Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-28 / 175. szám
W64. július 28, 2 Kedd fi szevjet kormány javasolja, augusztusban üljön össze a Laoszról tárgyaló tizeunégybatalmi értekezlet Moszkva A szovjet kormány javaslatot juttatott el az 1962-es genfi értekezlet egykori részvevőihez. Rámutat: az utóbbi időben egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy bizonyos államok durván beavatkoznak Laosz belügyeibe és megsértik a genfi egyezményeket, amelyek — mint ismeretes — arra kötelezik az aláíró országokat, hogy tiszteljék Laosz függetlenségét és semlegességét. Az Egyesült Államok — a genfi egyezményekkel ellentétben — Lacszban hagyta katonai személyzetét, a különböző katonai és fél katonai szervezeteket és szolgálatokat, s továbbra is egyoldalú katonai segítséget nyújt az ország reakciós erőinek. Ezek az erők az Egyesült Államok támogatásával ez év áprilisaiban Vientiaméban katonai államcsínyt hajtottak végre, aminek következtében a végsőkig kiéleződött a belpolitikai helyzet, megbénult a koalíciós kormány tevékenysége, holott e kormány létrejötte mér egymagában is siker volt a genfi egyezményekben foglalt elvek megvalósításának útján. Mindezek következtében az a veszély fenyeget, hogy a Genfben aláírt egyezmények teljesen meghiúsulnak. Az amerikai, légierők — súlyoi- san megsértve Laosz szuverenitását' — felderítő repüléseket végeznek az ország területe fölött, bombázzák és lövik a Pa tét Lao ellenőrzése alatt álló körzeteket. Nem érték el céljukat a szovjet kormány, mint a genfi értekezlet társelnöke által az Egyesült Államok kormányához intézett felhívások, amelyekben többször is kértük az amerikai kormányt, szüntesse meg a laoszi belügyek- be történő beavatkozásait és hagyja abba a genfi egyezmények megsértését. Noha a társelnökök többször sürgették, máig sem újultak fel a laoszi három politikai erő tárgyalásai a genfi egyezményeknek megfelelő békés belső rendezésről. A szovjet kormány volt az első, amely támogatta Norodom Sziha- nuk herceg kambodzsai államfő javaslatát, hogy ismét hívják ösz- sze a Laoszról tárgyaló tizennégy- hatalmi nemzetközi értekezletet. Különféle alaptalan ürügyekkel elvetették a Lengyel Népköztársaság javaslatát is, amely tanácskozásokat indítványozott a három politikai erő részvételével egy újabb nemzetközi értekezlet előkészítése céljából. A szovjet kormány nem békél- .het meg tovább ezzel a helyzettel, amikor meghiúsulnak a genfi egyezmények, amikor egyes államok, amelyeknek aláírása ott díszeleg az egyezményeken, kitérnek a kialakult veszélyes laoszi helyzet megvitatása elől. Jóllehet ez a helyzet nemcsak Laosz, hanem az egész délkelet-ázsiai térség békéjét és biztonságát fenyegeti. Ezért a szovjet kormány azt javasolja a Laosszal foglalkozó genfi egyezményeket aláíró valamennyi ország kormányának, hívjanak össze ez év augusztusában tjzennégyhatalmi nemzetközi értekezletet Laosz kérdésében mindazoknak a sürgős és halaszthatatlan intézkedéseknek a megvitatására, amelyek az 1962. évi genfi egyezményekkel összhangban biztosítanák Laoszban a békés rendezést és azt, hogy ezeket az egyezményeket minden érdekelt állam szigorúan és következetesen tartsa tiszteletben. (MTI) N é u ; t á n Afrika területileg legnagyobb I A nemzetközi imperializmus a állama a 2 345 000 négyzetkilomé- kongói nép igazi érdekeit szolgáló Az első világháború Fél évszázad telt el azóta, hogy 1914. július 28-án az Osztrák— Magyar Monarchia megüzente a háborút Szerbiának, s ezzel elkezdődött egy olyan folyamat, amely gyökeresen átalakította a régi világot. A háború kirobbanásához az ürügyet a trónörökös, Ferenc Ferdinand meggyilkolása szolgáltatta. A szálak Belgrádiba vezették, a „Fekete Kéz” elnevezésű nacionalista terrorszervezet középpontjába, de a trónörökös meggyilkolása valójában, a tényleges. történelmi erőkhöz képest csak ürügy volt. Az imperialista hatalmi politika, amely valójában a berlini kongresszus óta érlelte a nagyhatalmak összecsapását, szükségszerűen háborúba torkollott. A század első évtizedében két erős hatalmi csoport alakult ki Európában, s abban az időben g világpolitika fő színiére Európa volt. Az egyik hatalmi csoportosulásban, amelyet hánmassző- vetségnek nevezték, de később, a háború folyamán „központi hatalmak” néven került be a történelembe — Németország, Ausz- tria-M agyarország és Olaszország vett részt. A másik hatalmi csoportosulás, Anglia, Franciaország és a cári Oroszország szövetségéből keletkezett és az „entente cordiale”, a „szívélyes szövetség” jó hangzású nevet vette fel, bár természetesen ez a szövetség éppen olyan nyers hatalmi érdekeken alapult, mint minden más hasonló politikai alakulat az imperializmus korában. Mindkét szövetségi rendszernek megvoltak a gyenge oldalai, de már a háború kiróbban- tásának pillanatában kiderült, hogy a hármasszövetség eredeti formájában nem éli túl a konfliktust. Olaszország nem volt hajlandó követni Németországot és Ausztria-Magyarországot a háborúba és később a szövetségesek oldalán vonult hadiba Ausztri a-M agyarország és Németország ellen. Az „entente eordiale” kétségkívül erősebb helyzetből indult el a háború elején, marosak földrajzi elhelyezkedésénél fogva is. De Németország katonai ütőereje kezdetiben felülmúlta a szövetségesekét. Emellett a szövetségesek rendszerének is volt egy rendkívül gyenge pontja^ mégpedig a cári Oroszország, amely ugyan számszerűen nagy katonai erővel rendelkezett, de már tíz évvel korábban, a japán —orosz háborúban megmutatkozott a cári rendszer teljes koa> hadtsága. A cári Oroszország nem azért lépett be a háborúba, mert szövetségi kötelezettségének mindenáron eleget akart tenni, hanem részben azért, mert gazdaságilag úgyszólván teljesen ki volt szolgáltatva a francia nagytőkének, másrészt pedig elveszett presztízse után futott a Balkánon. Ebből a rövid áttekintésből is megítélhető, hogy rendkívül bonyolult és sok ágú ellentét-rendszer érlelte meg a háborút, amelyben a terjeszkedő német nagytőkének éppen olyant fontos szerep jutott, mint annak a törekvésnek, hogy az angol és a francia gyarmati töke megvédje kiváltságait, valamint az osztrák—magyar és az orosz terjeszkedési törekvéseknek. A háború kirobbanásának közvetlen előzményei között meg kell említeni, hogy Magyar- országon a vad nacionalista uszítás ellenére sem volt népszerű gondolat" hadbaszállni a Habsburg-ház presztízséért. Még a magyar uralkodó osztályok is viszolyogtak a háború gondolatától, főleg azért, mert féltek, hogy a nemzetiségek a háború közben s főleg annak következményeként nagyobb aktivitáshoz jutnak. Nem volt népszerű előttük súlyos véráldozatot vállalni annak a Ferenc Ferdinándnak a politikájáért, aki nyíltan tört a magyar uralkodó osztályok kiváltságos helyzetének megszüntetésére. A háború végül is megsemmisítette a cári rendszert, a német császárságot és maga az Osztrák—Magyar Monarchia darabokra hullott; új államok keletkeztek a helyén. A legdöntőbb esemény azonban mégis Oroszországban játszódott le, ahol a munkásosztály, szövetkezve a parasztsággal, áttörte az imperializmus láncát és új államformát hozott létre: megalakította a világ első szocialista államát, amely körül a második világháború után kialakult a szocialista világrendszer. tér nagyságú és 15 millió lakosú (volt belga) Kongó. Államjogi függetlenségének elnyerése (1980. július 1.) óta az ország az imperializmus és helyi kiszolgálói, valamint a kongói hazafiak erős, továbbá a különböző nemzetközi — belga, angol és amerikai — monopóliumok egymás közti harcának küzdőtere. A belga kólón izátorok kongói gyarmatukat hosszú évtizedeken keresztül erősen centralizáltan kormányozták. (A Patrice Lumumba vezette első független kongói kormány által átvett köz- igazgatás beosztását ábrázoló melléktérképünket lásd balra fent.) Ismeretes, hogy Kongó függetlenségének kikiáltása után alig néhány nappal, a nemzetközi imperializmus hathatós támogatásával Kongó kincsesbányája, Katanga tartomány, továbbá Dél-Kaszai a központi kormánytól elszakadva önállósult és „független” állammá nyilvánította magát. A hirtelen jött szeparatista önállósulási megnyilvánulások mögött a monopolista társaságok állottak, mert az említett területek bányakincsekben rendkívül gazdagok, s a monopoltőkés társaságoknak a felsorolt ásványi kincsek kitermelése óriási extraprofi tot biztosított. erőket szétverte (részint fizikailag megsemmisítette) és gazdasági, politikai befolyásának további biztosítására teljesen anarchikus állapotokat teremtett. A kongói rend helyreállítására érkezett ENSZ- erők pedig sajnálatos módon az amerikai monopoltőke szállásesd- nálóinak bizonyultak. Az ENSZ-egységek ez év június végén hagyták el Kongót, melynek jelenlegi államigazgatási beosztása is jól tükrözd a központi kormány ingatag helyzetét. Kongó jelenleg húsz — erősen a törzsi alapokra felépített, nagyfokú politikai és gazdasági önállósággal rendelkező — közel föderációs jellegű — „tartományból” és a főváros, Leopoldville területéből áll. Az imperializmust alig leplezve kiszolgáló politika azonban a kongói nép ellenállásába ütközik. Három tartományban (azok soraikat már újjászervezett) kongói hazafiak vezetésével partizánharc indult meg s nem kétséges, hogy a partizánok győzelemre viszik a kongói nép ügyét. Jelmagyarázat: 1. Tartományok, ahol a partizánok fegyveres harcot indítottak az új független Kongó létrehozásáért. 2. A jelenlegi tartományokhoz még be nem osztott területek. A népi nemzeti egység utján írta: Erdei Ferene Társadalmunk minden rétegében, szinte naponta elhangzik az a megállapítás, hogy társadalmi viszonyaink olyan gyökeresen megváltoztak az elmúlt két évtized alatt, hogy a most felnövő fiatalság el sem tudja képzelni a régit. Annyira nem, hogy — mint egy egyébként jeles fiatal költő kifejezte — már nem is az 1945 előttit, hanem az 1956 előttit tartják gyakran a réginek. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az a történelmi változás, amely forradalmian átalakította társadalmunkat 1945-ben, hazánk felszabadulásával és a népi demokratikus fejlődés megindulásával kezdődött, s azóta és annak nyomán történt mindaz, amit ma, felszabadulásunk után 19 esztendővel oly világosan érzékelünk. Ezen a történelmi korszakon belül csak történeti intermezzo volt az ellenforradalomig vezető helyzet kialakulása és az azt követő tisztulás és megújulás. Az elmúlt két évtized az az időszak, ami alatt a feudális esö- kevényekkel terhelt tőkés-íöldbir. tokos uralkodó osztály hatalmát megdöntöttük, s a gyárosok, bankárok és grófok országa helyén a nép hatalmát valósítottuk meg. Ez természetesen nem történhetett meg másként, mint forradalom útján, amelyet a munkásosztály és szervezett politikai ereje, a kommunista párt vitt győzelemre, támaszkodva a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség szövetségére. A harcban a proletárdiktatúra egyértelműsége és a néphatalom kivívásának és megtartásának a céltudatos következetessége vezethetett csak sikerre. Nem lehetett másképpen, minthogy a régi kizsákmányoló rendszer megdöntését, a néphatalom kivívását, megszilárdítását és megvédését csak a korábbi uralkodó és kizsákmányoló osztályok elleni harcban érhettük el. Arról a történelem mond ítéletet, hogy e harcokban milyen történelmi érdemeket szereztek és milyen hibákat követtek el a kommunisták és szövetségeseik. A harc végig- vitele azonban történeti tény, s és berendezése, valamint a népi nemzeti egység megvalósulásának előrehaladása e harcok eredményein alapszik. A fejlődés azonban a néphatalom kivívása óta is óriási utat tett meg. A felszabadulás utáni első időszakban a nyílt és következetes harc volt az uralkodó jellemvonása társadalmi fejlődésünknek. Elszánt és kíméletlen harcot folytattunk a régi uralkodó és kizsákmányoló osztály minden rétege ellen. (Ma már azt is látjuk, hogy túlságosan is szélesre nyitottuk az osztályellenség frontját). S bonyolult és ellentmondásokkal teli harcot folytattunk az értelmiség és a középrétegek, különösen a középparasztság szövetségének a megnyeréséért. Ez az időszak drámai körülmények között ért véget s életbevágóan fontos tapasztalatokkal és tanulságokkal jár. Mindezeket összegezve és hasznosítva, alapozta meg a következő időszak politikáját a Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány. Ennek a politikának alapvető tételét így határozta meg az MSZMP VIII. kongresszusa: „A munkásosztály csak a dolgozó társadalmunk szocialista építése nép élén, széles osztályszövetség-
