Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-08 / 158. szám
m július 8. 5 Szerda Többet tudni... A biiharugrai általános iskola tantermeinek két hónapra már búcsút intettek a gyerekek. Ki-ki vígan tölti a szünidőt, nyaral, táborozik. A folyosó most mégis hangos. Felnőttek beszélgetnek csoportokba verődve. Néhány héttel ezelőtt a gyerekek év végi vizsgáit tartották az iskolában, a felnőtteknek most van a félév. Az Orosházi Mezőgazdasági Technikum kihelyezett osztályának harmadik évfolyamú hallgaJ avítják az utat. A dübörgő aszfaltkeverők zaja teljesen elnyomja a Szőlő utcai szürke ház udvarén álló mosógép hangját Barna hajú, bikinis lány hajol a ruhák fölé. Stefanik Ágnes, 18 éves. Ö is, mint nagyon sok vele egykorú, az idén érettségizett a békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnáziumban. Az egyébként elég gyenge eredményű osztály legjobb tanulója volt. — Hogyan készültél az érettségire, hogyan sikerült? — Nem vagyok túlságosan izgu- lós természetű, de most mégis féltem egy kicsit. Elég sokat tanultam, ami szerencsére nem volt hiába. Sajnos, a magyar sohasem volt erősségem és most is ez volt a buktató. Végeredményben azonban elég jól sikerült, jelesre mentem le. — Mi a további célod, mik a terveid? — Eredményeim alapján nyugodtan jelentkezhetnék egyetemre. Talán sikerülne is a felvételi vizsga, de mindezek ellenére sem akarok továbbtanulni. A legkomolyabb oka elhatározásomnak az, hogy édesapám, aki a postánál dolgozik, nagyon sokat betegeskedik. A keresetemre ma még nincs túl nagy szükség, de egyetemi tanulmányaim költségeit valószínűleg igen nehezen tudnák szüleim fedezni. — Ha egyszer mégis meggondolnád magad, hova jelentkeznél? — Csaikis a műszaki egyetemre, mindig a matematikát, fizikát szerettem a legjobban — mondja, miközben egy blúzt vesz elő a szekrényből. — Nézd ezt a blúzt! tói vizsgáznak. Bár felnőttek: tsz-tagok és a halgazdaság dolgozói vizsgáznak, azért éppen olyan az izgalom, mint a kisdiákoknál. Bereczky József, az állatforgalmi vállalat dolgozója, szinte percenként sóhajt egyet. Felesége mellette áll, és csendesen mosolyog, ö nem izgul, vagy csak ügyesen leplezi. Talán attól fél, hogyha a férje látja izgalmát akkor még inkább lehangolódik? Nem lenne Német. Márciusban voltam a Balassi Táncegyüttessel Nyugat-Né- metországban, ezt is ott vettem. A tánc a másik oka annak, hogy nem akarok egyetemre menni, elkerülni Csabáról. Imádok táncolni és imádok utazni. Az együttesen bedül mindkettőre megvan a lehetőségem. Eddig eljutottam Olaszországba, Nyugat-Németor- szágba, Franciaországban kétszer is jártam és ha sikerül, aikkar most a nyaram egy részét Lengyelországban töltöm. Egyébként pedig van egy olyan elgondolásom, hogy idővel hivatásos táncos leszek. — Tehát tánc és utazás. De azéirt ugye van más is, amivel szívesen töltőd az idődet? — Valóban: nagyon szeretek olvasni. Kedvenc íróim közé tartozik Jókai, Kaffka Margit, a maiak közül Német László. De a regényeknél is több kedvvel olvasom a verseket, elsősorban Arany balladáit. Gyakran megyeik fürdeni, úszni. Moziba is szívesen járok. Szeretem az ólasz filmeket és általában szeretem az olasz embereket, életvidámságukat, temperamentumukat. Azonban mindennél jobban kísért még mindig a matematika és a fizika... Szabad időm legnagyobb részét azzal töltőm, hogy matematikai lapokat olvasok és a bennük közölt példákat igyekszem megoldani. S zívesen beszélgetnénk még tervekről, vágyakról, de sajnos az égen viharfelhők gyülekeznek és bizony a mosást még idejében be kell fejezni. Árus Erika csoda. Negyvenévesen már nem könnyű tanulni, ráadásul naponta járni Szeghalomra, motorkerékpáron, a munkahelyére. Az asszony csak azért, hogy segíthessen, vállalta a tanulást. Több házaspár is van a 24 hallgató között. Tóth Andrások is egyszerre jelentkeztek. Az asszony éppen történelemből vizsgázik, amikor belépünk a tanterembe. Kissé zavart, akadozik a válaszadással. A férj időnként odapillant, s arcán látszik: izgul felesége miatt, szívesen válaszolna helyette, de hát nem lehet. Amikor pedig rá kerül a sor, bebizonyítja, tudott volna segíteni, hiszen kiválóan ismeri az anyagot. Tóth Lajosék is együtt tanultak, most egy-egy tantárgy után. izgatottan kérdik egymástól: hogy sikerült? Tóthné különösen jól felelt minden tantárgyból. — Mindig nagyon szerettem tanulni — vallja a háromgyermekes édesanya. — Húszéves kiesés után most folytatom, a férjemmel együtt. Mindketten brigádvezetők, a férj a tsz-ben, az asszony a halgazdaság kacsatenyésztő telepén. A három gyermek közül a legidősebb az orosházi technikum nappali tagozatára jár. 0 Is ezt a pályát választotta. Érdekes a KRESZ-vizsga — a hallgatók tananyagában ez is szerepelt. Gúth Gyula tanár közvetlenségével feloldja a feszültséget, s a hallgatók kivétel nélkül mind bátran felelnek. A férfiak többsége előnyben van. Ugyanis né- hányan már vizsgáztak ebből a tantárgyból, mielőtt motorkerékpárra ültek. Azért a nők sem maradtak le, sőt néhányan közülük jobban ismerik a szabályokat. Az eredményhirdetés után megtudjuk a legjobbak nevét. Kiss Ernő vb-titkár 4,3 százalékos tanulmányi átlagot ért el. Tóth Lajos és felesége, Győri Imre, Tóth András és még néhányan ugyancsak jól vizsgáztak. S ezzel bebizonyították: a biharugraiak szeretnek tanulni. A tanári kar pedig most, az eredmények láttán — orosházi tanárok vizsgáztattak, helybeliek tanítottak — újabb ösztönzést kaptak arra, hogy továbbra is olyan lelkesedéssel, odaadással neveljék a bi- harugrai gyerekeket és felnőtteket, mint eddig. Kicsit ők is vizsgáztak s a 3,8-es átlag az ő eredményük is. Kasnyik Judit Miért nem less matematikus Ágiból? Világot látni érdekes dolog néhány ügyfél be is jelentette, hogy kénytelen sztornírozni szállítási megállapodásunkat. Érzékeny, finomlelkű emberek, irtóznak a nyilvános szerepléstől. Végeredményben megértem őket. A mi hivatásunknál nem előnyös, ha meglepetésszerűen felléptetnek a televízióban. Álláspontjukat tehát megértem, de mindent megteszek ennek az anomáliának megszüntetése érdekében. Annál is inkább, mert informátoraim közölték, hogy Brabácsot is a Mukátor buktatta le, likvidálására tehát kétszeres erkölcsi indítékkal rendelkezünk. — Az nagyon fontos — helyeselt a stuceolt bajuszú. — Az erkölcsi indíték. Anélkül semmihez sem kezdhetünk. Az orkán kabátos elgondolkozva simította végig a homlokét. — Nekem Brabács panaszkodott a lebukása előtt — szólalt meg hirtelen. — Talán egy hónapja lehet. A legutóbbi termelési értekezletükön nekitámadt valami vén szivar a bérelszámolóból. Tőle kérte számon a leltárhiányt. Szerencsére olyan gorombán kezdte felszólalását, hogy a kulturált hangnemre felettébb kényes Gosztola igazgató kivezettette a teremből. Aztán fegyelmi úton eltávolították az üzemből... Várjatok csak ... Mindjárt eszembe jut a neve is... Hókai! Ez az! Hókai... Most már egész biztosan emlékszem. Ezt a nevet említette Brabács, a vele történt sajnálatos balesetet megelőzően ... öreg nyugdíjas. Csak félnapokat járt be dolgozni. — Fizetünk, tündérke — ko- ccgtatta meg zöldköves gyűrűjével az asztalka márványlapját az ügyvéd úr. — Három dupla, három konyak... Hagyja csak, a többi a magáé. — Mi a terved? — érdeklődött az utcán a stuceolt bajuszú. — Ezzel ne törődj, édes gyermeken — veregette hátba joviálisán a főnök. — Én most meg- szerzek néhány közelebbi adatot erről a Hókai nevezetű, felettébb rokonszenves bácsiról. Te gondoskodj arról, hogy a Veréb holnap este hét órára legyen a szokott helyen. — A Veréb?! — rebbent meg az orkán kabátos szeme. Megborzongott. Fázósan húzta össze bolyhos salját a nyakán. Viszonylag ő volt hármójuk között a leggyengébb idegzetű. E pillanatban csikorogva fékezett le előttük a 6-os. A stuceolt és az orkános felszállt, az ügyvéd úr derűsen integetett utánuk. — Tyúkeszű barmok — szögezte le magában elégedetten, amikor a csuklós autóbusz eltűnt a kanyarban. — Még csak fel sem ötlött bennük a gondolat, hogy a Mukátornak nem az elpusztítása, hanem a megszerzése a bombaüzlet! Lássuk csak... Legelőször is betelefonálok a műanyag étkészletek gyárába, mit tudnak ott az öregről. Holnap terepszemlét tartok a lakásán, és ha minden klappol, akkor rászabadítom a Verebet. Az az érzésem, hogy ezt az egész akciót egyéni számlára bonyolítom le. Ha beüt, felszámolom a kócerájt. Hiába, sem amerikai stílus, sem nagyvonalúság, sem képzelőerő nincs ezekben a szerencsétlenekben. Nem látják meg a kincset az orruk előtt. (Folytatjuk) nm*** » «vwrimi f » **U\$íK\vb Én és a gengszter Angol fllmvígjáték egy fiatalemberről, aki mindenáron rendőr akar lenni, közben nem tudja, hogy pontos hasonmása egy hírhedt gengszternek. (Bemutatja a nagyszénási Szabadság mozi 1964. július 9—11-ig.) Mi a titka a békéscsabai ifjúsági könyvtár nagy forgalmának? Egy éve, hogy riportügyben felkerestem a megyei ifjúsági könyvtárat. Meglehetősen romos kép fogadott, bontottak, szállt a por, védőhuzat borította a könyveket ... Azóta megszépült, kibővült, s ahogy az ország legszebb ifjúsági könyvtárához illik: a televízióban, folyóiratokban, képeslapokban láthattuk és olvashattunk róla. Most újra találkozunk; délutáni napfény játszik a világos színű, lakkozott bútorokon. Élémikvörös szőnyeg fut át a termen, az ablakokon modern mintájú függönyök. A könyvtár otthonosságát mi sem bizonyítja jobban, mint hogy meglepően sokan tartózkodnak itt. Ne feledjük, nyár van, és ez általában „uborkaszezon” a könyvtárak forgalmában! Amikor erről beszélgettünk a könyvtár vezetőjével, Borka József néval, elmosolyodott. — Talán hihetetlen, de legalább annyian, néha többen látogatják a könyvtárat, mint a téli hónapokban. Februárban, márciusban naponta 80—90 gyerek kölcsönzött, de 200—250-en is megfordultak itt, élve a különböző szórakozási lehetőségekkel. S ez a szám most a nyári hónapokban sem csökken. Vajon mi a titka ennek a nagy népszerűségnek? Borka Józsefné szerint az, hogy jó kapcsolatot építettek ki a gyerekekkel. Példának elmondta, hogy alakítottak egy brigádot azokból a gyerekekből, akik naponta segítettek nekik. Ez a segítség abban nyilvánult meg, hogy kitisztítottáka bepiszkolódott könyveiket, vigyáztak a rendre. Nem nagy munka, a gyerekek mégis örömmel csinálják. Gyakran előfordul, hogy jelentkezik valaki ebbe a „kis könyvtáros brigádba”. Persze a könyvtárosok viszonozzák ezt a szívességet, mégpedig azzal, hogy ősszel a könyvkötészetben bekötik a brigád tagjainak tankönyveit. Sűrűn előfordul, főképpen a felső tagozatosoknál, hogy kötelező könyveket szeretnének kikölcsönözni. Annak ellenére, hogy ezek a könyvek nagy példányszómban találhatók meg a könyvtárban, mégis előfordulhat, hogy nem tudnak egyszerre mindenkinek adni. Hogy ezt a torlódást megelőzzék, név szerint számon tartják a felső tagozatos kisdiákokat, s még idejében, a nyár folyamán figyelmeztetik őket s ajánlják elolvasásra a kötelező olvasmányokat. Az egyik sarokban éppen nagy vita folyik egy sakkparti körül. Izgatott, szöszke fejek hajolnak az asztal fölé — aztán ha nem tudnak dönteni, segítségül hívják a könyvtáros nénit. — Valóságos napközi otthon — mondja Borka Józsefné tréfásan, s érződik a hangján: örül a sok gyereknek... íme, a titok megfejtése! A gyerekek szívesen mennek oda, ahol érzik, hogy szeretetet kapnak, ahol tanítják, megértik őket... Az ifjúsági könyvtárba ezért járnak szívesen. Bencsik Máté K ú t Békéscsabán történt, mégpedig most, alig néhány hete. Kinn a város peremén, egy állami ingatlan területén évtizedekkel ezelőtt építettek egy szivattyús kutat. Oda járt a környék, megszokták. A bérlők változtak, de a kút maradt. Ebben az évben azonban történt valami. A bérlő megunta a kútra- járást, s egyre többet veszekedett a vizet hordó asszonyokkal Szó szót követett, majd az ügy még a bíróságig is eljutott, ahol döntés született, hogy a városi tanács gondoskodjon a lakosság vízellátásáról, olyan módon, hogy a kút vizét vezessék a tanyától távolabb. A lakosság társadalmi munkában csatornát ásott, csövet fektetett, s egy-két nap alatt elkészült hivatalos nevén az új „közkifolyó”, örült mindenki, s gondolták, ezzel vége az áldatlan háborúskodásnak, van víz. A bérlő azonban nem nyugodott ebbe a megoldásba, hanem az éjszaka leple alatt mindenféle szeméttel és kacattal teleszórta az addig tiszta kutat. Ma már rendőrség vizsgálja a kút ügyét, bizonyítva azt, hogy vannak még emberek, akik a köztulajdont is magántulajdonnak tekintik és más embertől még — szó szerint értve — a vizet is sajnálják. Mi lesz a kútrongáló büntetése? Azt hiszem, nem ez a lényeg, de bármi is legyen; megérdem-
