Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-05 / 156. szám
19M. július 5. 2 Vasárnap Mi a feltétele a munkaverseny sikerének ? Nincs olyan Vállalat vagy üzem, ahol a munkaverseny valamilyen formája ne lenne megtalálható. Szép számmal kapcsolódnak be a dolgozók a szocialista brigádmozgalomba is és megvan a készség bennük arra, hogy a vállalásukat teljesítsék. Rangot, megbecsülést szerez az a kollektíva, amely eléri a megtisztelő címet. Vonzóvá válik a többi brigád előtt is, hatást gyakorol rájuk és mindinkább kedvet ad, hogy azok is „próbálják meg”. Persze, a vezetők segítsége nélkül nem bontakozhat ki a munkaverseny. Sajnos, nem egy vállalatnál, üzemben tapasztalható, hogy a szép kezdeményezés ellaposodik, mert nincs olyan összefogó erő, amely az egészet irányítaná. Az elhanyagolt üzemi hír- adótáblák rendszerint már mesz- sziről jelzik ezt, s amikor az ember a verseny iránt érdeklődik, nemegyszer ilyen választ kap: „A versenyfelelős technikumba jár, most nem képes foglalkozni vele” vagy „Van nekünk elég más dolgunk, nem érünk rá ezzel is törődni”. Mintha egyes vezetők képzeletében a munkaverseny a tervteljesítést akadályozó, nem pedig elősegítő tényezőként élne és úgy gondolják, elég, ha egyszerűen rábízzák az egészet valakire: csinálja, majd lesz valahogy. Semmilyen versenyt nem bonyolíthatnak le maguk a résztvevők. Hogy is nézne ki, ha például néhány sportoló 100 méteres síkfutást rendezne és nem lenne sem indító, sem időmérő? Hasonló furcsaság lenne az is, ha két futballcsapat felállna egymással szem ben, aztán elkezdené a mérkőzést — játékvezető és partjelzők nélkül. Mindenféle verseny alapvető követelménye, hogy a meghatározott formák szerint irányítsák, bírálják, értékeljék, mégpedig olyanok, akik abban nem vesznek közvetlenül részt. Ez a segítség nem maradhat el a munkaversenynél sem. R legjobb példát erre talán a Pamuttextilművek békéscsabai gyárában láthatjuk, ahol 31 brigádból egy évvel ezelőtt húsz (lényegében mind, amelyik teljesítménybérben dolgozik) tűzte célul a szocialista cím elnyerését, ezek közül kilenc mér tavaly, egy pedig tavalyelőtt elnyerte ezt a megtisztelő címet. Három éve bontakozott ki és azóta fejlődött ilyen nagyarányúvá a mozgalom. Fekete Józsefné, a gyár szak- szervezeti titkára mindenről a legapróbb részletekig tájékozott, s nála vannak az eredményeket tartalmazó kimutatások. Az ezzel kapcsolatos munka azonban több személyre elosztódik. Egy-egy megbízott a tervosztálynál naponta, a munkaügyi osztálynál dekádonként értékeli az eredményt, a havi értékelést pedig a termelési, a terv- és a munkaügyi osztály együttesen végzi. A havi értékelések alapján a szakszervezeti titkár, a párt- és a szakszervezeti termelési felelőssel, valamint a műszaki vezetőkkel összeállítja a féléves jelentést. Ebben már a termeléssel nem közvetlenül kapcsolatos vállalásokat is elbírálják. A gyér kapujánál egy nagy fekete táblára (fehér krétával) felírják azoknak a neveit, akik elő-1 sítményt értőt el, számításba véve a mennyiséget és a minőséget A legjobban dolgozó brigádok neve is a táblára kerül. A dekádér- tékelést minden munkateremben kifüggesztik. R szocialista címért küzdő brigádok havi eredmény-kimutatását egy központilag elhelyezett, hatalmas, feldíszített' versenytáb- lán helyezik el, ami messziről szembetűnik. A havi brigádértekezleten már nem titok, hogy ki hányadán áll. Ezen a párt- és szakszervezet részéről azok is ott vannak, akik patronálják a brigádot és segítséget nyújtanak a hibák kiküszöböléséhez, a verseny eredményesebbé tételéhez. A félévenként megtartásra kerülő termelési tanácskozáson minden brigád „bonckés alá kerül”. Mivel pedig tavaly július elsején kezdődött a verseny, hamarosan eldől: melyik brigád vált érdemessé, hogy tovább viselje, vagy megkapja a szocialista címet. A most következő termelési tanácskozás határoz tehát, hogy igen vagy nem. Mayer András főművezető és Sasala János művezető három évtizede a pamutszövőben dolgozik. Mindketten kiváló szakemberek. Véleményük szerint a munkaverseny alakította ki azt a kitűnő munkásgárdát, ami ma dolgozik ott, s az ismétlődő jó gazdasági eredmények nagy részben ennek köszönhetők. R PamutfextilmRvek békéscsabai gyára tehát azt példázza, hogyan célszerű a dolgozók által kezdeményezett munkaversenyhez segítséget nyújtani, de azt is, hogy az az erő, amit a vállalat gazdasági, műszaki, párt- és szak- szervezeti vezetői erre fordítanak, sokszorosan visszatérül. Pásztor Béla Az orosházi lakóinak szociális otthon helyzetéről A környezet, az ellátás Az orosházi betegek szociális otthona, mint a neve is mutatja, abban különbözik a többitől, hogy lakói nagy törődést igénylő beteg öregek. (Megyénkben mindössze két ilyen típusú gondozóintézet van.) A rendelkezésre álló terület minden négyzetméterét jól kihasználták ebben az ot ti ionban. Az udvaron nádfonatú székek, kerti asztalok a gondosan ápolt virágágyások mellett. (Néhány idős lakó, kihasználva a délelőtti szép időt, kiült a kertbe — de inkább csak az árnyékba — szemmel követve a ház kedvenceit — egy oklömmyi kiskutyát és egy pár hetes cicát.) Az intézetvezető megmutatja a melléképületeket: a személyzeti irodát, a saját szobáját, az orvosi rendelőt, a személyzet külön fürdőszobáját, a mosókonyhát stb. A konyha már a főépületben kapott helyet. (Az aznapi ebéd: gulyásleves, túró- gombóc, meggy. „Mára gyengébb étéit főzünk, de holnap jobb ebéd lesz” — mondja a szakácsnő, s rámutat vagy 30 megkopasztott csirkére.) Tiszta, hűvös, jégszekrénnyel ellátott éléskamra nyílik innen. „Minden helyet igyekeztünk kihasználni” — mondja Német Mi- hályné intézetvezető is, kit főként arról kérdezek, milyen és mekkora a fejlődés az öregek ellátásában, ápolásában. S Németné- nek válaszaiban nem kell az 1951 előtti menházi állapotokig visszamennie, elég, ha háromnégy év távlatában emlékezik. Azóta a léíszám is emelkedett — ma kilencvenhárman vannak itt, akiket összesen 23 alkalmazott lát el — de az otthon felszerelése is bővült, az épület állapotán is javítottak. Négy év óta sok ágyat Hogyan is állunk a frizsiderrel? A tartós használati cikkek vásárlásában idén a hűtőszekrény vezet, messze maga mögött hagyva a többi háztartási gépet és a közlekedési eszközöket. A frizsi- dervásárlás ugyanis több mint megkétszereződött tavaly óta. A hűtőszekrénygyártáshoz iparunk csak elég későn: 1957-ben kezdett hozzá. A belföldi ipar még 1962- ben is csak 17 ezret gyártott, de 1963-ban már 37 ezer fölé ugrott a termelés. Ez a gyors fejlődés az idén is folytatódott; eddig a két és félszerese az egy év előttinek és ha az emelkedés egész éven át ebben az ütemben folytatódik, az idei gyártás már nem sokkal marad a százezer mögött. A frizsidervásárlás is csak tavaly indult gyors fejlődésnek. 1960-ig összesen kb. 20 ezer — nagyobb részt külföldi — készüléket használtak csak a magyar háztartásokban. Pedig kereslet lett volna, de a kínálat még elég kicsi volt akkoriban. A fogyasztás akkor élénkült meg, amikor a hazai gyártás ezt lehetővé tette. 1963- ban már csaknem 34 ezret adott el a kereskedelem, csaknem még egyszer annyit, mint az előző évben. Idén ugyancsak ugrásszerűen folytatódott a fejlődés: az év első harmadában csaknem 16 ezer család vett búcsút a jegestől és vá. sárolt magának hűtőszekrényt, amelyből ma már 125 ezer van használatban az országban. A frizsider — a technika mai au nap egyénileg a legjobb telje- J fejlettsége mellett — hozzátartozik ac kulturált életmódhoz, emberi szükségletté vált Már csak ezért is értelmetlen az a különös szókapcsolat, amelyet egyesek alkalmaznak, elnevezvén a szocializmussal együttjáró, tőle elválaszthatatlan, minél nagyobb jólétre való törekvést „frizsider-szo. cializmusnak”. Hisz e, főleg nyáron nagyon hasznos és kényelmes háztartási gép munkát takarít meg a háziasszonynak, aki több napra főzhet előre. Anyagot is spórol, mert a megmaradt ételt nem kell kidobnia. Elsősorban azonban a család egészsége felett őrködik: frissen tartja az élelmiszereket, még a legnagyobb kánikulában is. Jelenleg az ország hárommillió háztartásának 4 százaléka rendelkezik hűtőszekrénnyel. Az életszínvonalemelkedés nyomán mind több családnak telik majd az ilyen nagyobb összeget igénylő háztartási beruházásra, és ezt a törekvést egyrészt a gyorsan emelkedő belföldi gyártás is támogatja (a kínálat most már ki tudja elégíteni a keresletet), másrészt az OTP-hitellevél akció, mivel a frizsider nem tartozik az olcsó cikkek közé. Egyelőre azonban még korántsem mondhatjuk el, hogy véget ért a„jégkorszak” a háztartásokban. Még sok jó és főleg olcsóbb frizsidert kell gyártania az iparnak és eladnia a kereskedelemnek, hogy éppúgy általánossá váljon ez a gép is a háztartásokban, mint a mosógép vagy a rádió. Adám László újra cseréltek, a mcsókonyhát bővítették, ellátták gőzkazánnal, centrifugával, mosógéppel, a fürdőszobák számát négyre emelték, televíziót, új rádiót, lemezjátszót vásároltak, orvosi rendelőt létesítettek, csatornázási munkákat végeztettek, Pár nap múlva kőművesek jönnek kicserélni néhány szobában a cementpadlót... Csak hát a legfőbb gond, hogy szűk a hely, nagyon szűk. Az otthon lakói Egy-egy teremben tíz-húsz ágy. A szobák világosak és nagyon tiszták, mint általában az egész intézet, az ágynemű, a ruhák is. Az otthon lakói 60 és 90 év közöttiek. Idekerülésüknek komoly indoka volt, hiszen mindig jóval több a jelentkező, mint a férőhely. Ápolásból, ellátásból és szerétéiből itt többet kapnak, mint amennyi kint kijutna nekik. Az utóbbi már azért is biztosított, mert a személyzet erre a nagyon sok türelmet igénylő munkaterületre hivatásérzettel jön dolgozni. Hogy az itteni lakók, ezek az idős Békés megyei munkás-, paraszt-, iparosemberek milyen — általuk már elfelejtett vagy egészen ismeretlen — életet, évtizedeket hordoznak emlékezetükben, arra egy megható példát mesél az egyik gondozó. Észrevették, hogy többen éjjeliszekrény-fiókjukban rejtik el az ebédről megmaradt kenyérdarabkákat, s a következő étkezésnél először a régit eszik meg, csak utána nyúlnak a friss kenyérhez. Aztán megint elrakják a maradékot. Mikor megkérdezték tőlük, miért teszik ezt, azt felelték: „Hátha egyik napra nem jut kenyér.” Az öregség és a betegség elviselése nagy lelki erőt, akaratot, belső tartást kíván. Érdekes, hogy az intézetbeli alkalmazottak tapasztalata, de a látogatóba jött vendég impressziója szerint. is a férfiak könnyebben őrzik meg kedélyüket és érdeklődésüket társaik, a környezet, a tévé, a sajtó stb. iránt. Két kilencven felé járó idős parasztember egymás mellé került: ők a pipások. A többiek azzal viccelik őket, hogy a pipával házasodtak össze. Egy bácsi naponta hozza-viszi a leveleket a tanácshoz. Büszke erre-a tisztjére, semmiképp nem hagyná el a napi sétáját, mely a hasznosság tudatát adja neki. A 76 éves Tímár Mihály, ki már hat esztendeje van itt, szomorúan arról panaszkodik az intézetvezetőnek, hogy egy idő óta nincs munkája. (Tímár bácsi szabómester volt, és az itteni műhelyben szokott var- rogatni.) A nők szobájában Ci- kora néni horgolással tölti el az idejét. ök azonban azt az egészségesebb, tevékenyebb részt képviselik, amelyen kívül szép számmal vannak elesettebb, betegebb emberek is itt. És ehhez a témához érve még valamit meg kell említenünk. Kifogásunk Nem az első szociális otthon, ahol a szellemileg egészséges emberek mellett elmebetegeket is látni: egyéb hely hiányában szociális otthonokban helyezik el őket. Csakhogy... Idős karban öregek otthonában élni az ott juttatott anyagi segítség, szeretetteljes gondozás ellenére sem fenékig tejfel, már csak azért sem, mivel az odakerülés óka vagy a teljes egyedüllét, vagy a nem kielégítő, sokszor nagyon is rossz családi körülmények. S mikor az öreg ember, az idős anyóka az otthonba f költözik, elsőnek mit lát? Hogy elmebetegekkel egy helyre került! Nem lehet valami örvendetes felismerés ez, nem lehet kedélyes látvány az egy teremben levő vagy éppen szomszédos ágyban fekvő elmebeteg. akivel bizonyára igen nehéz elviselni az együttélést. Hiszen az ilyen sokszor nem a közveszélyesség vagy a gyógyíthatóság reményében kerül intézetbe, hanem mert a vele való állandó együttlótre az egészséges ember idegzete egyszerűen nem alkalmas. Padányi Anna Korszerűsítették a pósteleki konzervüzemet A Békéscsabai Konzervgyár Il-es számú telepén, az egykor „lekvárgyárnak’1 titulált pósteleki konzervüzemben alapos korszerűsítésre kerítettek sort késcsabai Konzervgyár idei befőttmennyiségét itt gyártják le. A borsószezonban összesen ötven vagon hüvelyes borsót aiz idei_ tavaszon. A felújítási fejtenek ki és dolgoznak fel az keretből több százezer forintot fordítottak arra, hogy a sterilizáló ütött-kopott autoklávjai helyébe nyolc darab új, 1000 literest szereljenek fel, kicseréljék a vízvezetékeket, lebetonozzák a csarnokokat, átfessék a csarnokokat, ideálisabb körülményeket teremtsenek a dolgozóknak. Szükség volt már erre a felújításra, hiszen nagyon elhanyagolt állapotban vette át az üzemet 1962-ben a csabai gyár. Tavaly az osztályozóból szárazon került be a borsó az elő- főzőbe, ládával cipelték, most vízáram szállítja. Így kevesebb' a megtört szem, higiénikusabb a feldolgozás. Tavaly kézi kocsival hordták az üveget a töltőgéphez, most szállítószalagon jut el a mosóból a zárócsoporthoz. A befőtt-vonal most készül. A tervek szerint a Béüzemben. Naponta négy vagon készáru kerül a raktárakba. A 360 fős munkásgárda kedvét jótékonyan befolyásolja a megváltozott, tiszta környezet Járőrversenyt rendez az MHS Az MHS békéscsabai városi elnöksége július 19-én rendezi meg a tartalékos tisztek részére a már hagyományossá vált járőrversenyt. A résztvevőknek 14 kilométert kell megtenniük és különféle akadályokat küzdenek majd le. Többek között lövészet, kötélmászás, távbecslés is szerepel a programban. Az öttagú csapatok közül a legjobb eredményt elérőket díjazzák.
