Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-14 / 138. szám

M64. június 14. 2 Vasárnap r Építők napjára I ML e-tűnt korok maradandó em­lékének alkotói az épító- munkások voltak. Nevük legtöbb­ször ismeretlen maradt. Verejté­kük, szenvedésük, vérük anyag- ba-kőbe formálva hirdeti csodá­latos alkotó erejüket. Munkájuk büszkén áll a Nílus, Gangesz vagy Eufrátes partjainál, Perse- polisz, Athén, Róma romjai közt, de a világon bármely város; hir­deti építőmunkájukat. Nem csoda tehát, ha az építé­szet a legrégibb szakmák egyike. Történetéhez sok dicsőséges ese­mény, de sok szomorú: emlék is fűződik. Évek hosszú sorának kellett eltelnie, hogy az ókori kez­detleges, rabszolga-végezte építő­munka eljusson a mostani fejlett­ségéhez. Korok és társadalmak sokasága váltotta egymást, míg az építőmunka elnyerte megbecsü­lését és valódi értelmét. Hála rendszerünknek, az építőmunká­sok ma a fejlődő élet középpont­jában foglalhatnak helyet, s lük­tető rugói lehetnek korunk ese­ményeinek. Talán dicsekvésnek hangzik * — de nem ez a cél —, hogy a felszabadulás első perceitől kezdve az építőmunkások támo­gatásukkal biztosították rendsze­rünket, kivették és kiveszik ré­szüket a szocializmus felépítésé­ben. A háború okozta sebek be- gyógyulásánál, lakóépületek és hidak helyreállításánál megtalál­juk őket. Nem hiszem, hogy bár­ki is azzal vádolná őket, hogy munkájukért sommás összeget kaptak. A háború utáni állapot, az őrjöngő infláció még a megél­hetésit is mostohán biztosította. A munka mellett a politikai küzdő­téren is ott voltak az építőmun­kások, sőt többen közülük külön­böző vezető posztokra is elkerül­tek. A kibontakozó életük első napjaitól kezdve ott láthattuk a volt kőműves, ács, asztalos, tég­lagyári vagy egyéb, az építőmun­kások soraiba tartozó szak társa­inkat, akik fegyverrel vagy tollal cserélték fel szerszámukat. Bát­ran elmondhatjuk, hogy nagy többségük itt is megállta helyét. Az építőmunka megbecsülése jeléül évék óta rendszeresen meg­ünnepeljük az építők napját, az építő- és építőanyagipari dolgo­zók ünnepét. Ünnepünk jelentő­sége akkor domborodik ki igazán, ha összevetjük a múltat a jelen­nél. Múltban nem sok ünnepe volt az épitómunkásoknak, de még hétköznapja, megélhetése sem volt biztosítva. Ezzel szem­ben most mind a jelenünk, mind pedig a jövőnk megnyugtató és biztos. Magy feladatok előtt állunk. ” Az állami építőipar, építő­anyagipar már eddig is jelentős tetteket hajtott végre. Űj városok és városrészek, korszerű üzemek egész sora, beláthatatlan tömegű mezőgazdasági épület sokasága jelzi az eddigi eredményeket. Ha csak a mi szűkébb hazánkat, Bé­kés megyét tekintjük, akkor is sokat lehetne felsorolni az álta­lunk emelt épületekből, hidakról, utakról, vízműépítkezésekről és az anyaggyártó iparunkban elért termelési eredményekről. Mégis az elkövetkezendő időkben az eddigieknél többet, sokkal többet kell építeni. Napjainkban az épí­tőipar súlyponti helyet foglal el a népgazdaság beruházásainak idő­ben, minőségben és mennyiségben történő végrehajtásában. A má­sodik 5 éves terv sikeres befeje­zése és a harmadik 5 éves terv indítása az építőipar és annak dolgozói elé hatalmas feladato­kat állít, amelyek teljesítése az építőipar összes dolgozójától (munkás, technikus, mérnök) ko­moly erőfeszítéseket kíván. Az MSZMP Központi Bizottsá­gának az építőipar munkájára vonatkozó 1964. február 20-i ha­tározata megszabja azokat a fő irányelveket és célkitűzéseket, amelyeket az építőiparban a kö­vetkező években meg kell való­sítani. Építőiparunk termelése 1980-ra a jelenleginek több mint négyszeresére emelkedik. A ter­melési feladatok ilyen mértékű növelése csak céltudatos, helyt­álló munkával és ennek nyomán a termelékenység fokozásával oldható meg. Hazánkban — mint minden szocialista országban — a termelés növelésének, a terme­lékenység emelésének egyik leg­főbb eszköze a műszaki színvo­nal emelése. A fejlesztés irányá­nak és ütemének helyes megha­tározásánál adottságainkból, va­lamint lehetőségeinkből kell kiin­dulni, ismerve a jelenlegi színvo­nalunkat és értékelve a fejlesztés érdekében kifejtett munka ered­ményességét. Hz építőipar műszaki színvo­** nala hazánkban — bár je­lenleg elmaradt a legfejlettebb szocialista országok mögött — az elmúlt években jelentősen emel­kedett. A hagyományos építési módoktól, melyek az építőipari termelés kézműipari jellegét je­lentették, egyre gyorsabb ütem­ben térünk át a szocialista nagy­ipar színvonalának megfelelő új építési módokra. Az új építési módokkal, az élőgyártás fokozá­sával, az új technológiai folya­matok bevezetésével egyre több munkafolyamaltot helyezünk át az építési helyről telepített üzemi körülmények közé, biztosítva ez­zel a magasabb színvonalú gépe­sítés és szervezés feltételeit. Fon­tos tehát ezért a korszerű, gaz­daságos építés mihamarabbi és már ma is elérhető tartalékainak jobb kihasználása, a vezetés szín­vonalának emelése és a munka jobb szervezése. A jelenlegi fel­adatok teljesítéséhez országosan mintegy 10 ezer új építőipari munkásra lenne szükség. Ugyan­akkor tud juk azt is, hogy úgy az építkezéseken, mint az építőipari anyaggyártó üzemekben a mun­kaidőnek átlagosan 10—15 száza­léka vész el a laza munkafegye­lem vagy esetleg éppen szerve­zési hiányosságok miatt. Ha eze­ket csak bizonyos mértékben tud­nánk kiküszöbölni és ha átlago­san a napi munkaidőnek az ed­digi mérések alapján kimutatott 15 százalékos kiesését termelésre tudnánk fordítani, azt jelentené, hogy a jelzett hiányzó kb. 10 ezer dolgozóval szemben ezt a számot 3 ezer fővel lehetne csökkente­ni. További eredményes^ «munkánk Ez függ attól is, hogy a szocialista munkaversenyben példamutató szocialista munkabrigádok ezen feladat végrehajtásában bekap­csolódva, létszámukat állandóan növelve, fegyelmezett munkával iseigísék ezt elő. Megyénkben a szocialista brigádok száma 1963, évben 42 volt, 1964-ben pedig a számuk 54-re szaporodott. Jelen­leg mintegy 900 fővel rendelkez­nek és vállalásaik végrehajtásá­val segítik elsősorban e feladatok megoldását. zen túlmenően az építőipar­ban dolgozók derék hada a műszaki vezetőkkel karöltve megbecsülésre méltó munkát vá­gsz e célkitűzések megvalósításá­ért. A múltban az építőmunkások­nak és műszaki vezetőknek nem kellett olyan irányú gondokkal foglalkozniuk, mint a jelenlegi népgazdasági tervek teljesítése, a termelékenység emelése, és a mű­szaki színvonal növelése, mivel különösebb érdek nem sarkallta őket ebben, hacsak az nem, hogy szűkebb megélhetésüket maguk és családjuk számára időszakos munkával biztosítani tudják. Ma a szocializmus gazdasági alaptörvénye meghatározza a szo­cialista termelés célját, s a cél el­érésének eszközeként meghatá­rozza a termelés emelésének és a termelékenység emelésének mód­ját, összhangba hozza a dolgozók anyagi, kulturális, szociális élet- színvonal emelkedését a népgaz­daság érdekeivel. Ezért van az, hogy a dolgozók megértik és élet­módjukon érzik ennek a nagy je­lentőségű célkitűzésnek a lénye­gét és öntudatos munkával har­colnak, dolgoznak a népgazdasági tervben meghatározott feladato­kért. Ma, amikor az építők napján köszöntjük az építőipar né­pes nagy családját, megköszönjük eddigi áldozatos munkájukat, és kérünk minden egyes építőipari, építőanyagipari dolgozót arra, hogy a jövőben tovább erősödjön e népes tábor, további áldozatos munkájuk nyomán újabb és újabb sikereket érjenek el. Drienyovszki János az ÉM Békés megyei Állami Építőipari Vállalat igazgatója. Az a bizonyos plusz Már kora reggel is száz ágra süt a nap. A hőmérő higanyszála nyolc óra után néhány perccel 25 fokot meghaladva tornázik felfelé. A városban nagy a forgalom. Ke­rékpárosok, motorosok, személy- gépkocsik egész karavánja tart Gyopárosfürdőre. Akinek a mű­szakja délután kezdődik, a dél­előtti hőségben szívesen keres pi­henést a vízben vagy éppen az Eudányi János orosházi lakos, a KH— 45—64-es motorkerékpáron az útke­reszteződésben szabálytalanul előzött. Erről beszélget vele az önkéntes rendőr. árnyat adó fák alatt. Tóth And­rás és Sz. Tóth Pál is szívesen ülne a műszak kezdéséig a simo­gató, hűs vízben, ök ketten és Orosházán rajtuk kívül még so­kan mások azonban pihenőide­jük egy részét közmunkával töl­tik. őket és társaikat gyakran lát­ják a városbeliek kék színű, fehér betűs feliratú karszalaggal, kézi tárcsával a város különböző pont­jain, ahol a forgalom a legna­gyobb. Útbaigazítanak, intézked­nek. önkéntes rendőrök. Az ő munkájuk sarokpontja a közúti balesetek megelőzése. A termelt áru 30 százaléka exportra kerül Ismét megrendezik az olimpiai tárgysorsjáték sorsolást Az eámUlt évben megrendezett és nagy sikerrel zárult olimpiai tárgy- sorsjáték sorsolást idén megismétlik. Ezzel kapcsolatban szombaton dél­előtt a MUOSZ-bam Egri Gyula, az MTS elnöke sajtótájékoztatón is­mertette a sorsjáték kiírását, A tájékoztató során bejelentették, bogy június 15-én, hétfőn kerül ki- bocsájtásra az üj sorsjegy, amelyet szeptember 20-ig lehet vásárolni, töb­bek között levólkézbesitöknél, hírlap- (irvsokinál, postahivataloknál, totó-lot­tó kirendeltségeiméi. A sorsjegy ára ezúttal is 4 forint. Kelényi Ervin, az MTS pénzügyi osztályának vezetője arról tájékoztatta a sajtó munkatársait, hogy az októ­ber 10-i sorsoláson isimét értékes nyeremények lesznek. Így például kétszoba-hallos öröklakás, balatoni telek Varia nyaralóházzal, Skoda, Wartburg és Moszkvics személygépko­csi és még több ezer más nyere­mény. (MTI) A Gyulai Szabó Ktsz dolgozó­inak létszáma a tavalyihoz képest az idén megkétszereződött A megrendelés olyan sok, hogy két műszakra kellett átállni. Üj üzem­rész épül, melynek átadása után ismét egy műszakban dolgoznak majd. A szövetkezetben szalagszerű termeléssel csak konfekció® árut készítenek, melynek 30 százaléka exportra kerül. Női kartonruhá­kat, különböző színű kötényeket vásárol a Szovjetunió, Anglia és Olaszország a MODEX útján. Több nagykereskedelmi vállalat­tól és a SZÖVOSZ-tól női és bé­biruha, valamint női és lányka­blúz készítésére kaptak megren­delést. A tervezett termelési érték az idén eléri a 25 millió forintot. A ktsz vezetőinek legnagyobb gondja most a további műszaki fejlesztés, hogy a termelt áruval versenyképes tudjon maradni. Az idén eddig négy újítást és több ésszerűsítést vezettek be. Néhány új gépet vásároltak. Kibontako­zott a munkaverseny is; hat bri­gád tűzte célul a szocialista cím elnyerését. A BÉKÉS MEGYEI TANÁCSI ÉPÍTŐIPARI ÉS TATAROZÓ VÁLLALAT építőipari gyakorlattal rendelkező ANYAGKÖNYVELŐT és vizsgázott TELJ ESlTMÉNYELSZAMOLÖT, valamint technikumi végzettséggel rendelkező műszaki dolgozókat keres felvételre. Jelentkezni lehet a vállalat központjában, Kétegyházi út 1921/2. Azok, akik pihenőidejükből je­lentős társadalmi munkát vállal­nak a közutak rendjének védel­mére, nem útonállók! Ifjú Fodor Ferenc csanádapácai lakosnak ugyanis ez volt a véleménye, amikor szép szóval figyelmeztet­ték; pótolja a parasztkocsi kivi­lágítását az éjszakai órákban. Ak­kor szerencséje volt, mert kocsi­jába nem szaladt bele egyetlen motorkerékpáros sem. Néhány évvel ezelőtt Orosháza és Pusztaföldvár közötti műúton egy motorkerékpáros szénássze­kér alá került. Amikor a mentők a helyszínre érkeztek, már nem élt. Arra lettek figyelmesek, hogy ujjperecéiről hiányzik a köröm és a bőr. A kocsi alatt fekve, miköz­ben a halállal tusakodott, mély gödröt kapart maga körül. Még­sem tudott megmenekülni. Ittas volt. Lám csak, mennyire küzdött az életéért! Pedig, akkor kellett volna önmagának megálljt pa­rancsolni, amikor az első pohár szeszes italért nyúlt! Hajdú József és Benkő Lajos önkéntes rendőr ilyen esettől mentette meg Fazekas János pit- varosi lakost és útitársát, akik motorkerékpárvezetés közben bő­ven fogyasztottak szeszes italt és a rendőrök mellett rendszámtáb­lájuk letakarásával, teljes gázzal húztak el. Orosháza és Kaszaper között utolérték, s nem engedték őket tovább, mert az ittasságtól kölcsönzött bátorsággal talán a halálba rohantak volna. Orosháza útjai forgalmasak. Műszakba igyekeznek az embe­690 Ez a Moszkvics sem jó helyen parkí­roz. Bár tábla nem tiltja a parkírozást az orosházi papírüzlettel álellenben, a KRESZ idevágó pontja szerint az át­ló r kólát tói 15 méterre szabad csak e célból megállni, hogy a forgalomban részt vevők kellő kilátása biztosítva legyen. rek és a szolgálatot teljesítő ön­kéntes rendőrök. A nagyobb for­galmú csomópontokra újabb kar­szalagos, polgári ruhás emberek lépnek. Tóth Miklós, Dimák Fe­renc, Herczeg István és a többiek, akik az üzemi műszak után vál­lalt kötelezettségüket gyakorol­ják, hogy a munkából, a pihenő-, a szórakozóhelyekről mindenki egészségesen és épen érkezzen szerettei körébe. Dupsi Károly A BÉKÉSI GÉPÁLLOMÁS erő- és munkagépek, valamint gépkocsik és motorkerékpárok SZERVIZÉT és JAVÍTÁSÁT azonnal vállalja. 82445

Next

/
Thumbnails
Contents