Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-23 / 171. szám

1964. Július 23. 5 Csütörtök Komán kontra Maulis Valaki meghal... Utána az örökösök megnézik a telekkönyvet, az ingóságokat, s ha van végrendelet, úgy a roko­nok elszélednek, ha nincs, akkor a fennmaradó kis vagyonon meg­indul az osztozkodás, sokszor csendesen, de olykor szenvedélye­sen, s az előbb még szerető roko­nok máris haraggal állnak egy­mással szemben. És ha nincs megegyezés, úgy jön a bíróság, és a per tart évekig, mindössze né­hány bútordarabért, esetlég egy házrészért.™ Kié a fél ház? Medgyesegyházán valahogy ugyanígy örökölt jó néhány évvel ezelőtt idős Komán József és fia egy fél házat, s a másik fél házat pedig a kiskorú Márton Erzsébet. Néhány évig semmi baj nem volt A fiatalkorú azonban Pestre ke­rült tanulni, majd dolgozni, s a fél ház értékéből gondolta életét berendezni. El akarta adni a fél házat. Az első vevő az előlegfize­tésig jutott el, de az ingatlan oszthatatlanságát látva, jobbnak látta, ha visszalép. Űj vevő je­lentkezett, aki rámenősebb, aki úgy gondolta, hogy bár fél ház, és annak másik fele lakott, azért majd csak birtokába kerülhet és a tanyáról inkább beköltözik a fa­luba. így vette meg a házat Mau­lis János. A beköltözés csendben ment, és talán az első hetek bé­kességben is teltek, hiszen a bent­lakó idős Kománék — ahogy mondani szokták — „nem sok vizet zavartak”. Az együttlakás azon­Növekszik megyénkben a társadalmi ellenőrök száma Tavaly megyénkben 139 tanácsi és 119 üzemi társadalmi ellenőr működött. Az összesen 258 ellenőr száma az idén 346-ra növekedett. Jelentős az orosházi és a szarvasi tanácsi ellenőrök, valamint a bé­késcsabai MÁV, a békési kosár­fonó és a gyomai szakmaközi bi­zottság ellenőreinek számszerű növekedése. Az idén a szarvasi ÖRKI-nél 12 dolgozót oktattak ki, s jelenleg is folyik a gyulai bútoripar és a húsipar jövendő ellenőreinek ok­tatása. ban előbb-utóbb súrlódással járt. Először csak szóban, aztán egy- egy helyiségen kaptak össze, majd vita kerekedett, tanúk, jegyző­könyvek születtek. S a vita tart, a helyzet ma már szinte tartha­tatlan. Az eddig oly békés csalá­dok most szidják egymást, fenye­getőznek, és egymást lehordják, átkot szórnak, megkeserítik éle­tüket, magukét és másokét is. A per Az üggyel úgy ismerkedtem meg, hogy az elmúlt hetekben egy 20 dekás csomagot adtak át, amelyben tényváztatok, ügyészsé­gi levelek, bírósági határozatok, magánlevelek szerepelnek. És ez a rengeteg papír 1963 nyara óta gyülemlett. A battonyai járásbí­róság P. IV. 20646/1963-3 szeptem­ber 30-i határozatával, ítéletével tiltotta el Maulis Jánost és felesé­gét a birtokháborítástól, sőt a battonyai járásbíróság P. III. 307/1963. számú ítéletével Mauii- sékat 500 forint pénzbüntetésre ítélte, mert bottal ütötték meg idős Komán Józsefnét. Majd követte ezt az ítéletet a P. 407/1963. szá­mú ítélet kétrendbeli, idős Ko­mán Józsefné sérelmére elköve­tett becsületsértés miatti 600 fo­rint pénzbüntetés is. Az ítéletek — mint várható volt — tovább mérgesítették a helyzetet. Leg­utóbb már olyan ítélet született, amely felfüggesztett börtönbün­tetést helyez kilátásba Maulisék- nak. Az ügy azóta is bonyolódik, hi­szen, ha egyikőjük kilép a tornác­ra, a másik biztos, szóval „szúrja meg”, aztán csapódnak az ajtók, és bent, mindkét lakásban a forr- pontig hevített a hangulat és oly picinyke kell, hogy kirobbanjon és tettlegességig fajuljon az ügy. Nem hagyom magam ! A kapu nyitva van. Hangos jó- napotomra nem válaszol senki. A lakásajtó mégis zárva van. Végül valaki az alsó kertajtót nyitja, az­tán egy középkorú, nyílt tekinte­tű férfi, ingben és fekete klott- nadrágban áll elém. — Kit keres? — Maulisékat és Kománékat. — Maulis vagyok! Nem tudom leírni a beszélge­tést szó szerint. De a lényeg az, Épül a hajtatóház az orosházi Szabadság Tsz-ben. A tízezer négyzetméter alapte­rületű létesítmény első szakaszát — műszakilag — augusztus elején adják át. A kifelejtett negyedik Sokszor beszélnek és írnak a pedagógiai nevelés három ténye­zőjéről, a tantestületekről, a szü­lői munkaközösségekről és ma­gukról a tanulókról. Vajmi ke­veset hallani azonban a negye­dikről, melyhez a politechnikai szakoktatók, gondnokok, hivatal- segédek, takarítók népes tábora tartozik. Holott, ha nem is látvá­nyosan és tartalmilag kevésbé számbajöhetően, de ők is a ne­velés tényezői. A műhelyekben, üzemekben, gazdaságokban alig­ha boldogulnának lányaink, fia­ink a szakoktatók, valamint a szerszámok, anyagok gondozói, rendben tartói nélkül. Azt is megsínylené a tanítás, ha a tan­termek. tornatermek, iskolaud­varok rendjére, tisztaságára nem ügyelnének lelkiismeretesen a hivatalsegédek és a takarítók. Az oktatás tárgyi feltételeinek javu­lásába nem kismértékben bele­szól az, hogy ezekben a látszólag szerény munkakörökben mind­jobban eluralkodik a tudatos közhasznúság érzete, az itt dol­gozók egyre jobban magukénak érzik az iskolát és mindazt, ami a nevelést gyakorlatilag is elő­segíti. Ez jutott eszembe, amikor ke­zembe került a Gyulai Kerté­szeti Technikum egyik levelező hogy az első szavakban Maulis ki­jelenti, hogy az egész ház az övé. Kománék csak „valahogy” itt lak­nak. Majd így folytatja: — Se lakbért, se adót nem fi­zetnek. Ezután előkerülnek az akták, mert az itt is van. De a papírok­ból semmi nem derül ki, csak annyi, hogy a ház fele valóban Maulisékat illeti, amelyet ők megvettek a közben nagykorúvá vált Márton Erzsébettől. Látom, dűlőre nem jutok, megpróbálok bezörgetni Kománékhoz. Az asz- szony, mikor kinyitja az ajtót, gyorsan be is csukja mögöttem, nehogy egy szó is kihallatszon. ö is papírokat vesz elő, s ezekből ismételten világosan kiderül, hogy a fél ház valóban őket illeti. Fi­zetik utána az adót, csak éppen együtt lakni nem tudnák, s ezt sírással, szenvedélytől elfúlva közli is velem. • Gondolom, a battonyai járásbí­róság már megunta az ügyet, mert legutóbb 1964. június I6-án készült el a Battonyai Ügyvédi Munkaközösség Kirendeltségének irodájában egy újabb pót-tényváz. lat. Ma már előfordul, hogy rend­őrséget hívnak Kománék, hogy be tudjanak menni a lakásba. Is­merősök, pártfogók után szalad» gálnak ők is és Maulisék is. A megoldást most már csak egy olyan tanácsi és bírósági eljárás tudná végérvényesen lezárni, amelyben az összeférhetetlen és garázdálkodó Maulisék birtokhá­borítását megakadályozza. Olyan ítéletre van szükség, amely arra kötelezné Maulisékat, hogy_ az együttlakást az ő kiköltözésükkel szüntessék meg. És a jelenleg folyó birtokhábo- rítási ügyek bizonyára csak akkor oldódnak meg, ha a jelenleg egy­mással szemben álló felek is több együttérzéssel, emberségesen pró­bálnak élni. Dóczi Imre ^/VWWWWWVW^.#WWWWVWVWWS^WWWVWW»A/ A/WVWWVWWVV»^WV^ hallgatójának, Fegyvemeky Jó­zsefnek a levele. Abból idézek: A technikum gyakorlókertje a Gyulai Tangazdaságban van. Sok diák megfordult már itt. Mindnyájan elismerően beszél­nek Mészáros Jánosról és fele­ségéről, a gyakorlókért gondo­zóiról. ök ketten ügyelnek arra, hogy ami a gyakorlati kertészke­déshez szükséges, mindenkor rendelkezésre álljon. Noha az itt levő virágok és dísznövények, pénzben kifejezve, nem nagy ér­tékűek, a Mészáros házaspár ébe­ren vigyáz épségükre, még a kis palántákéra is. Kezük alatt zőldell, virul minden. Mint mondják, nemcsak a saját örö­mükre van ez így, hanem mert szégyellnék magukat, ha ők ma­tatnának a tanulók előtt „pél­dát” a gondatlanságra, nemtörő­dömségre... Az oktatási intézmények mun­káját méltató jelentésekben vagy iskolai évzárók alkalmával néhány sorban, vagy mondatban említsük meg a szocialista ne­velés, tanítás eme népes segéd­csapatát, annak tagjait, a szak­oktatókat, gondnokokat, hivatal- segédeket, takarítókat is. méltán rászolgálnak a megbecsülésre. — hr — Korszerű iskolarendszerré épül a felsőfokú mezőgazdasági technikum hálózata Három évvel ezelőtt nyitották meg kapuikat az első, mezőgazda- sági szak-középkádereket képező felsőfokú mezőgazdasági techni­kumok. Ezek a hazánkban telje­sen újszerű iskolák gyorsan meg­hódították a fiatalokat. Az első évben a spontán jelentkezők a férőhelyeknek még csak 22 száza­lékát foglalták el. Az idén vi­szont már a nagyarányú túlje­lentkezés okozott gondot. A buda­pesti Maglódi úti állattenyésztési, állategészségügyi, a kecskeméti szőlő-, gyümölcstermesztési, a pé- celi baromfitenyésztési, a gépé­szeti és még több felsőfokú mező- gazdasági technikumban a túlje­lentkezés majdnem 100 százalékos volt. A következő években az állam nagy összegeket fordít a nagyon jól bevált iskolák fejlesztésére. Az ötéves terv végéig 15 felsőfokú technikum költözik új, korszerűen felszerelt épületekbe. Az első ez év őszére készül el Kaposvárott. Az új iskolákhoz kapcsolódó di­ákotthonokban 3—4 ágyas lakosz-' tályok biztosítják a teljesen za­vartalan tanulást. A fejlesztési program megvalósításával a felső­fokú mezőgazdasági technikumok hálózata korszerű iskolarend­szerré épül. (MTI) Szombat este lévén j nem egy asztaisort ké­szítettek elő társasvacso­rára a ligeti sörözőben. Csak az egyiken vannak virágok. A ruhagyári női brigádoknál ez régi ha­gyomány. Egyenesen oda indulók. Közelebb férfiak ül­nek, előttük egy-egy po­hár sör. — Férjek vagyunk — mondják mosolyogva, amikor bemutatkozásra kerül a sor. Arrébb az asszonyok málnaszörp mellett tár_ salognak. Szépen terített az asztal, jó a hangu­lat. Hamarosan újabb cso_ portok jönnek: lányok az édesanyjukkal és a vőle. gényükkel, asszonyok a férjükkel. Nagy ováció­val fogadják őket az asz­talnál ülők. Csak akkor csendesedik ed egy pil­lanatra mindenki, ami­kor Fekécs Margit or­szággyűlési képviselő, a Férfifehérneműgyár bé­késcsabai gyárának a párttitkára kíséretében megérkezik Kulich Mi­hályié. A munkásmozgalom mártírjának édesanyja ma este a legkedvesebb vendég. A kapcsolat köz­te és Bádé Ilonka Béke brigádja között még má­Virágos asztalnál jusban jött létre. A ka­posvári ruhagyár Kulich Gyula brigádja levélben köszöntötte az idős asz- szonyt és kérték őt, hogy teremtsen kapcsolatot részükre egy olyan nő­brigáddal, amelyikkel rendszeres levelezést tud­nák kialakítani. A vá­lasztás — Fekécs Margit országgyűlési képviselő útján — a 32 tagú Béke brigádra jutott. Nemso­kára megtörtént a két brigád találkozása Buda­pesten. Kirándulást szer­veztek a kaposváriak és ők is. Előre leleveleztek mindent. Kulich Mi- hályné a Béke brigád vendégeként szintén ott volt. Ilonka most a munka­társai nevében házigazda módjára üdvözli őt. Az asztalnál ülők barátsá­gos mosollyal fordulnak felé, néhányan hangos szóval köszöntik. Kezdődik a vacsora. Disznótoros étellel meg­rakott tányérok, és sör­rel telt poharak kerül­nek a hosszú asztalra. Mindenki jó étvággyal étkezik, aztán akinek kedve támad, táncolni megy. Vidáman, felsza­badultan. Csupa fiatalok­ból áU a brigád. Ilonka mellettem fog­lal helyet. Először a jó kollektívát dicséri: — Amióta célul tűztük a szocialista cím elnye­rését, egészen megválto- . zott minden — kezdi. Aztán azzal dicsekszik, hogy már nincs „örök harag”, minit régebben volt. Ha néha-néha össze is tűznek, hamar kibé­külnek. — Négyen köl­tözködtek új lakásba eb­ben az évben és a brigád mindenkinek hangya, szorgalommal segített. — Megszervezték • a társa­dalmi ellenőrzést: hibás munkadarab nem kerül­het a meóshoz. — Joggal büszke arra is, hogy he­ten járnak középiskolá­ba. — A teremben két szalag dolgozik, ha a társbrigád is elnyerné a szocialista címet, akkor egy fokkal előrébb lép­hetnének és együttesen a Szocialista Műhely cí­mért indíthatnának ver­senyt. Ez tehát a „tit­kos” cél. Ennek érdeké­ben segítik egymást. — Elismerőleg beszél Var­ga Pálnéról, Szűcs Sán- doméról, a két Kiváló Dolgozóról, Homyák Ma­rikáról és Kovács Mi- hálynéról (Etáról), a je­löltekről, Zuba Anná­ról és jóformán minden­kiről. Bócz Lászlómé is elra­gadtatással nyilatkozik a brigádról, öt ugyan csak ideiglenesen helyezték át ide, de szeretne végle­gesen maradni. Csupa „szolgálati” do­log. Illenek-e ezek a vi­rágos asztalhoz? Bizo­nyára igen, hiszen ami­ről szó van, a közös mun­ka, az azonos célok el­éréséért való küzdelem mélyíti el az emberek közötti baráti kapcsola­tot. Ezután Szarvas Lász­lómé a kétéves kisfiáról beszél nagy szeretettel, meg a családja életéről, amelyre nem sok árnyé» kot vet itt a gond, mert szépen keres a férje és ő is. Terveik, céljaik vannak, amelyek megva­lósíthatók. Hasonló a vé­leménye az életről Ko­vács Mihálynénak (Ve­rőnkén ak) és a többiek­nek is. Kulich Mihályné szelíd mosollyal hallgatja vi­dám csevegésüket, néha pedig a táncoló párokat figyeli. Az egykori álmok kelnek életre körülötte. Pásztor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents