Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-27 / 200. szám
19«. augusztus 37. 5 Csütörtök »Barkácsolók...99 Szeretünk játszani. S igaz történet, hogy a kisgyermeknek karácsonyra vett vasúttal apuka játszik többet, „mert Te úgy is elrontod!” felkiáltással. És ha már a játéknál tartunk, érdemes beszélni arról is, hogy a hasznos játékszenvedélyt elégíti ki a rádiós, motoros és egyéb szakkör az MHS-nél és egyre több klubunkban. Oj játékszenvedély honosodott meg. Kovácsolt vasból készítenek emberek előszoba-fogast, lámpát, virágtartót, mások háncsból és raffiából fonnak háztartási cikkeket, és otthon a feleségek némán tűrve e féríiszenvedélyt, takarítanak. A beszerzés okozza a gondot. Hol lehet beszerezni vasat? —- A MÉH-nél — hangzik a válasz és az elmúlt napokban tett sétánk arról győzött meg, hogy például a békéscsabai MÉH-tele- pen több folyóméter könyvállványnak megfelelő vascső vagy egyéb házilag is elkészíthető tárgy anyaga megtalálható. A gondot azonban a mór nehezebb elkészítési módot igénylő tárgyaknál a szerszámhiány okozza. Amit hegeszteni lehet, azt nem lehet, otthon a gáztűzhelynél megforrasztani, és amit kalapácsaim kell, azt sem lehet az asztal sarkán kalapáccsal ütni. Vajon e játékszenvedély hol nyerhet kielégülést? A fusizásban? Azt hiszem e titkos csatornán, ha történik is valami, nem sok, és nem is ez a járható út. Az elmúlt hetekben több érdekelttel beszélgettem. A KISZÖV gépkocsivezetője, aki ma mór országos hírt szerez magának fafaragvá- nyaival, még csak otthon barkácsol, de már ő is azt mondja: jó lenne, ha valami központi klubot lehetne létrehozni, ahol valami minimális tagdíjjal szerszámokhoz és helyhez jutna az ember. o Mit mondanak az illetékesek? Van-e egyáltalán illetékes? Mert ez már nemcsak úttörő- vagy KISZ-feladat, a lakásban hasznos tárgyakat nemcsak az úttörők készítik el anyák napjóra, hanem esetleg javakorabeli férjek saját szórakozásukra, a család hasznára. Nem is KISZ-feladat, bár a KISZ irányítása alá tartozik az Ezermesterbolt, amely sok hasznos apró cikkel, különösen a rádiósokat és „televíziósokat” örvendezteti meg. Az elmúlt hetekben cikket olvashattunk egyik központi folyóiratunkban arról, hogy a Szovjetunióban olyan nagy tábora van a barkácsolóknak; többen mór autót i® „barkácsoltak”. Előfordult, hogy az így készült autó ma már részt vesz a közúti forgalomban is rendszámmal, engedéllyel, és csodájára járnak más barkácsoló kör tagjai. Tudunk arról, hogy Békéscsabán, az úttörőházban politechnikai műhely létesült az úttörők legnagyobb örömére. Ezt a műhelyt keresi fel időnként néhány pedagógus is, aki szívesen barkácsolt, és készített magának néhány hasznos tárgyat. Az úttörőház vezetői joggal mondják, hogy ez a helyiség nem a felnőtteknek készült, és kár lenne a gyerekek rovására ebből központi barkácsolóműhelyt kialakítani. Bór ehhez hozzátették ők is, érdemes lenne rajta gondolkozni. Mi tehát a járható út? Nem hiszem, hogy először illetékest kellene találni, de ha a városi tanács művelődésügyi csoportja azokat a barkácsolókat, akik már túl vannak az egy-két tárgy alkotásának örömén, akik már hivatásszerűen, szabad idejük minden percét ezzel töltik, egyszer összehívná, bizonyára sok hasznos kezdeményezés kapna fórumot. Aztán már egy lépés lenne csak olyan pince- helyiséget találni, amely alkalmas lenne egy barkócsolóműhely létesítésére és a klub bizonyára gyorsan meg is alakulna. Ügy érezzük, ez hasznos szórakozás lenne, megérné a fáradozást. (Dőczi) A MEDGYESEGYHÄZI vas- és faipari kisipari TERMELŐSZÖVETKEZET a lakosság szolgálatában. Telefon: Medgyesegyháza 6. SZÖVETKEZETÜNK RÖVID HATÁRIDŐRE VÁLLALJA MINDENNEMŰ háztartási kisgépek, kerékpárok, motorkerékpárok javítását ŰJ SZAKEMBEREK BEÁLLÍTÁSÁVAL, VALAMINT vaskerítések, vaskapun és új kerti bútorok készítését. SZAKSZERŰ ÉS PONTOS MUNKÁVAL A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! 452 Kedvencek — közeiről Mindenütt komolyzöld színek keveredve vidám sárgákkal, élénk pirosakkal, bágyadt lilákkal. A fák lombkoronái mintegy keretként ölelik körül a hatalmas parkot. Mennyi érdekesség, mennyi látnivaló! A gyerekek nagyfigurás meséskönyvei elevenednek meg itt... Az állatkertet sok kis Piroska, Karcsi, Zsuzsika és Zoli látogatja, kerekretágult szemmel bámulják, mustrálgatják a hatalmas vadakat, a szelíd őzikéket, a tavon úszkáló hattyúkat. Legizgalmasabb mégis a vadállatok „házatája”. Harminc nagy ragadozó él a Budapesti Állatkertben. Tigrisek, oroszlánok, kegyetlen tekintetű és vérszomjas párducok. Sokáig azt hitték, hogy a dzsungelnak e félelmetes vadjai -rabságban elpusztulnak, nem szaporodnak. Meg dőlt ez a feltevés, nálunk is évről évre kicsikkel ajándékozzák meg a kertet a vadállatok. Példás családi életet élnek. Az állatkerti Szunda tigris-pár példá 1 szinte búskomor, ha szétválasztják őket. Már 25 éve élnek együtt, szép, harmonikus házaséletben. Nem törődnek vele, hogy esetleg szen- timentalizmussal vádolják meg őket: este úgy alszanak el, hogy egymás vállára hajtják a fejüket. Tigris idill! S vajon Néró, a rettenthetetlen oroszlán, az állatok koronázatlan királya, egyébként már az állatkertben született, valóban oclyan bátor-e? Mesélik, hogy egyszer szállítás közben kinyílt a pórázának a zárja, s egyszercsak oroszlán őfelsége szabadon találta magát... Ettől aztán a hős szíve úgy összeszorult, hogy gyorsan sarkonfordult és vissza- ódalgott régi barlangjába; ott megszeppenve, türelmesen várta az ápolóját. Hiába, olyan távol él már a vadontól, a vadászattól, az éjszakai kóborlásoktól, hogy a legkisebb dolog, amely eltér a napi megszokott életrendjétől, megzavarja a nyugalmát. Kiváló étvágyukat napi hét kiló friss lóhússal elégítik ki. Etetéskor aztán zeng a park, mert a bömbölésük azért csak félelmetes. .; Rövidesen zsiráffal gazdagodik az állatállomány. Már építik a különleges méretű lakóházat. Orrszarvút egyelőre nem vásárol az állatkert, vételára 100 ezer svájci frank körül van. Az állatkert legrégibb lakója Kincsem, a víziló. Valóban kincset ér, mert sok kis csemetéjével 1931 óta busásan visszafizette már a vételárát. Első számú kedvencei a gyerekek. Városligeti rezidenciáján annyira növényevővé vált, hogy egyszer valaki zsíros kenyeret dobott neki, s rögtön elrontotta a gyomrát... S végül, komolyra fordítva a szót. Legyünk sokkal emberségesebbek mi, a látogatók! Ne fordulhassanak elő többé olyan esetek, hogy gombfestékkel etetik meg a kis állatokat az óvodában, hogy a bedobált tükörcserepek elvágják a majmok torkát, hogy nylon-zacskót dobjanak be az ele„Szervusz kisfiú, csak nem félsz tőlem?” — kérded Pimpi, az illáikért népszerű csimpánza. Jancsika egyelőre még nem döntött, hogy fél-e vagy sem... „Barátságos arcot kérek!” — „Jó, jó, csak előbb lenyelem a perecet. Ami biztos, biztos!” fántnak. Ha látunk ilyet, ne hagyjuk. Hiszen az állatkert — a gyermekeinké, mindannyiunké. Regős István Bölcs nyugalommal tekint a nagyvilágba — pontosabban az érdeklődő gyerekekre az elefánt. „Kincsem” a legrégibb lakó.
