Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-04 / 181. szám

MS4. augusztus 4. 4 K tói A Békés megyei KlSZ-fiatalok több mint 90 százaléka % vesz részt az ISZM-ben így lettünk mezőgazdasági szakmunkás-tanulók — Két kislány nyomában a gyomai Győzelem Termelőszövetkezetben — A KISZ Békés megyei Bizottsá­gától kapott értesülés szerint me­gyénkben az elmúlt évben 21 ezer 894 fiatal tett eleget az Ifjúság a szocializmusért mozgalom köve­telményeinek, az idén összesen 24 ezer 967 nevezett az ISZM-be. A j elentkezetteknék több mint 90 százaléka ifjú kommunista. A ta­KeVÉS Otyan Üzem van Békés­csabán, ahol annyi fiatal dolgozik, mint a Kner Nyomdában. Korá­val ugyan a legrégibb üzemek kö­zé tatozik a nyomda a városban, de az átalakításókkal „megfiata­lított” faifi közt csaknem száz ifjú nyomdász munkálkodik. Legutóbb nemcsak munkájuk­kal, jó teljesítményeikkel hívták fel magukra a figyelmet, de azzal a továbbtanulási mozgalommal is, amelyet a KISZ-kongresszus tisz­teletére kezdtek szervezni. — A nyomda fiataljainak nagy többsége — majdnem hetvenen — tagja a KISZ-szervezetünknek... — mondta Tadanai János, a nyomdászok KISZ-titkára, mikor az új mozgalmukról nyilatkozott. Munkahelyükön, a gépek közt beszélgettünk az ifjú nyomdászok­kal, akiknek legtöbbje szinte a nyomdagépek melett „érettségi­zett”. Mert a munka melletti ta­nulás közöttük már hagyománnyá vált. — Mos! csak fokoztuk a to­vábbtanulási mozgalmat, ami nem követelmény, de becsületbeli és természetes dologgá vált ná­lunk — magyarázta a KISZ-tit- kár, s Veress Gyula, az egyik leg­fiatalabb gépmester megerősítette szavait, Az elmúlt hónapban, amikor a KISZ-kongresszusi fel­ajánlásokat tettük és többek közt a továbbtanulási mozgalom foly­tatását elhatároztuk, rövid né­hány óra alatt a középiskolát még nem végzett fiatalok közül majd­nem harmincán jelentkeztek, hogy ősszel tovább akarnak ta­nulni. Ki nyomdaipari technikum­iban, ki gimnáziumban-, vagy köz- gazdasági technikumban tanul majd, levelező tagozaton. — Öten külföldön: Moszkvá­ban és Lipcsében sajátítják el a szakmát— — vette át a szót a KISZ-titkár. A géptermekben megkerestük a feszes lányokat is. — Igaz, hogy egy-kettő még akad, aki gondol­kodik, hogy vállalja-e a tanulás­sal járó fáradságot, de előbb­Közületek munkaerőigénye Az ÉM Békés megyei Állami Építő­ipari Vállalat kőműves, festö-mázoló szakmunkásokat, kubikosokat és se­gédmunkásokat felvesz békéscsabai és Békés megye területén lévő munkahelyekre. Vidéken lakó dolgo­zóknak munkásszállást, napi egyszeri étkezést biztosítunk. Kereseti lehető­ség teljesítménybérezés alapján. Ér­deklődni Írásban vagy személyesen a vállalat munkaügyi osztályán, Békés­csaba, Kazinczy u. 4. 99086 Érettségivel, legalább 5 éves gya­korlattal rendelkező férfi raktárost, valamint szakképzettséggel és ötéves gyakorlattal rendelkező mcrlegjavi- tót, motorszerelőt vagy géplakatost azonnal felvesz a Békéscsabai Ba­romfifeldolgozó Vállalat. 9930« A Kőolajfúrási Üzem Orosháza, fel­vételre keres két fő villanyszerelőt, egy fő autogén- és vlllanyhegesztőt. Fizetés megegyezés szerint. 83D25 Szakképzett juhászt keresünk, fize­tés kollektív szerint. Lakás biztosít­va. Cím: Zalka Máté Tsz, Békésszent- andrás, Bethlen G. u. 1. 19065 valyi esztendőhöz viszonyítva, a háromezres túljelentkezés kapcso­latos a KISZ IL kongresszusával, ami mind a munka, a tanulás, mind pedig a szórakozás és a sport követelményének teljesítésére Íra­tással van. Megyénkben a negye­dik év jelvényének megszerzéséért 8517 fiatal küzd. utóbb mindenkit „rászedünk”, hogy tanuljon, ne maradjon ei a többitől... — mondta nevetve Ur- bán Irén, a feszesek kultúrfelelő- se, akinek a tanulási kedv esi ho­kisában sok szerepe volt és van, mint Südi Istvánnak, a KISZ-ve- zetőség legrégibb tagjának, aki talán a legnagyobb lelkesedéssel beszélt mozgalmukról. Ö a terve­ikről is szólt — Két szocialista címért küzdő brigádunk már van. Miért ne lehetne több is, és miért ne le­hetne egyik legfontosabb célkitű­zésük a tanulás?... Ez foglalkoztat sokat bennünket, meg az, hogy az egy-két továbbtanulni késlekedőt is hozzásegítsük az esti iskolák­ban való tanuláshoz. Elvégre nyomdászok vagyunk, s ez köte­lez... —We— Zúg a F orró napsütés perzsel az utcákon. Az orosházi nagy malom szürke épületei közt megreked a hőség, néptelen udvarába lépve akarat­lanul is az az érzése támad az embernek, mintha az emeletes épületekből kiszűrődő gépzúgást a mozdulatlan levegőben tehe­tetlenül csapongó darazsak okoz­nák. — Odafent... a lezsákolóknál, az emeleteken még melegebb van... — mondja megtörölve iz­zadó homlokát Gombár József almolnár, aki az egyik szerelő- műhelyből kerül elő. S miköz­ben elindul megkeresni a ma­lom legfiatalabb munkásait, aki­ket röviden lezsákolóiénak ne­veznek a molnárok, szűkszavú­an csak annyit mond róluk: — — Lisztet ..csapolni” nem a legkönnyebb, de nincsen baj a munkájukkal. — A sokatmondó dicséretet azonnal továbbadom a liszt-„csapolóknak”. A szünet nélkül járó gépekből valósággal minden ízében remegő, morajló hangokat árasztó termekben, a beavatatlan csak hosszas keresés után fedezheti fel a falakból, mennyezetből egy-egy zsiiipes csővel, lisztet fújó szájjal elő­bukkanó, rejtett őrlőberendezé­seket. Benkő Ferencet, Szabó Istvánt, Hajdú Jánost és a töb­bi fiatal munkást gyorsan meg­találjuk. — Ők alkotják a mi brigá­dunkat... — mutat körbe három­négy társára Benkő Ferenc. Űj zsákot csatol fel egy lisztet fújó „szájra” s amíg megtelik, jut néhány perc a beszélgetésre. — Egy műszakban 570—580 zsákot töltünk meg... De nem ritkaság, hogy 660 zsákkal to­vábbítunk lisztet ki a malom­ból... Ezt a teljesítményt akárki megcsinálja közülünk... Sajná­lom, hogy a KISZ-titkárunkkal, Kovács Sanyival nem beszélhet, de ő éjszaka dolgozik. — Kevés időnk van beszélge­tésre, egyik-másik fiú ismét a zsákokat kezdi emelgetni. Benkő — ORGOVÄN ERZSÉBET VA­GYOK, ez itt Kertész Klárika, a barátnőim. Egy iskolába jártunk, a kettes általánosba — mutatkozik I be Erzsók, a gyomai Győzelem Tsz baromfineveldéjének idén szerződött mezőgazdasági tanulója. Mellette áll a kis szőke Klári és a fejével int, hogy pontosan így igaz. A beszélgetés a nevelde mun- káspihenőjében történik. További kérdésünkre Klárika válaszol: — Susányi István bácsi, a gyo­mai tanács mezőgazdasági osztá­lyának a vezetője május vége felé bejött az iskolába és megkérdezett minket, nyolcadikosokat, ká sze­retne mezőgazdasági tanulónak menni? Plakátokon is kihirdették, hogy lehet jelentkezni. Mi ketten ide szerződtünk a Győzelembe, hogy kitanuljuk a baromfineve­lést. Már túl vagyunk az egyhó­napi próbaidőn. KÖRÜLÖTTÜNK LÄNYOK, ASSZONYOK érdeklődéssel figye­lik a beszélgetést, ők már régi, rutinos képviselői a szakmának. Tőlük tanul a két kislány. Erzsók és Klárika közvetlen patrőnusa Pintér Illésné: — Jó, békés kollektíva a miénk, malom Feri, a KISZ-titkár helyettese, 5 vállalja a továbbkalauzolást a malomban. Köziben valóságos történetet kerekít a munkatár­sairól. — Egy éve szocialista címért küzdő brigáddá szerveződtünk hatan... A másik műszakban dolgozók is alakítottak egy ilyen brigádot és versenyezni kezd­tünk. A szocialista címet mind­nyájan megszereztük... De még a vándorzászlót is, amit az Élel­mezésügyi Minisztérium adott a legjobban dolgozó malomnak... — sorolta. Majd a feszesekről kezdett beszélni. Kissé restell- kedve, halkította le a hangját és a gépzajban egészen közelha- jodt, amikor 6 magáról szólt. — Restellem, de az utóbbi hetek­ben alig jutott idő, hogy a KISZ-szervezet ügyeit intézzem, pedig KISZ-vezetőségi tag va­gyok... Nekünk legfontosabb most a malmi szezon, a feszesek vállalásai is ehhez kapcsolód­nak... — Hogyan lehet ez?... — az értetlenségen elnézően nevet. — Ha vigyázunk, akkor azonos mennyiségű gabonából több lisz­tet lehet nyerni... és még a liszt minősége sem romlik. Hát így... Barátságosan szólítja meg a más termekben dolgozókat, kéri, bizonyítsák igazát — a búzaőr­lés nem boszorkányság... Ezen jót nevet a gimnazista Tóth Ma­rika is, aki a nyári szünetét töl­ti a malomban. Segít a zsákoló fiúk közt az üres zsákokat ado­gatni, bekötni a telt zsákokat. Amint kiderül, már második nyarát tölti a molnárok közt és jövőre is Ide szeretne jönni dol­gozni. — Előfordulhat, hogy lányok is bekerülnek még a brigádunk­ba... — villan a lányra a tekin­tete az egyik zsákot emelő fia­talembernek. Mindnyájan haho- táznak. Valami különös ütemes­ség hangzik a zúgásban, mintha a termekben felharsanó vidám kiáltások visszhangjai remegné­nek benne... V/eg rósz la Sándor 1 nálunk tanulhatnak, ha akarnak, és úgy látom, nagyon igyekeznek — mondja anyás kedvességgel. — Megszerethetik úgy ezt a munkát — szól közbe egy másik asszony, Icsa Gábomé —, hogy még feljebb is kerülhetnek idővel. — Feljebb? A többiek: özvegy Beinschrott Andrásné, Horváth Lászlóné, Cs. Nagy Endréné, Szabó Mihályné s a két Ricz-testvér: Anna és Ilona rábólintanak: — Igen, akárcsak Balogh Ilon­ka, aki tovább tanul ősszel Péce- len, a technikumban. Ő is tanuló. Vagy Krucsó Lídia, aki most má­sodik esztendeje tanulóskodák. A továbbtanulás neki is szándéká­ban áll. — HÍVD CSAK AT ŐKET AMONNAN a másik épületből — szólnak valakinek, és már ott is mosolyog előttünk eleven igazo­lásként Ilonka meg Lidiké. Az idősebb dolgozók is tudják itt, hogy milyen hasznos dolog a tanulás. Bizonygatják, hogy ők sem csak a tapasztalat alapján tudják, amit tudnak. Nincs esz­tendő, hogy ne vennének részt téld szaktanfolyamokon. Mikor sort kerítenek birodalmuk bemutatá­sára, nyomban kiderül, hogy mun­kájuk tudományos oldala sem ide­gen tőlük. A betegségek fajtáit, a gyógyítás módjait, a baromfitáp sokféleségét, összetételét, hatását illetően csak úgy röpködnek a iszaktófejezések. Erzsók és Klári­kká, de még Ilonka és Lidiké is csu­pa fül. Ilyen közösségben válóban Jehet tanulni az idősebbektől. — Mennyi a munkaidő és mit csinálnak azalatt? — érdeklődünk a tanulólánykáktól. — Héttől délután háromig dol­gozunk. Takarítunk, itatunk, ete­tünk — mondják. Elismerik, hogy ezek a látszólag egyszerű tenniva­lók nem is olyan egyszerűek itt, ahol sok ezer értékes szárnyas egészségéről, felneveléséről van szó. Büszkén említik, hogy már a „táp” keverésénél is segíthetnek, pedig az bonyolult mesterség ám! Kitárják az oldalajtóit, hogy lát­hassuk munkahelyüket. Végtelen tömegben tóspulykák hada. A számukat is tudják: nyolcezer da­rab, előnevelésben! — Nem féltek tökük? — kérdez­zük tréfásan. — Dehogyis! Inkább féltjük őket — felelik szeretettél a hang­jukban. VISSZATÉRVE A PIHENŐ- RÉSZBE, búcsúzás előtt Pintémé mond véleményt tanítványairól: — Kedvük van hozzá, de hogy mennyire belevalók és kitartók, azt egy hónap múlva jobban meg tudnám mondani. Háromévi ta­nulás áll még előttük. Ebből éven­te nyolc hónapot gyakorlati mun­kával töltenek itt helyben, utána három hónapig Eleken, bentlaká­sos mezőgazdasági szakmunkás­képzésen vesznek részt, egy hóna­pig pedig vakációznak. — Ha befejeztem a háromévi tanulást, én is technikumba me­gyek, mint a Balogh Ilonka — mondja Kertész Klárika, szinte pirulva a nagy elhatározástól. Er­zsók azt újságolja, hogy még két iskolatársuk jön ide tanulónak: a Dana ja Klára meg a Nagy Erzsi. MIKÖZBEN BESZÉLGETÜNK, állandóan körülöttünk sündörög egy cseri es szájú, három év körüli szöszke fiúcska, Beinschrott néni pesti unokája, Bandika. Szülei le­küldték a nagymamához egy kis tsz-levegőt szívná. Valaki móká­san meg is jegyzi — fordított szó­rendben idézve az ismert mon­dást — a város közeledik a falu­hoz, vagyis Bandika lerándult nagymamihoz. Látszik rajta, hogy igen jól érzi magát a tsz-nénik és a tanulólánykák, valamint a te­men télén kispulyka és csirke tár­saságában. Miközben utánunk in­teget, mosolyában mintha kedé­lyes szánakozás bujkálna, valami ilyesféle: — butuskák vagytok bá­csik, ilyen érdekes helyet itthagy­tok .. i Huszár Rezső A BÉKÉS MEGYEI VEGYESIPARI VÁLLALAT A LAKOSSÁG SZOLG ÁLATÁBAN, OTP-hitellevélre is végez FESTÉST, BÁDOGOS-, VlZ VEZETÉK- SZERELŐ, ÁCS-, KŐMŰVES-, LAKA­TOS-, ASZTALOS- ÉS PARKETTÁS-, VALAMINT BÁRMILYEN KŐFARAGÓ- MUNKÁT. TOVÁBBÁ VÁLLAL: GUMI ÉS KERÉKPÁR, ÍRÓGÉP, KÁR­PITOS-, MŰSZERÉSZ-, MOTORTEKER- CSELÖ-, TRANSZFORMÁTOR, ÜVEG- CSISZOLÓ-, ClMFESTÓ-MUNKÁT, VA­LAMINT ÓRAJ A VITÁST ÉS SlRKÖ- KÉSZÍTÉST. MEGRENDELÉSEIVEL KERESSE FEL A VÁLLALAT KÖZPONTJÁT: BÉKÉSCSABA, TANÁCSKÖZTÁRSASÁG ÚTJA 50. TELEFON: 25—16. Elvégre nyomdászok vagyunk...

Next

/
Thumbnails
Contents