Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-11 / 161. szám

*964. július 11. 4 Sambal A Szentesi Építési Főnökség munkásai korszerűsítik a szolgá­lati lakásokat. Félmillió forintot fordítanak erre a munkára. Az eddigi öt lakás mellé még egy újat alakítanak ki, valamen­nyihez fürdőszobát és előszobát építenek. Veréb bólintott és várakozó­an nézett partnerére. Az elővett tárcájából két ropogós százast és az íróasztal szélére helyezte. — A másik nyolcat holnap este, a munka elvégzése után, a helyszínen kapja meg. És még egyet! Ha addig egy korty sze­szeszes italt is fogyaszt, kényte­len leszek vis majort alkal­mazni magával szemben. Az ügyvéd úr kitűnő pszicho­lógiai érzékkel rendelkezett. Tudta, hogy Veréb számára ez az ismeretlen latin kifejezés ijesztőbb, mint a legszömyűbb testi fenyítés kilátásiba helyezé­se. Biztató mosollyal hátba ve­regette a megszeppent szörnye­teget. Zöldköves gyűrűjével meg. kocogtatta az ajtó üvegét. A citrom orrú félreállt, s az elő­kelő látogató épp oly észrevétle­nül, ahogy jött, el is távozott. Majdnem üresen csörömpölt a kilences villamos a Duna-par- ton, a Lánchíd felé. A délutáni csúcsforgalom már lebonyoló­dott, az esti még nem kezdődött el. Ezek nélkül a félórás tumul­tus-pauzák nélkül a kalauzok mind idegbetegek lennének. Talán öt-hat utas lézengett az egész kocsiban. Egyikük kedvtel­ve nézegette a villamosablakok felett végighúzódó hirdetmény­sort. Különösen a nemzetközi kutyakiállítás szines plakátja nyerte meg tetszését. Daxlit áb­rázolt, babérkoszorúval a nya­kában. — Szép vagy — állapította meg fennhangoni. — Csak gör­bék a lábacskáid. Biztosan an­golkóros voltál öcicsi korodban. A mellette ülő öregúr felte­kintett az újságjából, aztan megsemmisítő piiEantással mér­te végig a meggondolatlan nyi­latkozót. — A tacskók Ilyenek, ezt min­den iskolásgyennek tudja, ké­rem. — Jé, hát ez tacskó? — mo­solygott derűsen, a sértődés leg- 'parányibb jele nélkül a pufók arcú, köpcös úiftárs. — Mond­hatom, gyönyöDű kis állat. Ne­kem legalábbis! nagyon tetszik. És még sincsen benne az Űj Magyarban! — Hogyan, kérem? Miben nincs benne? Hétköznap a mezőhegyest vasátá llomúson Fényesen csillognak a nap­fényben a sínek. Olyanok, mint a testben az erek. Szerényen meg­bújnak, ám képzeljük csak él, mit kezdenénk nélkülük. Rajtuk lük­tet az élet, az utasokat, árut szál­lító vagonok súlyos kereke. Hétköznap van. Az állomáson a megszokott kép fogad. Tolatnak, majd hosszú tehervonat kígyózik a síneken. Néhány vagonon frissen tél ellássák a szolgálatot. Van rá egy olyan bizonyíték, amit nem sok helyütt látni. Az állomásfőnö- ki irodában — ahová ritkán vető­dik utas — a falakat nyolc oklevél díszíti. Három Élüzem címet je­lent, öt vezérigazgatói dicséretet. Nem adták ingyen őket. Bennük van az itteni vasutasok sok-sok verejtéke, fagyoskodása, éjszaká­zása és fáradozása. Bor József állomásfőnök megbe­széli a napi feladatokat Czikora Sándor forgalmi szolgálattevővel. (Fotó: Kocziszky László) szeretnék megszerezni a kalauz- vizsgát. A tanulás tömegmozgalom lett — ez talán eddigi erőfeszíté­seik egyik legnagyobb sikere. Hétköznapi munka közben olyan embereket ismertünk meg itt, akik hivatásnak tekintik munkájukat. A szolgálati utat be­tartva, először Bor József állomás­főnökről emlékeznénk meg. A ta­vasszal ünnepelte a vasútnál eltöl­tött negyedévszázados jubileumát. Fizikai munkásként kezdte, most egy állomás vérkeringését szabá­lyozza munkatársai segítségével. Katona Józsefné élete is szinte regénybe kívánkozik. Mintegy tíz évig volt személypénztáros a Me- zőkovácsházán lakó asszony. Sok éjszakát virrasztóit. Február else­jétől árukiadási pénztáros lett. Ezt a munkakört is nagyon szereti, él-hal a kereskedelmi tevékeny­ségért. A kétgyermekes család­anya az idén érettségizett a bat- tonyai gimnáziumban. Ezzel azon­ban még nem teszi le a könyvet Hiányzik még egy szakvizsgája. Most erre készül. Szeptemberben ezen is szeretne túl lenni. Utána a 16 hónapos levelező tisztikép- ző iskolának vág néki. És még mindezt megtudtuk, Erdélyi Mihály és Szabados Pál szenet lapátolt a csillékbe. Nedve­sen csillogott a mozdonyok „ke­nyere”. Az emberek homlokán ve- rejtókcseppek gyöngyöztek. S ha majd robog velünk a vonat, gon­doljunk rájuk, a vasút egyszerű katonáira is... Podina Péter Hozzászólás a „Szilárdabb közlekedési fegyelmei!” című cikkhez A fenti cikk behatóan tárgyalja a balesetek okait, mégis úgy ér­zem, hogy bizonyos részletek, amelyek a balesetek nagy részé­nek megelőzése szempontjából döntőek, kimaradtak. Elsősorban az újonnan vizsgázott vezetőkről kell megemlékeznem. Nagy hiba, hogy sok új vezető, ha zsebében érzi a jogosítványt (de igen sok régi is), nem veszi tudomásul, hogy országunkban vegyes hasz­nálatú közutak varrnak. Tehát olyanok, amelyeket nemcsak gép­járművek, hanem gyalogosok, em­beri, állati erővel vont járművek is igénybe vesznek, akik a KRESZ-nek a közlekedésle vonat, kozó szabályaival nincsenek tisz­tában. Az új vezetők közül igen sokan nem tartják be az előirt se. bessóget. „Mit tudok kihozni a motoromból” jelszóval rohannak. Rohanás közben találkoznak a közlekedési szabályt nem ismerő vagy helytelenül alkalmazó gyalo­gossal vagy gépjárművezetővel, és máris megvan a baj. A másik ok az irányjelzés el­mulasztása, illetve szabályellenes alkalmazása. Igen sok esetben ta­pasztalható a motorosoknál, ki­váltképpen az utcasarkoknál, hogy lassítanak ugyan, de nem jelez­nek. A gyalogos nem tudja, men­jen-e, ne menje-e át a gyalogjá­rón. Rendszerint a bátrabbak el­indulnak, ezt látva a húzódozó gyalogos is nekiindul, de a moto­ros sem vár. <3 is elindul a gya­logjárók között. Esetleg nem tör­ténik baleset, de történhet. Nagy hibának látom a szabály­ellenes karjelzést is. Sok motoros karjának nem vízszintes kinyújtá­sával jelzi az esetleges irányvál­toztatást, hanem karjának a mo­tor mellett való lenyújtásával, legfeljebb az ujjait, emeli fél. Ez a jelzés helytelen, ha az illető a KRESZ gyakorlati vizsgán így jel­zett volna, biztos bukás követke­zett volna be. Képzeljük el, hogy­ha az úton 50 kilométeres sebes­séggel haladó motoros így jelez, egy utána a megengedett 60 kilo­méteres sebességgel közlekedő autós nem látja ezt a helytelen jel. zést, milyen baleset kfjMetkezhet be. Nem beszélve arról, 3vogy szűr. kiiletkor, illetve alkony® ifikor ez a jelzés nem is vehető észi ~e. Hiányosságot látok abban is, hogy az új KRESZ ismertetését, bár az 1963. január elseije óta van érvényből, a gyalogosunk, kerék­párosok, állati erővel vont jármű­vek vezetői részére elmulasztot­tuk. Igaz, hogy volt egy általános ismertetés, de azt csak a gépjár­művezetőknek tartottuk és nem a dolgozók tömegének. Ü gy vélem, helyes volna, ha a TIT, a Hazafias Népfront vagy éppen a Megyei Balesetelhárítási Tanáéi; a télen — kihasználva a hosszú itstéket — központi irányítás mellett ismerte­tő előadásokat tartana, jól kép­zett, példákat ismerteié és a hall­gatóság figyelmét lekötni tudó előadókkal. Valamilyieii haladás történt azonban az iskolákban, ahol a pedagógusok tartottak elő­adásokat és, amint tajpasztalható, elég jó eredménnyel. De ez még nem minden. Amíg nem lépünk egyet előre a KRESZ ismertetésé­vel, addig a helyzet otyam, mintha valaki partner nélkül, sakkozik önmagával és mindig aiyer. Igen sok tényező kömaradt a hozzászólásomból, de lágy gondo­lom, hogy olyan dolgot is érintet­tem, amely gondolkodásra készte­tő. Nem volna hozzá»: Másom be­fejezett, ha csak a hibákról szól­nék és nem említeném meg azo­kat a gépjárművezetőket, akik szabályosan, a gyalogosokkal, egymással szemben a szocialista együttélés alapján, a „legfőbb ér­tők az ember” elvéneik betartásá­val közlekednek. Ez természetes, azonban reájuk is liánul feladat, betartatni másokkal is a közleke­dési szabályokat. Nenn, hálás fel­adat, figyelmeztetésül ere sokszor gorombaságokat kaphatnak. Egy­szer azonban el kell k<izdeni, mert szem előtt kell tarfemunk, hogy mindannyiunk testi épsége nem­csak attól függ, hoj;:y egyénileg betartjuk-e a közlekedési szabá­lyokat. hanem attól iB, hogy má­sokkal is betartassuk]. Apáti ‘Nagy Jenő Szabados Pá! szénszerelő és Erdélyi Mihály külsős raktárkezelő a mozdonyfűtéshez szenet lábától a csillékbe. festett fehér betűk látszanak: OPW. A közös vagonpark kocsijai, amelyek már itt is hirdetik a KGST-be tömörült országok újabb vállalkozását. ... Néhány perc múlva Battonya felé indul a motorvonat. S mind­ezt a lüktetést emberek, vasutasok irányítják, akik itt, Mezőhegyesen is arra törekednék, hogy becsület­Az idei első fél évet is sikeresen, 100,1 százalékra teljesítették. A kocsiklhasználósban a terv 98 szá­zalék, ők 99,46 százalékot értek el. A kocsitartózkodásnál azonban — az első negyedév kedvezőtlen idő­járása miatt — a tervet csak 74,27 százalékra sikerült teljesíteni. Bár a második negyedévben 95,58 szá­zalékot értek el, a fél évben az elő­írt 90 százalékot mégsem tudták teljesítem. Ebben, akármennyire is nekirugaszkodtak, elsősorban a rendkívül kedvezőtlen időjárás a ludas. Szívós munkával olyan tetteket vittek itt végbe, amelyek önma­gukért beszélnek. 1960-bam két brigád 16 tagja kezdte el a ver­senyt a szocialista címért, most már nyolc kollektíva 62 tagja vesz részt a vetélkedésben. A küzde­lem eredményes volt, mert öt bri­gád nyerte él a Szocialista címet, két kollektíva szerezte meg a jel­vényt és oklevelet, négy pedig oklevelet mondhat magáénak. Egyre nő azoknak a száma is, akik munkájuk mellett szakvizs­gát tesznek. A mostani fél évben nyolcam vonatvezetői, kilencen váltókezelői vizsgát tettek. Máris újabbak lépnek a helyükbe. Szeptemberben huszonhármam Katona Józsefné áru kiadási penz- Íl táros, % g. ■ MUKÉ Tanulság: ne ismerkedj villamoson1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents