Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
1984. június 1*. 4 Péntek Oly csinos... Az NDK autóipar termékei Magyarországon már hosszú évek óta népszerűek. A Wartburg és Trabant gépkocsik ezrével futnak útjainkon. Most a Budapesti Nemzetközi Vásáron bemutatták a Traban legújabb, „601-es” típusát. Tökéletesítették motorikus berendezését és oly csinos karosszériát készítettek hozzá az NDK-tervező, hogy most már a nyugati gépkocsikkal is felveszik a versenyt. Június 18-án este avatják fel Békéscsabán az „Uránia Bemutató Csillagvizsgálót” a megyei könyvtár udvarán Hosszú vajúdás után végre elkészült a békéscsabai miniatűr csillagda, az „Uránia Bemutató Csillagvizsgáló”. A távcső, mely a csillagvizsgáló legfontosabb műszere, a békéscsabai megyei Képzőművészeti kiállítás Gyulán A megye képzőművész-köreinek legjobb alkotásait mutatják be a múzeumban berendezett tárlaton Gyulán, június 14-én, vasárnap nyitják meg azt a képzőművészeti tárlatot, melyen a békéscsabai, orosházi, eleki, tótkomlósi, gyulai és békési képzőművész-kökönyvtár udvarán kapott megfelelő helyet. A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat a csillagvizsgáló felavatása alkalmából ünnepséget rendez. Ez alkalommal június 18-án este 7 órakor A világegyetem üzenetei címmel dr. Kulin György csillagász, a budapesti Uránia Csillagvizsgáló igazgatója tart előadást a megyei könyvtárban, majd fél 9-kor Róka Gedeon csillagász, a TIT országos választmányának titkára adja át a nagyközönségnek a távcsövet. A csillagászati bemutató kb. háromnegyed 9 órakor kezdődik. Az ünnepség alkalmából a megyei könyvtárban csillagászati kiállítást és filmvetítést is rendeznek. TÉL ÉS NYÁR tizenkét hónapig Ahol perzsel a forróság A békési téglagyár égetőkemencéjénél ülnek. Éppen cigarettaszünetet tartanak. Klott- nadrág, rövid újjú trikó van rajtuk. Fejükön svájcisapka. A testükre tapadt port kicsíkozták a munka közben legördülő izzadtságcsep- pek. Hajnali fél négykor kezdték a tégla berakását, most pedig már délelőtt tíz óra felé jár az idő. Nemsokára befejezik, vége a hétórás műszaknak. Ez az erőgyűjtés ma az utolsó. Izmosak, olyanok, mint az atléták, de a hőség megviseli a szervezetüket. A kemencében a hőmérséklet eléri az 50—60 fokot és kint az árnyékban is alig lehet kevesebb 30- nál. Ráadásul olyan emberek, akik élesen elhatárolják a munkát a pihenéstől. ;— Ha nem hozzák a nyers téglát, megmondjuk a gyárvezetőnek, hogy nem állni jöttünk, hanem dolgozni. Keresni akarunk — mondja Samu Gábor berakó Váczi János felé fordulva és meg is kérdezi tőle: — Igaz, Jani bácsi? Az idősebb, gyárvezető mosolyogva veszi tudomásul az enyhe célzást. Végeredményben örül annak, hogy Samu Gábor társával, Tóth Mihállyal együtt derekasan helytáll a munkában. Magas a terv, 200 ezerrel több téglát kell égetni ebben az évben, mint tavaly. Meg is jegyzi mindjárt: — Derék fiúk ők. Akár nyár van, akár tél, nem kell őket biztatni. Tóth Mihály az odakészített vizeskannához megy. Önt belőle a fedőbe és iszik. — Minden negyedórában megismételjük. Enélkül nem lehetne dolgozni — mondja, miközben az utolsó kortyot a földre löttyenti. Aztán a pihenőidejük kerül szóba. Legszívesebben otthon, a hűvös szobában tartózkodnak. A bőrük színe elárulja, hogy kerülik a napot. A közeli italboltot is gyakran felkeresik. Csak sört isznak. Két-három korsó meg sem kottyan. — Sokszor tesznek a kívülállók megjegyzést ránk emiatt. De próbálnák meg mások azt, amit mi csinálunk ... Látom, szeretnék már folytatni a munkát. Samu Gábor 1957, Tóth Mihály 1960 óta rakja a nyers téglát a kemencébe. Miattuk a gyárnak lemaradása még soha nem volt. Most se legyen! Fel sem tűnik a mínusz 20 — 30 fok Majdnem talpig érő bundát adnak rám, aztán a kezembe nyomnák egy szőrmesapkát, hogy majd ezit is vegyem fel. Aikd enélkül kerülne a mínusz 20—30 fokos hidegbe, bizonyára „halállal lakolna”. Amikor a hatalmas hűtőterem nehéz, több rétegben szigetelt ajtaja kinyílik, egy pillanatra köd keletkezik. Az embernek az orrába csapódó hidegtől tüsszentésd ingere támad. Néhány másodperc és áthűl a vékony nyári nadrág, majd a cipő, ami a kinti nagy hőség után először jóleső érzést okoz, de hamarosan kellemetlenné válik. A szervezet hőszabályozó berendezése ilyenkor csődöt mond. Sokkal hidegebbet érzünk, mint télen. Az emberi szervezet azonban alkalmazkodni tud. Legalábbis Kovács Pál, a Hűtőipari Országos Vállalat békéscsabai hűtőházának az egyik brigádvezetője ezt állítja. Neki és a brigád tagjainak már fel sem tűnik nyáron a mínusz 20, mínusz 30 fok. S aki egy kicsit vizsgálódik, rájön ennek a nyitjára. Ami először is feltűnik, a hűtőitermekben kitűnő meleg öltözetben, csizmában dolgoznak. Még kesztyű is van a kezükön. A másik: senki sem ácsorog. Zsákokba helyezett, csontkeménnyé fagyott húst raknak halomba, melynek magassága 3—4 méter. Nem kevesebb, mint 60—80 kiló fór egy zsákba. Szinte zsonglőr-mutatványnak beillő, ahogy a vállukon felhordják. — Olyan ez a munka, amit meg kell fogni — magyarázza kesztyűs tenyerét felfelé fordítva Kovács Pál. Amikor pedig kimegyünk a nagy csarnokba, ahol a hőmérséklet plusz 15 fok lehet, látom, hegy egyikük, másikuk homlokán apró verejték- cseppek gyöngyöznek elő. Szállítás közben ki-be járnak. Mindig gyorsan. Ehhez szoktak hozzá. Edződnek, mint az acél, Mindnyájan, fiatalok, csak a brigádvezető — akit Pali bácsinak neveznek — idősebb. Horváth Jánossal, Jánk Ferenccel, Lukácsik Jánossal és Kerepeczki Jánossal ismerkedem még meg. Másfél éve dolgoznak itt, de betegek egyszer sem voltak. Egy kis büszkeséggel mondják: — Április elsején célul tűztük a Szocialista brigád cím elnyerését, s azóta már igazgatói elismerést is kaptunk. Amikor pedig megkérdezem Kovács Páltól, hogy ki a legdolgosabb, egy kicsit gondolkozik, aztán így válaszol: — Biz’ isten, nem tudom megmondani! Pásztor Béla ítrölk tagjainak legjobb alkotásai kerülnek a közönség elé. A tárlaton! több mint 150 képpel szere- ipelnek a körök tagjai, ezek zömmel akvareDek és tusrajzok, tanulmányok. Ä minden évben megrendezésre Nyikolaj Toman: Uafaza a Icísáiiet után kerülő kiállítás iránt nagy az érdeklődés Gyulán, éppen ezért a rendezők úgy tervezik, hogy azt két teljes hétig nyitva tartják. FIGYELEM! Az ÉM 25. sz. Állami Építőipari Vállalat, Bp. XXI. kér. (Csepel), Kiss János altábornagy u. 19—21. azonnal felvesz budapesti és Pest megyei munkahelyeire kőműves, ács és vasbetonszerelő szakmunkásokat, valamint ezek mellé férfi segédmunkásokat. Továbbá kubikos munkaerőket szentendrei, csepeli és gödöllői munkahelyekre. Vidékieknek tanácsi igazolás szükséges. Jelentkezés a munkaügyi osztályon. 4903 __________________________ V égre a sodrott vasfül lepattant a ládikóról. Az őrnagy lélegzetvisszafojtva, óvatosan felnyitotta a fedelét és nyomban megpillantotta a barna színű, gombá alakú tárgyat, amely a ládikóba helyezett fadobozból meredt ki. Nem lehet kétséges, Kómregény Fordította: Sárközi Gyula hogy ez az időzített akna robbanófeje. Jersov gyors mozdulattal letörölte homlokáról a hideg verejtéket és leguggolt a ládikó előtt. Mióta a felderítőiknél és az elhá- rítáknál dolgozott, jó pár különböző rendszerű időzített aknát tanulmányozott át. Hazad gyárt- mányúakat és külföldieket is. A barna gomba a német Feder— 504 típusú óriás robbanófejre hasonlít, amelyet huszonegy napra lehet időzíteni. De amikor alaposan megvizsgálta, meggyőződött, hogy szerkezete egészen más volt. Az akna felső, szelesebb részében kis idő múlva néhány mozgó gyűrűt vett észre rovátkázott tekercseléssel. Az alsó, kisebb átmérőjű hengerrészbe lehetett belecsavarva a gyújtópatron a robbanóanyaggal. Jersov első gondolata az volt, hogy felkapja a ládikót az aknával és lehajítja a vonatról... De aligha tudná oly messzire hajítani, hogy ne okozzon kárt a robbanás. Az aknához még hozzáérni is veszélyes, mert a legcsekélyebb rázkódástól is felrobbanhat. Eközben a vonat már olyan gyorsan haladt, hogy a fékezőfülkében lévő vészfék meghúzá. sával se lehetne megállítani. A hirtelen megállás annyira megrázkódtatná a szerelvényt, hogy a robbanás elkerülhetetlenül bekövetkezne. Egy maradt hátra: hatástalanítani az aknát! Az őrnagy észrevett* az akna felső részén egy nézőkét. Az üvegnyíláson megpillantott egy egyen- súlyinga-kereket, meg egy beál- lítőtárcsát, piros beosztásokkal és számokkal. Nem volt nehéz kitalálnia, hogy a tárcsán lévő számok az órákat jelezték, a köztük lévő vonások pedig a perceket. Az őrnagy többé nem nyúlt hozzá az aknához, hanem gyorsan megnézte minden oldalról a robbanófejet. A legfelső részében, a széles gyűrű közepén felfedezett egy kis fejecskét, amelyen piros vonások és számok voltak: egytől huszonnégyig. Akár a nézőkében, itt is volt piros háromszög. Egyik sarka a ,mégy es” számra mutatott. Ügy látszik, erre az időre lehetett időzítve a robbanófej szerkezete. Tehát negyedóra van a robbanásig. Jersov megkönnyebbülten íel- sóhajtott. Elővette zsebkendőjét, megtörölte verejtéke« arcát és körülnézett — először, mióta itt van. Az utolsó kocsi fókezőfülkéjéböl dombos vidéket látott, amely csaknem a pályatestig húzódott... A naptól megperzselt és a futóhomok porával behintett bokrok szinte mozdulatlanoknak hatottak. A szorosan egymásba ölelkező dombok viszont a hajnali köd áttetsző fátylán át ösz- szecsavarodott hatalmas állatoknak látszottak. A dombok és a vagontetők fölött pedig a kora hajnali ég vörösödött. Sietnie kellett. Minden pillanattal érzékenyebbé vált a robbanófej szerkezete a rázk ód tatással szemben. Elsütő rugója bármely pillanatban ütést mérhet a robbanópatron érzékeny magjára. De vajon hol lehet a robbanófej biztosítója? Jersov tudta, hogy az időzített akna hatástalanításához elsősorban meg kell állítani az óraszerkezetet. A Feder—504”-nél ez egyszerű volt: az alsó, kiszélesített részben lévő mozgó gyűrűt csupán kissé jobbra kellett tolni. Vajon ebben van-e ilyen gyűrű? (Folytatjuk)
