Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-26 / 174. szám
1964. július 26. 4 Vasárnap A dolgozók ellátásának következetes megjavításáért... — Első féléves munkájáról nyilatkozott a kereskedelmi felügyelőség — Jó példával találkoztak-e? A Megyei Kereskedelmi Felügyelőség vezetőjét, Rózsa Imre eivtársat kerestük meg, s megkértük, mondja ed, mit tettek az elmúlt fél év alatt annak érdekében, hogy a kereskedelemben az állami fegyelem tovább szilárduljon, mennyiben sikerült fokoznilajdon védelmét, s a dolgozók ellátásának következetes javítását. — Igen nagy területen végeztünk ellenőrző munkát az elmúlt fél évben, csupán a legjelentősebbekről szólok. Például áprilisban 100 ellenőrrel közösen 47 üzletet látogattunk meg a megyében. — Milyén céllal? — A fogyasztók érdekvédelmében történtek ezek az ellenőrzések, amelyek főleg élelmiszer-, fűszer, és csemegeboltokra terjedtek ki. — Milyen formáját alkalmazták az ellenőrzésnek? — Próbavásárlásokat végeztünk, összesen kilencvenötöt, amelyek során főleg hentesárukat, tejterméket, cukorkát, csokoládét, zsírt és lisztet ellenőriztünk. — Eredmény? — Súlyhiányból, rossz mérésből, burkolt áremelésből vagy a szava, tossági idő túllépéséből adódó hibákkal — de 22 árdrágítási esettel is — találkoztunk a próbavásárlások alkalmával. Igen sok bosszúsága származik a kiskereskedelemnek abból, hogy a FÜSZÉRT nem veszi figyelembe igényüket és többet rendel, mint amennyit a kiskereskedelem elárusíthatna. Ezért történhet meg az, hogy sokszor már a nagykereskedelem raktárában lejár a konzervfélesé- gek szavatossági ideje. Persze, a FÜSZÉRT-nek joga vart meghosz- szabbítaná (az áru minőségét figye. lembe véve) 30 nappal a szavatos. sági időt. Azonban előfordulnak olyan visszaélések is, hogy a nagy. kereskedelem egy-egy konzerv vagy félkész étel szavatossági idejét jóval többre módosítja a megengedett 30 napnál. — Az élelmiszerek ellenőrzésénél milyen hiányosságokkal, szabálytalanságokkal találkoztak még? — A legnagyobb hibát a békéscsabai István-malom csomagolási részlegénél találtuk. Rossz a ragasztásuk, mert a frissen kent pa. pírzacskókat — mielőtt még azok megszáradnának — már szállítják is. Ezek egymáshoz ragadnak, a papír kiszakad, s szóródik a drága liszt, nem beszélve arról a bosszúságról, ami a kiskereskedeL met éri, hiszen újra kell csomagol, niuk a lisztet. Ebből adódóan gyakoriak a súlycsökkenési panaszok. Nagyon sokat bosszankodnak a megrendelők a szakszerűtlen bútorszállítás miatt is. A jelenlegi csomagolási technika nem teszi lehetővé, hogy a bútorok épségben érkezzenek meg rendeltetési helyükre. — Miért? — A külföldi bútorokat léckerettel védik. Nálunk azonban drá- gáljáfc a csomagolásnak ezt a fajtáját. Pedig lehetne megoldást ta_ látni, például azzal is, hogy a külföldi göngyöleget a hazai bútorok csomagolására felhasználnák. Számtalan bútorrongálódás származik abból, hogy nálunk nincsenek alkalmazásban speciális bútorszállító vagonok, .amelyekbe közvetlen a gyárból helyez, nék az árut, s csupán a végállomáson szednék ki. A sok rakodás — a gyárból a teherautókra, a teherautókról a vagonba, 3 vagonból ismét teherautóra vagy bútorszállító kocsiba — igen sók kárt és bosz- szúságot okoz • közvetlenül a vevőnek, utána természetesen az eladónak is. Az ellenőrzések közepette bepillantottunk egy-egy bútorszállító vasúti kocsiba is. Bizony előfordult olyan eset, hogy kiálló szegeket találtunk, amelyek roncsolják a bútort, vagy amikor a kárpitozott bútorok egymásra rakása miatt a szovetburkolat megnyúlt, s a fotel eideformáló- dott. tak? — Tudták, hogy mellém állsz. — Hová mentél? Ingerülten húpta fel a vállát. — A kohászati művekbe. Da- rabológépen nyavalygok. Kezdtem érteni az egészet. *— Szóval, én vagyok az oka? — Ne marháskodj... A napnál világosabb volt, hogy nem én tehettem róla. Mégse tudtunk egymással mit kezdeni. — Miért hagytad magad? Igaz is, ő is már huszonhárom éves. Csak azért, mert otthon lakik? — Ugyan ... tudod jól... a mama, ha valamit akar... sír. Most is azt mondta: — meghal ... mert biztosan én is odaleszek ... — Te is odaleszel... Melegem lett.. Szóval, engem eltemettek. Nehéz napok következtek. Keveset aludtam. Ügy zakatolt az agyam, mint egy túlfűtött mozdony. Jött a borbély a kórterembe. Nem is kérdezte, hogy — Nagyon helyeseljük a gyulai bútoripar eljárását — a bútorok vagonba rakását szakemberek végzik. Kevesebb a hiba is. Kár, hogy az ország egyéb részein levő gyárakban ezt a módszert nem követik. Súlyos hiba az is, hogy a MÁV-nál bevezették a rakodó- munkások terjedelem, és súlybérezését, akik emiatt inkább a gyors munkára, mint az óvatos rakodásra törekszenek. Sokkal helyesebb volt az úgynevezett difié, renciál bérezési forma. — Említette Rózsa elvtárs, hogy az eddig elmondott ellenőrzések központi szervezésre történtek. Saját kezdeményezésre a Megyei Kereskedelmi Felügyelőség szervezett-e ellenőrzést az elmúlt fél évben? — Igen. A közelmúltban a Mezőhegyes] Földmúvesszövetkezet 26 üzletében vizsgáltuk az áruellátást. Arra voltunk kíváncsiak, mennyire terjed ki a boltok figyelme a nyári szezonra való felkészülésre. Ezeknek a kis fmsz- boitoknak állándóan az előírt 80 ezer forint értékű árumennyiséggel kell rendelkezniük. Azonban elvétve találunk csak köztük olyant, ahol 20—25 ezer forinttal kevesebb ne lett volna az árumennyiség. Szinte „idényjellegű” a fogyasztók áruval való ellátása. A Mezőhegyes! Állami Gazdaságban havonta kétszer fizetik a dolgozókat. Ezekre az alkalmaikra feltöltik a boltokat, de bizony pár nap múlva majdnem teljesen üresek. Találkoztunk-olyan esettel is, hogy közszükségleti élelmiszerek, mint a gyümölcsíz, kávé vagy élesztő, négy-öt napon keresztül is hiányoztak egy-egy boltból... — Mi a tapasztalata a felügyelőségnek, az ellenőrzések javítják-e a dolgozók ellátását? — Azt tapasztalom, hogy a hibák állandó ostorozásával az állami fegyelem egyre, jobban megszilárdul, s javul a dolgozók ellátása is.borotváljon-e, mert már megszokta. De én azt mondtam: — Köszönöm, nem kell, hadd nőjön... csak nőjön a szakállam. Másnap bejött Vera és addig erősködött, hogy végül kitűztük az esküvő napját. Este újból kértem a borbélyt, hogy borotváljon meg. Két hét volt még hátra az esküvőig. Visszavágyom azt az időt. Tervezgettem és csak jó dolgok jutottak eszembe. Minden egyszerűnek és könnyűnek látszott. Sokat olvastam, jó étvággyal ettem, őt vártam. Jött is, és akkor a jövendő életünkről beszéltünk. Közben a fiúk nagyban szervezkedtek. Először is kikunye- rálták a tanár úrtól, hogy elengedjen. Azután a mentők főnökétől mentőkocsit szereztek. Ami pedig a legfontosabb, az alorvossal megbeszélték, hogy az esküvő előtti napon kitisztítják a sebemet — mert megint gennyesedet* —, átkötöznek és egy új, könnyű, „elegáns” gipszet kapok. Guruló Móricz Zsigmond gyönyörű novellájában, a „Hét krajcárban mondja a savanyúra húzott ajkú, beteg anya a kisfiának: .. Gurul a krajcár, kisfiam, de még hogy gurul.. A krajeáros világban ennek a mondatnak jelképes volt az értelme. Nem betonjárdán és nem könnyedén gurult tova a rézkrajcár, — hanem a szegények lyukas zsebén keresztül... Soksok szegénytől gurult, s mire a kis penészes érmék célhoz értek, arannyá változtak néhány zsebben. A nyomorúság halálfejes vigyora gurította el a mosónőktől, s a „csak valami munkát adjanak” emberektől: — kenyérre, sóra, esetleg paprikára. Többre?! — Többre nem.., Minden reggel szemtanúja vagyok két vasútállomás nyüzsgő forgalmának. Tülekedés, villám- vásárlás, rohanás az IBUSZ- pavilonoknál, a talponállóknál... Ilyenkor nem a krajcár, hanem a fillér gurul, öt, tíz, húsz, ötven fillér. — Hagyja, jó lesz a söpröge- tőnek... Csak nem hajolsz le érte, drágám, még majd azt találják hinni, hogy nincs több — suttogja egy karcsú hölgy. — S gurul a tíz, húsz. ötven fillér—. Persze, az nem baj, ha otthagyja egy „premcsis” dolgozó a visszajáró ötven vagy nyolcvan fillért az izzadtan loholó pincérnek, — hadd részesüljön 6 is a prémiumból. De baj az, amikor a járdán gurul és tapossák. S ugye, kedves vásárló, zokon Eredményesen dolgozott az idei év első felében a Békéscsabai Faipari Ktsz, amely a termelési tervét 104 százalékra teljesítette és majdnem öt és fél százalékkal növelte a termelékenységet is. Hat hónap alatt összesen 365 fényezett Szikra-hálót, ugyanebből a bútortípusból a megye többi ktsz-ei számára 500 félkész állapotban levő szobabútort készítettek a ktsz dolgozói. A Julika elnevezésű fényezett kombinált Komolyan mondom, néha már zavarba jöttem, annyira törték magukat, hpgy minden rendben legyen. Különben az én esküvői előkészületeim nem ártottak a többi betegnek sem. Nálam látogatási időn túl is mindig volt valaki. Annyi ennivalót hoztak, hogy egy kisebb Közértnek elég lett volna, és az üvegről se feledkezett meg senki. Vicceket meséltek és étellel, itallal kínálták a szomszédaimat. Ha jól emlékszem, az esküvő előtt három nappal meglátogatott Koltai elvtárs, az igazgató és Fekete elvtárs, a párttltkár. Amikor az ajtón belépve körbenézték a termet, nem ismertek meg. Különben nem is csodálom. Magas, sötét bőrű, fekete emberre emlékeztek, aki voltam, de ahelyett egy nyúzott — mészbe ■ márott fejet láthattak a párnán. Mondom, nem is vettek észre. Nekem kellett szólnom: — Fekete elvtárs, hát meg se ismernek? A párttitkár meglökte Kottáit. Előbb mindketten felém, azután gyorsan egymásra néztek. fillérek elárusító ezt mondja az üzletben: — Kérem, ez az áru pontosan tíz forint és tíz fillér... Sajnos, nem tudok hitelezni, mert mi lenne, ha naponta száz, önhöz hasonló ember térne be ide? Apropó!! Ahogy írom ezt a néhány sort, egy meghökkentően maszatos, fürdőnadrágos kisfiú lép be a cukrászdába: — Tessék nekem felváltani a pénzemet — szólal meg bátran, miközben az ajka környékéről, ameddig a nyelve elér, körbe- nyalja a koszt. — A kétforintost kettőbe, a tízfillérest is kettőbe tessék, ha lehet... — Minek? — kérdi a diákos külsejű „fagyis néni”. — Tetszik tudni — nyel lelkesen egy nagyot a srác —, kitoltunk a komámmal egy triciklit a gödörből, és azt mondta a bácsi, fiogy nekünk adja az aprópénzét! Ez pontosan kettő forint tíz fillér volt, és most felezünk. A fagyis néni érti, — hogyne értené. Addig keres, hogy talál két ötfillérest is. A fiú utánaszámol, s kiszáguld. A fagyis néni mosolyogva néz a lurkó után, akinek a hangja behallatszik: — Kettőnek a fele egy, tíznek a fele öt... — S a, talán első becsületes keresetét úgy fogja mindegyik a markában, hogy abból ne guruljon ki még egy fillér sem... Vajon, ha húsz év múlva mégis kigurul egy tízfilléres a markukból, lehajolnak-e érte?Vagy talán ők is legyintenek, és hagyják hadd guruljon? (fer-ó.) szekrényből 350-et gyártottak, ebből 100-at félkészre. A múlt év első feléhez képest az idén. lényegesen többet adtak át a kereskedelemnek az üzletekben igen keresett Béke-garnitúrából is. Nyolcszáztizennyolo került belőle forgalomba. A bútorberendezéseken kívül mintegy 265 ezer forint értékű üzletberendezés készült a ktsz műhelyeiben. A helyi javítószolgáltató munka értéke meghaladta az 500 ezer forintot A tekintetük ezt mondta: „Ür- isten, mi lett ebből”! Megijedhettek, hogy észreveszek valamit az ámulatukból, mert gyorsan és nagyon hangosan kezdtek beszélni. — Szép kis vőlegény — mondta Koltai elvtárs és a vállamra ütött — itt heverészik. Jólesett, hogy nem siránkoznak. — Eljöttünk megnézni már, hogy mi van veled — szólt Fekete és leült az ágyam végébe. Közben véletlenül jól meglökte a rossz lábamat. Azt hittem, elszédülök. Mondták, nagyon örülnek, hogy megházasodom. Kérdezték, mire van szükségem, azon a kétezer forintos szakszervezeti segélyen kívül, amit kiutaltak? — Segély ... Segély... — Ne bolondozz, nem is segély ez, hanem jutalom. Az aknáról beszéltek. Kivel mi van és főképpen a Verát dicsérték, hogy micsoda szerencsém van ilyen szép, értelmes és hűséges lányt kifogni... Megígérték, hogy máskor is eljönnek. Fekete elvtárs az ajtóból jött vissza: — Nézd, majd elfelejtettem — mondta, és az üzemi 'újság egy példányát húzta ki a kabátzsebéből. — Olvasd el, hátha érdekes lesz... — mondta titokzatosan. (Folytatjuk) uk munkájukkal a társadalmi tuTemyák Ferenc esik, ha az éppen rosszkedvű Túlteljesítette féléves tervét a Békéscsabai Faipari Ktsz
