Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

19*4. július 8.

4

Szerda

Építőanyagipari tapasztalatok a Szovjetunióból és Finnországból

Sokrétű és egyre nagyobb feladatokat kell megoldani az építőanyagipar fejlesztésében a megnövekedett igények kielégítése, a választék bővítése, a minőség javítása és nem utolsósorban á korszerű építőelemek létrehozása során. E célok elérését gyakran elősegítik a testvérvállalatokkal kiépített kapcsolatok, de még inkább gazdagítják a külföldi haladó építőanyagipari bázisoknál szerzett tapasztalatok.

A közelmúltban a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalattól Berki László igazgató, Lányi Frigyes főmérnök és Zsoltáros László műhelyvezető vett részt külföldi úton. Az útirány: Moszkva—Leningrad—Helsinki volt. Élményekben, tapasztalatokban

©aizdag utazás volt ez a vállalat és az iparág részéről, amelyet az ÉM Cserépipari Tröszt szervezett.

A szakmai vonatkozású élmények már Moszkvában kezdődtek, ahol alkalmunk volt megtekinteni egy panelgyárat, amely nagy- üzemlleg és korszerűen állítja elő a falelemeket és közvetlen fel- használás mellett bocsátja az építőipar rendelkezésére. A gyár nagyságára jellemző, hogy évente 8—9 ezer négyzetméter ház építéséhez szükséges paneleket állít elő. A betonalap-anyagú panelek több soros sajtológépekiben veszik fel végleges formájukat és így 8 órás gőzölés után alkalmasak az épületekbe való beépítésre.

A technológiára vonatkozóan

érdemes megemlíteni egyes műveletelemeket, amelyek jellemzők, de egyben elengedhetetlenek a nagyüzemi termelésnél. E körülményekről már azért is érdemes szólni, mert ilyennel a magyar ipar területén gyakorlatban a szakember nemigen találkozhat. A vasbeton panelelemek rácsszerkezetét egy automatikus gépi berendezéssel állítják elő. A hosszanti és keresztirányú vaspálcákat a négyzetosztásnak megfelelően automatikusan adagolja és a pálcák találkozási pontjait a ponthegesztő berendezés egyidő- ben rögzíti egymáshoz. E művelet után a gép a beállított osztásnak megfelelően a rácsot továbbítja a következő hegesztési sor alá és ez így ismétlődik mindaddig, míg a kívánt nagyságú rácsszerkezet a tárolólapra nem kerül. Egy 2,5x5 méteres rácselem előállítási ideje nem egészen 1,5 perc.

Egy másik érdekessége a paneltechnológiának a felület kikészítés művelete, amikor is magas nyomású kompresszor segítségével finom elosztású habarcsot „lőnek.”- a felületre és ezt egy rövid idő múlva gépi dörzs- korong segítségével polírozzák tükörfelületté. E művelet után a kész panel' már a tárolóhelyre, illetve onnan különleges szállító- berendezéssel az építkezésre kerül.

E gyárban készülnek többek között á lépcsőelemek is, amelyek a közvetlen felhasználásnak megfelelően hagyják el a „szalagot”. A lépcsofelületeket már itt a gyártás során PVC-burkolattal látják el, a lépcsőfokok éleit bordás gumiszalaggal borítják és az alsó felületeket a kívánságnak megfelelően színezik.

Az említett gyártási folyamatoknál’ közreműködő nem nagyszámú dolgozó, rendkívüli szorgalommal és nagy hozzáértéssel látja el feladatait.

Leningrádi tapasztalatunk egy hagyományos felépítésű téglagyárhoz fűződik, amely szintén egy olyan technológia megismeréséhez segített hozzá valamennyiünket, melynek meghonosítása a falszín-paneli és burkolóelem gyártásánál lesz célszerű. A

panelgyártásnak előnyét nemcsak a nagy térelemet kitöltő faltest előállítása célozza, hanem a technológiának már olyan műszaki szintre kell emelkednie, hogy a fröcskölés, vakolás művelete elkerülhető legyen, azaz az építkezés költségei csökkenjenek.

Ecélt a Szovjetunióban úgy érik el, hogy a blokkelemek sajtolásakor egy külön anyagból levő, de a blokktest anyagával azonos tulajdonságú, mintegy 3—4 milliméter vastag réteget sajtolnak egyidőben a blokktégla két egymás mellett levő oldalára. E réteg fagyálló és megfelelő szilárdságú tulajdonsággal rendelkezik és egyben a kívánt színűre festett.

Jellemző egyébként a szovjetunióbeli építkezésekre, hogy a több szintű épületek kialakítását — újabban már csak paneles kivitelben — emeletről emeletre végzik, de olyan teljességgel, hogy egy-egy emeleti szint befejezése után már csak a belső szerelési munkák vannak hátra és a lakások igénybe vehetők. E módszerrel az építkezések rendkívül gyorsak és gazdaságosak.

Finnország adottságainál fogva építőanyagként kevésbé alkalmazza a szilikátkerámiás építőelemeket, amire mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Finnország téglatermelése a magyarországinak körülbelül 10—15 százaléka. Ez persze nem jelenti azt, hogy a városokban az épületeket és az újonnan létesítendő településeket fából építik.

Helsinki mellett megtekintettünk egy „maszek” téglagyárat, melynek felépítése, gépi berendezései és Hoffmann-kemenoéje hagyományos, 4—5 típusú téglaféleséget állít elő, melyek ‘minőségi és szilárdsági szempontból jobbak a magyar építőanyagoknál. Ösz- szehasonlításul: termékének nyomószilárdsága 400—500 kiloÚjabb jelentkezés a nemzetközi borversenyre:

Algéria 31 féle bort küld Budapestre

Az augusztus 10—20 között Budapesten megrendezésre kerülő borverseny valóban jogot tarthat a „borolimpia” megtisztelő rangjára, hiszen — a szakértők megállapítása szerint — soha még nem volt ekkora a „mezőny”. Az utóbbi évtizedek nemzetközi borversenyein ugyanis átlagosan 600 —700 féle bor vett részt — s köztük többnyire csak néhány tucatnyi borminta képviselte a távolabbi földrészeket — ugyanakkor sl rendező ország benevezett borainak gyakran 50—80 százalékos túlsúlya miatt a nemzetközi jelleg elhalványodott. A budapesti borolimpiára eddig öt világrész 26 országa nevezett be 1094 borral. Hétfőn érkezett a mezőgaz dasági kiállítás irodájához az al gériai földművelésügyi miniszter levele, amelyben közli, hogy Algéria 31 féle bort küld a borok világ-vetélkedőjére, s hogy a verseny idején külön delegáció érkezik.

gramm/négyzetcentiméter, a mi 100—150 kilogramm/négyzetcenti- méter szilárdságú tégláinkkal szemben. Persze, itt már a szabvány-előírások is eleve nagyobbak, északi ország lévén, zord időjárás miatt feltétlen szilárdabb és fagyállóbb téglákra van szüksége az építőiparnak.

Téglagyár fásukra jellemző, hogy szabadban nemigen gyártanak, illetve szárítanak téglát, hanem Keller-rendszerű, illetve térelemes szárítókat használnak.

Az alkalmazott gépi berendezések egy-két fajtája feltétlenül jó tapasztalatot nyújtott valameny- nyiünk számára. Éppen a szárításnál alkalmaznak egy olyan önvezérlésű ventillációs rendszert, amely fizikai munkaerő igénybevétele nélkül, rövid átfutási idő alatt szárítja ki a legyártott téglaféleséget, és jó minőségű árut biztosít a kemence számára.

A nyersgyártó gépsorba van beépítve egy hengerpár, amely műszaki felépítésénél fogva alkalmas az agyagba került szeny- nyeződések eltávolítására (kő, kavics, vasdarab vagy egyéb szilárd kőzet).

A legfigyelemreméltóbb gépi berendezés egy univerzális önjáró szállítógép, amellyel a tégla stószolását, vagonba rakását, vontatást, talaj gyalulást, valamint egyéb földmunkát is el lehet végezni. A gép mechanizmusa hidraulikus működtetésű, a munka végzése pedig pantográf rendszerű. Egy ilyen gépi berendezés rendkívüli mértékben megköny- nyítené és termelékenyebbé tenné a mezőberényi alagútkemence iéglakihordó, szállító- és rakodómunkáját.

A látottakat és a szerzett tapasztalatokat a legkellemesebb élményeink között tartjuk és adjuk át szakembereinknek, ehhez szorosan párosul az a vendégszeretet, előzékenység, melyet a kommunizmust építő szovjet emberek nyújtottak a magyar delegáció minden egyes tagja számára.

Élményekkel és tapasztalatokkal gazdagodva kívánjuk a látottakat a magyar építőanyagipar fejlesztésére hasznosítani.

Berki László igazgató Lányi Frigyes főmérnök

rOavil&Lg,(wi

Békéscsabán, a szlovák diákotthonban, július 6-án háromnapos bentlakásos tanfolyam kezdődött a megyei művelődésügyi osztály, a Vöröskereszt megyei szervezete és a megyei úttörőelnökség rendezésében az ifjú Vörös- kereszt-tanárelnökök, s a járási, városi ifjúsági felelősök részére. A megnyitáson jelen volt Nagy Ferenc, a megyei művelődésügyi osztály vezetője, Cserei Pálné, a Vöröskereszt megyei szervezetének titkára, Marik György, a megyei úttörőelnökség titkára és Salát Jánosné, a megyei Vöröskereszt ifjúsági felelőse.

A ma záruló tanfolyam hallgatóinak orvosok, egészségügyi szakemberek, Vöröskereszt-vezetők tartottak gyakorlati bemutatókkal gazdagított előadásokat olyan témakörökből, melyek a Vöröskereszt ifjú tagjainak hasznos segítséget nyújtanak további tevékenységükhöz.

—hr—

Dr. Sonkoly Kálmán főorvos, a Közegészségügyi Járványügyi Állomás laboratóriumának igazgatója, a szemléltető tábla előtt a jó, helyes sebkötözés módjait, fogásait mutatja be, magyarázza el a tanfolyam hallgatóinak. Oskó László vésztői, Hccsel Ilona békéscsabai és Kovács Irén szabadkígyósi pedagógusok nagy figyelemmel hallgatják.

Juhász Józsefné dévaványai, Gyenge István pusztaföldvári és dr. Durner Istvánné kötegyáni hallgatóknak B agy inka Erzsébet védőnő a csecsemőápolás legszükségesebb tudnivalóit mondja el és mutatja be.

Fotó: Kocziszky László

JMMMbOfeNg M

______OK

G

azemberek

Mi történik, ha ez a csodálatos masina ártani akaró elemek birtokába kerül!?

Ennek az ijesztő perspektívának lehetőségeit latolgatva, lehajtott fejjel baktatott éppen a körúton, amikor egy járókelő véletlenül nekiment. Ez a kis incidens juttatta eszébe azt a mérges öregurat, akivel a Műanyag Étkészletek Gyárának portásfülkéje előtt karambolozott. Állítólag az mindenkire haragudott az üzemben. Utána kellene nézni... Hátha Brabácsnak is ellensége volt!?

De nemcsak ő indult el ezen a nyomon!

Bizony, ez a három elegáns, bizalomgerjesztő külsejű férfi, aki elé most rakja le a duplákat, és a fél konyakokat a GrizzlyMackó fürge felszolgálónője, három elvetemült gazfickó.

Másodállásban. Szabad időben.

Mert egyébként szolid polgári foglalkozást űznek. Az orkán kabátos — anyagbeszerző egy állami vállalatnál. A stuccolt bajuszé pedig a Lakásrenováló Kisipari Szövetkezet főkönyvelője. A társaság harmadik tagja, azzal a mosolygós, jóságos doktor bácsi arccal — az a főnök. Mindhármuk közül a legveszedelmesebb, legkönyörtelenebb csirkefogó. Civilben egy ügyvédi munkaközösség tagja.

Régi, összeszokott társaság az övék. Fél szóból is megértik egymást.

— Brabács? — kérdi az orkán kabátos, miközen sikertelen kísérleteket tesz, hogy kiskanalával szétnyomja a mokkacukrot a feketés pohár alján.

— Nem — rázta meg fejét a főkönyvelő. — Brabács nem fog köpni. Annál sokkal okosabb fiú. Ismeri az aranyszabályt: Ne mószerold társaidat, hogy hosz- szú életű légy ezen a földön. Ha hallgat, megússza kél-három évvel, és a széklábakat a fogház asztalosműhelyében nyugodt lelkiismerettel és azzal a biztos tudattal enyvezheti, hogy nyereségrészesedése ez idő alatt is szépen gyarapodik.

— Ugyan, gyerekek — legyint az ügyvéd úr. — Brabács nem érdekes. Persze, hogy tartja a szájét. A Mukátor tevékenysége —, az az érdekes! Akadályozza a folyamatos üzemvitelt, a zökkenésmentes prosperitást. Már