Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

lWL augusztus 20.

7

Csütörtök

Vágvölgyi kikelet

Saél suhan a szlovák tájaikon, hajladozva bólogatnak a fák, mintha valami rejtelmes, megrázó igazságot bizonygatnának. A fák között, az erdő csendes ölén elszórt földdomborulatok és nemrégen készült büszke emlékművek hirdetik, hogy itt nem is olyan régen, húsz évvel ezelőtt világraszóló esemény történt. — Ha a történetíró jegyzeteit néznénk, ezt olvashatnánk: „Húsz évvel ezelőtt a testvéri szlovák nép kivívta szabadságát, dicsőség a hősök emlékének!” — Ha a Vág és garamvölgyi édesanyákat kérdeznénk meg, hogy mi történt itt húsz évvel ezelőtt, akkor ezt hallanánk: „Fiaink és lányaink keltek harcra, vérüket ontották azért, hogy itt boldogság és béke legyen, nézzétek a sírokat, melyekben nyugszanak.” — De hallgassuk csak, mit mondanak a hősök utódai, mit mond a párt és a világtörténelem: „Egységes, egyetemes nemzeti felkelés lobbant lángra szlovák földön, a munkás és paraszt, értelmiségi és alkalmazott, férfi és nő, öreg és fiatal együtt kiáltotta: „halál a fasizmusra, éljen a szabadság, éljen a nép!” Banská Bystricán (Besztercebánya) a független, szabad szLovák rádió szüntelenül lelkesítette a harcosokat: „szlovákok, magyarok, minden nép, aki itt él a Tátra völgyében, aki büszke Jancsik, Stúr, Kollár, Kossuth és Petőfi örökségére, akik szeretik és óvják Hviezdosdav és Jankó Král nyelvét, fogjanak össze, öljék meg, irtsák ki a fasizmus százkarú hidráját, mert csak úgy lehet boldog, úgy lehet szép, úgy lehet továbbra is élet az élet!” — Ä sírok és emlékművek feliratai szlovák és magyar, cseh és orosz neveket sorolnak fél ékes bizonyságként: a szomszédos népék is megértették a hívást, azért koronázta siker a harcot, azért lett győztes és örökérvényű a dicsőséges szlovák nemzeti felkelés.

Űj lakóházak Bratislavában, Szlovákia fővárosában.

A bratislavai Slovnaft berendezésének egy része, ahová a Barátság olajvezetéken a szovjet kőolaj áramlik.

A szeredi nikkelolvaszló üzem.

Csehszlovákiából jelentjük

Csehs^ovák-ghanai

egyezmény

Accrában csehszlovák—ghanai egyezményt írtak alá, amelynek alapján Csehszlovákia 1500 Zetor traktort szállít szétszerelt állapotban, és a traktorok összeszerelésére Nszoama városban, Accrától 50 kilométerre északra szerelőüzemet létesít. Ghana 1962-:-63- ban körülbelül 700 csehszlovák traktort és 2400 más mezőgazdasági gépet kapott.

Növekszik az export

Csehszlovákia 1964 első negyedévi exportja 1963 hasonló időszakához viszonyítva több mint 20 százalékkal növekedett. A kapitalista országokba ugyanezen idő alatt több mint 30 százalékkal és a szocialista országokba 20 százalékkal több árut exportált. Az ország importja is növekedési tendenciát mutat. A szocialista országokból 1964 első negyedében 1963 hasonló időszakához képest 14 százalékkal, a kapitalista országokból pedig 38 százalékkal több árut importáltak.

1631 lakásépítő szövetkezet

Csehszlovákiában ez év május végéig 1631 lakásépítő szövetkézét működött, összesen több mint 167 000 taggal. A lakásépítő szövetkezetek tagjai eddig 67 000 lakáshoz jutottak, s jelenleg 26 000 lakás építése folyik. Jövő év végéig körülbelül 120 OOO család lakik majd szövetkezeti lakásokban. A szövetkezeti lakások értéke meghaladja a több milliárd koronát. 1965. január 1-vel a lakásépítő szövetkezetek tevékenységének irányítására és munkájának ellenőrzésére külön szervet hoznak létre.

Találkozások

Közikatona;

Kora megállapíthatatlan. Alacsony, talán tömzsi. De nem • elhízott, szeme kutatóan repdes, s mielőtt kimondana egy szót, látszik, hogy magában ízlelgeti, megforgatja.

— Eljöttek?

— El — adja vissza a választ Pankotaí István, az MSZBT megyei titkára.

— Vártam magukat..; Láttam a nagy autót.

Ahol állunk, nem ér bennünket az újra teljes erővel sütő augusztusi nap, a drótkerítésre felfutott szőlő, s a fölénk hajló szilvafa kellemes hűvöst ad. Három széket hoznak ki a konyhából, arra telepszünk le. A férfi Furajda János, 72 éves. Állampolgársága szovjet, szülőhelye: Végegyháza.

Egy évvel ezelőtt magyar turisták jártak Poltavában. Nem ritkaság ma már, hogy nemcsak hivatalos delegációk, hanem egyszerű turisták is ismerkednék a világgal, s ki Párizst, ki Londont, ki pedig a Szovjetuniót keresi fél. A poltavad utcát járó magyar csoport egyik tagját egy férfi szólította meg tört magyarsággal az utcán.

— Magyarországról jöttek?

— Onnét — hangzott a válasz, s kutató tekintet meredt a polta- vai utcán az egyszerű, kék vasutasruhához hasonló öltönyű férfire.

— Ott születtem én is.

— És itt él?

— Már majdnem 50 éve.

— Rokonok?

— Nem tudok róluk.

— Hova váló?

— Csanád megyébe.

— Olyan már nincs, Békés megye van... És melyik községben született?

— Végegyházán.

— Meg kellene keresni a rokonokat.

— Bizony — tört fel a sóhajtás — jó volna tudni, él-e még Annus — a testvérem — tette hozzá magyarázólag —, meg a rokonok.

— Segíthetünk.

— Előkerülnek a ceruzák, egy noteszlapra felírják a címeket és a szerencsés véletlen, hogy a Pol- tavát járó magyar csoport egyik tagja, a Heves megyei MSZBT-tit- kár ugyancsak Békés megyei, elkezdett levelezni. A Szovjet—Magyar Baráti Társaság, ami segítséget lehetett, megadott Furajda Jánosnak és megkeresték a végegyházi rokonokat. Furajda János pedig készült hazia...

0

Haza.;.

Mi az?

Kinek mit is jelent. Legegyszerűbben azt a földet, ahol születtünk, ahol úgy beszélnek, mint mi, ahol munkánkat megbecsülik. De vajon negyvenkilenc évvel ez- lőtt Furajda Jánosnak mit jelentett a haza?

— Tizennégy éves koromban

elvesztettem szüléimét. Kan ász

voltam, aztán meg béres. Elkerültem Soltvadkertre egy birtokra.

— Messzebb nem jutott el?

— De eljutottam én. Mikor meguntam a béreskedést, meg kitelt az időm, felmentem Pestre gépgyárba. Aztán behívtak katonának, mindjárt tizennégyben.

— S ott mit csinált?... Ott forradalom volt.

— Dolgoztam. 1919-ben már megnősültem. Odavaló ukrajnai lányt vettem feleségül. 1923-ban már a vasútnál dolgoztam, javítóműhelyben.

Dolgozott. Nem tud szenzációkat mondani. Volt éjjeliőr, javított vagont, vasutas volt, hiszen közel ötven év alatt sok apró pici dolog történik az emberrel, amit már néhány év múlva el is felejt. Meghalt a felesége, aztán újra nősült. Van egy 15 éves fia.

— Iván...!

o

Furcsán hat a kiáltás, Ivánnak hívják, de a rokon gyerek, a kis Földházi Feri máris ugrik:

— Majd én elszaladok Jancsiért.

ö már Jancsi újra. Az Iván magyarul Jánost jelent. S néhány perc múlva berobog a két gyerek biciklin. Kivágódik a kiskapu. Elől a kis fekete Feri, mögötte szőkén, fekete nadrágban, piros kockás ingjében Furajda Iván.

— Most jöttek haza. Pesten voltak — mondja az apa, s büszkén ragyog a szeme, és a kis Föid'házi Feri a felnőttek természetességével mondja, hogy merre is jártak Pesten hova vitték el a messzire szakadt rokont.

Nem tudom visszaadni a szót, ahogy a 15 éves szőke fiú száján a Duna, a Margitsziget vagy a Vidámpark neve hangzik. A néhány magyar szó annyi ízzel és érzéssel zeng, hogy az megható. De egy szó teljesen tiszta. Talán az a-betű egy kicsit hosszabb, mint nálunk, de így is érezzük és tudjuk, mit akar véle mondani, ezzel dicséri Pestet, a nagyszülők* a szülők földjét:

— Nagyon szép.

Aztán papírt vesz elő, kis piros fedelű noteszt. Ceruza után kutat, s mikor én kezibe adom a ceruzámat, kis cinkos mosollyal köszöni meg és írja rendületlenül a sokasodó címek mellé a Békés megyei címeket, a Magyar—Szovjet Baráti Társaságét, a szerkesztőségét. Mikor mindent beírt, fel- nőttesen nyugtázza:

— „Haraso”.

o

— Mit szeretnének látni a megyéből? — kérdezi meg Pankotaí István.

— Nem tudom — mondja János bácsi —, mi csak vártuk magukat, *iaguk mondják meg, hova menjünk.

Ülünk a kocsiban. János bácsi nézi a határt, néha szemével int a fiának, aztán csak úgy eldüny- nyögi nekünk vagy talán egy kicsit magának:

— Szép a határ. Megváltozott itt minden... nem éheznek a rokonok.

Nézzük a gyulai várat. A strand lármája után Csabán a Kossuth szoborról magyaráz valamit a fiának János bácsi, majd mikor a konzervgyár előtt megállunk, megjegyzi:

— A Szovjetuniónak is szállítunk innen konzervet.

— A múltkor jött hozzánk is az üzletbe, volt asszony, aki öt dobozzal akart vásárolni, de aztán a többiek szóltak, hogy csak két dobozzal vigyenek, hogy jusson mindenkinek.

Ez a hír számunkra is új volt; örültünk neki, mint ahogy örül— Melyik frontra került?

— Keletre, aztán tizenhétben

tünk annak, hogy a poltavai megszólítás után Furajda bácsi

már hadifogoly voltam és mi-1 hazalátogatott és a kis János pe- kor jöttünk hazafele, lemaradtam dig rokonokra talált.

Poltavában. | Dóczi Imre