Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)
1964-08-20 / 195. szám
KÖRÖS TÁJ __________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ A datgyűjtő úton Móricz Zsigmonddal Az író minden szavát gyorsírással jegyeztem, tehá szájába adott mondatok nincsenek átstilizálva, hanem szóról szóra úgy hangzottak el, amint az e cikkben vasható. (A szerző) milyen óriási gyakorlata volt a kronológiai adatok értékelésében. Csak ránézett a családfa neveire, s rögtön megmondta, hogy ez vagy az a családtag milyen idős volt akkor, mikor a fejede- Moricz Zsigmonddal lem, vagy felesége ennyi, két találkozásom volt éle- .vagy annyi éves volt. temben. Az első még nagy- . . , , . , . ,_ e nyedi tanárságom idejére .Az adatok feldolgo. , ,7. , ... zasa után megnezte azt az esik, a második már itt, . ...... , . - . , . . Szeghalmon ment végbe az *Puletet ls’.aho1 a fejedelmi 1935-ös kép viselő választó- Par a'fotaz6ban^inegszAllott, sok alatt Első találkozásunk az fró anyaggyűjtő útjával volt kapcsolatban. A húszas évek legelején keresett adatokat a Tündérkert írásához Bethlen Gábor iskolájában a a nagy fejedelemről és család járók A kollégium könyvtárának kézirattárát az akkor még élő és működő dr. Famos Dezső kezelő tanár bocsátotta rendelkezésére. Az én szerepem itt a szükséges okmányok előke- rítése és kézbeadása volt. Itt búvárkodott órákon át a régi okmányok és családfák szövevényei között, s jegyezte ki az őt érdeklő adató-' ha az éjszakát Enyeden kellett tölteniük. Ez az épület a kollégium internátusi szárnyával szemben áll, s benne a húszas évek elején a magyar kaszinó lelt otthonára. Mikor feljutottunk az emeleti folyosóra, amelybe nyüött a kaszinó tennének ajtaja, az író körülpillantva megszólalt: „Ezen az épületen az idők folyamán semmi változás sem történt. Abban az állapotban van, ahogy annak idején megépítették”. Ekkor is, de még inkább gyulafehérvári kőrútunk során derült ki, hogy regényéhez nemcsak gondos történelmi, hanem művészettörténeti előtanulmányokat legendás kis noteszébe, melyet mindig magánál hor- líat ■*s végzett, dott. Bámulva tapasztaltam, Enyedrtil ti. Gyuláfehérvárra vezetett utunk, amely S egykor az erdélyi fejedel- rr ■ mek székhelye volt. Autó-. val tettük meg a 29 kilométernyi utat, téli ködpárás levegőben úszva. Az író { egész úton szótlanul itta Figyelmetlenség, vagy j szemeivel a tájat, a völgy bürokratizmus?... Talán ; két 0ida]át szegélyező lan- mindkettő szerepet játsz- j kás dombokat, s a m€ssziről NÉZŐPONT hatott, amikor a közelmúltban Gyulán újraszá- J mozták a házakat, s : egyik-másik utca nevét : is megváltoztatták. De lehet, hogy valami- » féle furcsa módszer sze- ; rinti térképezés eredmé- ■ ■nyezte azt a minden ■ szempontból visszás hely- ■ zetet, amelyen az egykorúi Dundler Károlyról eine- ; wzett utca lakói most f bosszankodnak. S ha ez ■ így van, akkor többről ■ van szó, mint puszta fi- ■ gyelmetlenségről. Mert \ kell bizonyos bürokratiz- : musnak is szerepet iát- : szani ahhoz, hogy azt az ; utcát, amelyben a 19-es : mártír, a gyulai Dundler j Károly családi háza áll, s és amely a felszabadulás i után méltán kapta a ne- ■ vét róla, most egy más ; — bár történelmi — sze- ■ mélyről, Bocskayról ne- J vezzék el. A csere nem volna ■ olyan feltűnő, ha nem kő- ; vetik el azt 4 nyilván- « váló figyelmetlenséget, \ hogy éppen annak az ut- * carésznek — helyesebben \ keresztutcának — hagy- \ fák meg Dundler nevét, ■ amelyikben még véletle- j nül sincs olyan emlék, j mint a mártír háza.- w integető, felhőkbe vesző gyulafehérvári havasokat. A Tündérkertben gyönyörködve láttam viszont leírva ezt a felejthetetlen tájat. Enyedtől pór kilométerre egy romokba dőlt épület vonta magára Móricz figyelmét, s megállította autónkat ... Mikor kiszállva megközelítettük a romokat, az író mindjárt megállapította: „Ez nem váromladék. Egy templom állhatott itt valamikor”. Helyeslőén bólintottam szavaira, s elmondtam, hogy az or bői templom romjainál állunk. Egyike volt ez azoknak a templomoknak, amelyekről a hagyomány azt tanította, hogy Hunyadi János emeltette a törökök felett aratott diadalai emlékére. Ilyeneknek tartotta a nép még a tövisi, marosszentimrei, sőt a gyulafehérvári. székesegyházat is, bér a művészettörténeti kutatások e műemlékek eredetét régebbre, még az Árpádok korára vitték vissza. Az író érdeklődve hallgatta elbeszélésemet, melynek alig jutottam végére, máris feltűnt a gyulafehérvári székesegyház karcsú tornya: ; megérkeztünk kutató utunk legfontosabb, s immár záró állomásához. I Városon átrobogva Móricz kitekintett a gépkocsiból az alacsony szintre épített házsorokra s megjegyezte: „A régi város nem lehetett itt. Bethlen idejében e helyen még szabad szántóföldek, vásártér és mocsaras vidék lehetett”. Hogy mennyire igaza volt, hamarosan kiderült. Az autó bekanyarodott a vár felé vezető útra, s elértük a III. Károly alatt épített hatalmas véderőművek első várövét. Mikor a mély árok mellett suhantunk el, Móricz az erődítést szemügyre véve maga elé morgóit: „Ez nem az én anyagom. Bethlen idejében még csak földhányások és favázas várak voltak. Fontos stratégiai pont lehetett a történelem folyamán mindig Gyulafehérvár, hogy a Habsburgok is belátták ily nagyarányú megerősítésének szükségességét”. Átrobogtunk a nagyszabású domborművekkel épített bárok stílusú várkapun. Ezzel egy perc alatt átléptünk a modem karból az évszázadokkal ezelőtt alkotott falak közé. Móricz szeme felragyogott: ezt már az ő világának érezte. Első stációnk Rass Károly főgimnáziumi paptanár lakása volt, aki szerény villásreggelijét osztatta meg velünk, s utána átkalauzolt a vpüspöki palotába. A székesegyház impozáns homlokzata előtt ámuló szemekkel állt meg az író. Nagyokat lélegzett, mintha csak a régi kövekből áradó hűvös levegőt akarta volna tüdejébe szívni. A püspöki palotában (mely egykor a fejedelmi palota volt) Boros József kanonok vette át a cicerone szerepét. Móricz szinte meg- ifjodott, mikor a komor, hatalmas, boltíves terem homályába léptünk. Én bizony nem valami jól éreztem magam: a másfél méteres vastag falak óriási köveinek súlya mázsás nyomással nehezedett a lelkem- re. Móricz itt is konstatálta, hogy a századok nyomtalanul repültek át a palota felett: abban az állapotban van ez is, mint ahogy a fejedelmek egykor megépítették. A kanonok innen a püspöki lakosztályba vezetett. Az író szinte lázas transzban mérte fel szemeivel, s lépkedte végig a termet. „A fejedelem itt fogadhatta a követségeket. Az oldalfalakról meg lehet állapítani, hogy valamikor ez a terem is boltíves volt, itt tehát a mennyezet már nem a régi.” Bejártuk az összes szobákat, s Móricz keveselte a számukat. „A fejedelemnek nagyobb udvartartása lehetett.” „Helyes az észrevétele — felelt a kanonok — a palota sokkal nagyobb Barabás László rajza volt. Egybe volt építve a mostani kaszárnyával, később azonban az egyik szárnyat lerombolták.” Kisétáltunk a püspöki kertbe, amely valamikor a fejedelem kertje volt. „Bethlen szerette a szép díszkerteket — mesélte az író a kert ösvényein bolyongva. — Sokat pihenhetett egy- egy árnyékos fa hűvösében. De veteményeskert is lehetett itten. Károlyi Zsuzsanna takarékos* gondos asz- szony volt. A háztójék nem lehetett el veteményeskert nélkül.” „Apafi inkább a szőlőtermelésre fordított gondot — fűzte tovább az elmélkedés fonalát —, mert szerette az öblös kupákat hajtogatni. Hívei egyszer óriási káposztákkal akartak neki kedveskedni. Apafi kedvetlenül mordult rájuk: „Hordják el magukat kegyelmetek a káposztájukkal együtt. Ha ekkora káposztákat termett a földjük, akkor az időjárás nedves volt, amit pedig a szőlőtermés sínylett meg.” I Vobán-féle erődítmény szédítő mélységű várárkának széléhez érve a kanonok nyugat felé nyújtotta ki karját: „A régi Gyulafehérvár valamikor itt feküdt a nyugati oldalon, a jelenlegi város helyén po- csolyás földek terültek el. A városnak rossz, salétro- mos ízű kútjai voltak. Bethlen gondoskodott jő vízről: a messzi hegyek forrásvizeit vízvezetékkel hozta be a városba. Még a római korból megmaradt, megrongálódott vízvezetékeket is restaurálta. A Bethlen-kutak még ma is megvannak, s ha jó vizet akarunk inni, onnan hozatjuk.” Visszatértünk a püspöki udvarba; az író a pincét is meg akarta tekinteni. Mikor a lépcsősor óriási kőtömbjein lebotorkáltunk a mélységbe, Móricz ehhez az élményhez is történelmi aszszociációkat keresett: „Ez a fejedelmek idején várbörtön volt. Többek között itt senyvedett Báthori Boldizsár is.” Mikor a napvilágra visz- szafértünk, mélyen fellélegeztünk, megszabadulván a régi, nyirkos börtönemlékek lelkünkre nehezedő súlyától. Bejártuk az ősi székes- egyház csodaszép szentélyeit is. „Sajnos — fűzte szak magyarázataihoz a kanonok — a századok folyamán sok rombolás történt.” Megnéztük a Bethlen által alapított főiskola első otthonát A húszas években még kaszárnya volt benne, ma már lehet, hogy lebontásra került Meghatottan jártam egykori iskolám ez első otthonában. Udvara árkádos volt, körfolyosóval kiképezve. Szobái alacsonyak, boltívesek, s ezekből az alacsony szobács- kákból hány szellemóriás szárnyalt fel a világhír szédítő magasságaiba! Még betértünk az egyik utcában Bethlen Miklós házába is, hogy körsétánkat a Batthyaneummal fejezzük be. E világhírű könyvtár eredetileg trinitárius kolostor volt, Batthyány Ignác, a nagy műveltségű aszkéta püspök alakítatta át könyvtárrá. Miután a nagy értékű kéziratokat és ősnyomtatványokat megcsodáltuk, az író a könyvtár előtti egyházművészeti múzeumban érdeklődéssel nézegette az aszkéta- - püspök szöges derékövét és azt a tövises vesszőt, amivel magát korbácsolta. A vesszőcsomó végén levő fekete foltok mozgásba hozták írói fantáziáját: „Talán éppen az önkínzás vér- cseppjei” — fordult el a vitrintől. A történelmi barangolás véget ért, s mikor Enyedre visszatérve elbúcsúztunk egymástól, egyikünk sem gondolta, milyen érdekes körülmények között- fogunk másfél évtized múlva újból találkozni. De erről legközelebb. Fülöp Károly Bella István: A század fia Csak, aki olyan fiatal, hogy testétől-meggyullad inge, tetteinek is szárnya van, és tüzes nyílként elrepülne Csak, aki olyan tiszta már, hogy a levegőn átverődik, húsz évén, táltos paripán rugaszkodik tágas mezőkig, Az érzi csak, micsoda súlyos ragyogás forr a mellkasunkho. milyen óriás szerelemmel szül minket naponta ezerszer szebbnek, merészebbnek e század: hogy elfogadhasson fiának.
