Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-10 / 160. szám
IMI. július 10. 3 Péntek Megtakarítható-e 20 ezer vagon szállítás a megyében ? Negyvenöt aratópár vágja a búzát a kisdombegyházi Táncsics Tsz-ben A MEZÖGA/DASÄGI üzemekben helyenként már körültekintő munkát fordítanak a költségek elemzésére. Így jöttek rá többek között, hogy a szállítás olykor feleslegesen terheli az üzemvitelt. így van ez a takarmánykeverékek, táptakarmányok többségének fuvarozgatásával is. Ez a munka éves szinten igen jelentős erőket köt le. Arányosan, az év minden hetében számítani lehet ilyen miunkára. Ezen felül csupán a nyári időszakban csaknem 6—8 millió mázsa termény és termék szállítása vár a mező- gazdaságra. A gépparknak — pótkocsik hiányában — egyelőre másfél millió tonnakilométer megtételére nincs kapacitása. Az év hátralevő részében — az őszi munkákban — 16—20 millió mázsa árut kell még elfuvarozni a szántóföldekről. A termények és a termékek egy része az állami felvásárló telepekre jut, a másik része pedig — igen jelentős meny- nyiség — a tsz-ekben marad, ott kerül tárolásra. Évenként kereken kétmillió mázsa terményt szállítanak a tsz-ek a terményfelvásérló és feldolgozó vállalat takarmánykeverő üzemeibe, illetve onnan a szövetkezetekbe. A 20 ezer vagon termény fuvarozása a szállítási lehetőségek szűk volta miatt éppen ezekért jelentős. EZ AZ IGEN TEKINTÉLYES áruszállítás abból adódik, hogy a szövetkezetek takarmánykeverékért hosszú kilométereket kénytelenek megtenni. A szarvasi járásban csak Kondoroson van takarmánykeverő üzem. Kondoros és Békésszentandrás között 20 kilométernél is hosszabb az út. A sarkadi járásban Sarkadon működik takarmánykeverő. Körös- nagyharsány és Sarkad között 50 kilométernél is nagyobb a távolság. Hasonló a helyzet a megye többi járásában is, hiszen Refko- vácsházán, Medgyesegyházán, Békésen, Eleken, Orosházán, Tótkomlóson, Füzesgyarmaton és Gyomán állítottak fel takarmánykeverőket TÉNY, HOGY A TERMÉNY- FELVÄSÄRL0 és feldolgozó vállalat valamennyi takarmánykeverőjét nagy kapacitásúra tervezte. A telepek éves átlagban 15 ezer vagon keveréktakarmányt tudnának adni. Ebből a tsz-ek és az állami gazdaságok erre az esztendőre 11 ezer vagonnal igényeltek. A takarmánykeverékek az egész megyében népszerűvé váltak. A szövetkezetekben igen hasznosnak látják a különféle keveréktakarmányok etetését. A tsz- ek egy részében viszont erre még nem tértek át. Ennek oka többek között talán a szállítási felkészültséggel magyarázható. Igen sok közös gazdaságnak még nem áll módjában, hogy az abraktakarmányok több tízkilométeres fuvarozgatását külön vontatóra bízza. Márpedig a szövetkezetek jó részében a takarmánykeverő üzemek területi elhelyezése ezt követeli meg. A fokozott szállítási munkák miatt a termékek önköltsége is növekszik. Az lenne talán a helyesebb megoldás, ha a takarmánykeverő üzemek mai hálózata — a szövetkezeti igényeknek megfelelően — kétféle árut hozna forgalomba. Az egyik áruféleség csak koncentrátumokat tartalmazna. Ezt a szövetkezetekben az előírásnak megfelelően kevernék össze árpa- és kukorica-, valamint lucernaliszttel. A másik pedig a kész, azonnal etethető takarmányból állna. A tsz- ek vezetőinek kellene eldönteni, hogy a kettő közül melyiket igénylik. AZOKBAN A GAZDASAGOKBAN, ahol szakképzett állattenyésztő irányítja a termelést, a szállítási gondok enyhítésére helyes lenne, ha keveréktakarmányok helyettkoncentrátumokatsze- reznének be, és ezeket az üzemben kevernék össze az előbb említett szemes abrakok őrleményével. A takarmányárpa és a kukorica fuvarozását ezzel a módszerrel meg lehetne takarítani. Ahol viszont a keveréktakarmányok összeállítására nincs meg a személyi és a technikai előkészüler, oda továbbra is a jelenlegi keverőüzemekből kellene a takarmányt szállítani. A TERMELŐSZÖVETKEZETI VEZETŐKNEK, valamint a terményfelvásárló és feldolgozó vállalatnak érdemes lenne megfontolni az előbbieket annál is inkább, mert az említett szervezéssel a keverőüzemekben némi tárolótér is felszabadulna. Így valamelyest tovább csökkenne a megye gabonatárolási gondji is. Másrészt a termelőszövetkezetek is jól járnának, mert az árpa, a kukorica beszállításának költségétől mentesíteni tudnák a gazdaságot. (Ezen túl a TV az igényelt takarmány természetbeni ellenértékét a raktározási gondok mialt havonta veszi át a tsz-ektől.) az Állami gazdasagok csak koncentrátumokat vásárolnak a takarmánykeverő üzemektől. A koncentrátumok kiegészítését a gazdaság magtárában csinálják. Ezekben a7 üzemekben bevált ez a módszer! Ezt kellene fokozatosan a tsz-ekre is kiterjeszteni, hogy a közös gazdaságok üzemvitelét lehetőleg ne terhelje olyan költség, amelyet jó szervezéssel át lehet hidalni. Az amúgy is nagy ráfordítással üzemelő tehenészetek, sertéshizlaldák és baromfinevelő telepek termelési költségét ezzel a módszerrel tovább lehetne csökkenteni. Egy kezdeményezés nyomán házilag olyan baromfiönetető vályúk készítését kezdték meg a Felsőnyomási Állami Gazdaságban, amelyeknek előállítási költsége alig haladja meg a felhasznált anyag árát. Használatukkal több tízezer csirkét tudnak egyszerre etetni. A két méter hosszú, könnyen Örömmel fogadta szerkesztőségünk azt a levelet, amit a kisdombegyházi Táncsics Tsz párttitkára, Lung József és elnöke, Váradi Tivadar írt. Arról számolnak be, hogy szövetkezetükben július 2-án befejezték a 120 hold őszi árpa aratását, s a 32 holdról végzett próbacséplés holdanként 17 mázsa termést adott. Az ősziárpa-aratásban különösen kitűnt Nemes János traktoros és Lantos Mihály aratógépkezelő, akik 62 holdat vágtak le. Az árpa után a búzába .álltak. A szövetkezetben 45 aratópár vágja a búzát. A kaszások után a feleségek a marokverők. A legA tótkomlósi Viharsarok Tsz tavaly ősszel üzembe helyezett hajtatóházából exportra eddig 53 ezer fej salátát, tízezer karalábét és 250 ezer cső paprikát szállítottak. Pestre és a helyi piacra 172 ezer cső paprika, 13 ezer karalábé és 11 ezer csomó retek került. Ezeknek az értéke eléri az egyhordozható vályúk egyenként mindössze 158 forintba kerülnek. A más baromfitenyésztő gazdaságokban is nagy érdeklődést kiváltó önetetőkből összesen 1800-at készítenek a gazdaságban. Majdnem felét a megye többi állami gazdaságában hasznosítják. Segítségükkel — ha egy sorba helyeznék a vályúkat — nyolcvanezer csibét lehetne etetni egyszerre. eredményesebb kézi kaszások eddig: Kiss József 4900, Szitás Ferenc 4800, Laczkó Pál 4700 és Batizi Ferenc 4300 négyszögöl búzát vágott le felesége segítségével. Az aratással párhuzamosan halad a szövetkezetben a kombájnszalma lehúzása, a tarlóhántás, a másodvetés és a nyári trágyázás. Július 6-án elkezdték a cséplést is. A gabonakévék összerakásában a nőtanács tagjai és a kiszis- ták jártak elöl jó példával. Többek között Bedő Pálné, Laczkó Pálné, Dajcs Jánosné, Binecz Pálné, Locskai Pálné, Gurzó Mi- hályné, Locskai Erzsébet, Medve Ilona és Csáti Emma. millió 800 ezer forintot, ami már eddig négyszázezerrel több a tervezettnél. A következő időszakban még nagyobb mennyiségű paprika-, a palántanevelőben pedig 100—150 ezer forint értékű gombatermésre számítanak, ami ugyancsak belföldi fogyasztásra kerül. Az öntözéses szabadkertészetben 70 holdon paradicsom, 15 holdon paradicsompaprika, 25 holdon pedig cecei paprika terem, amit majd a Szegedi Konzervgyár vesz át. Ezenkívül magnak 10 holdon paprikát, 13 holdon pedig paradicsomot termesztenek. Legértékesebb a három hold heteró- zis paradicsom magja, mázsája 250 ezer forint. Ez a fajta korai érésű, kemény húsú és szállításra alkalmas. Húsz hold különbözőfajta virág is terem, melynek az előzőkhöz hasonlóan a magját értékesítik. Ősszel a hajtatóház egy részét rózsával ültetik be, amely már 1965 januárjában virágzik. D. K. Olcsón előállítható baromfiönetető vályúkat készítenek a Felsőnyomási Állami Gazdaságban A tótkomlósi Viharsarok Tsz hajtatóházából eddig 1 millió 800 ezer forint értékű árut szállítottak el Tizenkilenc vagon újburgonyát ad át Békéscsaba fogyasztóinak az újkígyósi Aranykalász Tsz káját. A korszerű technológiához és magasabb színvonalhoz, ami minden iparágban állandóan emelkedő tendenciát mutat, a művezetők megfelelő élettapasztalattal rendelkeznek. Legtöbb esetben megvan a rátermettségük, hiszen kiválogatásuk, megbízásuk ennek alapján történt meg. Ennek azonban a jövőben feltétlenül ki kellene egészülnie középfokú elméleti képzettséggel is. Sajnos, a felsőfokú technikusi képzésre esti tagozaton, de még levelezők helybeli konzultálására sincs lehetőség. Megoldásra egyelőre csak középfokon nyílik lehetőség a megyében. Az idén szeptemberben indul a negyedik évfolyam a gépésztechnikumban, tehát 1965- ben kerülnek ki innen az első érettségizők. Egy-egy évfolyam tanul ezenkívül az építőiparban és az építőanyagiparban. Elgondolkoztató azonban, hogy jelentkezők hiányában sem az építőipar, sem az építőanyagipar nem indít új évfolyamot az idén. A technikusképzés helyzete sem megnyugtató a megyében. A békéscsabai út-, híd- és vízműépítési technikum — az oktatási bizottság elemzése szerint — nem oldja meg az építőipar gondját. Helyesnék tartanák, ha itt építőipari tagozatot is indítanának. Megfontolandó a következő javaslat is. Ez két új profiig technikum létesítését tenné szükségessé. Az építőanyagipari technikumot Orosházára, az élelmiszeriparit Békéscsabára javasolnák. Az ipari fejlődést látva és mérlegelve a műszaki ellátottságot, bizony ezt a javaslatot is jó lenne fontolóra venni. A megye műszaki káderellátottsága ugyanis nem valami megnyugtató. Az átlag jóval az országos alatt marad. Érdemes összehasonlítást tenni. Az építőanyagiparban a száz állományi létszámra jutó műszaki átlag országosan 6, megyénkben 4, a gépiparban 12, illetve 8, a textiliparban 10, illetve 7, a nyomdaiparban 7, illetve 6, az élelmiszeriparban 6, illetve 5, az állami építőiparban országosan 7, megyénkben 5. Az átlagokat figyelembe véve a lemaradás megközelíti a kétszázat. Vagyis az építőanyagiparban 48-al, a felvonógyárban 7-el, az élelmiszer- iparban 80-al, az építőiparban 60-nal kevesebb a műszakiak száma az országos átlagnál. Ha továbbmegyünk és számításiba vesszük a három éven belül belépő termelőkapacitások újabb műszaki létszámigényét, akkor viszont a következő számokat kapjuk: 196 mérnök és 392 technikus kellene. Ebben a megvilágításban máris szembetűnik, miért olyan rendkívül fontos a műszakiak továbbképzése, ezen túl az új műszaki káderek nevelése. Az oktatási bizottság nemhiába határozta el azt is, hogy összeállítja azoknak a névsorát, akik megyénkből valamilyen műszaki jellegű közép- és felsőfokú intézményeknél tanulnak. Majd ezután felveszi velük a kapcsolatot és arra törekszik, hogy a termelőüzemek vagy intézmények által biztosított ösztöndíjak révén a fiatalok tanulmányaik befejezése után visszatérjenek a megyébe. Helyes törekvés az is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei Igazgatóságával közösen felmérést készítenek a megye műszaki káderhelyzetéről. Az MTESZ megyei intéző bizottságának oktatási bizottsága munkaprogramjának összeállításánál sokoldalúan elemezte a tapasztalatokat. A feladatok kitűzésével, a megoldások útkeresésével jó kezdeményezést tett. A problémák feltárásával segít a megye párt- és állami szerveinek abban, hogy a maguk területén eljárjanak a műszaki fejlődés egy-egy feladatának megoldásában. Gál Ödön, az MTESZ országos titkára a programot hallgatva ezt mondta: „Megérné a fáradtságot, hogy ezt további kutatással és kiegészítéssel tanulmánnyá bővítsék”. Valóban, egy ilyen tanulmány összeállítása nagyon hasznos hozzájárulás lenne a megye műszaki előrehaladásának segítésére. Podina Péter Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet főleg a békéscsabai fogyasztók részére szállít zöldséget és gyümölcsöt. Az idén a MÉK-kel 19 vagon újburgonya átadására kötött szerződésit, ezenkívül 20 holdon termel kései karfiolt, 20 holdon szabadföldi uborkát. Az utóbbiból 8 vagonnal szállít az idén. Zöldbabból tíz hold termését adja át a felvásárlóknak, a nyár végén pedig mintegy 30 vagon görögdinnyét szállít. Ad a szóbeszédre — Miért mulat Jancsi a traktoron? — Róla ne mondja senki, hogy ittasan üli a gépre! ö a traktoron rúg be!... (Gerő Sándor rajza)
