Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-07 / 157. szám

MM. Július 7. 6 Kedd SPORT«SPO RT Kosarastalálkozó Békésen Gyulai sporthírek A csabai Csák győz a 100 m-es gátfutásban a debreceni Burai és a bu­dapesti Bukovecz előtt. Gyulán rendezték meg a sportisko­láik országos atlétikai bajnokságát. A kétnapos viadalon az ország minden részéből meghívott serdülő korú ver­senyzők jó küzdelmeket vívtak. Az eredmények közül kiemelkedett Hor­nyát Anikónak a távolugrásban el­ért teljesítménye. A bajnokságon jól szerepeltek a vidéiki versenyzők. A békéscsabai Csák és a Békés megyei Mező Imre Sportiskola csapata orszá­gos bajnokságot nyert.; EREDMÉNYEK FIÚK: NO m: 1, Puskás (Rp.; XIH. kér.) ML,6, 2. Csák (Békés megyei Sí) 11.7. 400 m: 1. Bay (Békés m.) 54.7. 100 m gát: 1. Csák (Békés m.) 15.4, 2. Burai (Debrecen) 15.6, 3. Bukovetz (Bp. IV.), 15.7. Magas: 1. Burai 173, 2. Schmidt (Békés m.) 170. Távol: 1. Bukovetz 635, 2: Hajdú (Szeged) 628, 3. Máté (Békés üornyaiK AniKó (Bp. XIII. kér. Sportiskola) 561 m-es távolugrása, m) 625. Rúd: 1. Tóth (Bp. XVH.) 270. Gerely: 1. Schmeltziern (Debrecen) 53 m. Kalapács: (5 kg): 1. Schweick- hardt (Szeged) 48 m. Súly (5 kg): 1. Gyuga (Komárom) 13.50. Diszkosz (1,5 kg): 1. Gyuga 37,07, 2. Ivanovics (Mis­kolc) 35,03. 4x100 m: 1. Miskolc 48,1. 2. Bp., XIV., 48.7. LÁNYOK: 100 m: 1. Tóth (Bp. VIH.) 13,2, 80 m gát: 1. Dudás (Bp. XIV.) 12,0, 2. Hor­nyát (Bp. XIII.) 12.0. Távol: 1. Hor- nyák 561, 2. Pintér (Komárom) 538. Magas: 1. Sáthi (Szeged) 148, 2. Tótfa­lusi (Bp. II.) 148, 3. Halász (Bp. VIH.) M8l Gerely: 1. Kután (Bp. XIV.) 32,16, 2. Beyer (Komárom) 31,06. Súly: 1. Nyitrai (Komárom) 10,03. Diszkosz: 1. Nyitrai 31,06. Hárompróba: L Bruze­Mindennek van előnye és hátránya” — tartja a közmondás. A sokat és so­kak által vitatott spanyolországi tor­nával i® pontosan ez a helyzet. Mi­után az eddigi különböző cikkek fő­leg a hátrányokról szóltak, arról, hogyan lett a magyar labdarúgócsa­pat csak 3., amely egyesek szerint a kitűzött cél volt, írjunk most arról is, milyen, szinte megfizethetetlen előny is származhat abból, ha ennek a mindenki által nehezen várt labda­rúgó-találkozónak a már eléggé le­tisztult tanulságait a jövőben meg­próbáljuk hasznosítani. Melyek is ezek a tanulságok? 1. A feltétlen tárgyilagosság min­den mérkőzés elbírálásánál a szám­szerű eredmények kikapcsolásával. Amikor ezt leírom, gondolok itt első­sorban az alsóbb osztályú eredmé­nyekre, amelyeknek elemzése, pozi­tív vagy negatív irányba vagy előre­viszi a leendő válogatottak nevelését, vagy a mérkőzésekhez való hozzá­állásnak olyan nem kívánatos alap­jait rakja le, amelyek a döntő pil­lanatokban éppen a nem várt módon jelentkeznek, és így az előzmények­nek nem megfelelő eredményeket hozzák. A hibakeresésnek ugyanis van egy nem mindenki által alkal­mazott formája. Ez pedig: a befeje­zésből visszafelé keresni az okokat, egészen a kiindulásig! Ha ezt tesszük, és ebben az esetben is feltétlen ezt kell tennünk, eljutunk ifjúsági és a vidék kimeríthetetlen tartalékát ké­pező labdarúgó-játékosainkhoz, aikik nek a nevelése és a képzése a válo­gatottakéval megegyező módon kell, hogy történjék. A tanulság 2. pontja tehát így hang­zik: 2. Labdarúgásunk jelenéért és jö­vőjéért valamennyien felelősek va­gyunk, akik ebben a sportágban te­vékenykedünk. Nemcsak jogunk, ha­nem kötelességünk is megvalósítani azokat a célkitűzéseket, amelyek a „bérelt helyek” és „előjogok” rend­szerét már a legalsóbb fokon is csí­rájában elfojtják. Ne éljünk a nevek bűvöletében vagy csak addig, amíg ezek a nevelési ráhatásunkat előse­gítik mind a pályán, mind a köz­életben. Válogatott labdarúgóink né- hányának erkölcsi beállítottságát nem a szövetségi kapitány alakította ki. Ezt egyesek magukkal hozták. Hon­nan? Ahonnan jöttek, és ahol már valószínűleg előzőleg is megvolt a bérelt hely és különféle előjogok lehetősége. Sok edző bukott el már azon, mert az eredményes szereplést a „nagy” nevekhez kötötte, de azon Is, mert nem akart mindenáron baj­nokságot nyerni, és volt bátorsága a „menőket” kihagyni, amit viszont a sportköri vezetőség részben vagy egészben, nem nézett tétlenül. (Érde­kes lenne ebből a szempontból köze­lebbről ismerni Tichy régebbi kima­radását a Honvédből.) 3. Nincsenek pótolhatalan játéko­sok! Erre számtalan példát tudunk ^Kováts Tibo-r, a Békés megyei Mező Jmre Sportiskola vezetője az immár másodszor megnyert serleggel. Fotó: Goal Géza iyák (Nyíregyháza) 1966, 2. Marton (Bp. XIV.) 1622, 3. Gyulai (Eger) 1534 pont. 4x100 m: 1. Bp. XHI. 53, 2. Deb­recen 33.8. A pontversenyben: l. Békés megye 56, 2. Miskolc 54, 3. Bp. XIV. kér. 50, 4. Debrecen 47, 5. Szeged 46, 6. Bp. XIII. kér. 40, pont. Vasvári Péter edző július 18-ig vizs­gái miatt nem tud Gyulán tartózkod­ni, mivel Budapesten lesz gyakorlati vizsga megszerzése céljából. Helyette­se Nagy Károly, a második csapat ed­zője lesz. Az MLSZ rendelkezése értelmében július 8-ával megkezdődnek a Magyar Népköztársasági Kupa labdarúgó-mér­kőzések a felsőbb osztályban szereplő csapatok részére. A Gyulai MEDOSZ NB n-es csapata július 8-án, szerdán délután 17.30 órai kezdettel a Szegedi EAC NB i-es csa­patával mérkőzik Gyulán. A mérkőzés iránt igen nagy az érdeklődés nem­csak Gyulán, hanem a városon kívül is. Külön érdekessége lesz a találko­zónak, hogy Arató is játszik a szege­di csapatban, aki néhány évvel ez­előtt a Gyulai MEDOSZ színedben sze­repelt. A gyulai csapatban változás Nemzetek Európa Kupája labdarúgó-mérkőzéseinek tanulságai nemzetközi, magyar és egyéb viszony­latban. A Nemzetek Európa Kupá­jának döntői éppen ezt igazolták fé­nyesen, csak amíg a spanyolok és szovjetek a döntőket megelőzően hagytak ki egy csomó nagy nevet, addig mi csak akkor, amikor már csak a 3. helyről lehetett szó, és vi­tathatatlanul a NEK leggyengyébh csapata ellen, függetlenül az ellenünk mutatott jobb játéktól. És itt ismét megyei, NB Hl. és NB n. viszonylat­ban is vizsgálnunk kell eljárásain­kat a csapatok kialakításával kapcso­latban, amely vészesen hasonlít ah­hoz, amit majdnem mindenki élesen bírál, természetesen csak miután a „kitűzött célnál” többet nem sikerült a válogatottnak elérnie. Persze, ugyanaz a hiba magasabb szinten hatványozottabban jelentkezik, köny- nyebb tehát észrevenni. De a „re­cept” kisebb csapatoknál is sokszor ugyanaz, csak a sikertelenség nincs annyira reflektorfényben, így a hely­telen eljárás is kevésbé feltűnő a né­zőknek. De a felkerülő játékosokban, akik mint tehetségek a felszínre ke­rülnek, ezek a „nevek”-nek szóló ki­vételezések olyan mély nyomot hagy­nak, amelyet csak radikálisan lehet eltüntetni. De meg kell tenniük azok­nak, akik az élsportolókkal foglalkoz­nak, mert' jobb későn, mint soha! 4. Indokolt vagy indokolatlan anyagi juttatások helyett inkább több „pszichológiai doppingolást?” A lab­darúgásért lelkesedő közönség min­dent megtesz kedvenceiért falun, vá­rosban egyaránt, sokszor többet is, mint kellene, és ezért győzelem he­lyett lelkesedéssel is beérné, ha egy­általán ilyet is kapna. Sajnos, nem egyedülálló jelenség, hogy alsó osztá­lyú mérkőzéseken is egyesek nin­csenek tisztában azzal, hogy: az iga­zolások aláírása és a sportkör me­zének a felhúzása kötelezettséget je­lent! És ez nemcsak a pályán való helytállásra, hanem az azt megelőző sportszerű életmódra is vonatkozik, amely feltétlen követelménye a fo­lyamatos eredményességnek. Van te­hát valami, amihez a lelkesedésnek kapcsolódnia kell. Ez a sportkör, a város, a megye, az ország színeinek a képviselete, amely nem szívesség­ként, hanem kitüntető kötelességként kell, hogy jelentkezzék azok részéről, akiket a labdarúgó-vezetők erre a célra kijelöltek. Ezt azonban meg kell alapozni, de semmi esetre sem úgy, hogy például még a sportköri tagdí­jat is az intéző fizeti ki egyes já­tékosok helyett, hogy egy végső esetet is említsek. A lelkesedés tehát már következménye valaminek, és ezt a valamit kell megteremteni a labda­rúgókban az első pillanattól kezdve állandó és folyamatos ráhatással, mert egyébként felső fokon sem old­ható meg az úgynevezett „pszicholó­giai doppingolás!” És ez a valami a sport, ezen belül a labdarúgás sze- retete és mindazoknak a megbecsü­lése, akik biztosítják a lehetőségeket: munkahelyet, gyakran átlagon felüli keresettel, munkaidőkedvezményt, még alsóbb osztályokban is. És ezért cserébe sokszor az akarással, a lelke­sedéssel is megelégednének a labda­rúgás rajongói győzelem helyett, adott esetekben. Ez az erény képes egy egész csapatot, azon belül egyéneket átsegíteni azon a ^hullámvölgyön”, amelyre minden vezetőnek számíta­nia kell a labdarúgásban, különösen, ha olyan szeszélyes játékosokkal ren­delkezik, mint Albert és Tichy. 5. A sztár-szellem kialakulását min­denütt és mindenáron meg kell aka­dályozni! Számtalan olyan esetről tu­dunk, amikor egy-egy kiemelkedő tudású játékos magával ragadta az egész csapatot, és a közönségét nem várt eredményekkel lepte meg, de olyan példákkal is rendelkezünk, amikor éppen az ilyen játékos vagy játékosok idézték elő a csapat kiesé­sét, mert rossz példaadásuk a közvet­len környezetükre is hatott, és saj­nos, a rossz gyakran ragadósabb, mint a jó! A sportvezetés hivatott ezt időben észrevenni és ennek idő­ben gátat vetni. A becsületes többség támogatására feltétlen számíthat, és ez garancia az egész „test” felépülé­sére egy nagyobb „műtét” után is. Egyelőre ezek lennének a legfon­tosabb általános tanulságok, amelyek nemcsak a válogatottra vonatkoznak, hanem minden osztályban szereplő csapatra, mert ilyen tünetekkel min­denütt találkozunk, és ezek végső fo­kon az élsportolóknál csúcsosodnak ki. Nem elég tehát a tokiói olimpia vagy az 1966-os angliai világbajnok­ság érdekében csak a válogatottakat alapos vizsgálat alá vetni, hanem ezt az eljárást az összes labdarúgóra ki kell terjeszteni. Egy úgynevezett ge­nerálj avítást kell eszközölnünk, még akkor is, ha ez időleges visszaesést eredményez, és ha „jó helyezésünket az élcsoportban” bizonyos időre el is fogjuk veszíteni. Meg kell néznünk azonban azt is csak akkor lesz, ha Sós nem tud a csapat rendelkezésére állni. Ebben az esetben Szabó I. helyettesíti. Reméljük, hogy a kitűnő talajú pá­lyán a jó formába lendült gyulai együttes jó mérkőzést vív majd a Sze­gedi EAC NB I-es csapatával; * Egyheti pihenőt kaptak a MEDOSZ játékosai és 7-én ismét edzésbe áll­nak, hogy felkészüljenek az őszi idényre. A kezdet ismét vidéken lesz, a Debreceni Dózsa ellen. A belügyi csapat a Vasas Izzó ellen jó játékkal rukkolt ki és 6:2-re győzött. De a vi­déki mérkőzéseken, mintha jobban menne a gyulaiaknak. Reméljük, hogy az ősszel is így lesz. * Július 12-én, Gyula környékén ját­szik az NB II-es csapat, valószínűleg Sarkadon. Még megállapodás nem tör­tént, hogy melyik csapattal. tárgyilagosan, hogy az összes lehe­tőségek megadása mellett a mód, ahogyan ezt tettük, megfelelt-e a va­lóban helyes célkitűzéseknek? Nem követünk vagy követtünk-e el olyan hibákat, amelyekkel mi is akaratla­nul ugyan, de elősegítettük például a mindegy-szemlélet kialakulását, amely főleg csak a véletlenekre bízza egy-egy mérkőzés vagy mérkőzésso­rozat eredményes befejezését. Vélet­len gólok helyett tehát alaposabb játék- és önelemzésre van feltétlenül szükség, történjen ez zárt vagy nyil­vános formában, és akkor nem fog­nak lélektani összeomlások bekövet­kezni, mert az ellenfél pillanatnyilag jobb, vagy mert egy góllal vezet! Egy mérkőzést végeredményben az összjátékidő eredménye dönti el, és ezt csak az értelmileg is megalapo­zott taktikai előkészítés biztosíthat­ja, amelynek döntő része a lehetősé­gek lélektani elemzése is. Hány csa­pat hoz vissza pontot vagy pontokat a „sírból”, mert van akaratereje le­győzni a pillanatnyilag jelentkező nehézségeket, van türelme kivárni a bekövetkezendő fordulatot, amelyet azonban nem tétlenül vár, hanem az előkészítésnek és megbeszélésnek megfelelően, hozzáadva a játékhoz azt a pluszt, amit mi lelkesedésnek nevezünk. És erre az esetre fényes példa volt a spanyol—magyar mér­kőzés, amelyen a gyengébb 9<0 perc után egy olyan 30 perc következett, amely eldönthette volna a tovább­jutás lehetőségét részünkre, de ezt csak a védelem és főleg Bene érez­te. Ez pedig — sajnos, a szerencse is elpártolt tőlünk! — kevésnek bizo­nyult az ellenfél össz-lelkesedéséhez viszonyítva. Győzött tehát a többség a kisebbség felett, amely épp oly tör­vényszerű a labdarúgásban is, mint az, hogy „kupamérkőzéseken veresé­get kell szenvedni az egyik félnek.” „Vihart” okozott tehát a madridi és barcelónai labdarúgó-mérkőzés! De valljuk be őszintén: szükség volt er­re! Szükség volt, mert az elkeseredés, amit a játék hogyanja kiváltott, olyan véleménynyilvánításra, és ennek kö­vetkeztében oly, reméljük gyökeres változtatásokra ad lehetőséget, ame­lyeknek az elmulasztása helyrehoz­hatatlan hibákat eredményezne lab­darúgásunk szempontjából. Kétségtelen „előnye”, eredménye te­hát a nem várt NEK-mérközések be­fejezésének, hogy ismét nyíltan be­szélünk, sőt, ha kell, vitatkozunk azon, hol lehet változtatni az eddigie­ken, tárgyilagosan beismerve, hogy szorít a futballcipő! És miután a két­ségtelenül megállapított tünetek meg­világították a kórt, következzék a „műtét”, amely után a „beteg” meg­indulhat a gyógyulás útján a pilla­natnyilag „kiegyenlített erejű me­zőnyben a jók között” az első hely elfoglalására. Glózik Pál A találkozó műsora: délután 3 órakor találkozás a ligetben, öt órakor a régi és az új csapatok között kosárlabda-mérkőzéseket rendeznek a sporttelepen. Este fél kilenc órai kezdettel vacsora a ligeti kerthelyiségberh Ismét Békés megyeiek nyerték a sportiskolások országos atlétikai bajnokságát A Békési Vörös Meteor Sport­kör elnöksége július 11-én, szom­baton délután 3 órai kezdettél a ligeti kerthélyiségben, illetve sporttelepen rendezi meg a kosa­rastalálkozót, a régi és az új játé­kosok, valamint a vezetők között.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents