Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-05 / 156. szám

1964. július 5. 5 Vasárnap Hajdú-Bihar megyei résztvevői is vannak a hatnapos kétegyházi könyvtáros tanfolyamnak A Békés megyei Könyvtár éven­te egy alkalommal hatnapos tan­folyamot tart tiszteletdíjas könyv­tárosok részére. A tanfolyam a rendszeres havi elvi és szakmai képzés összefoglalója. Az idei tanfolyamot Kétegyházán szervezték, és az június 29-től jú­lius 4-ig tartott. A program keretében Püski Gábor, a megyei művelődésügyi osztály népműve­lési csoportjának vezetője, a nép­művelés időszerű feladatairól, dr. Bielik Károly, a megyei pártbi­zottság munkatársa a kül- és bel­politikai helyzetről, Mikó Zoltán, a budapesti Szabó Ervin könyvtár osztályvezetője, módszertani kér­désekről, Iszlai Zoltán, a társa­dalomtudományi irodalom nép­szerűsítésének módjáról, Ónodi Miklós, az olvasáselemzés jelentő­ségéről, Vargha Balázs, az ifjúsá­gi és gyermekkönyvtári munká­ról (mindhárman a Könyvtártudo­mányi és Módszertani Központ munkatársai), Bata Imre író és esz­téta a mai magyar és külföldi iro­dalom kérdéseiről, Tóth Árpád, a művelődésügyi minisztérium könyvtárosztályának főelőadója, a községi könyvtárak jövő felada­tairól, Lipták Pál, a Megyei Könyvtár igazgatója, a községek­ben folyó munka korszerűségé­nek kérdéseiről tartott előadást, Kovács Mária arról, hogy miként lesz a megvásárolt könyvből könyvtári könyv, Balogh Ferenc pedig a könyvtáros naponta is­métlődő feladatairól tájékoztatta a hallgatókat. (Mindketten a Me­gyei Könyvtár munkatársai.) A résztvevő könyvtárosok ellá­togattak a Megyei Könyvtárba, a Gyulai Járási Könyvtárba és ter­melőszövetkezeti klubkönyvtá­rakba is. Érdekessége a tegnap zárult tanfolyamnak, hogy azon első ízben Hajdú-Bihar megyéből Való tiszteletdíjas könyvtárosok is részt vettek mintegy negyvenen. — hr — Utazó fiatalok Tavasztól őszig évről több fiatal kerekedik fel gyénkből is, hogy ismerkedjenek a szomszédos és távoli országok életével, nevezetességeivel, fia­talságával. Tavaly még csak háromszáz- húszán vették igénybe az „Ex­pressz” Ifjúsági és Diák Utazási Iroda közreműködését, az idén viszont már több mint hatszá- zan. Egy gyors-statisztika szerint — melyet a megyei KlSZ-bizott- ságon kaptunk Karakó Imre uta­zási megbízottól — Csehszlovák kiába 63, a Szovjetunióba 82, az NDK-ba 130. Lengyelországba 44, Bulgáriába 6, Romániába 144 fiatal kért útlevélét. Nagy részük már befejezte utazását, illetve most van úton, kis részük ezután készül utazni. Júliusban és au­gusztusban külön Békés megyei csoportok indulnak a Szovjet­unióba, az NDK-ba és Lengyelor­szágba. Fokozódik &z érdeklődés a nyu­gati utazási lehetőségek iránt is. Ausztriába 21-en, Párizsba hatan, Olaszországba heten, Görögor­szágba ketten kértek útlevelet az Expressz-től. A megbeszélés tárgya: a készruha-eladás A konfekció-kereskedelem ipar­ral szemben támasztott kívánal­mairól, a keresletről, a tájigé­nyekről, a kész-felsőruházati ter­mékek ‘ forgalmazásáról tárgyal­nak a megyei kereskedelmi szak­emberek július 8-án, szerdán dél­előtt Békéscsabán, az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat kultúr­termében. A megbeszélésen jelen lesznek az állami és földműves­szövetkezeti kereskedelmi válla­latok vezetői, a húsz legnagyobb szakbolt vezetője és a Belkeres­kedelmi Minisztérium Ruházati Főigazgatóságának osztályveze­tője. évre me­csúszhatott be. Mindez — érthe­tő módon — keresztülhúzta a honi szakvezetők előzetes takti­kai és stratégiai elgondolásait, megzavarta és felidegesítette a mieinket, akadályozta a harmo­nikus csapatmunka kibontako­zását ... De hát most nem erről, hanem a Mukátorról van szó, és az ese­mények megérdemlik a részle­tes taglalást. A Műanyagipari Minisztéri­umban dolgozókat — lelkivilá­guk alapján — két csoportba sorolhatjuk: nyuszik és oroszlá­nok. A nyuszik jelentkeztek a bizalmiaknál, hogy meg szeret­nék nézni a televízió-közvetítést és vállalják a csúsztatást. Ilyen nyuszi körülbelül harminc akadt A fentmaradó háromszáz oroszlán beírta az eltávozási könyvbe, hogy kimegy helyszíni szemlére, kooperációs értekez­letre, műszaki ellenőrzésre, terv­vitára, próbaüzemeltetésre stb. — és kiment a Népstadionba. Mert az oroszlánnak nemcsak látni kell, hanem ordítani is. A nagy tanácsteremben a nyuszik között a minisztérium néhány vezetője is helyet foglalt a tele­vízió-készülék előtt. Többnyire ők is oroszlánok voltak, de köz­ömért oroszlánok, nem mutat­kozhattak kora délután a lelá­tón. E két fő csoporton kívül akadt még néhány aszkéta. Ezek változatlan odaadással ez idő alatt is munkahelyeiken tartot­ták a frontot, dolgoztak szobáik­ban. Köztük az első helyen dok­tor Gálfi Zoltán, a kötelességtu­dás mintaképe. Mi maradjunk a nagy tanács­teremben és innen figyeljük a tévé-közvetítést. A bíró ’ sípszava után azonnal a mieink ragadták magukhoz a kezdeményezést, és a második percben szögletet értek el. A be­ívelést a tizenhatoson belül egy nyurga kleindorfi hátvéd kézzel csípte el, és a földhöz ütögetve a labdát, rohamra indult a ma­gyar kapu ellen. Hiába, a szokás hatalma... A játékvezető erélyesen sípjá­ba fúj. Vitathatatlan tizenegyes... GóóólH!... A mieink boldogan összeesókolóznak, és védelemre rendezkednek be. Az ellenfél ro­hamoz, egyre ritkábban érinti kézzel a labdát és kiegyenlít. Sípszó, vége az első félidőnek. A nyuszik bánatosan fészke­lődnek székeikben, a néhány oroszlán elkeseredetten bömböl. Többen indulnának már az első emeleti büfébe egy vigasz-feke­tére, amikor a képernyőn a fo- cilabdás „Szünet” jelzés helyén Tanulni mentünk A szó igazi értelmében tanulni mentek három napra a közétkez­tetést irányító és szervező megyei emberek. A megyei tanács keres­kedelmi osztálya megmutatta a résztvevőknek Budapest önkiszol­gáló közétkeztetését, majd Gyön­gyös, Eger, Hajdúszoboszló „kony­háit”. A tartalom lényegében az „ön- kiszolgáló” szóban benne is van. Valamikor még vitatott, ma már eldöntött önkiszolgáló közétkezte­tési formát tanulmányozták a megyebeliek: üzemi konyhások, vendéglátósok, diákétkeztetők. Varga György, a kereskedelmi osztály főelőadója szavaival a cél is világos: — Csupán Gyulán és Békéscsabán 12—14 ezren vesznek részt a közétkeztetésben. A vi­szonylag kis kapacitású üzemek nem bírják a nagyon magasra emelkedett létszámot önkiszolgáló rendszer nélkül ellátni. Tehát mondhatjuk úgy is, hogy az önkiszolgálás bizonyos fokig kényszer. Időben is és pénzben is. Az emberek sietnek, egyszerű­en nincs türelmük órákat tölteni az étkezdékben. Mi mást lehet tenni: a fogyasztó maga is rövidíti az étkezési idejét — egy kis ki­szolgálói pluszmunkával. Hogyan történik ez Budapesten? Pontosabban: mit tanultak a mie­ink a fővárosban? Sokat! Egyénileg, külön-külön, kisebb-nagyobb módszerekből meghatározhatatlanul sokat — együtt, közösen legalább ugyan­ennyit. Milyenek Budapest konyhái? Először az üzemi önkiszolgáló rendszert tanulmányozta a mint­egy negyven főnyi „tanulócso­port”. A Belkereskedelmi Minisz­térium segítségével a Nemzeti Bank, a Tervhivatal és a műszaki egyetem étkezdéit, éttermeit láto­gatták meg. És volt mit tanulni! Talán kezdjük az ételek mele­gen tartásával. Ott, ahol előre tör­ténik a „kitálalás” a pultra, ter­mészetesen nem mindegy az éte­lek hőfoka sem. Láttuk ezt infra­vörös fénnyel, gázzal és villany­nyal. A legjobb a villany és a gáz. Az infravörös fény (felülről me­legít), s ahogy meg is jegyezték a ismerős szoba, a műszálgazdál­kodási elvi főosztály vezetőjé­nek rezidenciája jelenik meg. Ott ül Gálfi a hatalmas, vilá­gos barna íróasztal mögött. Ür ül. Űr ír. Egyidejűleg a kom­mentátor is jelentkezik. Szokat­lan, krákogó hang. .— Az itt látható doktor Gálfi Zoltán, miután ellopta beosztott­ja találmányát, és jogtalanul zsebre vágott egy csomó pénzt, most még valami disszertációt is ír belőle. A pimasz. Mert ez, kérem, a legnagyobb disznóság! Komisz, lelketlen dolog! Figyel­jenek csak... Mintha mesebeli varázsló bű­vös pálcája érintette volna őket, a tanácsteremben levők mozdu­latlanul, visszafojtott lélegzet­tel meredtek a televízióra. Ekkor közelről és olyan szög­ben látszott az íróasztal, hogy az egyik iratcsomó fedőlapjának nagybetűs címét is olvashatták: Fekete Imre: „Űj módszer a termoplaszticitás meggyorsításá­ra és lassítására a mesterséges alapú, hőre lágyuló műanyagok technológiájában”. És láthatták Gálfit, amint elmélyülten lapoz­gat az említett dolgozatban, és számításokat, diagrammokat másol ki. (Folytatjuk) hozzáértők — látványos, de hátrá­nyos — s jó drága. Jobb tehát a gáz és a villany. Az önkiszolgálás és a műanya­gok. Nálunk i. hallani panaszo­kat a műanyag tálcák és edények nagyobb konyháknál a ml me­gyénkben is megtehetnék ezt. Ha már a konyháknál tartunk: a hőelvonás az említett helyeken sem megnyugtató. Az asszonyok éppen olyan hőségben szenved­A Tervhivatal konyhája előtt. miatt. Pesten is. Egyelőre nem mondhatjuk kielégítőnek az ipar „műveletét”. Nem is higiéniai szempontból, hanem az ízlésesség miatt. Megszíneződnek a tálak és a tálcák, s elvesztik ízlésességü­ket. Az önkiszolgálók — tehát a fogyasztók — itt az ipartól vár­ják a „csodát”. Pesten az önkiszolgáló asztalok megfelelőek. Elférnek azokon a tálcák és nem kell egymásra „te­lepedni”. Az étlapok. A falon — ezt lát­tuk a Nemzeti Banknál is, meg másutt Is — hatalmas „Étlap”, ahonnan kiválaszthat a fogyasztó magának megfelelő ínyencfalatot. De itt rögtön valami mást is meg kell tanulniuk a mieinknek: a íöbbtál-rendszert! Legyen nálunk is, a mi üzemi étkeztetésünkben is választék. „Eszi, nem eszi” — étrendhez nem kell étlap! Modern bisztrók A fővárosban igazán modernek a bisztrók. Már abban is, hogy asztallal egybeépített, csuklón bil­lenthető székeivel kényelmessé teszi a fogyasztó helyzetét, de a szervezettségben különösen kor­szerű. Láttunk olyat (Gülbaba és a Keleti bisztró), ahol munkacso­portonként dolgoznak a konyhá­sok. Egy tűzhely — egy brigád. A maguk főztjét önmaguk adagol­ják, s maguk gondoskodnak az ételek melegen tartásáról is. A nek, mint a mi konyháinkon. Egyedül Hajdúszoboszlón, a Béke­szállóban láttunk csak tökéleteset. Ott van, nálunk nincs Valahogy úgy van az ember, hogy idegenben ismeri meg leg­jobban saját háza táját is. Van a fővárosban például központi elő­készítés. Vagyis félkész állapotban kapják a konyhák az élelmiszer- nyersanyagot. (Burgonyát hámoz­va, borsót kibontva). Higiénikus, gyors és létszámban is gazdasá­gos. Miért nincs nálunk mondjuk Békéscsabán ilyen? Nincs egyenlőség létszámban. A fővárosiak sokkal kedvezőbb helyzetben vannak. Hasonló for­galmú üzlet a Boráros téri étterem a Csaba-étteremmel. Egymillió fo­rint körül forgalmaznak havonta. És létszámban lehetetlen össze­hasonlítani a két üzletet... A bisztrókban ott van — nálunk nincs — egy-, illetve kéttálas me­leg étel. Miért? Eltűntek nálunk a fóliás-készítmények — de talán még a „rezsók” is. Pedig kár ide­genkedni ettől... ... Tanultak a közétkeztetők. Nem várjuk, hogy már holnap mindent hasznosítsanak a látot­takból, de azt reméljük, hogy a szerényebb lehetőségekhez és esz­közökhöz is kaptak módszert és láttak célt' a „tanulócsoport” tag­jai... Varga Tibor STABIL KAZÁNHOZ vizsgázott fűtőt FELVESZÜNK AZONNAL. SZÖNYEGSZÖVÖ Békéscsaba, Tanácsköztársaság út 41—43. x A 8. sz. AKÖV felvételre keres békéscsabai, orosházi, gyulai, gyomai, szarvasi műhe­lyeibe autószerelőket, karosszéria-lakatosokat, laka­tosokat, autóvillamossági szerelőket. Békéscsabaiműhelyébe 2 tő esztergályost, 1 fő marós szakmunkást, valamint szerelők mellé 18 éven felüli segédmunkáso­kat. Fizetés megegyezés szerint. Jelentkezni lehet mindennap 10—14 óráig Békéscsaba, Kazinczy u. 1/3. műszaki telep. 99006

Next

/
Thumbnails
Contents