Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-23 / 197. szám

1961. augusztus 23. 4 Vasárnap Idénykezdés előtt a Sarkadi Cukorgyárban Az egyenlőség nevében Augusztus 29-én kezdődik a cukorgyártás Utolsó simítások a répaúsztató felújításánál. Nem volt könnyű eljutni idáig, gyományos széntüzelésről olajtü­A külső szemlélő, aki mostaná­ban megfordul a gyárban, ha csak a látszatból ítélne, akkor könnyen azt mondhatná: micsoda rendet­lenség van itt. Igaz, nincs még minden a helyén, s talán ez szüli a megtévesztő látszatot. A gyár­ban nagyon is tervszerűen készül­nek az új gyártási idényre. A nagyjavításnál már csak az utolsó simítások vannak hátra. A terv szerint ugyanis augusztus 25-én és 26-án kerül sor az üzemi főpróbá­ra, a gyár berendezéseinek tüze­tes ellenőrzésére, hogy azután le- A legutóbbi gyártási idény 170 zetósre térnek át, s előreláthatóan gyen még idő az esetleg észlelt napig tartott. A hosszúra nyúlt szeptember 15—20-a között már hibák kijavítására. kampány ' nagyon megviselte a üzembe helyezhetik őket. Befeje­• ' ' / ződött az utóterm^k centrifuga­állomás korszerűsítése is. Itt há­rom új, NDK gyártmányú beren­dezést szereltek fel. A cukorfőző állomás teljesítőképessége egy Skoda vákuum-készülékkel bő­vült. Bővítették a villamoskap- csoló-berendezést, s itt az 550 voltról részben 380 voltra tér­nek át. Mindenütt az utolsó simítások vannak hátra. Kedden, amikor megkezdődik az üzemi főpróba, mindenki vizsgázik. Remélik, hogy jól sikerül a próbatétel, augusztus 29-én megkezdődhet az új gyártási idény. A munkások ekkorra birtokuk­ba vehetik az új szociális létesít­ményt, az egymillió 300 ezer fo­rintos költséggel épült 200 szemé­lyes központi fürdőt és öltözőt, amely a Békés megyei Tanács Építőipari és Tatarozó Vállalata gyár berendezéseit. A feldolgozási dolgozóinak munkáját dicséri. A idény elhúzódása miatt a szoká- vasúti felüljáró-folyosóval ellátott sósnál kevesebb idő maradt a szociális épülettel elejét vehetik nagyjavításra és a különféle fel- az esetleges baleseteknek. Előnye, újítási és korszerűsítési munkála- kogy meggyorsítja a gyárból ki­tokra is. Amint a gyárban elmon- ^ a gyámba bejutást, miirel nem dották: ennek ellenére sem lesz ke]{ a síneken veszteglő vagonok zavar, az üzemi főpróbát időben ^látására várakozni. Nemcsak a megtarthatják. Augusztus 29-én gépek és berendezések javításáról, A korszerűsített ufótermék centrifuga-állomas pedig — s ez ritkaság a fél évszá­az emberek igényeinek jobb eUá­P. P. (Fotó: Kocziszky László) Hikes György: A villamoskapcsoló-berendezés bővítésénél Balatoni Sándor vil­lamos telepvezető és Antal Sán­dor villanyszerelő a kazánházi kábeleket köti be. zadnál idősebb gyár történetében tásáról is gondoskodtak. — megkezdik a cukorrépa feldol­gozását. Előreláthatóan mintegy 34 ezer vagon répát dolgoznak fel, s az idény 1965 február közepéig tart majd. Sok munkát adott a nagyon igénybe vett berendezések javítá­sa. Emellett azonban jutott erő és idő a felújítási és korszerűsitési feladatok végrehajtására is. Hat­százezer forintos költséggel felújí­tották az I-es számú répaúsztatót. Így az érkező nyersáru fogadása jóval kedvezőbb lesz a tavalyinál. A két BW—kazán és a tápszivaty. tyű állomás korszerűsítésére há­rommillió forintot költenek. A korszerűsített kazánoknál a ha­Talán éppen azok, akik a leg­utóbbi nyilvános pártnapi elő­adáson, amikor a nemzetközi helyzetről volt szó, oly mélysé­gesen elítélték az amerikai és dél-afrikai fajüldözőket, mond­tak ellent saját maguknak nem­rég a megyeszékhely egyik ki­sebb üzemében. Mert az ugye­bár elítélendő, ha Chicagóban, vagy Alabamában a Ku-Klux- Klan fáklyásai meglincselik a fehérek számára fenntartott üz­letbe betérő négert? Arról nem is beszélve, hogy állást csak megjelölt helyeken biztosítanak a színes bőrűeknek, ha pedig szegény, mégis kap munkát va­lahol, ahol fehérek is dolgoznak, csak fele annyi bért számolnak el neki, mint fehér bőrű társai­nak. Mindezt őszintén elítéli ná­lunk mindenki, s jogosan álla­pítja meg: Amerikában csak frázis az egyenlőség. Talán groteszknek tartják egyesek a hasonlatot, de úgy vélem, éppen ilyen durván kell élni vele, hogy kellő keménység, gél elítéltessék az, ami egyes esetekben más talajról: a régi tudati maradványok talajáról, de sajnos, nálunk is fellelhető még a faji megkülönböztetésekben. Félreértés ne legyen. Alkotmá­nyunk kimondja, hogy hazánk­ban mindenkinek joga van a munkához. Ezt a jogot az állam intézményesen biztosítja min­denkinek. De nálunk nem úgy van, mint XIV.' Lajos francia ki. rály idejében, aki abszolút ural­kodó lévén, így kiáltott az őt ta­karékosságra intő miniszterére: „Az állam én vagyok!” Nálunk mindenki, kollektíván képviseli az álltfmot. Mivel azonban a kol­lektíva egyediekből áll, megesik, hogy egyesek nem jól képvise­lik saját államuk politikáját. így fordulhat elő, hogy noha hazánkban mindenkinek joga van a munkához, mégis me­gyénk egyes üzemeiben nem veszik fel segédmunkásnak sem a színes bőrűeket. A munkaerő- hivatal a megmondhatója, hogy hány cigány származású embert közvetítenie ki a munkaerőhi­ánnyal küzdő helyekre, és há­nyán jönnek • vissza azzal, hogy nem vették fel őket. Az említett üzemben is egy megüresedő helyre segédmun­kásnak jelentkezett N. N. cigány fiatalember. De már amikor végigment a folyosón, elhang­zottak az intő szavak: „Nehogy felvegyétek őt!” Miért? Mert Felépült az újszerű megoldással, vasúti fclüli5ró-f<£y.oső«4 200 személyes központi iiirdő és öltöző. LEFU (Szatirikus kisregény) — Rendben van — felelte, amikor egy kicsit magához tért. — ön bizonyára jobban tudja, hogy mennyire van szükségük. Ezt azonban előbb is megmond­hatta volna ... Hetek óta tár­gyalunk ebben az ügyben és ön most... A vegyész nem tudta, hogy mi történt. Csak azt érezte, megkönnyebbült, a feje nem fáj és megszűnt az a nyomasztó, nyugtalanító érzés is, amely majdnem félőrültté tette. Haza­felé menet az autóban azon tű­nődött: miért ment el a minisz­tériumba és miért adott vissza hetvenmillió forintot? „Nem tu­dom, miért. EL KELLETT men­nem a minisztériumba és vissza KELLETT adnom a pénzt...” Mire a kocsi az intézethez ért, már a fejét verte: „Ó, én hülye! Visszaadtam az államnak hetvenmilliót, pedig mennyit futkostam utána, mennyit kö­nyörögtem érte! Megőrültem! Tisztára megőrültem! Holnap rajtam fog röhögni ,az egész vi­lág ... Százmilliót akartak adni és én azt mondtam: nem kell... Ha ezt valakinek elmesélem, nem fogja elhinni...” — Megérkeztünk! — mondta ásítozva a sofőr. — Nem tetszik kiszállni? — Nem — felelte ingerülten —, visszamegyünk a miniszté­riumba! Gyorsan, amíg nem ké­ső! „Lehet, hogy Hédiké zavarta meg az eszemet? Lehet, hiszen már egy pillantása elég ahhoz, hogy felmenjen a vérnyomásom. Ha hozzámnyúl, hebegni kez­dek, és ha megcsókol, nem tu­dom megkülönböztetni az ene- loidot a xeneloidtól.” A miniszterrel már nem tu­dott beszélni, külföldiek voltak nála, de a miniszterhelyettes fo­gadta: — Mi járatban, kedves Zimá- nyi? Csak nem akar visszaadni még néhány milliót? óriási még ma is az előítélet a cigányokkal szemben. Ahelyett, hogy segítenék őket a munka­helyi asszimilálód ásban, ^ már eleve elvágják a lehetőségüket ahhoz, hogy szorgalmas, megbe­csült és állandó munkásai le­gyenek az üzemnek. Ugyanezen a munkahelyen ez eset után éles vita kerekedett azok között, akik elítélték ezt a cigányokkal szembeni szinte „ellenséges” álláspontot, és azok között, akik ebben az ügyben is a helyes politikát képviselték. E vitában hangzott el, hogy Szentesen (az üzem egyik mun­kásának szülővárosában) * vala­melyik üzlet eladója nem akart kiszolgálni egy cigány munkást. Társai azonban nem hagyták annyiban a dolgot. Jogos felhá­borodással panaszt tettek a kis­kereskedelmi bolt központjá­ban, s az igazgató fegyelmi elé állította az eladót. Jogos volt-e a fegyelmi, vagy sem? — ebből is vita keletkezett, mert voltak, akik azt mondották, hogy nem volt jogos. De vajon hova vezetne az, ha megtorlás nélkül, akárha ritkán is, mint a fehér holló, előfor­dulhatnának nálunk ilyen ese­tek? Talán olyan messze máraz az idő, amik* egyes üzletek ki­rakatában olvashattuk az írást: j,Zsidókat és kutyákat nem szol­gálunk ki!”? Most egyes elva­kult, felvilágosulatlan emberek a cigányokra alkalmaznák ezt a felírást? Meghökkentő! Társadalmi rendszerünk meg­szüntette a kizsákmányolás alap­ját, a tőkés magántulajdont, s ezzel egyenlő jogokat teremtett mindenkinek az élethez. Egyen­lővé tette felekezet, származás és faji különbségre való tekintet nélkül az embereket. Üj tartal­múvá lett a régen csak jelző­ként használt fogalom: az Em­ber. Ennek mélységét nem értik meg azok, akik még ma is a fenti formában tesznek megkü­lönböztetést ember és ember kö­zött. Megkülönböztetést azért le­het tenni, sőt szükséges is. De annak mércéje csak a munka lehet. Ha az egyik ember többet ad a társadalomnak, mint a má­sik, akkor a többet adónak na­gyobb megbecsülésben lesz ré­sze. Ám, hogy az egyik cigány, a másik fehér — így tegyen va­laki megkülönböztetést: ez gon­dolkodásának törpeségére_ vall, arra, hogy nyomtalanul múlt el felette húszegynéhány esztendő. Varga Dezső — Ellenkezőleg, miniszterhe­lyettes elvtárs, ellenkezőleg. Szeretném, ha mégis megkaphat, nánk a százmilliót. — Mégis? Épp most szólt át a miniszter elvtárs, hogy... — Borzasztó tévedés történt... A helyzet ugyanis az... Nem is tudom, hogyan magyarázzam meg... Nekünk kell a pénz... Korszerűsíteni, fejleszteni akar­juk az intézetet... Az eneloid vegyületek különböző alakzatai­nak reagálása tropikus éghaj­lat alatt, figyelembe véve a... Nem is tudom, hogy elég lesz-e az a százmillió...? Tulajdonkép­pen sokkal, sokkal többre lenne szükségünk... — Többet nem kapnak — mondta a miniszterhelyettes. — A százmilliót megkapják, de egy fillérrel sem többet! — Köszönöm ... Köszönöm az intézetünk nevében ... „Milyen furcsán viselkedik — gondolta a miniszterhelyettes.— Mintha nem lenne teljesen nor­mális ...” — Mi van’veled, Ottóka? — faggatta Hédiké, amikor a ve­gyész visszatért a minisztéri­umból. — Hová rohantál az előbb? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents