Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)
1964-07-18 / 167. szám
tm. július 18. 4 Szombat Hasznos beszélgetések A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága május 13-án hozott határozatot a párt- alapszervezeti vezetőségek és pártvezetőségek újjáválasztására. A szervezeti szabályzathoz igazodva tette ezt, mely kimondja, hogy kétévenként sort kell keríteni a tisztújításra. Ezúttal november 1-től december '15-ig tart majd a választás. A Politikai Bizottság arra hívta fel a párt valamennyi szervezetét és szervét, hogy az újjáválasztá- sok előkészítésére megkülönböztetett figyelmet, gondot fordítson. Hangsúlyozta ezzel azt, hogy elmélyült, igényes, folyamatos munkálkodást vár el minden kommunistától a siker érdekében a hátralévő három és fél hónap alatt. A gondos, alapos felkészüléssel elejét lehet venni a kapkodásnak, kampány-ízű felhajtásnak, felszínességnek, s minden váratlan eseménynek. A határozat megjelenése után megyénkben is elkezdődött a teendők felmérése. A járási pártbizottságok, községi pártbizottságok tájékoztatják az alapszervezeti titkárokat, azok a vezetőségi tagokat, s a párttagságot a fontos eseményről, kikérik véleményüket, segítenek a beszámolók alapos elkészítésében. A készülődés időszaka nagyszerű lehetőségeket kínál arra, hogy mindenütt szómba vegyék a kommunisták munkájuk minőségét, hasznát, elemezzék a két év alatt megtett utat, gondolkozzanak a vezetés javításáról, a pártmunka eredményesebbé tételéről. A gyulai járási—városi pártbizottság figyelmet érdemlő, követésre méltó módon kezdett hozzá a készülődéshez. Nem csinálnak látványos dolgot a gyulai elvtársak. A lehető legkézenfekvőbb lehetőséggel élnek: őszinte beszélgetésre kerítenek sort az elkövetkező három és fél hónap alatt a járás és a város kommunistáival. szélgetést üssenek nyélbe. Sokan vannak, akik a közös ügyért hadakoznak, majd mindennap találkoznak, ismerik egymás múltját, mostani igyekezetét, de ennél többet aligha tudnak. Ezek a beszélgetések főként a hétköznapi gondokat, töprengéseket emelik a felszínre, teljesebb, igazabb képet formálnak a küzdőtársról. Ezen túl azzal a haszonnal járnak, hogy őszintén rávilágítanak a pártszervezet gyengeségeire, a továbbhaladás jó ösvényeire. Azok is bizonyára véleményt formálnak, akik máskülönben a taggyűléseken, értekezleteken keveset szólnak, mert nem szeretnek mások előtt, plénum előtt beszélni, viszont jó meglátásaik vannak. Az oldottabb, fesztelenebb légkörben előjönnek azok a gondolatok és kimondatnak, melyeket olyan jó lett volna már elmondani valakinek, de nem volt rájuk kíváncsi senki. A járási—városi pártbizottság titkárai a városi és községi párttitkárokkal ülnek le beszélgetni, a reszortfelelősök az alapszervezeti reszortosokkal, az alapszervezeti vezetőségi tagok az egész tagsággal vitatják a pártélet és közélet, meg a magánélet örömeit, gondjait. Nincs menetrend, hogy ekkor ezt, máskor azt látogatom meg, s aztán kipipálom a nevét. Egy-egy elvtárssal talán többször is szót váltanak, ha úgy gondolják, hogy érdemes, szükséges. És nem hivatalos feszélyezettség jellemzi ezeket a beszélgetéseket. A gyulai elvtársak az újjává- lasztások kezdetére megközelítően hű képet nyernek arról, hogy mi foglalkoztatja a párttagságot, magyarázatot kaphatnak arra, hogy miért dolgozik jól vagy gyengén egy alapszervezet, s mindent ösz- szevetve: segítséget kapnak további munkájukhoz, tökéletesíteni, csiszolni tudják azt. Pallag Róbert Mongol—magyar barátsági nap Békéscsabán A mongol népi forradalom győzelmének 43. évfordulója (július 11.) alkalmából az ország több városában és községében emlék- ünnepséget rendeztek, s megemlékeztek a baráti nép történelmi jelentőségű eredményeiről, sikereiről. A Hazafias Népfront városi bizottsága rendezésében Békéscsabán 16-án került sor a mongol— magyar barátsági napra. Ebből az alkalomból a megyeszékhelyre látogatott Halzagijn Ny ama elvtárs, a mongol nagykövetség harmadtikára és munkatársa. A kedves vendégek délelőtt felkeresték a BARNEVÁL-t, megtekintették az üzemet, munkásgyűlésen vettek részt, majd a Kner Nyomdában tettek látogatást. Este hét óra után a VI. kerületi népfrontbizottság helyiségében mongol— magyar barátsági estet tartottak, melyen Nyama elvtárs mondott ünnepi beszédet. Magyar nap Karlovy Vary ban Karlovy Varyban a XIV. film- fesztiválon csütörtökön rendezték meg a magyar napot. A késő esti órákban, mutatták be Gál István és Sára Sándor Sodrásban című filmjét, amelyet a nagyszámú közönség tetszéssel fogadott. A. M. Brousil professzor, a nemzetközi zsűri elnöke az MTI tudósítójának elmondotta, hogy az eddig vetített filmek közül az ifjúság problémáival foglalkozó film újszerű megoldásokat tartalmazott mondanivalóiban és filmtechnikában. A bemutató után éjfélkor Tárnok János, a magyar filmküldöttség vezetője a Moszk- va-szólló termeiben fogadást adott, amelyen megjelentek a fesztiválon részt vevő küldöttségek tagjai, rendezők, operatőrök, filmszínészek. Jelen volt Cséby Lajos, hazánk prágai nagykövete is. (MTI) Nagyipari Soha nem titkoltuk, hogy az épülő lakások száma nem áll még arányban a lakást igénylők számával. Ez különben nem éppen „hazai specialitás” — világjelenség. A nehézségek kétségtelenül nagyok. Építőiparunk vezetői úgy is igyekeznek segíteni a problémán, hogy megszervezik a nagyipari házépítést. A jelszó: „Négy és fél hónap az alapozástól, a kulcsátadásig”. Ezzel a módszerrel épül jelenleg Dunaújvároson a város egyik legnagyobb lakóháza. A dunaújvárosi Dózsa György úton ugyanis egy újabb városrész építését kezdték meg — nagypaneles építő- technikával. Maga az építés folyamatos. A nagy paneleket a dunaújvárosi házgyár készíti. Ugyancsak ott gyártják a fürdőszoba, WC, konyhafái térelemeket is. Ezeket aztán az építkezés színhelyére szállítják és ott egyetlen emeléssel juttatják a helyükre. házépítés A nagy panelek összeszerelése. A térelem (fürdőszoba, WC, konyhafal) beillesztése. önkéntelenül adódik a kérdés: tűiért áldoznak ilyesmire időt, türelmet, hiszen rendszeresen találkoznak •— taggyűlésen, értekezleteken, összejöveteleken — az Rlapszervezeti vezetőségi tagokkal, reszortfelelősökkel, párttagokkal? MI hasznát veszik ezeknek a külön-beszélgetéseknek ? ! Ä kérdésekre könnyen és világosan lehet felelni. Az igaz, hogy jeléggé sűrűn találkoznak egymással a pártbizottságiak és az alapigzervezetek vezetői vagy az alapiszervezeti vezetők és a párttagok, fem, ez nem jelenti feltétlenül azt, hogy alaposan ismerik is egymás {véleményét, nehézségeit, kétségeit* elképzeléseit, örömeit. Az jágas-bogas napi teendők sodrában meglehetősen kevés idő jut (arra, hogy meghitt, kötetlen, »mondhatni úgy is: ismerkedő beTizeiikét új gyógyszerész helyezkedik el megyénkben Tizenkét fiatal, a budapesti és a szegedi egyetemről jött végzős gyógyszerész számára rendeztek kedves, családias fogadtatást csütörtök délelőtt a megyei gyógyszertári központban. A leendő gyógyszerészek — kik két és fél éves szerződést kötöttek a vállalattal — féléves, államvizsga előtti gyakorlatra kerülnek a kijelölt tangyógyszertárakba, majd diplomájuk elnyerése után megkezdik munkájukat a megye gyógyszertáraiban. Estére már egészen jó hangulatom lett. Szó sincs róla, hogy becsíptem volna. Csupán valamennyire enyhült a fájdalmam és néhány hosszúra eresztett korty badacsonyi rizling — felmelegített. Villanyoltás után megpróbáltam aludni. Hiába. A sötétben még szívszorítóbban hangzott a jajgatás. Világosban minden más. Mozog a világ, mindennek szíve van. Bejön egy ápolónő, akiről eszébe jut az embereknek egy lány... Vagy az asszonya, akit, ha talpra áll, meg lehet talán ölelni. Nappal bármennyire is fáj, az ember mégis megfogja magát, mert ott fekszenek mellette a többiek. A sötétség elzár mindentől és megéreztet valamit ab. bői a másik sötétségből. Ilyenkor a beteg mindenkit felejtve, csúnyán, eszeveszetten nyög és jaj- veszékel. A szomszédja is eltűnik valahová, hogy egyedül viaskodjon a kínjával. Még az a szakállas vénember formájú folt is odébb állt, amelyet a gőzfűtés csövének hajszálrepedése rajzolt a mennyezetre. Tudtam, hogy hajnalig ébren maradok és ha már a többiek végre elalszanak, én akkor is feszülten hallgatom majd az ismeretlen neszeket. Mostanában újra meg újra végiggondolom az elmúlt éveket és olyan helyzetekbe) képzelem magamat, amelyben semmiképpen sem történhetett volna meg velem a szerencsétlenség. Bár különösképpen nem is vádolhattam magamat semmiért, sőt, ha kivilágosodik, úgy érzem, nem sok mindent csinálnék másképp. Debrecen mellett születtem harmincötben. Apám a felszabadulás előtt Solymosi Gábor tábornok birtokán volt kertész. A nyolc általános iskola után, 1950-ben Miklós öcsémmel együtt — aki egy évvel fiatalabb nálam — Perecesre mentünk vájáriskolába, ötvenkettőben végeztünk, akkor rövid időre Pálinkásra, majd Anna-bá- nyára kerültem. Pálinkáson csilléztem. Anna-bányán Takács János munkacsapatába osztottak segédvájárnak. Ezt a Takács Jánost sohasem felejthetem el. Ö tanított engem dolgozni, ő szerettette meg velem örökre a bányát. Talán baj is, hogy úgy megszerettem... Most már nem olyan veszélyes a munka odalent, mint régen, de azért akárki mit mond, más, három- meg ötszáz méterre a föld alatt, mint a szabad levegőn. Bármikor megmozdulhat a föld, előtörhet a víz, vagy a gáz és akkor... Hát erről nem is beszélünk odalent, de mindig ebben élünk. Talán ezért az emberek is mások. Sokat hallottam arról, hogy a gyárban nem könnyű megtanulni a szakmát. Féltékenyek az öregek. Ugratják a tanoncot. Éreztetik vele, hogy ő még senki. Velem ezt sohasem tették. Engem Takács János úgy tanított, mintha a fia lennék és később, ha majd önállóan dolgozom, neki vinném haza a keresetemet. Nem volt titka előttem és azt hiszem, nálam is jobban örült, amikor önálló munkát kaptam, sőt csapatvezető lettem. Lehet, hogy kinevetnek, vagy azt gondolják, hogy „ez a szegény fiú meghülyült a sok fekvésben”, de úgy érzem, hogy ezek az öregek úgy számoltak velünk és úgy tanítottak bennünket, mintha egy bányászhadsereg tagjai lennénk, amelyben mindenkinek érdeke, hogy a társa jól tudjon küzdeni. Na mindegy, szóval, csapatvezető lettem, összesen egy beosztottam volt, az unokabátyám: Bányai Ferenc, ö csillézett nekem. Ez az unokabátyám igen fontos személy az életemben. Nálam öt vagy hat évvel idősebb. Nagyon belevaló gyerek a Feri, szeretem őt. Talán maga se tehet róla, de az élete nem úgy indult, ahogy akarta. Ügy emlékszem, a vasgyárban volt lakatostanuló, de nem szabadult fel, mert repülőtiszti iskolára küldték. Három évig lehetett ott, amikor valamiért egyik napról a másikra kirúgták. Emlékszem, akkor hetekig úgy járt, mint egy álomkóros. A gyárba nem ment vissza — biztosan szégyellte magát. Egyszer a kocsmában akadtam rá, csúnyán el volt ázva. Haza akartam vinni, de nem jött, sőt ordítozni kezdett velem, hogy szétveri a fejét az olyan tak- nyos csavargónak, mint én, aki őt macerálja. Nem sértődtem meg, mert tudtam, mi a baja, hanem vártam egy kicsit. Any- nyira „ki volt”, hogy hamarosan megfeledkezett haragjáról. Később maga támolygott az asztalomhoz, leesett mellém egy székre és hosszan, össze-vissza kacskaringózva elmondta, ami a lelkét marta. Akkor vittem hozzánk és lefektettem. Reggel azt mondtam neki: (Folytatjuk)
