Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-01 / 179. szám

1961. augusztus 1. s Szombat Elkészült az ivóvíz-kút, növényházakat, hollandi ágyakat szerelnek össze, korszerű virágmagtermelő telepet rendeznek be Békés határában a termelőszövetkezetek használják ki jobban az ismeretek bővítésének lehetőségeit A Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat központja Békés és Bé­késcsaba határvonala mentén, az Élővíz-csatorna partján — virág- magtermelő telepet épít. Az 54 holdas területen a munkálatokat az idén kora tavasszal kezdték el. Az említett területen 250 féle vi­rág és kertészeti növény imagvát vetették ed. Jelenleg — ideszá­mítva a békéscsabai két telepet is — kétszázan dolgoznak a vi­rágmagtermelő telepen. Néhány nappal ezelőtt elkészült Boros- gyánban az ivóvíz-kát, kijelölték a növényházak és a hollandi ágyak területét is. Ezek építését rövidesen elkezdik. A távlati tervek szerint a bé­késcsabai két telepet megszünte­tik, és Borosgyánban 54 hol­das, kiválóan felszerelt, szociális létesítményekkel ellátott telepet alakítanak ki. A vállalat buda­pesti központjától szakembereket várnak Borosgyánba, hogy vég­legesen tisztázzák a beruházási program megvalósítását. Tervek szerint a virágmagtisztítót és ta- sakolót is itt állítják fél. Megyénk termelőszövetke­zetei évről évre erősödnek. Fejlő­désüket igen sok tényező befolyá­solja, de igen döntő szerepük van ebben a mezőgazdasági szakembe­reknek. Nagyon sok termelőszö­vetkezet felismerte azt, hogy régi, elavult módszerekkel, kisparaszti szemlélettel nagy eredményeket elérni nem lehet. Egyre több egye­temi végzettségű szakembert al­kalmaznak, sok a mezőgazdasági technikumot vagy gimnáziumot végzettek száma, de még mindig A munka veteránjai CJSAGHIR: „Az Élelmiszeripari Dolgozók Szakszervezetének Békés megyei bizottsága az elmúlt évek­hez hasonlóan, az idén Is megren­dezte a nyugdíjas élelmiszeripari dolgozók találkozóját.’’ Régi ismerősök találkoztak a gyulai Várfürdőben. Barátok, elv­társak, akik egykor évtizedeket töltöttek el a munkában és a szak- szervezeti mozgalomban. Most a gyönyörű környezetű fürdő árnyas fái alatt egy-egy asztalnál össze­gyűlve újra felelevenítették em­lékeiket. Miről beszélgethetnek? Mi foglalkoztatja a legidősebb nemzedéket ma? — Ezek a kérdé­sék bújkáltak fejemben, amikora találkozón réseit vevő, csaknem há­romszáz nyugdíjas egyik-másik beszélgető csoportjával megismer­kedtem. Hiányzik a vakolókanál... — Hatvankilenc évet éltem meg, és ebből negyvenhatot a szakszervezet tagjaként... Mosta­nában azért még sokszor szeret­nék szerszámot, vakolókanalat ra­gadni — mondta asztaltársainak Mich Mátyás. Népes társasággal beszélgetett. Ahogyan csak java­korabeliektől lehet látni, úgy mu­tatkozott be — egyik kezét hátra­tette, fejét meghajtotta. — Kő­műves voltam... — magyarázta előbbi szavait. — Utoljára a gyu­lai húsüzemben dolgoztam házi kőművesként. Most... nagyon jól­esik itt lenni — mutatott körül a strand söröző kerthelyiségére, ahol barátai közt üldögélt. — Az én koromban már köny- nyen hatódik az ember — kezdte a beszélgetést a másik idős vete­rán, Matwon András, aki szintén az élete történetét mesélte el. Az egyik legidősebb békéscsabai volt malmi munkás hangja meg-meg- remegett, mikor viharos múltjáról beszélt. Az illegális szákszerveze­ti munkáról, a békéscsabai sztrájíkmozgalmakról — a felsza­badulás idejéről, amelyet már de­resre őszült hajjal ért meg. So­rolta a neveket, és sorra mutatta be elvtársait, akik vele küzdöttek a munkásmozgalmakban. Mind­egyikről tudott valami elismerő kedvességet mondani, egy-egy em­léket idézni a közös múltból. A jelenleg is közéletben tevékenyke­dő veteránokról, Mitykó Mihály- ról, a Szakszervezetek Megyei Ta­nácsának elnökéről, Zsíros János­ról, aki ma már épp olyan deres hajú ember, mint Matwon bácsi, de egykor az 5 leghívebb tanítvá­nya volt a szakszervezeti mozga­lomban. Megőrizték kedvüket A beszélgetés Horváth János és csendesen sörözgető barátai tár­saságában folytatódott, akik az Orosházi BARNEVÁL-nál sok-sok évet dolgoztak együtt Most épp olyan vidáman tréfáltak, mintha csak egy percre jöttek volna ki a műhelyekből, ahol már-már le­gendává váló történeteket hagytak maguk után híres jókedvükről. — Az üzemem nem hagyom el... Odanőttem a BARNEVÄL-hoz, az ottani szakikhoz és már csak azért is meglátogatom néha őket, hogy elviccelődjünk... Mert sze­retnek bennünket — mondta Hor­váth bácsi. Derűsen hunyorított barátaira, valahányszor koccintásra emelte poharát Wegroszta Sándor lembe veszi a minőségi tényező­ket, a gazdaságosságot, a nehéz és könnyű munka, a szakképzett és szakképzetlen munka különbsége, it, a munkaerőgazdálkodás érde­keit. A szocializmus teljes felépítésé­nek időszakában, s még sokáig az­után, anyagi ösztönzés nélkül nem lehet megteremteni a társadalmi és az egyéni érdek összhangját. Éppen ezért ez a törvényszerűség a szóban forgó érdekegység felis­merésének, tudatosításénak is egyik legfontosabb feltétele. Az anyagi érdekeltség hatalmas ne­velő tényező is. Ahogy mondani szokás, saját zsebükön keresztül tanítja meg az embereket a tár­sadalmi érdek tiszteletben tartá­sára. A szocializmus építésében a té­nyezőknek komoly szerepe van; mind lebecsülése, mind túlbecsü­lése súlyos hibák forrása. A nem­zetközi munkásmozgalom kalan­dor elemei ugrásokkal akarták helyettesíteni a megalapozott épí­tőmunkát, saját országuk nemzeti sajátosságait túlhangsúlyozva elve­tették a személyes anyagi ösztön, zést, aminek felhasználása pedig általános szükségszerűség minden szocializmust és kommunizmust építő országban. Ez a szektás, a reális feltételekkel, a szocializmus építésének általános szükségletei­vel, a tömegek valóságos igényei­vel nem számoló stratégia, amely nem vette figyelembe a termelő­erők fejlettségi színvonalát, a gyakorlatban kudarcot vallott, ha kiagyalói ezt elméletileg mégnem is ismerik el, (Ugyanarról a tőről fakadt, mint a nemzetközi mun­kásmozgalom stratégiájára vonat­kozó, az erőviszonyok félreértésén, az imperializmus erőinek lebecsü­lésén alapuló ultraforradalmi ka­kaskodás.) Van egy másik nézet is, amely mérhetetlenül túlbecsüli az anya­gi ösztönzést, nem számol a poli­tikai, az erkölcsi, a világnézeti té­nyezőkkel. Ez a nézet az anyagi­asság „ideológiája”, amely a szo­cialista építést az adom-veszem polgári, kispolgári elvére alapoz­za, lebecsüli a társadalom erköl­csi tényezőit. Ennek képviselői a párt humanista politikájában li­beralizmust, a polgári és kispol­gári életforma, ízlés, eszmevilág rehabilitációját látják. Tagadha­tatlan, hogy ma nálunk nem az aszkétizmus, az anyagi kérdések­ben megnyilvánuló túlzott puri­tánság, hanem ez a liberalizmus a nagyobb veszély. Félreértés ne essék: nem a szakképzettebb, fe­lelősségteljesebb munkával meg­érdemelten járó magasabb élet- színvonal a káros, hanem az a szemlélet, amely mindent kizáró­lag az anyagiakon keresztül ítél meg. A vállalati kollektívák tevé­kenységére is sok anyagi ösztönző hat, amely valamilyen formában befolyásolja a személyes jövedel­meket is. A társadalom, a vállalat és az egyén érdekeinek összehan­golása igen bonyolult folyamat. Ezért állandóan tökéletesíteni kell az anyagi ösztönzés mechanizmu­sát. Ugyanakkor annak is tudatá­ban kell lenni, hogy a népgazda­sági és a vállalati érdek abszolút egybeesését ezen az úton nemigen lehet elérni. Mindig lesznek olyan feladatok, amelyeknek elvégzésé­ben a vállalatok kevésbé érdekel­tek, de amelyeket tőlük mégis meg kell követelni. Ugyanez a helyzet a vállalatokon belül is. Itt jelentkezik újra az eszmei, erkölcsi tényezők szerepe. A szocialista tudatosságra apelláló agitációt és propagandát természetesen nem az anyagi ösztönzés helyett, annak ellenére, hanem' azzal ésszerűen társítva kell alkalmazni. Földes Károly sok vezetőnek nincs megfelelő képzettsége. Az év eleji felmérések alapján termelőszövetkezeteinkben 88 egye temet, főiskolát, 16 felsőfokú technikumot végzett szakember volt. A középiskolát végzett elnö­kök, agronómusok száma 218. A főkönyvelők közül 80 rendelkezik mérlegképes könyvelői képesítés­sel, a többi kettős könyvelő, ket­ten képesítés nélküliek. Az elnö­kök közül 47, a főagronómusok közül 5, a főállattenyésztők, illet­ve az állattenyésztés vezetésével megbízott vezetők közül 55 képe­sítés nélküli. A nagyszámú brigádvezető kö­zül háromnak van felsőfokú, 15- nek középiskolai képesítése és negyvenketten végezték el a zsámbéki tsz-vezetőképző iskolát. A többség VI. elemivel és kispa­raszti tapasztalattal rendelkezik. A cél az lenne, hogy minden termelőszövetkezetben legalább egy egyetemet végzett szakember legyen. Jelenleg minden máso­dikba jut. Persze, nem pontos az elosztás, így a termelőszövetkeze­teknek több mint fele nem ren­delkezik felsőfokú képesítésű ve­zetővel. A szakképzettek számának nö­velésére több mód van. Az elmúlt években bevált gyakorlat volt más üzemekből, iparból, más me­gyéből szerezni embereket. Biz eddig ment is, hisz sok ilyen szakemberünk volt. Ez az út nem sokáig járható. Egyrészt azért, mert az arra rátermettek már át­mentek tsz-be, másrészt meg minden üzem, megye őrzi szak­embereit. Nagyon jó út a most végző me­zőgazdasági mérnökök, szaktech­nikusok gyakornokként való munkába állítása közvetlen az iskolai tanulmányaik befejezése után. Így fiatal, tapasztalattal még nem rendelkező, de ambíció­val és tettrekészséggel rendelke­ző fiatalokat lehet nyerni. Minden évben jöttek hozzánk 10—15-en. Legnagyobb számmal az idén ka­punk a felsőoktatási intézmények- •től. Az eddigi pályázatok alapján 34-en érkeznek, ebből 15-en egye­temet, főiskolát végzettek, 19-en felsőfokú technikumot. Elhelye­zésük különösebb problémát nem jelent, hiszen az igény több mint száz szakember. A gyakornoki időre legtöbbjük állami támoga­tást is kap. A termelőszövetkeze­tekre hárul az a komoly feladat, hogy megfelelően irányítsák őket, gondoskodjanak elhelyezésükről, törődjenek gondjaikkal, mert csak így lehet számítani arra, hogy beilleszkednek az adott termelő­szövetkezetbe és ott is maradnak. I A célunk pedig az, hogy ezek az) ifjú szakemberek egytől egv ott is maradjanak, ahol a gyako. noki idejüket töltötték. Látható az eddigiekből hogy sokáig húzódna, ha csak ú emberek beállításával kívánnánk megoldani a szakemberproblé­mát. Van még egy járható és igen eredményes út, az, hogy a nen megfelelő képességű, de rátér mett, vezetésre alkalmas szemé lyek képezzék tovább magukat. A felmérések alapján jelenleg mini egy ötvenen tanulnak az agrártu­dományi egyetem és főiskolák levelező tagozatán. A megyében mezőgazdasági technikumok és kihelyezett osztályaik levelező ta­gozatán ebben az évben összesen 450-en tanultak. Mintegy 40-re tehető azoknak a száma, akik a mezőgazdasági felsőfokú techni­kumok levelező hallgatói. Biz na­gyon jó dolog, sajnos pontos fel mérésünk nincs arról, hogy mennyi ebből a tsz-tag, illetve al- kalmazott. A járási mezőgazdasági osz­tályok tervszerűen befolyásolják a termelőszövetkezetek vezetőinek továbbképzését. Legnagyobb fel­adat az, hogy a terveket végre hajtsák, vagyis a meghatározott képzésbe az illetők be is kapcso lódjanak. A tervek szerint az 1964/65-ös tanévben mintegy 5« hallgatónak kellene megkezdem egyetemi, illetve főiskolai tanul­mányait. Az elmúlt évben felvé­teli vizsga előkészítőt szerveztünk a jelentkezők részére. Ez évre is terveztük, de úgy látszik, bőgj nem lesz rá lehetőség, mivel igen kevés a jelentkező. Eddig 4—5 je­lentkezési anyag érkezett csak be, ennyi pedig nem elég még ahhoz sem, hogy egyáltalán tárgyalni lehessen az előkészítő ügyében. A középiskolai képzés különösebb nehézséget nem okoz, mivel egyre több kihelyezett osztály van, így szinte helyben oldható meg a képzés. Megoldandó problémát okoz viszont a termelőszövetke­zeti tagok továbbtanulásánál a ta­nulmányi szabadság hiánya. Fel­tétlen meg kell oldaniuk ezt a termelőszövetkezeteknek. Valami módon segítséget nyújtsanak to­vábbtanuló tagjaiknak. Ha valaki bentlakásos tanfolyamon vese részt, jóváírnak részére bizonyos munkaegységértéket. Találjanak módot arra, hogy a levelező ok­tatásban részt vevők nehezebb ta­nulási viszonyait enyhítsék, hi­szen ezzel is ’ az ismeretek bőví­tését segítik elő, ami bőven meg­térül a mindennapi munkában. Molnár Lajosné megyei tanács vb mg. oszt. személyzeti és oktatási főelőadó AZ ÉM BÉKÉS MEGYEI ÁLLAMI ÉPÍTŐIPARI VÁLLALAT orosházi székhellyel KŐMŰVES ÉS ÁCS SZAKMÁKBAN lanulófelvételt hirdet. Felvételre jelentkezhetnek 14—15 éves, nyolc általános iskolát végzett, illetve végző, e szak­mákra alkalmas fiúk. JELENTKEZÉS és bővebb felvilágosítás: Orosháza, kórház-építkezés. 99291

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents