Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-20 / 195. szám

I9M. augusztus 20. 6 CsfitSrtSH Tudományos kaleidoszkóp nalakra, nagy terhelésű szerel vé­Autó—karburátor nélkül A hozzáértő meglepődik, ha megtudja, hogy tíz Volga típusú gépkocsi fut már a Szovjetunió­ban -— karburátor nélkül. A kar­burátort; egy félvezetőkkel műkö­dő kis műszer helyettesíti. A mű­szer szovj'et konstrukció. A mé­rőfejek szüntelenül jelzik a mo­tor működésének adatait, a leve­gő hőmérsékletét, a légnyomást. Az elektronikus szerkezet pedig nyomban kiszámítja, mennyi ben­zinre van szüksége a motornak, szabályozza az üzemanyagfogyasz­tást. Az új módszer alkalmazása nö­veli a motor kapacitását: a Volga hetven lóerős motorja olyan tel­jesítményt nyújt, mintha nyolc­vanöt lóerős lenne, fogyasztása azonban csökkent. Induláskor a gépkocsi rendkívül gyorsan indul. A szerkezet viszonylag olcsó és ára hamarosan megtérül. Elektronikus nedvességmérő Két perc alatt meghatározza a vágott és a leveles dohány nedves­ségtartalmát a PVTK—1 elektro­nikus nedvességmérő, amelyet Grúziában szerkesztettek. A mű­szer működése a nedvességtarta­lom és a dohány dielektromos át­vezetése közötti összefüggésen alapszik. A készülék a munkaigé­nyes laboratóriumi vizsgálatokat feleslegessé teszi. A grúz tudósok PVTT—1 néven egy másik elek­tronikus nedvességmérőt is szer­kesztettek, amelyet a már bálá­zott dohánynál is felhasználhat­nak. Rekord-óra A petrodvoreci állami óragyár­ban elkészült az első sorozat Re­kord típusú férfi karóra. Az órá­nak nemcsak a neve Rekord: ez ugyanis a világ egyik leglapo­sabb kronométere — szerkezeté­nek vastagsága mindössze 2,7 mil­liméter. Új villamosmozdony Moszkva környékén sikerrel próbálták Id a VL—80 K új szov­jet villamosmozdonyt. Most a ne­héz észak-kaukázusi vonalakon, nagy terhelésű szerelvényekkel próbálják ki, mire képes a legerő­sebb szovjet mozdony. Villamos motorjainak teljesítménye mint­egy 6500 kilowatt. A lokomotív tervezett sebessége óránként 110 kilométer. Nehéz, hegyvidéki vo­nyek vontatására is 'kiválóan al­kalmas. Jobb min» a naftalin A naftalinnál hatásosabb moly- irtót készítettek egy moszkvai ku­tatóintézet vegyészei. ■ Az új szer­nek már a neve is: antimoly. Ere­jét egy új szintetikus és könnyen párolgó vegyi anyag adja: Ezek a kigőzölgések ugyanis nemcsak a molyt irtják, hanem a petéit is. Az új szer más rovarok ellen is hatásos. Két-három tabletta ele­gendő ahhoz, hogy az egész helyi­ségből elűzze a molyokat. Röviden, de szellemesen írta: Nicolae Minei Szkepticizmus? Az a meggyőző­dés, hogy mások nem fognak si­kert aratni ott, ahol te kudarcot szenvedtél. * Vannak írók, akiknek egyetlen múzsájuk az az új szövet, amit a kirakatban láttak. * Valahányszor Mihail az értekezle­ten szót kér, maga elé teszi az óráját, hogy tudja, mikor kell be­fejeznie. A baj csak az, hogy min­den alkalommal elfelejti, mikor kezdte edL *« A kritikus Mö egy asszony szá­mára az, amikor már csak öt év­vel idősebb, mint a leánya, * Szomszédom^ aki minden este bömbölteti a rádióját, akinek min­den második nap vendégei vannak, és aki minden héten zajos házibu­lit rendez, szabadságra utazott. Sutájából képes levelezőlapot kap­tam tőle ezzel a szöveggé*: — Remélem, jól piheni * A karrierista az, aki be akar Öl­ni a más székébe, anélkül, hogy megvárná, hogy as a másik Be­álljon onnan. MEGLEPETÉSEK b é I V e 9 9 V ű A „Tenisz”, A Sportműzeum a mű jégpálya kiállító termeiben tenisztörténetá kiállítást ren­dezett, mely alkalomból az Évfordulók—Esemé­nyek sorozat keretében 1964. július 23-án a posta 470 000 példányban 3,— -f- 1,50 forintos bélyeget bocsátott forgalomba. A vízjel nélküli fehér pa­píron, raszteres mélynyomással, narancs és zöl- desfekete színben készült bélyeg a BVSC terve­zett teniszstadionjának rajzát ábrázolja. Á bélyeg igen kis mennyiségben: 470 000 példányban je­lent meg és foga zás nélkül is kiadta a posta. ELNÉZÉST KÉREK... Szeretem a sört. Ez még önmagában nem volt hiba, de van egy rossz szokásom, amely ütközik a ven. déglátóipar egyik rendelkezésével. Mi. röl is van szó? Nem többről, csak arról, hogy én az üveges sört üvegből szeretem fogyasztani. Lehet, hogy ez nem ülik, kulturálatUmabb, mintha folyóvízzel öblített, harapdált szélű fülespohárból vonnám ki a forga­lomból, de mit te­gyek, megszoktam. Eddig azt hittem, hogy a kedves vendég úgy, és abból issza meg italát, ahogyan, és amiből akarja. Hát nem így van, kérem, mert az utóbbi időben ha a szomjas magyar belép Békéscsabán a Kossuth-étterembe üveges sört fogyasz­tani, s netán arra ve­temedne, hogy üveg­ből szeretné meginni, nem tudná megtenni, mert az üveget nem adják a kedves ven­dég kezébe, hanem kiöntik egy korsóba i— ess a jobbik eset — vagy két pohárba és két pohárral a ke­B sörösüveg zében eltávozhat a pulttól. Sőt, még az utcára is kiviheti a kedves vendég a kor­sót és a poharakat. Eleinte harcoltam vendégi jogaimért. Nem kaptam fiaskói hiába hivatkoz­tam származásomra, büntetlen előéletem­re, nem kaptam ke­zembe az áhított üveget. Hiába biztosí­tottam az egység dol­gozóit egy üveg árá­nak anyagi fedezeté­ről, ha esetleg eltör­ne. Nem adták ki a kezükből. Ajánlottam, hogy felügyelet mellett iszom meg, amennyi­ben olyan szögben fogok elhelyezkedni, hogy a vendéglátó egység valamennyi dolgozója szemmel tarthasson. Nem fo­gadták él ezt sem. Sokáig gondolkoztam, hogy mi a logika eb­ben a rendelkezésben. Egy sörösüveg ára 2 forint boltban és sön. tésben egyaránt. Egy söröskorsóé vagy két darab poháré, gondo­lom, 10 forinton felül van zenedíj nélkül is, mégis a poharat, kor­sót el lehet vinni a pulttól, sőt ki lehet vinni az utcára, de a 2 forintos üveget nem kaphatja kézbe sen­ki. Mi a megoldás? Ja­vaslataim a követke­zők lennének: 1. Fi­zessen a vendég üveg­betétet (valahol már hallottam ilyesmit). 2. Nem kell kiadni a po­harakat sem ezután. Hozzon a vendég ma­gával poharat. — Ha nagyon meleg van, korsót — vagy üve­get, esetleg egy töl­csért is. 3. Végül meg lehetne próbálni — kísérletképpen — a büfében honos szo­kást, ahol a vendég sajátkezűleg viszi el az üveget, a poharat az asztalhoz, és teljes egyéni felelősség mel­lett önti ki italát• a pohárba. Optimista vagyok, bízom benne, hogy megérem még azt, hogy kezembe ve­gyem a sörösfiaskót — természetesen egyelőre felügyelet mellett (Dobra Sándor)! ZARÁNDOKOK j t ő k n A barack sorozat? Július 24-én, a szegedi őszibarack­kiállítás megnyitása napján 400 000 példányban barackokat és ba­rackvirágokat ábrázoló sorozat jelent meg, fehér színű, gyengén simított, vízjel néküli offset papíron. A sorozat 40, 60, 1,—, 1,50, 1,70, 2,—, 2,60, és 3,— forint címletekből áll, névértéke 12,80 forint. A 40 filléres értéken vörös és rozsdaszínű barackvirág szerepel. Az 1,50 forintos értéken, négy, vöröses árnyalatú, narancssárgás színű rózsabarackot, az 1,70 forintos értéken rózsaszínű barack­virágot (Alexander) felirattal, a 2,— forintos értéken két vöröses árnyalatú, sárga színű őszibarackot (Champion felirattal), a 2,60 forintos értéken két vöröses árnyalatú, narancssárga színű őszi­barackot (Elberte felirattal), a 3,— forintos értéken két zöldes és vöröses színű őszibarackot láthatunk (Mayflower felirattal). Vas Tibor Fantasztikus elbeszélés ne, értem, hogy fantasztikus történet. De még», nincs idd: valami túlzás? ím Micsoda? — kérdeztem én — Elhatároz, tam, hogy kök egy tudomá­nyos - fantaszta, kus elbeszélést, —■ közöltem a — Nagyon helyes, örvendve a szerkesztő, úgyis nagy szükségünk van fan­tasztikus elbeszélésekre. — De úgy gondoltam, hogy mi­előtt megírom, elmondom önnek, miről is szól —* folytattam. *—• Szeretném tudni, nincs-e valami ellenvetése. — Nos, halljuk •— mondta a szerkesztő. — A cselekmény — kezdtem —• a közeljövőben játszódik. Egy ha­talmas bolygóközi űrhajó száll a Föld felé, egy másik Tejút-rend- szer lakóival... — Hm, nagyon érdekes! — derük fel a szerkesztő, •— Szóval — folytattam — min­déin a legnagyobb rendben van. Ám akkor az űrhajó hirtelen, tel­jes sebességgel beleütközik a Holdba! — Hűha! Ez igen! •— bólintott a szerkesztő. i— Bizonyára ön ügy gondolja, hogy most bekövetkezik a katasz- trófa... Az űrhajó azonban kü­lönlegesen szilárd anyagból épült, ezért épségben marad, a Hold vi­szont darabokra törik... — Szellemes! — mondta elisme­rően a szerkesztő. — Azonban egy ilyen nagy erejű összeütközés — folytattam — mégsem történhet minden baleset nélkül... — Természetesen! — bólintott a szerkesztő. » Ha az ember egy írta: G. Gorin fának ütközik, akkor is kiveri a szemét Hát még ha a Holdnak.,. •— Erről van szó! —■ kiáltottam, i—i A szörnyű ütközéstől az űrha­jón tönkremegy a televíziós be­rendezés! ... Az űrhajó vakon bolyong a kozmikus térségben... Az utasok pánikba esnek. Senki sem tudja, milyen irányba keH repülni. És ami a fő — nincs hon­nan segítséget várni! Mellettünk ott van a Fiad. Ám a másik Tej- út-rendszer küldöttei nem tudják, vannak-e értelmes lények a Föl­dön va gy sem. — Na és azután? — kérdezte érdeklődéssel a szerkesztő. — Kiderül, hogy vannak! — közöltem diadalmasan. — Egy is­kolás fiú a maga készítette telesz­kóppal észreveszi a katasztrófát. Közli a dolgot az illetékesekkel és a Földről azon nyomban elindul egy űrhajó, fedélzetén a javító­brigáddal... azonnal rendbe hoz­zák a televíziós berendezést és a bolygóközi hajó nyugodtan foly­tathatja útját... Ügy terveztem, hogy az elbeszélés végén egy lírai jelenetet ábrázolok, amikor is a bolygóközi hajó utasai ott állnak a kör alakú kis ablakok előtt, zsebkendőiket lobogtatják a Föld felé és letörlik kigördülő könnyü­ket... — Brávó — mondta a szerkesz­tő. — Nagyon jól kigondolta... És a vége a kigördülő könnycsep­pekkel — nagyszerű! De mégis vannak bizonyos kétségeim. Per­tetlenüL . — Hát példáid az, hogy egy másik Tejút-rendszerről érkező űrhajó... _ Ez teljes mértékben lehetsé­ges i— válaszoltam. — Tanulmá­nyoztam a tudományos forrás­munkákat ... — Hát az, hogy a Hold dara-; bokra törik? Nem túlzás ez? — Ez is előfordulhat... Meg­tanácskoztam a szakemberekkel a dolgot Hm, eeek szerint minden helytálló, — mondta töprengve a szerkesztő. «— Bár.. 3 egy dolgot még ellenőrizni kell... Felvette a telefonkagylót és tár­csázott —. Halló, kislány! — mondta a hallgatóba. — Elromlott a tv-ké- szülékünk... Sürgősen, azonnal rendbe kellene hozni... — Kérem a címet — mondta egy hang a vonal túlsó végén. — A szerelő 10—15 nap múlva ki­megy! — Na lám, — sóhajtott meg­könnyebbülten a szerkesztő, ami­kor letette a hallgatót. — De ön azt akarja írni, hogy azon nyom­ban elindult a brigád és mindjárt rendbe hozta a televíziós berende­zést ... Érzésem szerint ez nem egészen reális... Hagyja ki ezt a részt az azonali indulásról és ja­vításról. A többi már maradhat, hiszen teljesen megfelel egy fan­tasztikus elbeszélésnek. (Ford.: Peters Magda) szerkesztöveL —• mondta •— Most

Next

/
Thumbnails
Contents