Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-01 / 179. szám
1964. augusztus 1, 4 Szombat Termelési főosztályvezető, újítási előadó, szakszervezeti titkár az üzemi propagandamunkáról A mezőgyáni kiszesek is derekasan megdolgoztak azért, hogy községük az aratást elsőnek fejezte be a járásban Az üzemi portáról a gyárudvarra lépve szembetűnő transzparensek, tablók fogadják az embert a Békéscsabai Kötöttárugyárban. Termelési híradók ezek, amelyek tájékoztatást adnak az üzemrészek és a brigádok munkaverseny-eredményeiröl. Nem hiányzik ezek közül persze az egyéni teljesítményeket feltüntető, „Akikre büszkék vagyunk” feliratú tabló sem. Az üzemi bizottság épületének falán és más forgalmas helyeken viszont az „újítók lottóját” propagáló, színes, ízléses plakátokkal találkozunk, az irodaház lépcsőházának falait pedig a többszörös újítók fényképei ékesítik. Ezekből az tűnik ki, hogy a gyárban gondot fordítanak a termelési propagandára. Erről beszélgettünk az üzem termelésének irányításában jelentős szerepet betöltő dolgozókkal. — Gyárunkban rendszeresen gondoskodunk a termelés és a munikaverseny eredményeinek közreadásáról — mondta elsőnek Kmács Pál termelési főosztály- vezető. — A portánál látható üzemi, termelési és munka verseny- híradón kívül hasonló, külcsínre is ízléses versenytablókat függesztettünk ki a konfekcióé üzemrészekben és a géptermekben is. Az a tapasztalatunk, hogy az eredmények ilyen népszerűsítése ösztönzőleg hat a brigádok és brigádtagok munkájára. — A népszerűsítésnek azt a módját is meghonosítottuk, hogy a havonkénti értékelés alapján egy-egy brigád legjobb eredményt elért négy tagját a stúdión keresztül ajándéklemezzel köszöntjük. Az üzemrészek vezetőinek ösztönzésére olyan módszert vezettünk be, hogy egy-egy önálló havi műhelyelszámolás alkalmával a három legjobb teljesítményű üzemrész művezetőjét külön jutalomban részesítjük. — Meg kell mondani őszintén — mondotta még Krnács eivtárs —, az új konfekció-üzembe történt átköltözést követően a varrodákban, főként pedig a szabászata üzemrészben a munkaver- Eenylendület csappant. Ez jórészt annak a következménye, I Leköszönnek a varázslók : Ä függetlenségét nemrégen elnyert kenyai fővárosból, Nairobiból különös jelentés érkezett: kétszáz kuruzsló szolgáltatta be varázsitalait és orvosságait, és kötelezte magát hagyományos, nagy tiszteletnek Örvendő foglalkozásának feladására. A varázslók leköszönése a kenyai afrikai nemzeti unió kampányának az eredménye, amely az országnak a varázslók működésétől yaló megszabadítását tűzte ki egyik céljául. « A Nairobitól 200 kilométerre lévő iBarlhoban a varázslók, közöttük 27 asszony, a nagy nyilvánosság előtt szolgáltatták be iparuknak „munkaeszközeit” James Kibuga képviselőnek. Háromezer ember hallgatta meg a varázslók „doyenjének’* nyilatkozatát, aki elmondta, hogy varázslatai következtében 9 ember veszítette életét. Hangos tetszésnyilvánítással fogadták, amikor ezért felmentését kérte és megígérte: „Soha többé nem fogok kuruzslással foglalkozni”. James Kibuga képviselő megköszönte a varázslóknak, hogy hajlandók eddigi tevékenységüket beszüntetni és a következőket mondotta: „A kuruzslás hosszú időn át nagy • csapás volt országunkban. Sok jó barátot veszítettünk ezáltal, mert attól tartottak, hogy ők is varázslat áldozatai lesznek, ha felkeresnek bennünket.” Ford.: Tihanyi Vera S hogy a brigádokban, blokkokban átcsoportosításokat kellett végrehajtanunk. Ezért — és bízva dolgozóinknak már bizonyított jó versenyszellemében — meggyőződésem, hogy ez a törés csak átmeneti. — A munkaverseny és az újítómozgalom tulajdoniképpen édestestvérek, hiszen más eszközökkel bár, de ugyanazt a célt szolgálja mindkettő — vélekedett Kovács György újítási előadó. — A gyárunk területén úgyszólván lépten-nyomon feltalálható plakátok, transzparensek, versenytablók lélektanilag, de tetszetős, ízléses kivitelükkel esztétikailag is kedvező benyomást keltenek a dolgozókban. — Örömmel olvastam egyébként a Népújság július 18-i számát, amely az „újítók lottójáról”, mint hasznos kezdeményezésről emlékezik meg. Osztozom a nézetben: a verseny fontos lendítőkereke a munkának. Kezdeményezésünknek éppen az a célja, hogy az újítómozgalomnak, hasonlóan a termeléshez, versenyjelleget adjunk. Az a véleméA hosszú júliusi napnak is vége lett — besötétedett. A sötétben szertefoszlott a magamra erőltetett nyugalmam. Nem tudtam úgy látni az egészet, mint nappal. Most jutott eszembe, hogy Miklós délután köszönés nélkül tűnt el. Fáradt voltam, de még csak nem is kerülgetett az álom. Kusza, zavaros gondolatokon hányódtam. * *.* Másnap délelőtt levették a Iá. bamról a gipszet. A tanár úr elismerően bólogatott, összesúgott a többi orvossal és gratulált nekem. — Most aztán először néhány lépést mankóval, utána el a mankókat és csak bátran. Azután gépbe tették a lábam, mert szabadon még nem marad, hatott. Ebéd után — teljesen váratlanul — berontott az öcsém. Fogalmam sincs, hogyan játszotta ki a portást és a nővéreket. Se szó, se beszéd, odaszaladt az ágyamhoz. — Tudd meg, hogy ma otthagytam a darabolóműhelyt, holnap már megyek le a bányába... Visszavettek... tudták, hogy nem én akartam... — mondta lihegve. — Csak azért jöttem hozzád.. nyem egyébként, hogy még több tetszetős híradást kell biztosítani. — A szocialista munikaverseny nálunk már évekre tekint vissza — tájékoztat Molnár József üb- titkár. — A korábbi, eredményes periódusok tapasztalatai alapján az idén újabb versenyt indítottunk a felszabadulás 20. évfordulója tiszteletére. Huszonkilenc kollektíva tett vállalást. Ezek között két háromszoros, tíz egyszeres szocialista brigádot találunk, míg három kollektívánk éppen e cím elnyeréséért versenyez. — Véleményem szerint kellő propaganda nélkül döcögne a munikaverseny. Azt tartom, ha a termelés motorja a munkaverseny, akkor a munkaverseny segítője a jól alkalmazott propaganda. Ennék jegyében üzemi bizottságunk is módot talál rá, hegy az üzemi propaganda külső megnyilvánulásain túl valamennyi értekezletünkön kellő te- >~et kapjon ez a témakör. Emellett természetesen arra is gondunk van, hogy a legjobb dolgozók anyagi elismerésben részesüljenek. Megyénkből július 26-án, száz fiú és 200 lány ment a Balaton parti ifjúsági építőtáborokba. Többségük már egy, illetve két évet dolgozott Mezőhegyesen, illetve Csárdaszálláson. A lányok Balatonbogláron a Kállai Éva ifjúsági tábor lakói; a helyi állami gazdaságban gyümölcsöt Belőlem nem csinálnak pojácát. A nővér lépett a terembe. — Mi ez, kérem? —csodálkozott Miklósra, aki grimaszt vágott a kövér nővérkére és ki- oeont. — Bolondok vagytok ti azért — fordult hozzám a szomszédom, Józsa Sándor — ez is itt ugrál — ezt Miklósra értette. Kihajolt az ágyból, hogy halkabbra foghassa, mert nem akart a többiek előtt megsérteni. — Te pedig meg játszod magad — rögtön mókázni kezdett. Kényes, nyávogó kisasszonyt mímelt: — Neem... neem... hagyjanak... nem akarok osztályvezető lenni... Na, igazán, né izéljenek.,i nem szeretem az osztái yvezetős- dit... önkéntelenül, ahogy belejött a játékba, hangosabban beszélt. A többi ágyról felemelkedtek az emberek és hangosan nevettek. — Hagyja már, Sándor bácsi — kértem. Abbahagyta. Nem hatott rám a bohóckodás, mert tudtam, hogy nem gondolta át a helyzetemet. Az azonban nyilvánvaló volt, hogy jót akar nekem. Gondoltam, őszintén beszélek vele. — Figyeljen ide. A mezőgyáni KISZ-szervezet taglétszáma mindössze másfél • száz, de ez a kis kollektíva derekasan megdolgozott a község többi lakóival összefogva azért, hogy Mezőgyán első lehessen az aratás elvégzésében. Ezt sikerült is elérniük! Naponta felváltva 30 —40 fiatal állt munkába. Egyik nap például 31 kiszes 3 honvédfiatallal 526 keresztet rakott össze búzából. Más alkalommal 35 kiszes 4 határőrrel együtt egyetlen napon 175 munkaórát végzett társadalmi munkában, melynek értéke 1000 forint volt. A KISZ- alapszervezet legjobb tagjait színházjegyekkel jutalmazta. Július 29-én a Hajdú-Bihar megyei MÉSZÖV mellett működő felvásárlási, szolgáltatási és méhészeti szakbizottságok Békés megyébe látogattak. A vendégeszednek, a fiúk BalafonleJlén utat építenek. Augusztus elsején és másodikén a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselője, valamint a KISZ Békés megyei bizottságának parasztifjúsági felelőse meglátogatja megyénk dolgozó fiataljait. — Na? — Tudja, én nagyon szeretem Verát. — Látom. — Igen. — ö is téged. Jobbat nem is kívánhatsz. — Rendben, de maga tudja, milyen a szerelem. Nem templomi história. __ 9 — A Vera nem 'úgy ismert meg, minit bányászt... Akkor nézett rám először és hajtotta oda a fejét, amikor azt meséltem el neki, milyen a föld alatt. — Na és? Most meg lesz egy góré ura. — Kegyelemből. — Cö... cö... — Hűséges lesz hozzám, attól nem félek... de a szerelem elszáll... az nem a jóakaraton múlik. — Ne okoskodj. — Ez pedig így van. — Akkor se akard az egész világot. Különben sem hiszem, az az asszony odavan érted... — Most még igen és különben is, nemcsak Vera van. Én is vagyok. Ha magam hagynám ott a bányát, de csak azért, mert az átkozott fal rámondott. Mindig ott ülne a mellemen, hogy egy szerencsétlen perc tehetetlen áldozata vagyok. A honvédség segítségének viszonzásául a mezőgyáni kiszesek a határőrség lovainak takarmányozására 60 mázsa szénát takarítottak be társadalmi munkában. A helyi termelőszövetkezetben végzett társadalmi munkák jutalmazásaként 40 KISZ-fiatalt a szövetkezet augusztus 2-án, vasárnap városlátogatásra visz Debrecenbe. A jók közt is legjobbak voltak a munkában: Veres Róza, Hegyesi Julianna és Veres András. Baracsi Ferenc vb-titkár két a Földművesszövetkezetek Békés megyei Központjának vezetői fogadták. Először Sarkadon tanulmányozták a felvásárlást, a kölcsonzőbolt működését és a szakboltok szolgáltató tevékenységét. Ezt követően megtekintették a Sarkad és Vidéke Körzeti Földművesszövetkezet sertéstelepét, a szikvíz- és hűsítő ital üzemet és a cukrász termelő részleget. Gyuláin három méhészet munkáját nézték meg, majd a Szövetkezetek Megyei Értékesítő Központ gyulai kirendeltségének korszerű felvásárlási .épületét és hűtőüzemét a felvásárolt áruk raktározását, elhelyezését, s a felvásárlás lebonyolításának módját tanulmányozták. Megint elmúlt egy hót. Kétszer is megpróbáltam talpra állni. Ha lépésre mozdítottam a jobb lábamat, olyan fájdalmat éreztem, mintha kést forgatnának az agyamban. Nem is sokat gyötörtem magamat. Majd küldenek értem kocsit — gondoltam. Ügy járok majd be az irodába, míg megszokom a mankót. Egyik délelőtt ismerős füttyjelet hallottam a kertből. Megdobbant a szívem. Más is ismeri gyermekkorunknak ezt a jelét? Azután háromszor megismétlődött. Mindent feledve, lekászálódtam az ágyról. Az ablakhoz ugráltam. Az öcsém állt lent — Szevasz... Péter, ne menj oda... Jó lent... Várunk... — Igen... — Hallod? — Hallom. No? Mit mondjak? — Hát.: nem mozog a lábam... — Akard... mozog majd. — Nem tudom... — Együtt dolgozunk majd... először csak úgy teszel-veszeL.. — Igen. — Érted. Sietek, úgy kaptam el egy kocsit, ami ide jött. Indul vissza. Éjszakás vagyok. — Szevasz. — Szevasz. Vera délután titokzatosan mosolygott és a táskájából előhúzott egy borítékot. A borítékban az osztályvezetői kinevezésem, dátummal. (Folytatjuk) B. I. Kazár Mátyás Békés megyei vezetők látogatása a Balaton menti ifjúsági építőtáborokban Megyénkbe látogattak a Hajdú-Bihar megyei MÉSZÖV választmánya mellett működd felvásárlási, szolgáltatási és méhészeti szakbizottságok
