Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-18 / 167. szám

MM. július 18. 3 Szombat Szarvasmarhákat is hizlalnak a közös társulásban Száz százalékra teljesítette féléves tervét a kunágotai tsz sertéstársulás Az év első felében kiválóan dől goztak a kunágotai tsz sertéstár­sulás állatgondozói. Ennek ered­ményeként a tervezett 300 hízott sertést június végéig leszállítot­ták, s ezzel 100 százalékra telje­sítették első félévi tervüket. A hat tsz-ből álló társulásban a kunágotai Bercsényi Termelőszö­vetkezet hizlal a legtöbb sertést. Az idén összesen 2400-at ad át az államnak. A társulás egész évi terve 6600 sertés átadása A telepet tovább fejlesztik, az idén főleg a járulékos beruházá­sokat valósították meg. Felépült az új irodaház, melyben munkás­pihenőt is létesítettek. A munkás­pihenő rövidesen vízvezetéket is kap, hogy a dolgozóik megfelelő körülmények között tisztálkod­hassanak és pihenhessenek. Elké­szült az egész telepet körülvevő kerítés és építik a 32 vagonos magtárt is. A 800 méteres bekötő­út földmunkáit 400 méteres sza­kaszon elvégezték. Év végére a kövesút is elkészül. A társulás az idén hizlalt elő­ször szarvasmarhákat. Július 16­Befejezték az aratást, hétfőn kezdik a cséplést a körösújfalui Rákóczi Tsz-ben A kőrösújfalui Rákóczi Terme­lőszövetkezetben 915 hold aratni- való várt betakarításra. Ebből 592 hold búza, 273 árpa, valamint más növény. A tsz tagjai egyöntetűen és aktívan vettek részt az aratási munkában. Így vált lehetővé, hogy egy nap 60—70 aratópár is dolgozott, és 542 hold termését vágták le kézi kaszával. Négy- százhetvenhárom hold gabonát pedig aratógéppel és kombájnnal vágtak le, illetve csépeltek el. Jú­lius 17-én a tsz összes gabonáját learatták. A tagság többsége vasárnap is dolgozott. A cséplést július 20-án, hétfőn kezdik meg. án 21 szarvasmarhát adtak át bel­földi fogyasztásra, és az elmúlt héten pedig 24 kiváló minőségű hízott szarvasmarhát szállítottak exportra. Ez volt az első szállítás erről a telepről. A dolgozók között többen ki­váló eredményeket értek el a hiz­lalásban. Különösen kitűnt Pócsik Zoltán, aki tavaly is az elsők kö­zött szerepelt, ugyanis a rábízott sertések közül minimális volt az elhullás és lényegesen nagyobb a hizlalási eredmény, mint a telep más területén. Dicséretet érdemel a szarvas­marha-hizlalda brigádvezetője, Os- gyán György is, akinek irányítása alatt jó eredményeket értek el a telep dolgozói. Különösen kitűnt Lantos Béla háromtagú brigádja, ugyanis ők szállították exportra a szarvasmarhákat K. J. Egy nagy teljesítményű, szovjet gyártmányú űj tisztítógépet kapott az ÖRKI rózsás! üzemegy­sége. A gép óránként 40—45 mázsa kombájnnal aratott terményt tisztít meg, de alkalmas arra is, hogy vetőmagot tiszitíttassanak vele. Az új géphez egy ötletes tolószerkezetet készítettek az üzemegység vezetői és szakemberei. A vontatóról leömlesztett terményt ezzel a tolószerkezet­tel tolatják a tisztítógép kanál rendszeréhez, amelyből aztán tisztán, fúvószerkezeten kerül ✓ a mag raktárba. A pé§*legmető A Sarkadi Cipészipari Ktsz első helyiségében fel­tűnően fiatal, keskeny arcú férfi veszi át a ja­vításra szánt lábbeliket vagy ad­ja ki a már megjavítottakat. Moz­dulatai; udvarias, halk beszéde feltűnik annak, aki nemcsupán a munkát nézi, hanem a munka mö­gött az embert is. Ha átad egy-egy megtalpalt vagy megfejel cipőt, néhány talá­ló szóval el is mondja az üzlet­félnek, hogy mit végeztek rajta a részleg dolgozói, miért került annyiba amennyibe került, sőt még azt is megjósolja, hogy kö­rülbelül meddig tart. — Véletlen az, hogy éppen eb­be a szakmába kerültem. Édes­apám meghalt a második világhá­borúban, édesanyám másodszor is férjhez ment. Nevelőapámnak a lábbeiikészítés a szakmája, ő be­szélt rá engem is. Kitanultam a felsőrészkészítést, később az alja munkát, s mind a kettőből szak­munkásvizsgát tettem, kitűnő eredménnyel. Persze, volt nekem más álmom is — de kinek nincs! Szerettem volna képzőművészeti egy gyors aláírás és pecsét, segy elakadt üggyel máris kevesebb, egy olyan emberrel pedig több lenne, akiben a gyors intézkedés csak erősíti a meggyőződést, hogy a mi világunkban komolyan veszik az emberek gondját, ba­ját. Száz és száz ügyet el lehetne intézni a tanácsházán, s nem kel­lene tovább kanyarogtatni az ak­tákat a járáshoz vagy a megyé­hez is. Nehéz volna megszámolni, hány esetben dönthetne egy-egy vállalat olyan ügyekben, mely végül a tröszt vagy a miniszté­rium magasába emelkedik „elbí­rálás végett”, mert odalenn nem sikerült megállapítani: kinek a dolga a mondat végére odafen­ni a pontot. Nem csupán a paragrafusok akadályozzák az ilyen stílusú ügyintézőket abban, hogy önálló­an és felelősséggel percek alatt döntsenek; ez csak könnyen tet- tenérhető védekezésük. Az ok leg­többször másban, kJsebb-nagyobb emberi gyengeségekben kérésen - dó. Aki ugyanis minden lehetsé ges alkalommal azon töpreng, hoigy az eléje kerülő ügy vajon kinek a dolga, az vagy gyáva em­ber, aki fél a felelősségtől, vagy bizonytalan és önállótlan, vagy pedig egyszerűen csak lusta, aki­nek semmi sem drága, legkevés­bé az idő; aki jobb megoldásnak tartja a törődés és a fáradozás helyett „áthelyezni” a gondot egy másik szobába. De lehetnek más okok is. Például az emberi sor­sok, gondok iránti közöny; ez vi­szont teljesen méltatlan a szocia­lista közösség dolgait bármilyen szinten intéző közalkalmazotthoz. Kinek a dolga? Néhány hiva­talnok, aki hosszasan és buzgón keresi a választ erre a kérdésre, az elfecsérelt idő alatt tíz ügyet is elintézhetne, megnyugvást te­remthetne, tiszteletet ébresz'enc hivatala iránt, ahelyett, hogy a packázással eljátssza az önmaga és az általa képviselt munkahely tekintélyét. Csak egy kis emberség kell és nagyobb felelősségtudat. Hiszen a mi társadalmunkban van egy íratlan szabály, az emberiesség, amely a tisztségviselők lelkiisme- ■etére apeliá; és arra int, nrsgy a e gondod 4n gondom is le­gyen. Kék esdi Gyula gimnáziumba kerülni. Gyulai ta­náraim javasoltak is, sőt felvételi vizsgán is részt vettem, ahol fel­vételt nyertem, de hát, néha az élet közbeszól egy-egy ember pá­lyájának kialakulásán. — Hány éves? — Huszonhárom vagyok. — És máris tizenöt ember „pa­rancsnoka”. Nem szép ez? — Szépnek szép, nem is pa­naszkodom, de valahogy úgy ér­zem, több van bennem. Gyermek­koromban ért egy súlyos baleset, leestem a cseresznyefáról, s eltö­rött a hátgerincem. Csodával ha­táros módon gyógyítottak meg a Gyulai Megyei Kórházban, majd később egy fiatal sportorvos ta­nácsára — aki maga rajzolta il­lusztrációkat adott ót megfelelő kisérőszöveggel — gyógytornász­tam, s most — nevetve fordul meg, mintegy manöken — láthat­ja, egészséges vagyok. — Azt hallottam, a megyei KISZ-bizottságon, hogy nemcsak a munkáját látja el rendesen, ha­nem az ifjúsági mozgalomban, a társadalmi munkák szervezésében is tevékenykedik. — Ez csak természetes. Fiatal vagyok, feleségem is az — szere­tünk a fiatalok között lenni. Már­pedig, ha az ember ott van és szükség van szerény tudására, úgy érzem, kötelessége segíteni azokon, akik igénylik azt. — Beszélgetésünk elején emlí­tette, hogy nyolc általánost vég­zett. Szépen, választékosán be­szél. Szokott olvasni sokat? — Amikor csak időm van rá, mindig lapozgatok, főleg fotószak- könyveket, de modern szépirodal­mi könyveket is. — Nem gondolt arra, hogy eset­leg felsőbb iskolákat is végezzen? — 1956-ban fölvettek a bőripari technikumba, de az ellenforrada­lom következtében ebből semmi sem lett, most azonban ősszel biz­tosan tovább tanulok: gimnáziumi érettségit akarok szerezni. — Nálam nélkül levél sem rez- dül — teszi utána tréfásan, moso­lyogva, s ezzel megelőzi következő kérdésemet. Majd rövid gondolko­dás után ismét mosolyogva szól: — Hát igen... 1961 óta, amikor már elég felnőttes lett a külsőm, munkásőr lettem, most is az va­gyok. T, F. íme, egy másik nagyszerű ötlet: ugyancsak az üzemegység ve­zetői és műszaki szakemberei eszeltek ki egy pótkocsi-billen­tőt. Sínvasakat hegesztettek össze, tetejét bedeszkázták, s így a ráálló pótkocsiról a gabona jó része leomlik, más részét pe­dig könnyűszerrel, szinte pillanatok alatt tudják lecsúsztatok ullUlllllltlUHMIIIHIIIIIIIHIIIIIIMIlllllllllllllMIHIIIIIIIIIIllllllMIIIIIIIIIIIIHIIIIIIimillllilllllllllllllllHIIWIlllWmillllMIIMIIIIHflMIIIIHII Bolgár vegyszert kapott megyénk Ebben az évben több olyan kár­tevővel találkoztak megyénk szakemberei, amelyek a korábbi években csak szórványosan for­dultak elő. Ilyen többek között a somkóró bagolypille hernyója is. A hazai növényvédőszer -üzemek nem számítottak arra a nagy kár­tételre, amelyet e veszedelmes lárva okoz. Több szövetkezetben a lent letarolta, helyenként már a lucernásban is igen sokat talál­tak. Mivel speciális vegyszer szükséges a somkóró bagolypille lárvája elleni védekezésre, a föld­művelésügyi kormányzat Bulgári­ából THIODÁN nevű szert vásá­rolt. Ez a kártevő Bulgáriában már hosszabb idő óta pusztít, s elle­ne a THIODÁN bizonyult a leg­hatásosabbnak. A THIÓDÁN-t repülőgépen szállítják Budapest­re, s innen gépkocsival viszik a felhasználó helyre, történetesen Füzesgyarmatra, a Vörös Csillag Tsz-be, ahol a kapáslucemóra permetezik. (Holdanként másfél kiló vegyszert oldanak fel 309 liter vízben.) A THIODÁN méhkímélő^ szer. A Magtermeltető és Vetőmagellá­tó Vállalat a kapáslucernák men­tésére térítés nélkül adja a vegy­szert. A MEZÖHEGYESI CUKORGYÁR gépészmérnököt keres azonnali belépésre. ✓ Jelentkezni lehet levélben vagy személyesen A GYÁR MUNKAÜGYI OSZTÁLYÁN.

Next

/
Thumbnails
Contents