVK, évente 210 ezer tonna ammonsalétromot és 10 ezer tonna karbamid műtrágyát ad a mezőgazdaságnak. A TVK termelésének volumene műtrágyamennyi- 6ég hatóanyagban kifejezve csaknem annyi lesz, mint a Pécsi Nitrogénművek és a Borsodi Vegyiművek jelenlegi együttes termelése! Ez az év bizonyára piros betűvel kerül a kombinát nagy emlékkönyvébe: ősszel megindul a próbaüzem, a gyár komplex kipróbálása. Vizsgáznak majd az építők, de az egész ország színe előtt vizsgázik maga a TVK is. Regős István még mindent meg is kell köszönni... mert mindenki szeret... Vera körülnézett a kórteremben, hová meneküljön. — Csak éppen öt perce nincs senkinek, hogy belém nézzen... Vera sírva futott ki a teremből. Mindenki engem nézett. — Korán kezditek — szólt át Józsa Sándor, most nem tréfából. Hátat fordítottam neki. Megint besötétedett. Mindig féltem a kórházi sötéttől. De akkor este inkább magamtól tartottam. Torkon szorított a ragadós sötétség. Az ágy alá nyúltam. A demizson vidáman kotyogott. A klinika órája tétova, gyáva hangon ütötte a tízet. Az alattomos, gyenge kalimpálás sokáig egyre hangosabban zúgott az agyamban. Lecsúsztam az ágyról. Nagy keservesen felhúztam a nadrágomat a pizsamára. A portásfülke világos volt, de az öreg kiment valahová. Szerencsémre a kapu előtti taxiállomáson két kocsi is állt. — Parancsol? — A takarékházba. Nem tudtam beszállni a kocsiba — Mi lesz? — Segítsen ... nem kívánom ingyen... — Ó kérem... Erzsi nagyot nézett. — Azt hittem, soha nem jön... — Miért ne? ... Hosszú konyhán és sötét fürdőszobán keresztül vezetett a szobájába. — Jaj, most mit adjak enni? Már minden zárva ... — Nem vagyok éhes. — Valamit... — Igazán nem. — Akkor iszunk. — Jó. — Pertut. — Hamisan kacsintott. Míg előszedte az üveget, körülnéztem. Ócska, régi bútorok. Tisztaság. Csővázas keretben lavór, a földön kancsó. — Akkor... Kart karba öltve ittuk fenékig a keserű, rossz bort. — Szervusz. — Szervusz. Mit láttak a békési járásiul Németországban ? Volt köztünk tsz-elnök, mezőgazdász, párttitkár, főkönyvelő, növénytermesztő, állami gazdasági igazgató, községi tanácselnök, valamint járási tanácsi és járási pártbizottsági tisztségviselő. Drezda környékén egy termelőszövetkezetet, Berlin környékén pedig két állami gazdaságot látogattunk meg. Igen szívesen fogadtak bennünket, és hamarosan kevésnek bizonyult az az egy tolmács, aki velünk volt. A meglátogatott termelőszövetkezet 150 hektár földön gazdálkodik, 70 állandó és 40 idénymunkással. A 150 hektárból 11 hektár a kertészet, melynek jelentős részét a nagyon korszerű üvegházak foglalják el. A mi viszonyainkhoz képest ez kicsi gazdaság, de a drezdai járásban 117 termelőszövetkezet és 27 kertészeti gazdaság működik, s a gazdaságok átlagos területe 300 hektár. A német elvtársak úgy tájékoztattak bennünket, hogy náluk is beindult a folyamat a kis gazdaságok egyesítésére. Űj beruházásokat ennek figyelembevételével létesítenek, a jövendő nagyobb gazdaságokra méretezve. Meglepett bennünket a tsz székháza. Emeletes kis üvegpalota, melyben többek között irodák, nagyon korszerű konyha és ebédlő foglal helyet. A tsz-központ eléggé kihalt volt A tájékoztatás szerint minden épkézláb ember az aratással volt elfoglalva. Az üvegházakban és a szabadföldi kertészetben lányok, asszonyok szorgoskodtak. A gyerekek részére a tsz tart fenn napközit, melyben kis és nagy gyerekeket láttunk együtt egy fürdőmedencével ellátott árnyékos udvaron. A német elvtársaknak igen magas termelési terveket kell teljesíteniük. A gazdálkodás fő iránya a zöldségtermelés, ezen belül is az üvegházi uborkatermesztés. Hatszázezer márka (körülbelül 2 millió 400 ezer forint) termelési értéket kell a kertészetben létrehozniuk. Háromszáznyolcvanöt kilogramm húst kell elől Irtaniuk egy hektárom. Tervüket évről évre teljesítik, amit nagyban elősegít a vezetők magas képzettsége. Az elnök és az állattenyésztés irányítója agrármérnök, a kertészetet két főiskolát végzett ember irányítja. A tagok a gépekhez értenek, nincs probléma a kertészetben használt traktorral sem. A munkateljesítményt munkaegységgel mérik. A tavalyi esztendőben — átszámolva — 42 forint volt egy munkaegység értéke. Egy tag átlagos jövedelme — szintén átszámolva — 19 200 forint volt. Ez ott közepes jövedelemnek számít, ettől volt jobb és gyengébb is a járásban. A vezetők is munkaegységben kapják javadalmazásukat, mely a tervteljesítéstől függően emelkedik vagy csökken. A tagok jövedelmét a háztáji gazdaság jövedelme is kiegészíti, , mely azonban nem hasonlítható össze a nálunk kialakított háztáji gazdálkodással A meglátogatott termelőszövetkezetben 15 ezer négyzetméter a háztáji terület, de ezt is közösen művelik, s termését, a végzett munka arányában, természetben osztják szét. Amikor Berlinbe mentünk, a gyorsvonat ablakából megfigyelhettük, hogy német földön legnagyobbrészt hárommenetesen aratnak. A gabonát rendre vágják, majd rendfelszedő kombájnnal elcsépelik, a kombájnszalma renden maMég mindig anyaghiány nehezíti a tsz-építkezések folytatását Ebben az évben igen jelentős J a meglévő épületek bővítéséből épületekkel giazdagodnak a tér- áll. Csak istállóépítkezésre 24 millió forintot fordítanak a termelőszövetkezetek. Tizenhét helyen az alapozást, a falak raká- isát elkezdték. Több tsz-ben azona termelőszövetkezetek. Terv szerint 23 istállót építenek. Ezek egy része 50 és 100 férőhelyből, továbbá : Szájoncsókolt, én meg vissza. Leültünk az ágy szélére. Ismét töltött. Ittunk. Odabújt hozzám. — Én ma leiszom magamat. — Miért? — kérdeztem és fél kézzel átöleltem a derekát. Szépen eltette a kezemet. — Ne haragudj — és szomorúan mosolygott. — Te ne haragudj. — Ugyan. Pocsék az egész. — Mi? — Nekem semmi se sikerül. Te tetszettél nekem. — És most? Töltött. Ittunk. Vállatvonit. Szájoncsókolt. — Mindegy. A férfiak .., — Igyunk. — Most te tölts. Töltöttem. — Nincs szerelem, csak csalás ... — Tévedsz... — Ó, te nagyokos... — felcsapta az államat. Hosszan csókolóztunk. Kiittuk a negyedik kétdecis pohár bort is. ('Folytatjuk) ban anyaghiány nehezíti a munkálatokat. A házi kivitelben készülő istállók egy részénél sajnos a munka üteme igen lassú. így van ez az örménykúti Egyetértés Tsz-ben is, ahol egy 100-as istállót építenek. Máshol a tégla, a hullám- és az etemitpala hiánya nehezíti meg a munkát. Téglából másfél millió, hullámpalából 8000 négyzetméter, etemitpalából pedig 5000 négyzetméter hiányzik. Erre az évre egyenként 4—5 ezres tojóház építését tervezték. Ezek közül — Mezőmegyeren — csak egyhez kezdték hozzá. A sarkadi járásban az anyaghiány mellett a ktsz munkaszervezésében mutatkozó fogyatékosságok is lassítják az építkezés ütemét. A fúrott kutak valamennyi tsz- ben év végéig elkészülnek. A tervezett 17-ből tizenhatot már fúrnak. A termelőszövetkezetek beruházásai közül legkiemelkedőbb egyensúllyal a villamosítás halad. A belső villamosításban a ME- GYEVILL dolgozói derekasan állnak helyt. 74 tsz-ben a megadott ütemtervet eddig még mindig í eredményesen betartották. i rád, amit jórvabálázó présel ős sze. Berlin környékén az egyé b program mellett két állami gazda - ságot látogattunk meg. Az egyikben gépesített tehenészetet, a ms síkban gépesített sertéshizlalda volt módunkban megtekinten Mindkettő célgazdaság. Az a feladatuk, hogy Berlin lakosságát ellássák élelmiszerekkel. Szarvas marha-, sertés- és baromfitenyésztéssel foglalkoznak. A gépesített tehenészet különösebb meglepetést nem okozott, de említést érdemel a fejőház és tejház rendkívüli tisztasága és célszerűsége. A szakemberek véleménye szerint nálunk még kor szerűbb is van, de kevés. Annii' nagyobb meglepetést okozott az amit a sertéshizlaldában láttunk. A gazdaság 6000 férőhelye hizlaldája évente 12 ezer hízóser tést állít elő, 35 kilogramm súlyé korban vásárolja, és 100 kilo gramm súlyban értékesíti a serié seket. A sertésólak egyszerű kivi telűek. Tetejük préselt szalmalc- pokból, kátránypapír-fedéssel készült, 50 méter hosszú és 10 méter szélesek. Középen etetőútta’ két részre vannak osztva. Az etetőét szélén mindkét oldalon etetővályú fut végig, és a sertések az etetőúttól karámmal vannak elválasztva. Belül ugyancsak karám biztosítja a falka elválasztását. Két ilyen ól között kifutók vannak létesítve, szintén karámfából. Az ólakat betonút veszi körű és szintén betonút vezet az ólai: közelében épült gépesí tett raktárho, és takarmányelőkészítőhöz. Egész utcát képeznek ezek az épületcsoportok. Egy ólban 250 darab sertést tartanak, s egy ember 750 sertés gondozását látja el. A munka nem nehéz. Bizonyság erre, hogy a gondozók közt hét nő dolgozik. Éppen etetéskor tartózkodtunk ott, és módunkban volt megfigyelni, hogy egy perc alatt 250 sertésnek adtak enni. A takarmányelőkészítőből kisméretű tartálykocsival szállítják a takarmányt az ólakhoz. A kocsi motorja kis teljesítményű, az egész emlékeztet a motoros targoncára. Az ól etetőútján végighaladva egyenesen a vályúkba szórja az eleséget. A takarmány- tápokat morzsalékos állapotban etetik, szerintük így érik el a legnagyobb súlygyarapodást. Az ólakat vízzel tartják tisztán, és az egész telepre jellemző a nagy tisztaság. A látottak után a gazdaság ebédlőjében ugyancsak éles vita bontakozott ki csoportunk tagjai közt. Röpködtek a kérdések. A tolmács itt is kevésnek bizonyult, ezért kézzel-lábbal folyt a beszélgetés. Egy-két mezőgazdász mindjárt azon törte a fejét, hogy itthon miből alakítja ki a praktikus etetőkocsit, hogyan lehetne nálunk is hasonlóképpen gazdaságosan megszervezni a sertéshizlalást. Megállapítottuk, hogy a mi mezőgazdaságunknak sem kell szégyenkezni, sok dologban a német elvtársak is tanulhatnak tőlünk. Erre módjuk is lesz, mivel meghívtuk őket, látogassanak el járásunkba. A meghívást örömmel elfogadták és megígérték, hogy a jövő év májusában ellátogatnak hozzánk. Ledzényi Pálné főkönyvelő Mezőmegyer, Béke Tsz
