Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
/ U6i. Július 36. Vasárnap Rodolfó Békéscsabán Mint már ismeretes, Rodolfó, a Magyar Népköztársaság Érdemes Művésze, a Csehszlovák Nagycirkusszal Békéscsabán vendégszerepel. Itt-tartózkodksa alkalmával felkerestük, s mivel a csehszlovák barátainkkal együtt még ma és holnap is itt vendégszerepei, megkértük, néhány szóban beszéljen művészetéről. — Nem lehetne inkább egy mutatvánnyal kezdeni? — Miért ne! Rodolfó mester egy kártyamu- tatványt mutatott be, majd mégiscsak elmondta, hogy bűvészkedéseit 1923-bün kezdte, de részben a fiatal kora, részben az „akkoriak." féltékenysége miatt csak 1930. január 12-én kapta meg a bűvös ,Artistaigazolványt”. Azóta — ezt már nemcsak a Békés megyeiek, hanem az egész világ tudja — óriási sikert ért et a bűvészet terén. — Életéről nem is kérünk többet, kedves Rodolfó, de ha lehet, inkább az eddigi békéscsabai élményeiről— — Azt is lehet. Az első élményem egy pofonnal kezdődött Békéscsabán. Tizennégy vagy tizenöt éve jártam itt egy filmbemutató alkalmával. No, persze, hogy bűvészkedtem is, éppen itt, aCsa- ba-étteremben. Nem tudtam semmiről, mutatványaimmal voltam elfoglalva, s egy óvatlan pillanatA tábor csendes, mozdulatlan, az épületeik között megrekedt a hőség. A fájós lábú napos árnyékba feküdve olvas. Délelőtt tíz óra lehet. f — Merre van a táborparancsnok? Egy kicsit megélénkül. Szétnéz az épületiek között, de nem találja. Szerinte vagy a srácoknál van kinn a kukoricásban, vagy bement a faluba. Ahogy én ismerem, inkább a kukoricásban van. Porgomolyagot húz a motorja. A por lassan ülepszik, mert áll a levegő. — Eligazítottam a fiúkat. Menjünk be a táborba. A szobája kicsi, egy ágy, egy kisasztal, egy szekrény. A törülköző madzagon lóg. A haja poros, a bőre lebarnult. Míg mo- sakszik egy ütött-kopott lavórban, méltatlankodik... — Hidd el nekem, hogy sokkal jobb a vizes-tábor. Ott szemmel lehet tartani a legényeket. Itt elfedi őket a kukoricás. Meg masabbak az ipari tanulók, mint a diákok. Azoknak, ha megmond az ember valamit, azonnal megcsinálják. Az ipari tanulók először vannak táborban, másabbak. Nem elégíti ki őket a címerezés. bon egy férfi hozzám ugrott és arcon vágott... Az igazsághoz tartozik, hogy öt perc múlva a du- hajkodót elintézték a nézőim... Ha elég, ez volt az első élményem Békéscsabán. A kellemetlen élmény miatt mi magunk kérünk elnézést, s aztán arra kérjük nagy hírű bűvészünket — lehet mást követelni egy ilyen kedves vendégtől? —•, hogy kedvesebb élményről is beszéljen: — Az is van. Latabár Kálmán barátommal többszöri előadásra kötöttünk szerződést Békéscsabára. Egy alkalommal meglátogattuk a piacot, s csupán tréfából az egyik nénitől tojást vásároltunk. Megkérdeztük, friss-e az áru. — Hogyne! — mondta a néni. Kértem egy csészét, egy tojást fel. törtem, természetesen trükkel, s ott volt a kétforintos is... Szabad még egyet? — kérdeztem a nénit, jelezve a tojásban lévő kétforintost. Igen! És a másikban is, a harmadikban is, a negyedikben is kétforintos volt.. — Szabad lenne az egészet megvásárolm, néniké, hiszen ezekben a tojásokban pénz van...? A néni összecsomagolta a tojásokat és eltűnt a piacról... Hátha otthonEnnyi élmény elég is. Viszont még három előadáson többet is szerezhet — ez esetben Rodalfó- ról a közönség... va—ti— Pénteken este Erkel Ferenc: Hunyadi László operájával megkezdődtek a hagyományos szabadtéri játékok. Az ünnepi program keretében pénteken két kiállítás nyílt a városban. Az érdeklődésre jellemző, hogy pénteken az ország különböző tájairól és külföldről négyezer vendég Részlet Erkel: Hunyadi László operájából. Á táborparancsnok Az útépítést, kubikolást szívesebben csinálnák, ott lehet vdrtus- kodni... Erősek ezek a fiúk, nehezebb munka kellene nekik. Jövőre csak a diákjaimmal fogok jönni, jobb úgy... A helyettese, Andrési PáL, a gyomai gimnázium tanára hélyesel.' 's * Emlékszel, mit mondtál tavaly Mezőtúron? — kérdem. «— Mit mondtam? — Hogy abbahagyod a táborozást... v— Ä.. . — legyint nevetve — ismersz már. Ez be van kalkulálva a nyaramba. Hát igen. 1957 nyara óta mindig. Csausz Vilmos, a sarkad! gimnázium igazgatója azok közül való, akik nyári vakációjukból heteket töltenek ifjúsági táborban. Azt vallja, hogy a tanítványokat itt lehet megismerni igazán. Kinyitott könyv a jellemük, felszabadultabbak. 1957-ben altáborvezető volt a nógrádverőcei KISZ-vezetőkópző táborban. 1958-ban Szigligeten, á középiskolai KISZ-tanácsadó tanárokat oktatta, 1959-ben a Hanságban járt, 1960-ban a bélmegyeri építőtábor parancsnoka volt. A következő évben az ország táborait ellenőrizte, mint a KISZ Központi Bizottságának tagja. 1962-ben a karcagpusztai csatornázást, tavaly a mezőtúri építőtábort vezette, s most a csárdaszállási címerezők táborának parancsnoka. Gyorsan összeszámolva, háromezer fiatallal táborozott együtt az elmúlt hét év alatt. Ezúttal először irányít ipari tanulókat. A százhetven első- és másodéves szakmunkás-jelölt 333 katasztrális hold kukoricát fésült át két hét alatt. A gyerekek nagy része életében nem címerezett még. Mindent el kellett magyarázni, mindent meg kellett mutatni. Voltaképpen nem pihenés ez a két hét. Mindenért, mindenkiért felél, fegyelmet, rendet kell tartania, reggeltől estig szaladgál, intézkedik, dicsér, korhol, bátorít, figyel. Igen, mindig figyel. A gyerekeket, kedvüket, munkaszellemüket, indulataikat, lelkivilágukat kutatja vérbeli pedagógus módjára. Tanul maga is, tapasztalatokat szerez, ezeket analizálja, tanítás közben felhasználja, csiszolja emberismeretét, alakítja nevelő módszereit. Ha valaki, hát ő illetékes arra, hogy csokorba gyűjtse a tábor- parancsnokra jellemző tulajdonságokat. — Szeretni kell a gyerekeket, szigorúnak és végtelenül lelkiismeretesnek kel) lenni. Itt egy kicsit szülő helyettesítő az ember. Ha valami bántja a gyereket, meg kell simogatni, ha problémája van, azzal komolyan kell foglalkozni, s ami nem engedhető meg, azt meg kell tiltani. Tudod, olyan légkört kell teremteni, amiben mindenki jól érzi magát, a vezető is, a gyerek is. Ha ez megvan, megy a munka is. Mondja: minden tábort azzal hagynak el a gyerekek, hogy „na hál’istennek, vége van”, mert fáradtak, de amikor lehet ismét jelentkezni, mind jelentkezik. És most már nem azért, mert majd jó pontot jelent a részvétele az 'egyetemi felvételnél, hanem azért, mert megszerette a közösséget, a munkasikert, ó is akar harcolni, verejtékezni az iskola becsületéért. Aztán ezekben a táborokban kapcsolat szövődik iskolák, s gyerekek között, amolyan tapasztalatcsere, ötletcsere alakul ki, aminek később hasznát lehet venni. Félig tréfásain, félig komolyan teszi hozzá: — No, meg azért is szeretek táborozni, mert ragaszkodom, a fiatalsághoz. Az ember a gyerekek között fiatalosabban mozog, nem veszti el a kedvét. Ha itt befejezzük a munkát, megyek tovább, megnézem a „gyerekeimet”. Most az iskolából (a gimnáziumból) öt csoport járja az országot. Egy része a sarkadd diákoknak az iskolaépítésnél dolgozgat. Számára minden nyár rövid, mert szinte mozgalmasabban telik el, mint a tanév. Mivel is válhatnánk el, mint azzal, hogy: — Találkozunk' a jövő nyáron!... PalLag Róbert érkezett a Tisza-menti városba. A déli határon különösen megélénkült az idegenforgalom. A leegyszerűsített belépési engedély lehetőségeivel élve, naponta csaknem ezer jugoszláv állampolgár érkezik a városba. Mint jelentették, a jugoszláv utazási iroda tizenegy különvonatot is indít a szabadtéri játékokra. A röszkei határátkelőhelyen megnövekedett a turistaforgalom. (Fotó: Somogyiné) Kettős előnye lesz, ha auguszitus 15-ig szerzi be gyermeke TANSZEREIT a megye legnagyobb papírboltjaiban. 1. Nem kell sorban állni 2. NYERHET (SäBgffiS*) KERÉKPÁRT, FÉNYKÉPEZŐGÉPET és sok egyéb tárgyat. PAPÍRBOLTOK: BÉKÉSCSABÁN, OROSHÁZÁN, GYULÁN, SZARVASON. SORSOLÁS SZEPTEMBERB E’N ! A sorsolás eredményét közli a Népújság! SORSOLÁSI SZELVÉNY, Név: .............................................................................. Lakhely: város ........................... .......................... ..................................................utca ................ szám. V ásárlás napja: .......................................................... 9 9243