Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-22 / 170. szám
1961 Július 23, 4 Szerda Item kirakatbabák Elindult az exporthagymát szállító kamionkaraván megyénkből Megyénk termelőszövetkezeteiben az utóbbi években olyan kiváló minőségű vöröshagymát termesztenek, amely a makóihoz hasonló jó hírnevet szerzett Angliában, Kubában, Nyugat-Németor- szágban és másutt. 1964-ben háromezer holdnál nagyobb területet rendeztek be hagymatermesztésre. Az aprólékos munkát igénylő, de jól jövedelmező hagymatermesztésnek valóságos tájkörzete alakult ki Tótkomlóson és környékén. Úgynevezett főzőhagymából csaknem száz vagonnal kért Anglia és Nyugat-Németor- szág megyénktől. Szakács- és felszolgáló versenyre készülnek Szarvason Nagy a készülődés a Szarvas és Vidéke Körzeti Foldművesszövet- kezetnél. Július 22-én a megye 26 körzeti és helyi földművesszövetkezetének szakácsai versenyeznek Szarvason a tájjellegű ételek készítésében. A versenyben benevezett szakácsok helyezését a vendéglátóipari országos központ és a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat szakembereiből alakult bíráló bizottság dönti él. A szakácsversenyt követi majd a mintegy 30 földművesszövetke- zeti vendéglátóipari felszolgáló terítési, gyorsasági és ügyességi versenye. Klimatikai főkötő Az amatőr feltalálók brüsszeli kiállításán bemutattak egy kizárólag személyi használatú légkondicionáló berendezést. A készülék arra hivatott, hogy megóvja az ember fejét a széltől és a fagyKészül a kút Vízhiánnyal küszködik a szarvasi Dózsa Tsz, ezért a Békés megyei Csatornázási és Vízműépítő Vállalat még ebben a hónapban elkészít a tsz-ben egy 430 méter mélységű artézi kutat. látszó, elég 'rugalmas celofánburok alá ventillátorokkal előzetesen a kívánt hőfokra melegített, avagy hűtött levegőt juttatnak. A készüléket „klimatikai főkötőnek’’ TTj jelenséget figyelhet meg az, ^ aki sok gyárban fordul meg és az üzem élete iránt érdeklődik. Az űj jelenség az, hogy bármi érdekli a vendéget (gondok, nehézségek, terv teljesítési akadályok) a gazdasági és gyakran a politikai vezetők is előveszik a megváltó pozitívumot. — Viszont — mondják (bármi előzte is meg ezt a i.viszonf’-ot) van tizenhét szocialista címért küzdő brigádunk.;, s aztán zúdulnak az adatok. A brigádok tagságáról, szakmai, képzettségi, korosztálybeli összetételéiről és arról, melyik milyen felajánlást tett. Az ember győzze jegyezni. Vagy elhárítani. De hát ez nehéz eset. Mert a vendégnek nem ildomos „leállítania” olyan elbeszélést, mely végül is a munkások kitűnő kezdeményezéseiről, új formák iránti érdeklődéséről, tudásának növekedéséről szól... Így hát mindenki udvariasan hallgatja a Szocialista brigádok élettörténetét. Ami még egymagában nem volna baj. A baj ott kezdődik, amikor ezek a történetek nem is teljesen igazak, s látszik: az egész, a brigádokról szóló muzsika csak azért hangzott fél, hogy feledtesse a munka gépezetének egyéb, sajnos, disszonáns zörejeit. S ennél a gondolatnál természetesen társul a sorhoz a következő is. Az, hogy sok helyen nem is olyan jó az a brigád, amelyet a közvélemény vagy a felső szervek „megbűvölésére” kissé túl gyorsan tesznek a ranglétra legmagasabb fokaira. Így lépnek azután előtérbe a brigádmozgalom formális oldalai. Mert a nagyszerű lehetőségek — amelyeket ez a hármas célkitűzésű mozgalom magában rejt — gyakran jelentkeznek a fonákjukról is. Egyáltalán nem támadható az a természetes szándék, hogy eredményeit mindenki a lehető legjobb köntösben vigye az üzem, a város, a kerület vagy akár az ország nyilvánossága elé. De baj Van, ha csupán köntöst látni, eredményt keveset. Itt van a brigádnapló rokonszenves kezdeményezése. Öröm végiglapozni azokat, amelyek nem akarnak egyebet, mint regisztrálni egy tartalmas, érdekes közös tevékenységet. Helyenként azonban a brigádnapló előlép, öncélúvá válik, az embernek az a benyomása támad, hogy ami történik, főképp azért történik, hogy bekerülhessen a brigádnaplóba; Egymillió forintot fordítanak korszerűsítésre, bővítésre a Baromfiipari Országos Vállalat orosházi gyáregységének húsüzemében az idén. Korszerűsítik és bővítik a zsírsütő és füstölőberendezéseket. Ez azért vált szükségessé, mert mind a külföldi, mind a belföldi kereskedelem érdeklődése egyre nagyobb mértékben irányul a fogyasztásra kész árukra, így az olvasztott zsírra és a pácolt, füstölt kacsamellre. Tavaly az előbbiből 2( ezer mázsát, az utóbbiból pedig 600 mázsát készítettek. Az átalakítási munkák — melyet szeptember elejéig befejeznek — lehetővé teszik, hogy az idén még több fogyasztásra kész árut „állíthassanak elő”. Láttam már ilyen brigádnaplóba ragasztva egy csomó mozijegyet, mintegy igazolásául annak, hogy ez a kis embercsoport olyan nagymérvű kollektív életet él, hogy az egymás mellé szóié jegyeket fel is tudja mutatni. Nem jó dolog, ha önkéntes, szabad emberi társulások minden tevékenységüket „beléggiel” igazolják. Az ilyen apró jelenségek mögött a formák, a külsőleges túlértékelés rejlik. Máig bosszant egy megyei értekezleten hallott apróság: egy sokgyermekes családanyát azért nem akart saraiban tartani egy brigád, mert az egyedülálló asz- szony otthoni elfoglaltsága miatt képtelen volt lépést tartani a közös „rendezvények” tempójával. Véleményem szerint ezerszer többet ért volna, ha csak egyetlen „rendezvény” helyett megnézik: milyen segítséget vár az a nehéz körülmények közt élő brigádtag társaitól — jogosan. Teljes joggal — hiszen a szocialista jelző és a kollektív érzés elsősorban az emcius elseje óta tartó korszerűsítési és átalakítási munkálatok a békéscsabai tejüzemben. A régen elavult üzem korszerűtlen termelési viszonyai között azelőtt naponta mintegy 15 ezer liter tejet dolgoztak fel, amely úgynevezett kannatejként került forgalomba. Most csaknem kétmillió forintos beruházással szinte újjávarázsolják a régi Fürst Sándor utcai üzemet. A raktáraknak és öltözőknek használt helyiségeket más helyre költöztetik, ezekben pedig újabb műhelyeket nyitnak. Feltűnt nekem, hogy mennyire érdekli a bánya. Elég gyerekes elképzelései voltak a biT- nyászmunkáról. Azt hitte, még mindig csákánnyal ütik-vágják odalent a szenet. Én azután szépen elmagyaráztam neki mindent. Sokat meséltem neki Takács János egykori munfcacsa- patvezetőmről, aki bányászt csinált belőlem. Később már Vera is úgy emlegette az öreget, mintha személyesen ismerné... Emlékszem, egyszer azzal állt elő, hogy segítsek megírni egy házi dolgozatot Arany János balladáiról. — Kellemetlen volt nekem a dolog, mert az igazat megvallva, én összesen a Zách Klárára emlékeztem, de arra is csak úgy... A kohászati művek könyvtárában van egy ismerősöm, azt kértem meg, hogy szedjen össze nekem hozzá való könyveket, gyorsan elolvastam, amit tudtam. Telt-múlt az idő és én Veráiknál nagyon otthon lettem. Vera különben gyorsan szépült és csi- nosodott. Bárhol jártunk, alaposan megnézték. Az iskola befejezése után a tartósító üzembe ment dolgozni. Munkája nem volt túlságosan izgalmas: uborkát válogatott Nyo. béri segítség megnyilatkozásaiban kell hogy jelentkezzen, nem a kötelező számú esti szórakozásban. Amellett teljesen elképzelhető, hogy vannak brigádtagok, akiknek ízlése mozi, színiház vagy akár sport és kirándulás tekintetében eltér társaiétól. Nem is akarok kitérni azokra a szerencsére csak szórványos esetekre, amelyek végletesek és nagyon ritkák, de azért vannak — azokra, ahol a szocialista brigád léte csak újabb „ok az ivásra”. Itt a forma már szembefordul a tartalommal, ellentétbe csap és kárt okoz. Van értelme riadót fújni néhány ilyen jelenség miatt? Riadalomra aligha van ok. De meggondolt gyomlálására mindannak, ami ebben a szép és értékes mozgalomban külsőségekre, formákra, üres csillogásra törekszik — nagyon is van okunk. Mert a cél: a szocialista ember formálása. Nem kirakatbabáké. Baktai Ferenc A teljes üzemátalakítások után nemcsak higiénikusabb viszonyok közt dolgozzák majd fel a tejet, hanem egy új padackozógép beállításával óránként 500 üveg tej hagyhatja el az üzemet. Űjabb készítményként félzsíros túrót is forgalomba hoznak majd. A naponta feldolgozásra kerülő tej mennyisége ugyan nem lesz több, mint azelőtt, azonban a munkások létszámának megduplázásával folyamatos termelést biztosíthatnak, s így teljes mértékben kielégítik a megyeszékhely lakosságának tejfogyasztását. máiba sem jött az enyémnek. Az egymásra múló évek alatt nagyon összeszoktunk. Már a szeme állásáról tudtam, mit gondol. Mégsem untunk rá egymásra. Mindig történt valami és magunk is változtunk. Bár Vera soha nem szólt róla, én tudtam, hogy unja az uborkaválogatást. Bántott a dolog, mert arra gondoltam: ez az én Verám okos, rendes lány. Miért kell neki olyan munkát végezni, amihez csak a kezét használhatja. Nem szóltam neki semmit, hanem előbb szétnéztem a terepen. Elmentem az élelmezési technikumba és megbeszéltem az igazgatóval, hogy s mint kell jelentkezni az esti tagozatra. Ügy látszik, rokonszenves lehettem neki, mert kérte, hogy hozzam el Verát, beszélget vele és segíteni fogja. Mikor elmondtam a dolgot, Vera olyan boldog volt, mint sok más lány, ha szép ajándékot kap. Azt mondta, azért külön is örül, hogy kérés nélkül is gondoltam rá. Olyan rendben voltak a dolgaink, hogy jobbat már kívánni sem lehetett volna. Vera húszéves volt, én huszonkettő. Ha meggondoljuk, nem is olyan sok kell a jó élethez. Az embernek munkája van, valaki szereti és kész. Ennyi az egész. A többi az jön magától; a tervezgetés, a gyűjtés meg az ilyesmi... Nagyon elégedett voltam. Elhatároztuk, hogy tavasszal összeházasodunk. Egy szombati napra — január vége lehetett — beszéltük meg, hogy kora délután Veráéknál találkozunk és bemegyünk a városba bútort nézni. A nagyanyja azzal fogadott, hogy Verának délelőtt, a negyedtáfc: tüdőbajos. — Hol van most? — kérdeztem rosszat sejtve. Az öregasszony sírva mondta: — Elszaladt valahová... Kitántorogtam a házából. Megálltam az utcán. Életemben először magamban beszéltem. Nem tudom, mennyi idő telt el — azt hiszem, csak néhány másodperc. Álltam a kapu előtt és semmire sem gondoltam, csak beláthatatlan sötétség fogott körül. Mintha nem is éltem volna. Arra emlékszem vissza, hogy a Veráéktól körülbelül ötödik ház kerítéséhez támasztott kerékpár félé rohanok. Felugrottam rá és Vera unokanővéréhez robogtam. Nyolc kilométert tettem meg és ha mérik az időmet, azt hiszem, magam is meglepődtem volna. (Folytatjuk) Július végére befejezik a békéscsabai tejüzem korszerűsítését Csaknem kétmillió forintos beruházás, új palackozógép biztosítja a higiénikus tejfeldolgozást Befejezéshez közelednek a már/
