Békés Megyei Népújság, 1964. július (19. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-15 / 164. szám

»64. július 15.

3

Szerda

Befejezés előtt a szarvasi autószerviz

A terr szerint augusztus 20-ra adják át Szarvason az épülő modem autószervizt. A tervezők nemcsak arról gondoskodtak, hogy az ott dolgozók megfelelő körülmények között láthassák el a különböző járművek javítását, hanem arról is, hogy presszóval ellátott helyiség álljon a várakozó utasok számára.

|T í'T AT* áT ^Ti^TiÉlTilLlTitrriÜTAJ?1

Mi lenne, ha a kosárüsemet nem vinnék Békésre?

Nagyobb gondot a legelőkre!

resztbe-hosszóba, esős és szára

I Az egyik békéscsabai artézi kútnál megszólított egy ismerős munkásember:

— Jó lenne, ha a csabai kosárüzemet nem vinnék Békésre. Sokunkat hozna nehéz helyzetbe ez a dolog... Ilyen előzményeik után látogattam el a Békés megyei Kosáripari Vállalat csabai telepére, a harmadik kerületben lévő Lipták András utcába. Az irodán Sipaki István raktárosra — és szállításfelelősre — találtam, mint olyanra, akiről úgy véltem, érdemben tájékoztathat afelől, ami a kosárfonó munkás szívét nyomta. Nem rontottam be ajtóstól a kérdéssel. Előbb az iránt érdeklődtem, miként halad a termelés, mi mindent készítenek és hol kel el az áru? Sipaki István készséggel beszélt mindenről, azoknak az embereknek a jó szokásaként, akik szeretik munkahelyüket.

— Amerikába, a skandináv-ál- lamokba, Hollandiába és még egész sor más helyre szállítunk ruháskosarat, pezsgőskaskát, szennyestartót, de még kutyáskosarat is — kezdte a szállításfelelős. Az utóbbiból különösen Amerikába exportálunk sokat. Temérdek lehet ott az eb. A csabai, de még a fővárosi sütőipari vállalamiánykeverékek juttatásával segíti az állam és a földművesszövetkezeti mozgalom. Érdemes itt kiemelni például az anyakoca- akciót A koca árát szaporulatával lehet kiegyenlíteni, ugyanakkor kedvezményes áron takarmány-kiutalásban is részesül a koca tartó.

A sertés- és szarvasmarha-tenyésztés mellett a legnagyobb fontosságú a baromfitartás és a tojástermelés. A háztáji gazdaságokban tojástermelésre belterjes tartási mód mellett legtöbb tojást adja a leghom-fajta. Tojás- és hústermelésre egyaránt alkalmasak: a New Hampshire (nyu hemsir), a sárga magyar-, plymuth, Rhode-Island (rod-ej- land) fajták. A földművesszövetkezetek a baromfitartást, tojástermelést naposcsibe-akcióval, szervezett állománycsere lebonyolításával, takarmányjuttatással, előnyös szerződési árral támogatják. Hasonló előnyökkel jár a pulykatenyésztés, de elsősorban a lúdtenyésztés. A csirke felvásárlási ára időszaktól függően, 20—21 forint, a pulykáé 19 —20 forint, a hízott libáé 24—25 forint, a hízott kacsáé 19 forint.

tokát is mi látjuk eltésztás-, süteményes- és kihordókosarakkal. A csabai üzemeket és a kereskedelmet általában ez' a telep elégíti ki. A RÖVIKÖT-nek szállítókosarakat készítünk. Nemcsak újat csinálunk, javításokat is vállalunk. A RÖVIKÖT-nek ebben a pillanatban például 90 darab szállítókosarat javítunk. Egy részük ott látható az udvaron, akkorák, mint egy kisebb házikó. A sütőüzemek is nálunk foltoztatják kosaraikat. Így nyilván sokkal olcsóbb, mintha újat vennének. Rendbe hozásuk után éppen olyan jók, erősek, tartósak.

Ügy érzem, itt az alkalmas idő megemlíteni a panaszt.

— Igaz-e — kérdem —, hogy Csabáról Békésre költöztetik az üzemet?

— Ha a felsőbb szervek majd úgy döntenék, hogy ebből az épületből olajütő-malom lesz — hangzik a meglepetéstől mentes válasz —, akkor menni kell. Egyelőre ilyen döntés még nem történt. Egyébként, ha megtörténne, sem lenne csoda, hiszen, mint telephely, Békéshez tartozunk mindenképpen. Már volt is egy olyan terv, hogy a békési takarmány- tápkeverő felszabaduló épületét alakítanák át kosárfonó üzemmé.

A szerződéssel lekötött baromfiakra a földművesszövetkezet előleget is folyósít.

Még néhány jó tanács

Űj ága a háztáji gazdálkodásnak a házinyúltenyésztés. A házinyúl iránt nagy exportigények mutatkoznak, ezért érdemes tenyésztésükre a háztáji gazdaságban berendezkedni. A nyúl ára kilónként 14,60-tól 15,50 forint, amelyre még a háztáji termelők, ha szakcsoportba tömörülnek, kilónként 1,50 forint nagyüzemi felárat is kapnak. Ugyancsak a szakcsoportokban lévők — de az egyéni szerződőknek is — szemes takarmányjuttatás és élőlegfolyó- sítási kedvezménnyel is jár.

Jó lehetőséget nyújt a háztáji gazdálkodásban a selyemhernyó- tenyésztés és a méhészkedés is. A gyógynövény-termesztés, illetve gyógynövény-gyűjtés is jó hasznot hozó üzemága lehet a háztáji gazdálkodásnak. Ezzel kapcsolatosan részletes felvilágosítással szolgál a HERBARIA (Budapest V., Arany János u. 29.).

Ezeket a termelési ágakat is a földművesszövetkezetek szervezik és támogatják s a rájuk vonatkozó felv',;í gosí (ásókat készséggel megadják. Kovács Attila

Ha meg lehetne valósítani, az sem menne ripsz-ropszra, beletelnék abba egy esztendő is.

— És a Csabán lakó dolgozók? Velük mi lenne?

— Akik akarnak, azok átjárnának oda, Békésre, miként jelenleg a békésiek teszik. Ez olyan dolog, amit minden dolgozónak magának kellene eldöntenie, ha úgy fordulna. Az bizonyos, hogy mi, békésiek és csabaiak egyaránt megszerettük ezt a telepet. Elégedettek vagyunk a vállalattal és a keresettel. Hogy így van-e, tessék megkérdezni másoktól is.

— Tudom, hogy így van — válaszolom —, hiszen azelőtt is írtam már a telepről, az emberek véleményéről, meg maga az a munkás, aki a kútnál megszólított, ő is azt ismételgette, hogy jó a kereset, a kollektíva, meg minden. Éppen azért fél, hogy elviszik innen a kosárfonót. Itt tanult szakmát, meg van elégedve.

Sipaki István elmosolyodik, de ez a mosoly kesernyés kissé:

— Ez a mi telepünk teljesen beleépült Békéscsaba életébe, vérkeringésébe. Megrendelőink Békésről már drágábban kapnák az árut, a javítást, mert a költségbe bele kellene kalkulálni a szállítások díját is. Áttelepülés esetén az a veszély is fenyeget, hogy az évek során itt jó szakmunkásokká képzettek egy része nem hajlandó majd vállalni az átjárással járó fáradalmakat és költségtöbbletet, pedig tudásuk, gyakorlatuk jó darabig nagyon hiányozna.

Az alkalmi beszélgetés alapján tehát így fest jelenleg a csabai kosárfonók helyzete. Ma már természetesen olyan veszély, mint a felszabadulás előtt, hogy utcára dobálták, kenyértelenné tették a vállalatok a munkásaikat, a kosárfonó dolgozóit nem fenyegeti. Ha Csabáról netán mégis Békésre kerülne a telep, aki akar, vele tarthat, átjárhat oda, miként onnan most is sokan járnak ide. Aki ezt nem vállalja, annak a fejlődő megyeszékhelyein jut állás és kenyér, s e tekintetben — úgy tudom — a kosáripari vállalat sem hagyná cserben hűséges dolgozóit, támogatná elhelyezkedésükben.

Amennyiben népgazdasági vagy hasonló jelentőségű meggondolásból az áthelyezésnek meg kell történnie, e* esetben vétónak aligha lehet helye, viszont, ha nem ilyen nyomós indítékok alapján tervezik a Békésre helyezést, úgy vélnénk, Békéscsabán is jól be- tölthetné fontossá vált szerepét továbbra is a Békés megyei Kosáripari Vállalat csabai telephelye.

Huszár Rezső

Javról évre visszatérő helyzetkép: sok beszéd, tervezés, nagy összegek előirányzása a legelőgazdálkodás javítására.

Azonban csaknem minden marad a régiben, alig-alig tesznek valami érdemlegeset a legelők fűhozamának növelésére.

Megyénkben 90 ezer 649 hold ősgyep terül el. Ennek jó része elhanyagolt állapotban van. A sok határozat ellenére kevés erőfeszítés történik a legelők fűhozamának növeléséért, azért, hogy az állatoknak ne csak jártatási, napfürdőzési, hanem minél hosszabb időszakban legelési lehetőséget biztosítson. Szinte hihetetlen a legelőgazdálkodásról szóló statisztika. Jó minőségű, nyolc mázsa körüli fűtermést mindössze 1883 hold ad. Az öt és nyolc mázsa közti fűtermés 15 810, viszont a csak 1,5—2 mázsa füvet adó legelő 73 299 hold. Tavaly 2500 hold kapott műtrágyát, ugyanennyi öntözést. Félő, hogy az idén se sokkal több. Ezt bizonyítja, hogy a tervezett 20 ezer hold vegyszerezésből eddig csak 9950 holdat végeztek el.

Amint a számokból kitűnik, nem sok jót lehet mondani megyénk eddigi legelőgazdálkodásáról. Tartani lehet attól, hogy az ez évi statisztika sem lesz sokkal jobb a tavalyinál. Félő, hogy miközben a termelőszövetkezetek elhanyagolják a birtokukban levő legelőt, hozzálátnak az állatok kazalból való etetéséhez időnap előtt, s a telet megint ta- karmányszűkiben vészelik át.

rJ'ény és való, hogy a több mint 90 ezer hold legelőből csak mintegy 30—35 ezer holdnak gazdaságos a javítása kémiailag vagy digózással. Az öntözési lehetőség is korlátozott, legfeljebb 14—15 ezer hold évente. A baj az, hogy e kevés lehetőségnek a kihasználására sincs megfelelő törekvés szövetkezeteinkben. Nincs még a jó legelőknek sem annyi becsületük, hogy tavasszal hengerezzék, fogasolják, egyengessék a talaját, műtrágyázzák, kiirtsák belőle a gyomot, a lehetőség határain belül öntözzék. Afféle senki földjeként a különböző járművek, szekerek és traktorok tetszésük szerint felelőtlenül közlekedhetnek rajta keidőben egyaránt.

Az utóbbi időben újra és újra visszatérő takarmány hiány tudatával alig magyarázható, hogy még csak néhány gazdaság vezetői, szakemberei is merték fel a legelővel való tör' dés állategészségügyi és takai mánynövelési előnyeit. Helyei ként csak addig jutottak el, hog hangzatos számokból összeállítói ták az évi legelőgazdálkodá; tervet, de annak megvalósitásá val már kevésbé törődtek. A megye legelővel rendelkező szőve kezetei közül legjobb példán a: az ecsegfalvi Egyetértést említ hetjük, amely egyszerű eszközökkel, barázdásan öntöz az idén is annyiszor, ahányszor arra szükség van. Az öntözés és az egész évben többször adagolt holdankénti négy mázsa műtrágya hatására — amellett, hogy a legelő egy részéről holdanként 20—24 mázsa kiváló minőségű szénát takarítottak be — május elsejétől legalább szeptember végéig 360 szarvasmarha talál hozamot növelő, bőséges és olcsó füvet.

^mint sző volt róla, az öntözési és talajjavitási lehetőségek korlátozottak, hiszen a legelők egy része olyan, hogy hiába engednék rá az özönvizet, s hiába szórnának rá nagy meny- nyiségű szerves- és műtrágyát, akkor sem növekedne a fűhozam. Azonban szinte nincs olyan rossz legelő, amelynek a fűhozamát ne lehetne növelni az elemi követelmények rendszeres alkalmazásával. Jó volna megyénkben is szorgalmazni az ország más részeiben jól bevált termelőszövetkezeti legeltetési társulások létrehozását, mert az ilyen társulásoknak érdekük a legelőgazdálkodás állandó javítása, s mindent meg is tesznek érte. De az ilyen társulások létrehozásáig sem szabad tétlenül nézni legelőink vegetálását, további romlását. Tanácsi szerveinknek nem szabad belenyugodniuk abba, hogy egyes termelőszövetkezetek nemhogy a gyenge legelők gondozásával, javításával nem törődnek, hanem azzal sem, hogy a jó fűállományúakat keresztül- kasul szabdalják a különböző járművek. Kukk Imre

Triticale

A Duna—Tisza közi Mezőgazdasági Kísérleti Intézetben Kiss Árpád, igazgatóhelyettes rozs és búza keresztezéséből új gabonát állított elő, a triticalet Az új búzarozs magas szárú, nagy kalászai, fagyálló és bőtermő. Az alföldi homokra a legalkalmasabb gabonaféle.A búzarozs, vagyis triticale aratásra érett. A képen: Vidéki Lászlóné technikus.