Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-16 / 165. szám

1964. július 16. 4 Csütörtök Mit várnak a fiatal ipari értelmiségtől a szakszervezetek? Nyilatkozik Hajdú Antal, a Szakszervezetek Megyei Tanácsának titkára A munkahelyeken működő szak- szervezeti bizottságok tevékeny­ségének jellege az utóbbi években fokozatosan megváltozott. A dol­gozók érdekvédelme mellett fon­tos szerephez jutottak a Szakszer­vezetek Békés megyei Tanácsa mellett az úgynevezett munkabi­zottságok, amelyek aktíváikkal részt vesznek a gazdasági élet szervezésében és irányításában is. A különböző munkabizottságok tevékenységéről Hajdú Antaltól, az SZMT titkárától érdeklődtünk. — öt munkabizottságunk dol­gozik — mondotta —, amelyek mindegyikéhez három-négy, de esetenként sokkal több albizottság tartozik. *— Melyek a legfontosabb munka­bizottságok, s milyen általános ta­pasztalatokat szereztek munkájuk köz­ben megyénkben az utóbbi időben? — Első helyen a szervezési és káderbizottságot kell említeni. Feladata nemcsak a szakszerveze­ti bizottságok tevékenységének összehangolása, hanem irányítója az ifjúsági, nő- és szakmaközi bizottságnak is, aminek szerepé­ről és sajnos kellemetlen tapasz­talatairól érdemes bővebben szól­ni. Az iparban, mezőgazdaságban, de úgyszólván minden munkate­rületen jelentős számban dolgoz­nak fiatalok. Köztük és mellettük 'igen nagy számban nők is. Leg­nagyobb részük tagja a szakszer­vezetnek, azonban a mozgalom­ban betöltött helyüket nézve — még ma sem tekinthetők mindenütt jól dolgozó aktíváknak. A KISZ-t figyelembe véve, megdöbbentően kevés, különösen az ipari fiatal értelmiségiek között a szakszerve­zeti aktíva. Példát is lehet arra 'felhozni, hogy némely üzemben, vagy gyárban éppen a fiatal szak­Pirosak, zöldek és a — kékek... így nevezik őket a gyárban. Pirosaknak és zöldöknek a két ki- szes-műszakban dolgozó lányokat, akiknek társadalmi munkavállalá­sairól, vidám rendezvényeiről, ele. ven ifjúsági szervezetéről hallot­tunk már egyet s mást. Es kékek­nek a:.. de ez már a történethez tartozik, amely ezúttal nem a var­rógépek mellett, a békéscsabai Férfifehémeműgyár géptermeiben született, amelynek légköréhez már sok hasonló tartozik. — Olyan egyszerűen történt minden és hirtelen... A fürjes! honvéd-egység kiszesei egy no­vember 7-i ünnepséghez segítséget kértek tőlünk — kezdi Vaszkó Margit, a „zöldek” KISZ-titkára. A gyár pártirodájában beszélge­tünk, ahova a munkazajos gépter­mekből felszalad Tokod i Mária, a „pirosak” titkára is, és mikor ki­derül, hogy a harmadik szín kép­viselőiről is szó van, akik nincse­nek képviselve pillanatnyilag a gyárban, előkerül a „színek első számú keverője”, Urbán Katalin, a kultúrfélelős is. — Hogy honnan a színes elne­vezések? — nevet a három lány a kérdésen. A lányok piros-zöld el­nevezésének eredeti történetére már Vaszkó Margit sem emlék­szik, pedig kilencedik éve dolgo­zik a lányok közt. Ami meg a ké­ket illeti, az éppen illik a honvé­dekre, mivél a Fürjesről bejáró katona-kiszesek kék parolint visel­nek. Rajtuk kívül a helyi tiszthe­lyettes iskola kiszesei is jó bará­taik. Ez az, amiről a három lány beszél. Segítséget kértek a honvé­dék és kaptak a gyári lányoktól. Azóta sok közös rendezvényük volt és hónapról hónapra újabb és újabb közös programmal bővül a munkakörben messze eső, de ha­sonló mozgalmi feladatokat végző KISZ-szervezetek munkaterve. Egyszerű a „miért” válasza. A gyárban sok a lány és a katonák rendezvényeiről azelőtt nagyon hi_ ányoztak. — Mit szólnak a gyári dolgozók az összefogásról? — Eleinte szóbeszéd volt a gyár. ban mindenben rosszat sejtő idő­sebb munkásnők közt a vidám ba- rátkozás — mesélik a lányok. Az­tán ..; Igazi újságírói csemege kö­vetkezik. Elvtársi barátságból, s a sok-sok közös munkában való ta­lálkozásokból szerelem is adódott. — Már mindenki tudja a gyárban, hogy a csúcstitkárunknak, KiszeJy Klárinak és a tiszthelyettes isko­lások régi titkárának, Novák Lászlónak éppen most, amikor beszélgetünk, van az esküvője... — szólja el magát egyikük. — És meny asszony-jelöltek is vannak közöttünk — teszi hozzá gyorsan a másik két lány. Lélkesedéssei beszélnék min­denről, ami körülöttük történik. Arról sem feledkeznék meg, hogy a gyár vezetőiről is szóljanak. Di­csérik a párt- és szakszervezeti csoportot, amelyek elsőként segí­tenek mindenben. Csak akkor hallgatnak el zavartan, amikor tovább kérdezősködöm patronáló, ik nevéről. Amint mondják: so­kan vannak, és hát minden nevet elsorolni nem lehet... W A KISZÖV versenyt szervezett a ktsz-elnökök, műszaki vezetők és főkönyvelők részére A Békés megyei KISZÖV az OKISZ vezetőségének a határoza­ta alapján a szövetkezetek elnö­kei, műszaki vezetői és főköny­velői részére egyéni versenyt szer­vezett a Kisipari Szövetkezetek Kiváló Dolgozója cím elnyerésé­ért. Az elnökök részére feltételek többek között: az 1964. évi háló­zatfejlesztési (helyi iparpolitikai) tervek részletében való teljesíté­se, a szövetkezeti bizottság műkö­désének elősegítése, a TIT előadá­sok megszervezésének biztosítása, az egyéni és brigádverseny kiszé­lesítése. A műszaki vezetők mun­káját: az 1964. évi tervfeladat rész­leteiben való végrehajtása, az egy adat teljesítésének elősegítése, az önköltség csökkentése és a nye­reség növelése alapján bírálják el. A főkönyvelőkkel szemben tá­masztott követelmények: a mun- kaverseny-vállalások értékelésé­nek biztosítása, a szocialista bri­gádok adminisztratív vonatkozás­ban történő patronálása, a belső ellenőrzés megszervtzese és az időben történő adatszolgáltatás. A versenyt a KISZÖV először ez év végén értékeli ki. Aki a fel­tételeket teljesíti, oklevelet és egy heti keresetének megfelelő pénz­jutalmat kap. 1964. január 1-én éves verseny kezdődik. A kitünte­emberek tartják távol magukat a szakszervezeti munkától. Az Oros­házi Barneválnál például hiába a számos fiatal szakember, közöttük keresve is alig találni munkásbi­zalmit, a mi munkánkba bekap­csolódottat. Hasonló a helyzet a Mezőhe­gyes! Cukorgyárban is... — Hogyan valósul meg a termelés ellenőrzése és segítése a szakszerve­zeti munkában? — Ezt a feladatot a közgazdasá­gi munkabizottság látja el. Elég ha albizottságait soroljuk fel és kitűnik, mennyire széles körben fejti ki munkáját. Termelési, bér- és munkaügyi, újítás-műszaki, munkaellátási és társadalmi bíró­sági aktívái közt dolgoznak az iparban, közigazgatásban foglal­koztatott legjobb szakemberek és több kiváló jogász. — Milyen terület szorul még erő­sítésre a dolgozók szakszervezeti ér­dekvédelménél, és van-e még fehér folt, ahol a munkások társadalmi ak­tívái még nem tevékenykednek? — A további három — a mun­kavédelmi, társadalombiztosítási és a kulturális, agitáclós-propa- gandabizottság közül érdekvédel­mi szempontból kiemelkedik a legelső. A munkavédelmi bizott­ság albizottságok nélkül, de igen sok aktívával működve, állandó ellenőrzője a munkahelyeknek. Jelenleg különlegesen fontos sze­repe van a mezőgazdasági betaka­rítási munkák ellenőrzésében. Fel­mérik a mezőgazdasági dolgozók ellátottságát és munkaviszonyait, s ahol kell, azonnal segítenek. És végül hadd essék említés az egészségügyi aktíváinkról is. Ak­cióbizottságaik szinte minden kis üzemben, tsz-ben megtalálhatók. Nehéz lenne röviden elmondani, mit köszönhet megyénk egészség­ügye az ők munkájuknak. A szélesedő szakszervezeti moz­galomnak éppen azért van szüksége újabb és újabb fiatal aktívákra, hogy többé ne legyen egyetlen kicsiny üzem vagy intéz­mény sem, ahol a dolgozók bizal- miai ne vennének részt a vezetés­ben. Wegroszta Sándor Miért jókedvűek a szentetornyai kiszesek? 1 fiatalok többségét nem sikerült megtalálni a szcrvtetomyai Petőfi Tsz­ben. — Dologidőben ahányan van­nak, annyifelé dolgoznak — mondta Bús László, a termelő- szövetkezet kiszeseinek titkára. Csendes beszédű, mosolygós fia­talember. — Azért valakit csak találunk — tette hozzá, s már indultunk is a tsz-irodából, ahol íróasztala mellől állt fel, ki a ha­tárba. Amíg a hatalmas búzamezőkön az egyik legfiatalabb kiszes kom- bájnost, Kunos Gyulát kerestük, bőven volt alkalmunk beszélget­ni a kicsiny község fiataljainak életéről. Vakító ég alatt, kom­bájnzúgástól kísérve jólesett hallgatni a tsz-rőJ, barátairól — övéiről beszélő fiatalember lel­kesedését, ahogy itt is, ott is fel­felhívta a figyelmet egy búzát habzsoló kombájnon dolgozó is­merősére vagy éppen cukorrépa- táblára, amelyet maguk a kisze­sek gondoztak. — Nem sokkal vagyunk többen, mint ötvenen a KISZ-ben. Van köztünk tsz-ben dolgozó és tsz- en kívüli is. Még most is alig hi­szem el... egy éve kerültem a szövetkezetbe és semmi panaszom nem lehet az itteni életre. Azt hiszem, a többieknek sem. Az ál­lattenyésztésben dolgozók nem­régen jutalmat kaptak az orszá­gos munkaversenyben élért jó munkájukért Kertészetünk is híres a környéken. Az itt dolgo­zó fiataloknál nem ritkaság az 1200—1300 forintos kereset és rendszeresen kapnak előleget, 22 forintot munkaegységenként... — Ez hát a titka az összetar­tásnak? — Igen. És az, hogy sikerült olyan kultúréletet teremteni a községben, ami legalább részben pótolja a városi életet. — Közben megtaláltuk Kunos Gyulát, akit kerestünk. Fordulás közben ug­rott le a kombájn kormánya mel­lől, amikor váltótársa felkapasz­kodott helyére. Verejtékben úszó, nap égette arcán egy pilla­natra mosoly futott át, mikor a kiszesekről kérdeztem. — Remek társaság a mienk — mondta mindjárt, de aztán csak komóto­san formálgatva, rakosgatva sza­vait, beszélt. Egyik szemével min­duntalan a búzában járó kom­bájnt figyelte. — Nem rossz gép, de teljesíthetne jobban is..: — mutatott a masinára. — Naponta 12—14 órát dolgo­zik veleGyuszi — fűzte hozzá a KISZ-titkár. Nem tarthattuk fel sokáig az ifjú kombájnost. A gép fordulóhoz közeledett ismét, si­etnie kellett vissza az ernyő alá* a kormánykerékhez. Annyit még­is sikerült megtudni róla, hogy alig több húszévesnél, s egyik legjobb gépállomási traktoros, akit szívesen hívott a tsz az ara­táshoz dolgozni. Nemrégen ő is részese volt azoknak a kiszes meg­mozdulásoknak, amelyeket a he­lyi fiatalok szerveztek. Sok-sok társadalmi munka és rendezvény után nemrégen a KISZ saját költségén klubhelyiséget rende­zett be. — Van most mér rádiónk, le­mezjátszónk és minden, ami kell az esténkénti összejöveteleken a szórakozáshoz. Es még pénzünk is maradt — mondta el Bús László. — Az idén ismét beneveztünk több mezőgazdasági munkaver­senybe. Ha sikerül, nyerhetünk is... A tsz-től ezután biztosan még több támogatást kapnánk — foly­tatta visszafelé haladva a tarló­kon. — Eddig négy KISZ-esküvőt segített megrendezni a tsz és a tervezett kirándulásainkat bizto­san támogatná anyagilag Is. — Szóval, érdemes volt a tsz-be jönni? — mondtam ki végre a kérdést, ami bemutatkozása óta mindvégig fejemben bujkált — A szüleim is itt vannak..', meg mások is egymás után jön­nek vissza. Miért ne jöttem vol­na? — kérdezett vissza és nem állta meg, hogy hozzá ne tegye: — Nem teszünk különbséget új és régi barát közt... Ez akkor is így volt, mikor visszajöttem ide dolgozni, az Itteniek egyszerű emberek, egyszerűen élnek..: —We— főre jutó termelékenységi tervfel-) tő cím ennek alapján érhető el. MUKÉIOk (pznfa&át&Ztof kufreg.é-H'yj) — Hová rohantok? — szaladt ki utánuk az őrnagy felesége a folyosóra. — Sürgősen meg kell látogat­nunk egy jó barátunkat. — De hiszen kész a kávé — csapta össze kezeit az asszony. — Legalább azt igyátok meg. Ditró kérdően nézett a pa­rancsnokára. őszintén érdekelte, vajon idehaza is olyan hajtha- tatianul szerez érvényt akaratá­nak, mint a szolgálatban. Ez a fürkésző tekintet alighanem fő­szerepet játszott abban, hogy az őrnagy határozottan rázta meg a fejét. — Nem. Majd, ha visszajöt­tünk. És ez a kurta „nem” mentette meg Hókai Felicián nyugdíjas bérszámfejtő és Muki névre hallgató daxlija életét... A két barát negyedóra múlva valóban ott volt az előtt a bizo­nyos Kokilla utcai bérház előtt. Versenyezve, mint a gyerekek, úgy szaladtak fél az első eme­letre. Az ajtó előtt döbbenten torpantak vissza. Szinte egyfor­ma fintorral szimatoltak bele a levegőbe, összenéztek. Szó nél­kül js megértették egymást A csengővel nem is kísérleteztek, hanem teljes erővel nekivetették vállukat az ajtónak. A második lökést már nem bírta el a zár. Nyelve recsegve szakadt ki, és ők ketten bezuhantak az előszo­bába. Itt még töményebb volt a gázszag. A köpcös, aki ismerte a járást, zsebkendőt nyomott a szája elé és berohant a konyhá­ba. A tűzhelyhez ugrott, elzárta a csapokat, és egy konyhaszék- kél betörte az ablaküvegeket. Közben a baj társa már vonszol­ta is kifelé az öregurat a lépcső­házba. Ott lefektették az őrnagy köpenyére, s aztán Ditró még visszaszaladt a tacskóért és ki­hozna azt is a friss levegőre. Egy percnél nem hosszabb idő alatt játszódott le mindez. A nagy zajra felbolydult a A történet lezárul egyelőre! 1 ________f h áz. A folyosón tolongott min­denki. Gyors telefonálás nyo­mán, rövidesen a mentők is elő­kerültek. — Súlyos gázmérgezés, tom­pa, élettelen tárgytól eredő erős ütés a fej hátsó, nyakszirt fe­letti részén — közölte az orvos a rendőrtisztekkel. — Ha ne­gyedórával később találnak rá — feltétlen exitus. Így még van némi remény. Hová? — cövekelte magát a portás a köpcös fiatalember elé. — Először is: ma nincs látoga­tási nap. Másodszor— mutatott a degesz sportszatyorra, ami a jövevény válláról zsinóron fitye­gett alá — élelmiszer behozatala szigorúan tilos. Ditró elővette, megmutatta igazolványát. — Hivatalos ügy — mondot­ta. — Államérdek! És esküszöm, hogy ebben semmiféle ételnemű nincsen. Két ujját égnek emelte, má­sik kezével betaszította a lengő-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents