Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-12 / 136. szám
JJM54. június 12. 3 Péntek Nem is olyan „rejtett” tartalék Újabb szikesek válnak termővé Lassan feledésbe megy a termelőszövetkezetek szervezésével járó sok győzködés, s több dolgozó paraszt fogadkozása életre- halálra, hogy nem cseréli fel az egyéni gazdálkodást, a megszokott tanyai életet senki emberfia szavára, semmiféle fejlődési törvényszerűség követelésére. Telik az idő. Erősödnek, s mind több jövedelmet osztanak a termelőszövetkezetek. A dolgozó parasztok megmosolyogják néhány év előtti csökönyösködé- süket, ha az eszükbe jut, s egymás után bontják le tanyáikat, költöznek a mozi, a kultúrház, az iskola, a betonjárda, a rádió- hallgatást, a televíziónézést lehetővé tevő villanyvezeték mellé. Gyermekeik és saját igényeik szempontjából költöznek be, meg azért is, mert megértik, hogy a tanyák útjában állnak a gépeknek, az öntözőtelepeknek, egyszóval, a valóban mintaszerű gazdálkodás kialakításának. A baj azonban az, hogy a lebontott tanyaépületek jó részének falai leginkább addig ágaskodnak kint a határban, amíg az idő porrá és halommá nem változtatja, s a félholdnyi tanyahelyeken elburjánzanak a különböző fák hajtásai, s a különféle gyomok, amelyek magvait szerte széjjel hordja a szél. Szinte nincs olyan község, melynek határában ne dísztelenked- ne megszámlálhatatlannak látszó tanyahely, senki földjeként; immár évek óta. A valóságban azoké a termelőszövetkezeteké és állami gazdaságoké ezek, amelyeknek gépei következetesen kikerülik. — Nem tudunk több ipari növényt vállalni, mert nincs föld! — hangoztatják évről évre a szövetkezetek vezetői a vetésterv tárgyalásakor. Pedig lám annyi van, hogy még parlagon is hagynak gazdaságonként vagy 100—200 hold tanyahelyet, a megyében pedig összesen legalább 10 ezer holdat. És ha csak ennyi termőföld esne ki évente, akkor még hagyján. De az elhanyagolt tanyahelyekhez hozzá kell számítani az indokolatlanul nagyra méretezett major-környékeket és szérü.skerteket, a sok felesleges, s a járművezetők kénye-kedve szerint alaposan kiszélesített dűlőutakat meg azokat az erdősávokat, amelyeket nem az ésszerűség hozott létre. A megyei tanács mezőgazdasági osztálya adatszerűén *' ki tudja mutatni, hogy 1948 óta legalább 60 ezer hóid szántóföldet használnak megyénkben más célra vagy egyáltalán semmire. A termőföldek védelméről szóló rendelet megjelenése, 1961 éta, bizottságok járják a községek határát, feljelentéseket tesznek a törvényt megsértő, a földdel tékozló fiúk módjára bánó állami gazdaságok és termelőszövetkezetek ellen. A termőföldnek azonban nem nő a becsülete, egyrészt a nemtörődömség miatt, másrészt azért, mert a kiszabott büntetés csak annyi, mint mikor valaki selyemszállal fenyíti csintalan gyermekét. Egyszóval, amolyan „látom, de nem bánom” játék folyik évek óta a föld védelme körül. Minden művelhető földnek, a tanyák helyén is az a rendeltetése, hogy teremjen. Miért hagyja hát szövetkezeteink és állami gazdaságaink egy része, hogy a tanyák helyén vadhajtás és gyom burjánozzon évről évre? Az igaz, hogy tele vannak fagyökérrel és téglatörmelékkel, azonban akad rigolírozó eke, de akadnak olyan emberek is, akik két-három évi használat fejében szívesen kitakarítanák, s a táblába illeszkedővé művelnék a tanyahelyeket. Ez is jobb megoldás lenne, mert legalább zöldség, burgonya, kukorica teremne a nemtörődömség szülte senkiföldjein, nempcdig gyom és vadhajtás a szövetkezetek meg az állami gazdaságok nagytábláinak csúfságára. Kukk Imre Eséllyel versenyeznek Fiatal cserjés közepén kis tanya. Távolról legalábbis annak látszik. A látogató azonban közelebb érve meglepődik. Élénk csipogás fogadja. Ezernyi apró fekete szem figyel a belépő emberre. Fekete gyöngyszemek a sárga pillében. — Hát lehet ezeket az apróságokat nem szeretni? — kiált fel elragadtatva az egyik gondozó, amikor láttára mind odaseregle- nek. Mind? Nem, csak négy-ötszáz, hiszen a néhány négyzetméternyi közben el sem férne hétezer csirke. Ennyi van ugyanis ebben az épületben, a gyulai Aranykalász Tsz baromfinevelő telepén.. A többi csibe zajos csipogással ugrál át a deszkapalánkon, a kemencepadkán, hogy közelebb juthasson gondozójához. S amikor Ágostonná megszólal, egy pillanatra megmerednek az apróságok, a hang felé fordulva figyelnek, hogy aztán még hangosabban követeljék járandóságukat. Etetés következik. Flinta Péterné megnézi a falra akasztott hőmérőt. — Harminc fok — állapítja meg. — Ki kell nyitni a szellőz- tetőket, melegük van. — Azzal nyúl is a szellőztető ajtajához s a friss légáramlat kellemesen hat a párás levegőjű helyiségben. Ágostonná és Hotorán Jánosné — a „Mami” — így becézik a többiek, mivel 65 éves, s a legidősebb gondozó — lemossa a vizes vályúkat és lesepri az etetőkre rakodott szemetet. A zaj még nagyobb, amint a táppal teli vödrökkel odaállnak az asszonyok és szórják az éhes csibéknek. A frissebbek odatömörülnek köréjük, s ugyancsak vigyázniuk kell, hogy néhányat el ne tapossanak. Ahogyan a kis állatokat etetik, mozdulatukon látszik az óvatos gondoskodás, a megfigyelő szeretet. A baromfigondozók munkája nem fenékig tejfel. Éjjel nappal ügyelni kell a növekedésben lévő csibékre, nem szólva az etetés, itatás, takarítás; almozás fárasztó voltáról. Az itt dolgozó asszonyoknak különösen nehéz. Egy kétezerötszáz férőhelyes előnevelő telepen hétezer csirkét gondoznak, s a körülményeik sem éppen a legjobbak. A vizet szivattyús kútból kapják. Egy etetéskor 28—30 vödör, víz fogy el. Izom és erő kell a szivattyúzáshoz. És ők naponta hatszor etetnek. Mire itt befejezik, folytathatják a másik csoportnál, hiszen az utónevelőben is hétezer csirke van. — Hű, de kimelegedtem — szól „Mami”, Hotoránné, az etetés után. A kis előtér egyik ágyára ülve zsebkendőjével letörli gyöngyöző homlokát. Furcsa, mégis kellemes látvány, a kis helyiségben a három ágy — három gondozó van ugyanis itt 24 órán át egyfolytában, míg jön a másik három váltótárs, — a sarokban heverő lapátok, villák, a földön sárga táphalom -és a terítővei letakart asztal vázájában virító lila szarkaláb, piros pipacs. Kellemes, otthonos itt minden. Még a látszólagos rendetlenségben is érződik az asszonyos gondosság, s üdén hat a virágokkal tarkított környezet. A néhány percnyi pihenőben beszélgetünk. — Bizony a zsúfoltság nagy — mondja Ágostonná. — így kétszeresen kell ügyelni mindenre. De szívesen tesszük, mert szeretjük az állatokat, meg aztán jó a kereset is. Már eddig 200—210 munkaegységet szereztünk személyenként. — A tisztaság a legfontosabb — így Flintáné. — A legkisebb hanyagság is nagy kárt okozhat. Mi pedig hozzátesszük: szív is kell ehhez, s a kérdés, hogy szeretik-e a munkájukat, nem volt hiábavaló. Ezt bizonyítják a látottak. Csak az tud jó eredményeket elérni ilyen zsúfoltság és rossz körülmények ellenére is, aki igazán szereti munkáját. Az elhullás eddig mindössze 3 százalék. Ennyi se lett volna, hiszen tavaly kimagasló eredményeket értek el, — huszonnégyezer csirke helyett 40 ezret neveltek fel, s az elhullás a hasonló időszakban, év elején mindössze 0,5 volt. A nemrég történt tűzeset, amit szerencsére idejében észrevették, azonban kárt okozott, mert bár eloltották, füstmérgezésben jó néhány csirke elpusztult. (A tüzet a kiégett kemence repedéséből kipattant szikra okozta.) Két éve dolgozik együtt a kollektíva. Váltótársaik: Baji Istvánná, Schriffert Ferencné és Gáti Ferenc is hasonlóan jól dolgoznak. A telepen jelenleg 14 ezer csirkét nevelnek egyszerre. Év végéig az idén is meglesz a negyvenezer. Részt vesznek a baromfitenyésztési versenyben, ha így dolgoznak továbbra is, akkor nem kis eséllyel. Kasnyik Judit fejezéséig. Akikorra újra lesz szabad terület a ladányi Új Barázda Tsz-ben és még további 212 holdat digóznak meg. A brigád tagjai három kivételével keménykötésű Békés megyei emberek. Tavaly csak június 3gyében egyengették szőlő alá a homokot, ha esett, ha fújt. Jói . látná igyekezetüket. Jó arra gondolni, hogy munkájuk nyomán jól termővé válik újabb több száz hold kopár szikes. Fotó: Kocziszky László Digozták, meszezték a szikesekét megyénkben 1956 előtt is, azonban azóta lényegében megnögépek. A vállalat 5-ös számú bri-1 án láthattak munkához a kedve gádja május 19-én látott hozzá a I zőtlen időjárás miatt, mégis 67 körösladányi Űj Barázda Tsz-ben I holdat digóztak meg, s ezzel els vekedett a gépek száma, de a nagyüzemi gazdaságok talajjaví- táei igénye is. Azért, mert terítés után a szikeseken 4—5 mázsával több búza és 8—9 mázsával több kukorica terem. 1960 és 1963 között megyénkben 41552 hold addig gyengén termő földet javítottak meg, ebből 15 392 holdat di- gózással. Ez óv tavaszán újra munkáihoz láttak megyénkben a talaj javító hét géppel egy 88 holdas tábla di- gózásához. Ennek lassan a befejezésénél tartanák, aztán a szeghalmi Békében 44, a méhkeréki Balcesou Tsz-ben pedig 207 holdat digóznak meg az aratás behelyezést értek el a megyei ki rendeltség brigádjai közti versenyben, A tél folyamán mindössze egyhónapi idejük volt karbantartásra, mivel október 1-től ez év május közepéig Bács meA MEDGYESEGYHÁZA ÉS VIDÉKE KÖRZETI FÖLD- MÜVESSZÖVETKEZET SZAKÜZLETEI A LAKOSSÁG SZOLGÁLATÁBAN! Keresse fel Ön is szaküzleteinket VÁSÁRLÁSAIVAL! RUHÁZATI, KULTUR- ÉS EGYÉB IPARCIKKEK bőséges Áruválasztéka All mindenkor RENDELKEZÉSRE! Vásárlási könyvecskéjét feltétlen hozza magával, mert szövetkezeti tagjaink visszatérítést kapnak. x
