Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-08 / 158. szám

IMI. július 8.

3

Szeráx

A zamatos málna, a mosolygó paradicsom, a haragoszöld uborka

Teherautó áll meg a bejáratnál. Tülkölni sem kell, a kapus már ott-terem és szabad utat enged az udvarra. Nem egy gépkocsi áll már itt. Ilyenkor reggel nagy a sürgés a MÉK békéscsabai kirendeltségén.

A raktár ajtajainál sorakoznak az autók. Itt mosolygó, fényes héjú paradicsom piroslik, amott ha- ragoszöld uborka, s egy másik kocsiban aranysárga zöldbab várakozik a ládában útra készen. Látszólag bábeli zűrzavar uralkodik, ládák huppannak a mérlegekre, hangos beszéd haitik, akárcsak egy vásárcsarnokban. Mindenki siet. Érthető ez, hiszen a boltokban már várják a friss árut, hogy időben kerülhessen a békéscsabai háziasszonyok kosarába.

Hegé

n.

Ráday Béla raktárvezetőnek akad dolga bőven. Mert nemcsak viszik, hanem hozzák is a friss árut a kora reggeli órákban. Hu- gyecz Pál kertésszel éppen itt találkozunk. Uborkát és paprikát hozott.

— Érdemes primőröket termelni — válaszol kérdésünkre — csak arra kell törekedni, hogy elsőnek szállítsunk.

Nyolc éve foglalkozik primőrtermeléssel, s mint mondja, megéri, kifizetődik. Egyéni termelő, de soha nem viszi piacra az árut, hanem szerződést köt a MÉK-kel.

— Nem érdemes piacozni — mondja —, szerződésre is megkapom az árat. Ami a fő, biztosítva van az átvétel is.

Június 25-ig három mázsa uborkát hozott be. Az elsőt még május elején adta át. Akkor 20 forintos felvásárlási árat fizettek kilójáért. Paprikát is az elsők között szállított a MÉK-nek.

A békéscsabai kirendeltséghez a város, valamint három járás termelőszövetkezetei és egyéni termelői látják el a békéscsabai boltokat, a vendéglátóipart és az üzemi, vállalati konyhákat naponta friss zöldséggel, gyümölcscsel.

Az elsők között

Végigsétálunk a raktáron. Sokan dolgoznak itt Most szezon idején különösen. Találkozunk gyakorló diákokkal is, akik majd eladók vagy felvásárlók lesznek.

A Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalat paradicsomát válogatják, s közben vidáman beszélgetnek, élcelődnek egymással. A vállalat elsőnek szállított az idén még májusban paradicsomot, s akkor 40 forintot kapott egy kilóért. Az este érkezett három mázsa paradicsomot válogatják a lányok, hogyha esetleg akad közte törött, ne kerüljön a boltokba.

— Sóikkal jobb, ha este érkezik az áru — mondja a raktárvezető, s erre kérjük mindig a szállítókat — mert akkor már korán reggel kiválogathatjuk és még nyitás előtt a boltokba kerülhet.

Az egyik sarokból málna kellemes, ínycsiklandozó illata árad. Friss, hamvas minden szem. Tegnap küldte a füzesgyarmati Vörös Csillag Termelőszövetkezet. Az idén telepített először málnát, s ez volt az első szállítmány.

Guruló káposztafejek, — ömlő forint

A málna mellett káposztadombok. Gurulnak a káposztafejek, amint a teherautóból iderakják. Az újkígyósi Aranykalász Termelőszövetkezet hozta. Ez volt az utolsó szállítmány.

— Békéscsabára ők küldenek a legtöbb gyümölcsöt és zöldséget — mondja Unyatinszki János, a MÉK osztályvezetője, akivel útnak indulunk Újkígyósra, hogy megtudjuk, mit szállítanak még az idén.

Fazekas János főkertészt éppen a krumpli szedésénél találjuk. Nagyobb mennyiséget szállítanak belőle. Ahol a korai káposzta volt, már feketéink a föld, felszántották.

— összesen 280—290 vagon árut adunk át a MÉK-nek — mondja a főkertész. — Többek között káposztát, karfiolt, paradicsomot, uborkát, görögdinnyét, újburgonyát és egyéb terméket. A korai káposzta különösen kifizetődött.

Ez a kertészetben dolgozók érdeme is. A részükre kiosztott területen sokszor már kora hajnalban kint dolgoztak, ösztönzött a premizálási rendszer is. Egy hold megművelése után 100,6 munkaegységet kapott a tsz-tag akkor, ha 10060 forint értékű árut szedett le. Ez volt az alap, de ha 15 ezer forint értékű árut adott át, akkor 150 munkaegységet kapott és ezen felül a többlettermés értékének a felét.

Virágfi József tsz-tag éppen az elszámolás miatt tért be az irodára.

— Kíváncsi vagyok, jól számi tottam-e, mennyi prémiumot kapok? — kérdezi.

Gyors számolás a gépen, percek múlva már mondják is a választ: 4700 forintot kap Józsi bácsi.

— Akkor jó. Én is ennyit gondoltam — mondja, s mosolyogva teszi még hozzá — érdemes volt.

Igen. És érdemes volt Domokos Pálnak, aki 5200, Barcsa Istvánnak, aki 6300 forint prémiumot kap és a többieknek is. Ami a

fő, azonnal átadás után kapják a pénzt. Jó módszer ez, ösztönző. S a tsz sem járt rosszul, hiszen 32 ezer forint bevétele volt egy hold káposztából. Ez a tagok jó munkájának köszönhető.

Érdemes a korai zöldségfélék termelésével foglalkozni — ezt mondják a békési Október 6 Tsz- ben és a Békéscsabai Kertészeti és Köztisztasági Vállalatnál is. Azt is hozzáteszik, hogy az idén sokkal jobb a MÉK felvásárlóival a kapcsolat, mint a korábbi években.

És ez helyes. Ha mindkét fél egymást kölcsönösen segítve és megértéssel dolgozik, annak elsősorban maguk látják a hasznát, de a fogyasztók is és ez sem megvetendő.

Kasnyik Judit

Zarándokok

A múlt hét legnagyobb aratási meglepetésével a Posta Járműjavító budapesti telepe szolgált. Miután az aratás elkezdéséig nem gyártottak elegendő akkumulátort, a gyártás meggyorsítására a Minisztertanácsnak kellett intézkednie. A kormány határozatának foganatja lett: most már csinálnak és adnak akkut a kombájnokhoz is, azzal a kikötéssel, ha a felhasználó üzemek képviselői a helyszínen veszik át. Ezek szerint a Posta Járműjavító nem tartja megfelelő kereskedelmi partnernek az AGROKER-t. A gépállomások megbízottainak ezek után Budapestre kell zarádokolni, mert az akku átvételéhez megrendelőre, cégbélyegzőre és csekkre van szükség. A fővárosba utazik tehát gépállomásonként legalább két fő: a gépkocsivezető és az anyagbeszerző, természetesen

gépkocsival, hogy átvegyék a kombájn lelkét.

Ha az AGROKER megfelel több százmillió forint érték: gép, alkatrész forgalmazására miért nem felel meg hatvan ak kumulátor továbbítására? Ara tás közben — a gyakori meghi básodások miatt — a gépállomá sok nem állnak olyan jól teher gépkocsikkal, hogy egy napra i mindenhonnan egyet-egyet nél • külözni tudjanak.

A gépállomásokról Budapes* nél távolabbra is elutaznak fon tosabb alkatrészekért, de ha va lamit — mint a hatvan akkumu latort is — szervezetten lehc beszerezni, akkor senki, a járműjavító se komplikálja a dől got. Most, a legnagyobb munkál időszakában különösen nine szükség arra, hogy gépkocsi-konvojok zarándokoljanak néhány akkumulátorért a fővárosba. Az akkukat hagyományos módon juttassák a felhasználókhoz, mert csakis így segíthetik igazán az aratás gyorsítását. —sik.

Huszonnégyezer-ötszáz vagon gabona az idei átvételi terv

Hónapokig készültek a gabona- felvásárló és feldolgozó vállalat vezetői és dolgozói az ez évi termés zökkenőmentes átvételére. Minden eshetőségre számítva, a megye több községében és városában új gabonaszárítót létesítettek, vagy pedig a régit helyezték ■_ üzemképes állapotba, hogy amennyiben szárításra szorul az árpa és a búza, ne legyen fennakadás.

Az aratás megkezdése óta eltelt 10—12 nap óta elég gyakori volt az esőzés, s jelentősen hátráltatta az aratást, főleg a kombájnok munkáját, de a gabonaátvételt is. A vállalat járási és községi kirendeltségei július 6-án, kedden estig 500 vagon őszi árpát és 70 vagon búzát vettek át a termelőszövetkezetektől és az állami gazdaságoktól. Ez a mennyiség csak egy

kis töredéke annak a 24 500 vagon terménynek, amelynek az átvételére ez évben számít megyénkben a gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat. Ennek a mennyiségnek egy részét, 11 500 vagon bűzét szállítási szerződésre, 2100 vagon takarmánygabonát pedig tápcserére adnak át a gazdaságok.

Jó néhány szövetkezetnek alaposan beázott a kombájn által learatott és elcsépelt őszi árpája. Többek között az eleki Leninnek, az orosházi Szabadság, a körösla- dányi Magyar—Vietnam Barátságnak. A termelőszövetkezetek azonban vonakodnak a termény szárításától. Feltehetően a má- zsánkénti 7—8 forintos szárítási díj miatt. Az ilyen megtakarítás pedig nem ésszerű, hiszen házilag nein tudják tökéletesen kiszárítani az átázott terményt, s ha bedo- hosodik, hasznavehetetlenné válik a termény és a 7—8 forint helyett mázsánként több száz forintot fizetnek rá.

A gabonafelvásárló és feldolgozó vállalat raktározási gondokkal küzd. M ed gyesegyházán kettő, Békéscsabán pedig egy 150 vago- nos magtár készült el, azonban ezeknek még hiányzik a gépi berendezésük. Az ez évre tervezett 15 darab 21x9 méteres szín elkészült, a 35 darab 32x18 méteres színnek azonban csak az oszlopait állította még fel a Szegedi Építőipari Vállalat. Bár minden szükséges anyag rendelkezésre áll, a tetőszerkezet felrakása nagyon lassan halad, mivel az építővállalat mindössze egy brigádot állított rá erre a halaszthatatlan munkára.

— Ette vóna meg a rozsda a gyárjában! — dünnyögte fogai közt Hajós Péter, amikor munkába ballagva Sényi Sándor megjegyezte, hogy nehéz dolga lesz az idén a kombájnnak.

Ártatlannak látszott az öreg kifakadása, hiszen a legmaradibbak is elismerik, milyen sok emberi erőt kímélő a kombájn. Hajós Péter azonban etette a rozsdával akkor is, amikor kiértek a tanyasori brigád cukorrépa-táblájára. Az emberek többsége értetlenül kapta fel a fejét, s gyanakodva néztek az öregre: napszúrást kapott, avagy bepálinkázott? Valami ilyesminek kellett történnie, mert hiszen amikor a részes lucernát kaszálták, derekát tapogatva azt mond. ta az öreg Hajós: gépnek való a kaszálás, nem embernek.

— Péter bátyánk kiskaszával akar aratni?! — kérdezte és kiáltotta kissé csúfondárosan az utóbbi időben alaposan meg- gömbölyödött Juhász Károly.

— De hiszen csak a minap mondta, hogy gépnek és nem embernek való a kaszálás — em_ lékeztetett az utóbbi időben, kissé meggömbölyödött Halmágyi Károly, amire a többiek még több kupica pálinka elfogyasztására gyanakodtak.

— Most is azt mondom — húzta ki magát Hajós, aki egyébként még ötvenéves sincs, csak a korán őszbe csavarodott haja miatt titulálják öregnek. — Csakhogy aratógép és ne kombájn arasson. Legalábbis itt, a tanyasori brigád táblám ne!

Az értetlenségből már-már szinte bábeli zűrzavar támadt. Többen egyszerre szóltak rá: beszéljen világosan az öreg vagy

Aratási

tegye fel a hangfogót, ne traktál, ja őket holmi homályos keresztrejtvénnyel. Akadtak a cimborái között, akik azt mondták: bolond kend, Péter.

— Gyertek csak közelebb — szólt az, miután széjjeltekintett, hogy nincs-e közeledőben valamelyik vezető a láthatáron. — Van nékem magamhoz való eszem, aztán legyen nektek is...

Amit ezután mondott el halkan, súgva, az csak később derült ki, miután a vezetőség a közgyűlés napirendjére tűzte a nyári munkákra való felkészülést. A terv ismertetése után, mely szerint öt kombájn, hat aratógóp és szükség esetén 40 aratópár vágja le a kétezer holdnyi kalászost, a szavakat ügyesen egymásba fűzni tudó Juhász Károly jelentkezett elsőnek hozzászólásra.

— Egyetértek a tervvel — kezdte. — Azonban a kombájnok és az aratógépek rajonírozásánál figyelembe kell venni, hogy milyen fejlettségűek a gabonatáblák. Például a tanyasori brigád területén máris megdőlt az őszi árpa. A búzák is igencsak megdőlnek. Az ilyen gabonát a kombájn csak tíboiná, otthagyná a szalma felét. Legjobb lesz aratógéppel vágni.

A nemrég választott elnök, aki jószerével még a szövetkezet ha. tárát se ismerte, nemhogy az emberek mindegyikét — egy szomszédos járásból került ide — figyelmesen hallgatta a fejtegetést, s aztán megjegyezte:

Hát akkor a dőltjét majd kézi kaszával, az állóbbakat pedig kombájnnal és aratógéppel vágjuk le a tanyasori határrészen.

— Csak aratógéppel és kézi erővel! — eresztette meg a hangját Hajós Péter.

— Mi is azt mondjuk — kiáltottak többen.

— A végén még kiderül, hogy kombájnellenesek — vetette oda mosolyogva az elnök, miután a mellette ülő párttitkár azt súgta, hogy nagyon összetartanak a tanyasoriak.

— Nem vagyunk mi kombájnellenesek, csak a jobbhoz ragaszkodunk — szólalt meg újra Hajós Péter. — Ügy értve, hogy a mj területünkön jobb lesz aratógéppel aratni.

A „jobbhoz ragaszkodunk” kijelentés szeget ütött az elnök fejébe.Töprengett is rajta annyit, amennyit a közgyűlés pergő napirendje' és a zajos felszólalások közt lehetett. De nem tudta meg. fejteni a rejtélyt. Oda írta hát a válaszra váró kérdések mellé: a tanyasoron valami nem stimmel. Aztán a válaszolásnál kérte a közgyűlést: járuljon hozzá, hogy gabonaérés előtt a helyzet ismeretében a tanyasori brigáddal külön vitassák meg az aratás módját.

— Valami nem stimmel a tanyasoron — mondogatta töprengve még akkor is, amikor éjfél felé ágyba került. Másnap felkereste az ellenőrző bizottság elnökét azzal, hogy kimennek széjjelnézni a tanyasori határrészre.

— Alaposan meg vannak dézsmálva a tanyamenti vetések — jegyezte meg motorozás közben az elnök.

— Eléggé. Már beszélgettünk róla, hogy rövidesen munkába állítjuk a kármegállapító bizottságokat — magyarázta az ellenőrző bizottsági elnök.

— Fel tudják mérni az aratás megkezdéséig?

— Igyekszünk vele, mert aztán nem lehet megállapítani.

— Azt a kárt sem, amit a keresztekben ejtenek az állatok?

— Azt se igen, mert hol egyiknek, hol a másiknak esnek neki. S leginkább éjjel eresztik ki a fiaskocákat, mert ugyebár, vannak még ravasz emberek.

— Most már minden stimmel.

— Éspedig? — nézett értetlenül az ellenőrző bizottsági elnök.

— Az, hogy miért csak aratógéppel akarnak aratni a tanyasoriak. Akárhogy igyekszünk a behordással, csépléssel, a keresztek legalább három hétig kint állnak, bőséges eleséget szolgáltatva az állatoknak, s minden kártérítés nélkül...

— Hát igen, elég sok gondot okozott ez eddig is az ellenőrző bizottságnak.

— No, $z idén nem okoz. Kira_ vaszkodjuk, hogy először a tanyasori határrészen arassanak le a kombájnok. Maguk addig igyekezzenek felmérni az eddig akozott kárt...

Így is történt. A kombájnszalma kazalozása közben Hajós Péter még epésebben mondja: „Ette vóna meg a rozsda azt a kombájnt még a gyárjában”. Pedig tudja, hogy nincs igaza.

Kukk Imre