Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-27 / 200. szám

1964. augusztus 27. 4 Csütörtök Az iskolai év nyitánya előtt — Mit mond Nagy Ferenc, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetője az új tanév feladatairól? — Néhány nap, és megkezdődik az 1964—65-ös iskolai év. Bené­pesülnek a padok, régi, tapasztalt pedagógusaink mellett szeptem­ber elsején először lépnek fel a katedrára az újak, a most végzet­tek. Augusztus 31-én tanévnyitó értekezletek, elsején ünnepélyes évnyitók lesznek, és szeptember 2-án megszólalnak az első órára hívó csengők. Az új iskolai év nyitánya előtt felkerestük Nagy Ferenc elv- táreat, a megyei tanács művelődésügyi osztályának vezetőjét, hogy az új tanév feladatairól, az oktatásügy helyzetéről beszélges­sünk. Válaszai értékes útmutatók pedagógusok, szülők és tanulók Nagyszénáson és Füzesgyarmatom számára egyaránt. Növekszik-e iskoláink száma, az űj épületekre és a régiek fel­újítására mennyit fordítottak me­gyénkben? — Két új iskola készült el, mindkettő Békéscsabán. A vásár­téri általános iskola komplex beruházásból, építési összege 10 millió 300 ezer forint. Ebben 10 tanterem van, a körzet tanuló- ifjúságának éppen elegendő. A Békéscsaba erzsébethelyi Rózsa Ferenc utcai általános iskola taná­csi beruházásból épült 5 millió 345 ezer forint költséggel; itt 8 tanteremben kezdődik meg a ta­nítás. Felújításra 8 millió 700 ezer forintot fordítottunk, ezek a munkálatok részben befejeződtek, néhány hamarosan befejeződik; a tanévkezdést nem zavarják. A személyi feltételekkel meg van-e elégedve; vállozott-e, és ha igen, előnyösen a képesítés nél­küli nevelök aránya? — A személyi feltételekkel a körülményekhez képest elégedett vagyok. A korábban közölt ada­tokkal szemben még néhány új, most végzett nevelő érkezett me­gyénkbe, így összesen 16 óvónőt, 40 tanítót, 29 általános iskolai, 35 középiskolai és 2 gyógypedagó­giai tanárt kaptunk, tehát 122-vel növekedett megyénk képesített nevelőinek állománya. Sajnos, még a most kezdődő iskolai évre ia szükséges volt képesítés nélküli nevelőket alkalmazni, de már jó­közös igazgatású középiskolai osz­tályokat szerveztünk, tehát ezek a községek önálló gimnáziumot kapnak. Miben látja a nevelési terv­vel kapcsolatos folyamatos fel­adatokat az új tanévben? — A legfontosabb: a nevelési feladatok megvalósításának konk­rét, szervezett, koordinált terve­zése és eredményeinek elemzése. Az szükséges, hogy a nevelömun- ka a pedagógiai tevékenység kö­zéppontjába kerüljön, ez pedig elképzelhetetlen a nevelési terv alkotó felhasználása nélkül. Nyil­vánvaló azonban, hogy a nevelési terv továbbra is kísérteti jellegű, a nevelő számára segédeszközt, útmutatót jelent, jó felhasználá­sa a nevelő pedagógiai érzékén is múlik. Éppen ezéirt a nevelési és tanulmányi eredmények foko­zására, a tanterv, a nevelési terv megismerésének bővítésére, terv­szerűbb, színvonalasabb végre­hajtására buzdítjuk az igazgató­kat, nevelőket. Mindezeken belül kiemelten kell foglalkoznunk a munkára neveléssel, a közösségi neveléssel és a pályaválasztás kérdésével. Mi a véleménye, hogyan le­hetne javítani aa 5+1-es osztá­lyok munkáját? — Az 5+1-es osztályok tárgyi feltételeit most vizsgáltatjuk fe­lül szakfelügyelőinkkel. Csak ott engedélyezzük 5+1-es osztály szervezését, ahol színvonalas munkára nevelés lehetséges. Ez korántsem jelent visszalépést, csak annak az igénynek az érvé­nyesítését, hogy a tárgyi feltéte­lek megteremtése sokkal fonto­sabb legyen, mint eddig volt; hogy a társadalmi, gazdasági ve­zetők aktívabban segítsék hatás­körükben az 5+1-es osztályokat. Különben a gimnáziumokban 142 osztályban 229 foglalkozási cso­portban 5275 tanuló részesül 5+1- es gyakorlati oktatásban, a köz- gazdasági technikumban 11 osz­tály 428 tanulója. Lesz-e valami érdekes válto­zás az új iskolai évben? — Változás annyi, hogy az ál­talános iskolai tárgyak új tanter­vének bevezetése folytatódik. Az elmúlt iskolai évben az általános iskola első és második osztályá­ban már az oktatási reformnak megfelelő tantervek szerint taní­tottak minden tantárgyat, most a harmadik osztályban az olvasás, a nyelvtan, helyesírás, a környe­zetismeret és a számtan—mér­tan tanterve (és természetesein a tankönyve) lesz új, a negyedik osztályban az olvasás, a nyelv­tan, helyesírás, a környezetisme­ret, a számtan—mértan és az értek—zene, az ötödikben az orosz nyelv, a történelem, a földrajz, a számtan—mértan, az ének—zene, a hatodikban a magyar nyelv és irodalom, a földrajz, a fizika, az ének—zene, a hetedik osztályban pedig az élővilág oktatása törté­nik új tanterv alapján. Újdonság, hogy 1964. szeptember elsejével az általános és középiskolák szá­mára egységes rendtartás lép életbe, mely feltétlenül segíti majd az egységesebb neveflömun- ka kialakítását, és az intézkedések tervszerűbb, jobb megvalósítá­sát, S. E. val kevesebbet, mint bármely elő­ző évben; létszámuk harminc. Különösen örülök annak, hogy az újabb szervezésű gimnáziumain­kat középiskolai tanárokkal meg­erősíthessük. Sokat jelentett en­nék véghezvitelében az, hogy a most végző fiataloknak, házas­pároknak szolgálati lakást ad­Mikes György: LEFU * (Szatirikus kisregény) haittunk. A képesítés nélküli ne­velőkről még annyit, hogy gim­náziumi tanulmányaik során pe­dagógiai előképzésben részesül­tek és működésük elé reménnyel tekinthetünk. Hány űj középiskolai osztály nyílik a megyében? Ezek közöl hány szakközépiskolai? — Hetvenöt középiskolai első osztály, ebből 57 gimnáziumi, 2 közgazdasági és 16 szakközépisko­lai. Három helyen: Csorváson, Öt olasz cég közös pavilonja Zimányi villámgyorsan talp- raállt és egy nagy ugrással kinn termett a folyosón. Palán kai, a kettes számú labor­vezetője éppen egy nagy lom­bikban kevergetett valamit, ami­kor a vegyész berobbant az aj­tón: — Fontos beszédem van ön­nel! — Parancsoljon... — paran­csoljon... — Én a múltkor nem önt ja­vasoltam arra a külföldi tanul­mányútra, hanem Zoltait.. — Helyes választás volt — felelte óvatosan Palánkai. — Zoltai kolléga kiérdemelte a tanulmányutat... tem, hogy megkérdezzem: nem haragszik rám ezért? — Hogy én? Haragudni? De igazgató úr! — Lelkiismeretfurdalásom van maga miatt... — Énmiattaim? — ijedezett Palánkai. — Igen, maga miatt. ígérem azonban, hogy legközelebb ön utazik külföldre. A kutató kezet nyújtott, majd magához ölelte a rémült arcú, nagy hasú, szakállas laborveze­tőt, aztán visszament a szobájá­ba és ledikádt a titkárnőjének, Hédikének egy beadványt: ar­ra kérte a minisztériumot, hogy a százmilliós póthitelüket csök­kentsék harminc millióra. Ami­Kedden megkezdték a mezőgaz­dasági kiállítás olasz pavilonjának berendezését. Olaszországból most első ízben vesznek részt magyar mezőgazdasági kiállításon. öt olasz cég közösen állított fel és rendez be egy 250 négyzetméteres pavilont, ahol különböző permete­ző, fertőtlenítő és takarmányozá­si gépek mellett a gyümölcsfel­dolgozó- és olajipar többféle ter­mékét állítják ki. — De nem! — jajdult fel Zi­mányi. — Magának kellett vol­na elmennie! — Zoltai kitűnő szakember — bizonygatta .a laborvezető, és magában arra gondolt: s,Uram­isten, mit akar ez tőlem?!” — Maga sokkal jobb szakem­ber, mégis Zoltait küldtem... — Jól tette, igazgató úr! — Dehogy tettem jól! Hibát követtem el- És most azért Jet­kor ezzel készen volt, a kocsi­ját kérte és hazarobogott. Út­közben kiszállt és vett egy nagy csokor virágot. Emmikének, a feleségének. Átnyújtotta a virágokat az as­szonynak. Zimányimé kicsi és gömbölyű. Egyesek azt rebesgetik, hogy idősebb a férjénél, pedig hat esztendővel fiatalabb. Szögletes arcán megkövült vonások. A te­az Orosházi Üveggyárból Járási úttörőtitkárok értekezlete Békéscsabán Falazzák a hármas-huta edző­kemencéjét. Az előtérben Or­bán István dolgozik. A hármas-hutában a kőmű­veseken túl szerelők is tevé­kenykednek: a gázeiszívó-be- rendezést állítják össze. Augusztus 24—25-én a Magyar Úttörők Országos Szövetségiének Békés megyei Elnöksége a járási úttörőtitkárok részvételével érte­kezletet tartott. A jelenlévők az első nap elemezték az elmúlt évi munkát. . Megállapították, hogy megyénkben az 1963/64-es tanév­ben az előző időszakhoz hasonlít­va összesen háromezerrel növeke­dett az úttörők száma. Szép ered­ményeket ért el a tanulóifjúság a szakköri munkában is. A tavalyi­hoz képest az idén. 69 szakkörrel működik több, s mintegy 11 ezer pajtás tett úttörő különpróbét. Az Expedíció a jövőbe-mozgalom kö­vetelményeinek az úttörők nagy része eleget tett. A pozitívumok mellett hiányosságként emelíthe- tő, hogy csökkent a mezőgazdasá­gi szakkörök száma és az úttörő- csapatok az otthonokra nem for­dítanak gondot, sok helyen pél­dául szertárt rendeznek be he­lyette. A második napon az értekezlet résztvevőinek munkájába bekap­csolódtak a járási tanulmányi fel­ügyelők. Együttesen beszélték meg az 1964/65-ös év tennivalóit. Az Expedíció a jövőbe-mozgalom célkitűzései nem változnak, azon­ban a teendők bővülnek: a ha­zánk felszabadulásával kapcsola­tos nevelési lehetőségiekkel, vala­mint a Kummunista Ifjúsági Szö­vetség VI. kongresszusának fel­adataival. Újdonság, hogy a kis­dobosokat ebben a tanévben már az első osztály elvégzése után avathatják, ellentétben az eddigi­ektől, amikor a- tanulók második osztályos korukban kerültek az ifjúsági mozgalomba. (d. s.) kintete hideg, barátságtalan. A haja ősz, de gondosan ápolt. Mozdulatai lassúak,' méltóságtel­jesek. — Miért jöttél haza? — kér­dezte csodálkozva, majd a virág­ra nézett. — És ezt miért ka­pom? — Eszembe jutottál. Eszembe jutottál és arra gondoltam, mi­lyen rég vittem virágot az én Emmikémnek... — Vizsgáltasd meg magad egy specialistával — dohogott Emmi- ke és a konyha felé tartott. — Hova mégy? — Vízibe rakom a virágo­kat... — Siess! Beszélni szeretnék veled. — Most? — húzta fel szemöl­dökét Zimányixié, és bizalmatla­nul nézett a férjére, talán egy kicsit riadtan is. — Most. A vegyész bement a szobába és levetette magát egy karos- székbe. A feje még mindig fájt, de már nem olyan nagyon, mint a laboratóriumban. Valamivel jobban érezte magát, de a szo­rongás és a nyugtalanság még mindig gyötörte. — Nos, itt vagyok... Beszélj! — jött be az asszony. — Miv akarsz mondani nekem? — Már olyan régen beszélget­tünk. Az utóbbi időben, belá­tom, teljesen elhanyagoltalak... Tudod, a munka... Még mindig az eneloid... Meséltem neked a kutatásaimról, nem? — Nem. — Érdekes, én úgy emlékszem, hogy... — Rosszul emlékszel... — Lehet, de most nem is a munkámról akarok beszélgetni veled... Arról majd máskor..: — Máskor — bähmtott Zimá- nyiné, gúnyos mosollyal. A férfi észrevette a gúnyt és zavarba jött. Idegesen húzogatta, ropogtatta az ujjait és közben a feleségét nézegette, akivel har­minchét esztendőt töltött együtt. „Amikor megismertem, szőke volt a haja és bubifrizurát hor­dott. Most ősz, teljesen ősz. Is­tenem, hogy múlik az idő! Meg­öregedtünk ... Egymás mel­lett ... Emmike..: Régen Errunucinak szólítottam... Egy pillanatra felvillant előtte Hédiké arca, és olyan lelkiisme- retíurdalást érzett, hogy majd­nem félkiáltatt. „Itt akartam hagyni ért az asszonyt... Ennyi óv után!... Ö, én ostoba! Majd­nem elrontottam az életemet egy szép szempár kedvéért, egy szép lábért, egy szép...” A lelkiisme- retfurdalás ismét belényilalt és a szíve rettenetesen nehéz lett. „Nem is tudom, hogyan képzel­tem el: hatvanéves fejjel új ele­tet kezdeni egy fiatal fruska ol­dalán. Itt az én helyem, e mel­lett, aki gyermekeimnek jó any­ja, és nekem hűséges felesé­gem...” (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents