Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
1964. jtfllus 22. 5 Szerda TANYAI LAKODALOM Mestersége a ács — kedvenc időtöltése szobrászkodás | A riportét’ egy vallomással kezdi. Hogy került a lagziba? Ügy, hogy szombat délután tévedésből egy állomással előbb szállt le a vonatról. A következő vonat itt már nem áll meg, csak az esti, hát jobb, ha gyalog megy — mondták neki a kút körül álló asszonyok, akiktől kérdezősködött, mert a vasúti ház zárva volt. S hogy a riporter, ki ekkor még habozik, pillanatokon belül rászánja magát a gyaloglásra, arra az elhagyott állomásépület őrzője, egy bőréig nyírt, farka és lábai végén nyesett púderpamacsot,-' homlokán Beatles-frizurát viselő, acsarkodó fehér pulikutya pillanatokon belül rábírja. Arra menjen, a „tehéncsordán” egyenesen át, háromnegyed óra alatt odaér! — mondták neki. De hát a gulyát is kutyák őrzik, messziről ugráló fekete bolhák, közelről minden bizonnyal csomós szőrű, tű fogú, kis szörnyek. E sorok írója ezért, hogy a tekintély is megmaradjon, elindul a síneken át toronyiránt a csorda felé, majd mikor már nem látják, kilométeres körzetben megkerüli a teheneket. Egyedül sompolyog a réten. Messze, szénásszekerek hajóznak. A közelben csak legelő, szélkavarta por és cserjék, bozótos, tüskés irtások, — a léptek zaja felveri a bennük tanyázó madarakat, s azok panaszos rikoltással, cserregéssel, rebbenve fogadják az idegent. Aztán megint csak a szél, napfény és saját lépései a szikverte úton. S ebbe a magányba robban be a lakodalmas násznép. Lakodalom van a mi utcánkban, férjhez megy a tanya legszebb [lánya. Egy — kettő — három — négy — öt — hat —hét szekér hozza a násznépet. Az egyik most lelassít Szálljon fel! — rikkantja a kocsisa és az éneklő, borosüveget körbeadó násznép. | Domb féléjén épiüi a templom. Kétféle falusi istenháza van, az egyik nagyon egyszerű — ez rendszerint szép. A másik — amelyre „sokat költöttek” (festmények, oszlopok, műmárvány). Ez általában nem szép. A mi templomunk az utóbbiak közé tartozik. Kint libagágogás, bent a kántor néni rém hamisan játszani kezd Szeretetház — milliomosok részére j ■ A kanadai Vinnipegben Irvin • Margoiese építészmérnök, tör- • ténész az idős milliomosokat ! sajnálta meg és az ő sorsukon ki- ! ván enyhíteni. : ■ Margolese szerint a gazdag, de • magányos öregek „nélkülözik azt ! a sokfajta szolgáltatást, amelyben • idősebb szegény embereknek ré- ! szűk van”. E szörnyű helyzeten : az építész úgy akar változtatni, s hogy Vancouver közelében 90 szo-5 bás hatalmas luxusépületet léte- ! sít, amelyben havi 210—350 dől- • lárért a szerencsétlen milliomos ! összkomfortos egyszobás lakást ■ bérelhet és joga van igénybe £ venni a közös szolgáltatásokat. ; Az épület egyfajta kombinációja [ lenne a szállodának és a szeretet- : háznak. 1 Az óvatos építész előzetesen ■ piackutatást végzett és megálla- £ pította, hogy a környéken van £ elegendő öreg milliomos, aki ér- £ deklődést tanúsít terve iránt. ; az orgonán, s amúgy régimódin, bicsakló-magasan rezeg tetve énekel... 1 A szekérsor visszafelé indul a templomból, de a kocsik útja az elágazásnál szétválik. Az első szekér a fehér virágként díszelgő menyasszonnyal a faluba, a vőlegényes házba tart. A többi vendég — velük most már hivatalosan, örömapától, örömanyától is meghívott riporter — a menyasszony ék tanyájába indul, a pusztába Mikor elhagyjuk a falut, mintha szárazföldtől távolodnánk. Fák hajtása, gabona rengése, füvek, bokrok ringása, levegő rezgése: hullámzik a táj — tengerre szálltunk, a tanyák szigetek. A lovak is mintha úsznának, úgy tűnik innen felülről, a szekérről nézve: hosszú fekete sörényük tarajosán szeli a levegőt, izmaik feszülése, dobogásuk ritmusa nyugtalan nosztalgiát ébreszt. A mi szekerünk kocsisa nagyon büszke. Fogatában vagy hat kamaszlányt visz, kik a zajjal, rohanással, patkódobogással versenyre kelve, édes vékonyka hangon dalolnak, olyanok, mint a kislibák. I Hej falusi zenészek, lakodalmak trombitásai, bőgősei, cin- cogó hegedűsei, mi mindent tudtok ti régi menyasszonyokról, elfelejtett lagzikról, vőlegény-daliákról, szegény ember nagy mulatságáról! Illendőség szerint minden vendég elé zeneszóval vonultok a tanyaudvarra, itt húzzátok most is, míg leszállunk a szekérről. Ej, ti fekete, lánggal vöröslő, szénnel parázsló, rotyogó, gőzölgő tűzhelyek az udvaron. Ti fekete kendős, mesebeli jó öreganyók, kik mázas tányérban kínáljátok a gőzölgő tyúkmájat, a hártyás, szivárványos zúzát, gyenge csirkelábat, párolgó zöldséget. Paprikás lében forgó birkahús, hogy kéne rímekbe szedni téged, ki négy fekete, kormos 'bográcsban, forró bölcsőidben, ahogy nyugszik a nap, úgy kelsz életre, totyogsz, illatozol. Vén dajkáid, készítésednek 70 éves tudósai kék kötényben, rá-rágyújtva, szavukat borral locsolgatva, petróleumlámpa világánál, a falócáról fel-felemel- kedve, kóstolgatva, kavargatva vegyítik egybe a láncos, füstös vaskatlanokba boszorkányrecep- ted minden titkát. A régi időik ifjúságának emléke egybevegyül a bogrács párájával. Haj, nem tudják a mai fiatalok, milyen jó volt az élet! Béres voltam, hajnaltól estig dolgoztam, de szép volt! Az istállóban aludtam a lovakkal, egy pokrócom volt, de jó is volt! Havonta egyszer volt egy szabad vasárnapom, de édes is volt! Mit tudjátok ti azt! Hej, regő rejtem, száll a hold félé a vének panaszos perlekedése az ifjúságért... I Zöld gallyal bokrozott. piros szalaggal fodrozott sátor alatt folyik a lakodalmi vacsora, a ponyvát tartó gerendákra függesztett lámpások mécsesvilága mellett sárga csigalevesből merít, paprikás birkahúsból vesz, harmatos tyúkhúst tesz tányérjára, mézes-mázas, csurgatott, kemencében sült dobostortából szel a vendég. Nem breugheli parasztlakodalmat, de sátras, keleti mulatságot tartanak az ázsiai karvalyarcú, feszes erkölcsű, vigalomban, ivásban is józanságot őrző tanyaiak. Idős paraszt lejt feleségével méltóságos, vidám táncot. Egyszerre csak két-három pár férhet el most a nagy tánchelyen, mert az öreg cifrázva ropja, öt méterre is elbokázik párjától. Komolyan, büszkén csinálja, s csak akkor vált sima lépésekre szerényen, mikor a szakácsok, vacsorát főző asszonyok, a régi szokást betartva, libával, bográcscal, láSzékeres András két évvel már túl is lépte a félszáz esztendőt, de most is úgy beszélnek róla munkahelyén, Mezőhegyesen, a Délmagyarországi Rostkikészitő Kendergyárban, hogy mesterségében, az asztalos és ács mesterségben nemcsak a tudása pasztalata ér aranyat, de ban, munkabírásban felvetzi K versenyt akár a fiatalokkal\is! Munka után hazatérve a Mezőhegyestől húsz kilométerre lévő csenádpalotai otthonába, eredeti módon piheni ki a napi fáradalmat, a holt fából emberalakokat farag ki művészi átéléssel. A maga körül lévő világ dolgos hétköznapjaiból merít ihletet. Témái földet művelő parasztok, a pulijával nyájét őrző juhász, fára mászó gyerekek ßs még sok egyéb változata az prökk?~tevékenykedő f Sz&fie&t áére idővel embernek. népi művésze- felfigyeltek. Alkotásait kiállításon mutatta be a kö- zogéégnek, legutóbb Szegeden és yódmeaV-ás^irhelyen. A televf- aió-JHUnkatarsai ez év májusában keresték fel és mutatták be közvetítés során őt és alkotóműhelyét a nézők százezreinek. Képünkön a faragóművész legkedvesebb alkotásainak társaságában látható. Fotó: Kocziszky László MinwMMHimmi Mikszáth utca 45-49 bosokkal hónuk alatt, fakanállal csörömpölve betáncolnak, hogy learassák a jó vacsoráért járó köszönetét. I Kállaió ! Éjfél van, a kocsisok már befogtak, a fiatalok, a vállalkozók indulnak a menyasz- szonyért. Az út sötét, a lovak körme lassabban, óvatosabban kerülgeti a buktatókat, göröngyöket, mint jövet. A vendégek dolga sem sietős, bor a bendőkben, könnyű pára a fejekben. Haragszom az olyan szóra, [ihajja Ki a menyecskéket is megszólja, csuhajja Mert a menyecske zsíros bögre, [ihajja Elszalad a kutya véle, csuhaj ja Fejünk felett csillagrét, a tájat mintha sötét pamutból szőtték volna. Messzire hallatszik az énekszó ilyenkor. Haragszom az olyan szóra, (ihajja Ki a kislányokat is megszólja, [csuhajja Mert a kislány aranycsillag, [ihajja Arany garádicson ballag, [csuhajja Éjféli egy óra, mire beérünk a faluba, a vőlegényes házhoz, de rögtön indulunk is vissza, zsákmányként hozva a tánctól, vacsorától már kába Fiatal párt, hogy aztán kinn a tanyán új táncosok forgassák a piros arcú új menyecskét. Eladó a menyasszony, Jaj de csárdás kisasszonyl Bummog a bőgő, hullik a táncpénz, dobban a táncos lépte. Forog a lány, haja nyirkosán tapad nyakához. Csak a levegőt nézi. Beteg már a lány. A vőlegénye a terem sarkából tartja szemmel. Ha elszédül, táncosa karjából kiveszik, kimennek vele az udvarba, aztán visszavezetik. Eladó a menyasszony, Jaj de csárdás kisasszony! Merev nézéssel forog a lány a táncosa karján. Kegyetlenség ez? Hogy több legyen a táncpénz? De már csak az apraja hull. Szokás? Elájult a lány. | Mire világos, hideg de_ rengés köszönt be a sátor ajtaján, már a tanyaházban fekszik, orvosért is küldtek. A kemence meleg, fázós öregasszonyok ülik körül. A padlóra terített pokrócokon, takarókon vendég rokongye- rekek ,alszanak. A sátorban is, a lócák szélén, aluszkáló öregek. A zenészek az induló szekerek távozó utasait búcsúztatják az udvaron. Vége a lakodalomnak. A riporter nem kocsin megy, az egyik vendég — 70 éves parasztember — felajánlotta, hogy beviszi a faluba motoron. A bácsi spárgát köt lábtartónak a hátsó üléshez, s beindít. Nagyokat zökken, ugrik a gép a dűlőkben. A riporter érzi tenyerében az öreg bordáit, a madzagkengyel csak amolyan eszmei támpont, s bízik a szerencséjében, hogy nem esnek el, meg abban, hogy puha a föld. Jó, friss érzés, ahogy a reggeli levegő hűvösen fújja a hajat, vágja az arcot. Padányi Anna Előrebocsájtóm, a cím egy kissé csalóka. No, nem mintha földrajzilag nem létezne, sőt, az is a baj, hogy létezik. S erről bárki meggyőződhet. Az illetékes tanácsi szerveknek, a KÖJÁL-mak és más hatóságoknak meg direkt ajánlatos, hogy tekintsék meg ezt a helyet... A cím tehát létezik: Békéscsaba, V. kerület Mikszáth utca 45— 49 és házak, kertes családi házak környezik. Igen, mert ez a három egybefüggő telek — alig kőhaj ításnyira a Tompa utcai saroktól és pór száz méterre a vasútállomástól — az utca foghíja. Foghíj? Csúfság! SzeméÜerako- dóhely! Bacilusfészek! Ha pedig némi jóindulattal kacsaúsztatónak nevezném — mert gödrös mocsárról van szó —, csak féligazat mondanék. Kétségtelen ugyanis, hogy a kacsák szeretik a vizet, de ami itt a vízen kívül — szó szerint így értendő: a vízen kívül — még fellelhető, attól tán még e jámbor szárnyasok is undort kapnak. Íme, az „érdemi” sorrend: nád, pocsolya, trágya, állati hullák és elképesztően sok szemét. Mindez együtt pedig a szúnyogok, legyek és más betegséget okozó rovarok eldorádója. S az „összképet” a penetrán6 illatok halmaza teszi teljessé... Eltüntetésére most itt volna a kedvező alkalom! A közelben folyó — Kolozsvári és Madách utcai — útépítésnél ugyanis több ezer köbméter föld válik fölöslegessé. Ezt a földet most dömperek és teherautók légiója hordja szinte éjjel-nappal, a Tompa utcán át — az említett, kőhaj ításnyira lévő utcasarok érintésével — a vasúti felüljáró („repülőhíd”) melletti nádas betemetésére. Miért ne juthatna a töméntelen földből néhány száz köbméter a Mikszáth utcai „lepratelepre” is? Kazár Mátyás I MINDENFÉLE CSERÉPKÁLYHÁK . ÉPÍTÉSÉT VÁLLALJUK. MEZŐTÚRI FAZEKASOK NÉPMŰVÉSZETI HÁZIIPARI SZÖVETKEZETE, MEZŐTÚR. Személyes megrendelés, Orosháza, Tó u. 1. szám alatt szombat reggeltől vasárnap estig. 589
