Békés Megyei Népújság, 1964. augusztus (19. évfolyam, 179-203. szám)

1964-08-02 / 180. szám

ISB4. augusztus 2. 3 m Vasárnap A KGST öntözési téma, szervező és egyeztető intézete a szarvasi ÖRKI Dr. Posgay Elemér kandidátusnak, az ÖRKI növénytermesztési osztályvezetőjének nyilatkozata kutatóintézetek többsége aKGST­A múlt héten a baráti államok mezőgazdasági tudományos éle­tének magas rangú személyiségei látogattak Szarvasra, hogy részt' vegyenek az öntözéses gazdálko­dás kutatási programjának össze, állításában. Az értekezletről, a résztvevő államok és kutatók fel­sorolásával hírt adtunk. A közle­ményben azonban nem térhettünk ki több, fontos tudományos ered­ményre, együttműködési törek­vésre. Ezt a tudományos találko­zót tulajdonképpen azért hívták össze, hogy az öntözéses gazdál­kodás eredményességének kutatá­sában, a KGST-tagállamok ha­sonló témával foglalkozó kutatód egymáshoz közelebb kerüljenek, s megismerjék a gyakorlatban jól bevált kutatási eredményeket, to­vábbá a szerte ágazó tudományos munka megfelelő elosztásával és beosztásával, a téma feldolgozását nagyobb ütemben, a korábbinál sokoldalúbb és több megfigyelés­sel fejezhessék be. A tanácskozás a kecskeméti Aranyhomok-szálló különtermé­ben ért véget, amikor is a részt­vevő államok tudományos képvi­selői aláírták az együttműködés okmányait. E nagy jelentőségű megbeszélés után dr. Posgay Ele­mér kandidátushoz, az ÖRKI növénytermesztési osztályvezető­jéhez fordultunk a kutatási prog­ram megvalósításával kapcsolatos kérdésekkel. — Hogyan értékeli az öntözé­ses gazdálkodás eredményei­nek kutatására kapott KGST­megbízatását? — A hazai öntözéses gazdálko­dás az utóbbi tíz esztendőben ro­hamosan fejlődött. Köíép-európai szinten álljuk a versenyt. A gaz­dálkodás eredményei elismertek. Az ÖRKI tudományos kollektívá­jának az öntözéses termesztés szervezésében, megtisztelő szerep jut. Bennünket a KGST azért bí­zott meg ilyen kutatási témakör szervezésével és egyeztetésével, mert az ÖRKI 22 ezer holdjából különféle technikai felszerelések­kel, továbbá felületi, egyszerű megoldásokkal is több ezer holdat öntözünk. A baráti államokban működő Naponta 2 Tagon selyemgubót szállítanak el A Herbaria Országos Gyógynö­vény- és Selyemgubóforgalmi Szö­vetkezeti Központ békéscsabai te­lepére az idén 120 ezer kiló se­lyemgubót szállítottak be, mely­nek több mint a fele első, a töb­bi másodosztályú. A fojtás, szárí­tás befejeződött és megkezdődött a szállítás Tolnára, a selyem­gyárba, ahová naponta két vagon gubót indítanak útnak. Folytatódik a kamillaválogatás, a csalán és más gyógynövények feldolgozása. A készáru nagy részben exportra kerül. Felsőnvo- máson két héttel ezelőtt kezdték meg 80 vagon szólánum szárítá­sát, amely a hormoninjekció alap­anyagát képezi. Ezt Budapestre, az egyik vegyészeti gyárba szál­lítják. tői szintén kapott valamilyen megbízást. Számunkra a KGST kérése lényegében az egy évtized­nél is hosszabb ideig tartó kutató­munka elismerését, a még jobb eredményekre való törekvést je­lentheti. Ez a bizalom messzeme­nően arra kötelez valamennyiün­ket, hogy az ÖRKI tudományos eredményeit aránylag rövid idő alatt tárjuk fel és bocsássuk a szocialista tábor mezőgazdaságá­nak rendelkezésére — Milyen megállapodásokat kötöttek a háromnapos esz­mecserén? •— Ide kívánkozik, hogy intéze­tünk kutatói közül dr. Németh Sándor kandidátus agronómiái, dr. Marjai Gyula kultúrtechnikai, és dr. Szőke Molnár Lajos üzem- gazdasági szemszögből tartott elő­adást az öntözéses termesztés ku­tatási témakörének feldolgozásá­ra. Az előadásokat hivatalosan 13 órás vita követte. A hivatalos idő utáni beszélgetésekből is kicsen­dült, hogy a tudományos élettől milyen sokat vár a gyakorlat, az öntözéses gazdálkodás újabb ered­ményeinek tartóssá tétedére. A tanácskozást tulajdoniképpen munkaértekezletnek is nevezhet­nénk, hiszen a három tudományos előadáshoz két szovjet, egy bolgár, egy csehszlovák, két NDK, egy lengyel és 9 magyar hozzászólás hangzott ed. A román kutatók — sajnos — nem vehettek részt meg­beszélésünkön. Az előadás szöve­gét azonban megkapták és véle­ményüket tevédben közöltek. Megállapodtunk az öntözéses gazdálkodás témakörének feldol­gozásában. összeállítottuk a kí­sérletek módszertanát, hogy azo­nos élvek alapján értékelhessük az eredményeket. A módszertant és a tudományos célok megvalósí­Az igazgató az ajtóig kísér. Va­laki megszólal a folyosó túlsó fe­lében. — Kellett a dirinek embersé­gesnek lenni, most majd újságba szerkesztik. Csönd. Kettesben beszélgetünk tovább. A diploma mellett érvelek, me­lyet az egyetemeken nem éppen könnyűszerrel lehet megszerezni, különösen nem az Európa-hírű (Marx Károlyon. — Ügy vagyok tájékozódva, Ihogy ennek a diplomás embernek nálunk nem megy a munka — így az Igazgató. i Fél év telt el, s azóta hónapról Hónapra hosszabbítják a szerző­dését. Próbálkoztak vele, hátha belejön és képességeinek megfe­lelően túlnő kollégáin. Ítélkeznek azok, akik a felszabadulástól kezdve jóban-rosszban kitartot­tak a vállalat mellett Az osztályvezető a munka em­beri oldalát kutatja. Keresgéli, hogy beosztottja olykor miért nem tudott kellően koncentrálni egy-egy feladat megoldására. S a válasz: — Másfél évvel ezelőtt valaki kilencéves gyermekének tartás­díj fizetéséért beperelte. A fiatalembert szinte a szögről akasztották a Fővárosi Bíróság valamelyik pulpitusa elé. Hogy mit érzett, talán leírni sem le­het. Inkább átélni. S közben sze­relemmel, forró szeretetted haj­tására teendő intézkedések meto­dikáját — orosz nyelven — a ba­ráti államok tudományos intézete­inek képviselői magukkal vitték. Ebben van egy olyan kitétel is, hogy a téma feldolgozásában együttműködő kutatók kölcsönö­sen tájékoztatják egymást megfi­gyeléseikről, s az egyes témák fel­dolgozására összeállítják elképze­léseiket és ezt közük a szarvasi ÖRKI illetékes csoportjával, hogy a kutatómunkát megfelelően egyeztetni tudjuk. A baráti álla­mokban az öntözéses termesztés útjainak kutatásával Kijevben, Pozsonyban, Szófiában foglalkoz­nak még az ÖRKI-hez hasonló te­rületen. — Van-e már valamilyen kézzelfogható eredménye a KGST tudományos együttmű­ködésnek? — Intézetünkben lényegéiben az idén kezdtük él a KGST megbízá­sából a kutatómunka szervezését és egyeztetését. A legnagyobb eredménynek — személy szerint is — azt tartom, hogy ebben a téma­körben Szarvason lényegében már két megbeszélés volt. Az első még a tavasszal, a második pedig a múlt héten. A témán dolgozó ku­tatók megismerték * egymást, igen jó baráti kapcsolatot alakítottak ki. Részben ennek tudható be, hogy a bolgár edvtársak meghív­tak bennünket Szófiába, s az ÖR­KI tudományos csoportja rövide­sen a bolgár fővárosba utazik. Ha­sonló jó kapcsolatot teremtettünk a csehszlovákok pozsonyi intéze­tével, de a kijevi barátainkkal és a többi résztvevő tudományos ku­tatókkal is. Remélem, hogy ez a kapcsolat előbbre viszi munkánkat — fejezte be nyilatkozatát dr. Pos­gay Elemér. rf)iplómih mozta el fiatal asszonyát, s úgy érezte, végre megtalálta az iga­zit. És ez az egész bírósági ügy... A vállalatnál főként ennek tud­ták be, hogy néha nem ment ne­ki a munka. A több órás beszélgetés után mégiscsak felötlött az a gondo­lat; talán az egymás iránti őszin­teség hiányzik. Vajon ennek az embernek megmondták-e, hol ja­vítson munkáján, vagy hagyták, mint a nyeletien fejszét aláme­rülni? Korábbi munkahelyein di­csérték, talán igy akartak tőle szabadulni? (Micsoda képmuta­tás!) Azután egy másik gondolat is kibuggyan: a vállalatnak olyan emberre van szüksége, aki mun­kába állása első napjától teljes értékű. Mindenki siet, nem sok idő jut arra, hogy egyik ember a másikat tanítgassa, bevezesse a* vállalati életbe. Ebből azután olyan következtetés is levonható, hogy aki egy jól összeszokott kollektívában akar gyökeret ereszteni, annak igencsak fel kell gyűrnie a fehérneműjét. Nyilvánvaló, amíg egy ember gondolatvilágába nem rajzolódik fel egy vállalat vagy intézmény szerkezeti és szervezeti felépítése, amíg a tulajdonképpeni közös vállalati célt nem ismeri, nem is tud tökéletesen azonosulni mun­Dupsi Károly Építkeznek a szeghalmi Petőfi Tsz-ben iiHiiniiiniiiitiuuMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuuiuituimiiuiuiiiiiuiiiiuuiiiiuiiiiiiiiiiuiuiiliHUuiiiitiHtiHmiiHUiiiu Háromszor-négyszer hasznosítják a földet a gyulavári Lenin Hagyatéka kertészetében Vitamin... Vitamin... Vita­min ... Lépten nyomon ez a szó zsong az ember fülében, ha végig nézi a gyulavári Lenin Hagyatéka Tsz kertészetét. A csaknem deré­kig érő hatalmas paprikabokrokon 18—20 termést olvashat meg az érdeklődő. Uborka, paradicsom és egyéb friss áru szintén bőven ta­lálható. Kádár János főkertész ezeket mondja: — 5100 melegágyi ablak áll ren­delkezésre. Ezenkívül 20 hold sza­badföldi kertészetre rendezked­tünk be. Azért nem többre, mert mit csináljunk, szeretjük nagyón pontosan csinálni. Az erőnkből többre nem futja pillanatnyilag. Inkább kevesebb területen terem­jen zöldség, de az maximális ter­mést hozzon, mint nagy területen a gyom ölje meg a növényt. Ezt valljuk és azt hiszem, nem fiáét rá a közösség. Az adott területet háromszor­négyszer hasznosítják. A télen pa­lántát, primőrárut neveltek az ab­lakok alatt, most pedig innen szü­retelik a rengeteg uborkát, papri­kát, de máris készülnek az őszi termelésre. Legalább 100 ezer őszi karalábét akarnak exportálni az északi államokba és kettőszázezer fej salátát. — Eddig másfél millió forint a kertészet bevétele — folytatja Ká­dár elvtárs. — A dolgozók szor­galma sokat segít abban, hogy di­csekedhetünk jó eredményekkel. Arató Antal bácsi például már hetven felé közeledik, ha a hely­zet úgy kívánja, hajnalban vagy késő estig is itt szorgoskodik. És mind a 40 kertészeti dolgozó szor­galmasan dolgozik. —Ary— az utcán kakörével. Még nyugodt élettem­póval is éhekre van ehhez szük­ség, nem pedig hónapokra. Azok az emberek, akik a vál­lalat ütőerén tartják a kezüket, az új munkaerőt egyáltalán nem dobhatják a „Vigyázat mély víz, csak úszóknak” medencébe. Márpedig ezzel a diplomás emberrel ez tör­tént. Az egyetemi dir loméval re­vizor tett, majd vállalati főköny­velő, később üzemgazdász. A hi­vatali helyek sorrendje: a para­bola túlsó oldala, fentről lefelé, állandóan más-más profillal. Ke­vés olyan ember él az országban, rki a vasas szakmát és a zöldség­felvásárlást, értékesítést hat hó­nap alatt a „kisujjába” juttatja. Ennek a diplomás férfinek a tü­relmetlenség miatt ez jutott. Emberi magatartásában — töb­bek szerint — még az irigyek sem találhatnak kivetnivalót. Csen­des, szerény, szorgalmas, jóindu­latú — így jellemezték. És mo6t mégis várja az elsejét. Eddig szól a szerződése. Űj munkaköre még nincs. Pedig nyilvánvaló, hogy ennek az embernek most ismét újra kell kezdeni. És ha eljön egy újabb hat hónap, napjaink türel­metlensége könnyen az utcára vetheti! Vajon ezért az emberért megpróbáltak már mindent? Másfél éwél ezelőtt az egyik tanácsi vállalat főkönyvelőj eként vérmes reményekkel indult. Ké­sőbb a megyei szervekhez egész deputóedó verbuválódott. (Az igazgató és a párttitkár is a de- putációban volt.) Nem csoda te­hát, hogy nem kapott segítő ke­zet. Hermetikusan elszigetelték. Mennie kellett és ő ment, mint a kivert kutya. A vállalatnál azóta sincs előbbrehaladás a könyve­lésben. A főkönyvelői hely üres. A megyei tanácsnál jó véle­ményt hallottunk korábbi mun­kájáról. Nos, akkor miért néki kellett mennie? S ha meg voltak vele elégedve, akkor miért nem álltak mellé, miért nem segítet­ték, hogy végre a könyvelés rend­be jöjjön? Ez az egészséges türel- messég ezzel az emberrel eddig többé-kevésbé elmaradt. A régeb­bi és az újabb, esetleg a legújabb munkahelyen a végleges gyökér- veréshez most már rendezett csa­ládi élete mellett nagyobb lehető­sége ígérkezik. A bíróságon is beigazolódott az ellene nyújtott kereset képtelensége. Hogy jó munkájával túlnövi eddigi hírét, ez mindenekelőtt attól függ, hogy megkapja-e azt a segítséget, ame­lyet a mi munkaerkölcsünk dik­tál. Csakis ennek birtokában in­dulhat el azon az úton, amelyen végül is a társadalom igazán hasznos tagja lehet. D. K. \

Next

/
Thumbnails
Contents