Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-10 / 134. szám
IMi. június 10. 3 Szeré* I Mikor volt vasárnap? Félrevert harangok Egy levél 'C*urcsának tűnik a kérdés, de * csak addig, míg el nem mondom, hogy honnan, kinek a neheztelő megjegyzéséből formáltam, A minap részt vettem a Szak- szervezetek Megyei Tanácsa elnökségének ülésén* ahol is azt feszegették, hogy az állami gazdaságok és gépállomások szakszervezeti bizmtságai mit tehetnek az idei aratás, betakarítás sikeréért. Mivel a MEDOSZ megyei bizottságának jelentése jobbadán a gazdasági teendőket (az aratandó területet, a gép- és alkatrészellátást, munkaversenyt stb.) ecsetelte, s nem az arató emberek aprónak tűnő, de feltétlenül megoldásra váró gondjaihoz nyúlt — holott erre lett volna inkább szükség —, az elnökség tagjai .ugyancsak indulatosak lettek. Egymás utón szólaltak fel, s kardoskodtak amellett, hogy bár nagyon fontos a technikai feltételek biztosítása, az emberekkel sokkal többet kell törődni, mint tavaly, s egyáltalán mindenkinek szívügye kell, hogy legyen a róluk való figyelmes gondoskodás a forró kenyércsatában, majd az őszi betakarítás idején. A figyelmetlenség meglehe**■ tősen durva megnyilvánulásának lehet elkönyvelni azt az esetet, amit tavaly, az aratás befejezése után említett panaszolva egy kombájnvezető a kombájno- sok megyei találkozóján. Elmondotta, hogy a Bánkúti Állami Gazdaság lökösházi üzemegységében dolgozott hétköznap-vasár, nap, szinte pihenés nélkül, s azt, hogy mikor volt vasárnap, abból tudta meg, hogy azon a napon nem kapott, nem hoztak neki egy korty friss vizet sem. A vízhordót nem fizették, az meg feléje sem nézett. De a vízzel máshol is baj volt, s lesz az Idén is. A Töviskesi Állami Gazdaság egyik vezetője — amikor az SZMT munkatársai tavaly a dolgozók vízellátása felöl érdeklődtek — igencsak rezignál- tan jegyezte meg: „Ja kérem, még az állatoknak sincs elég vizük!” Ilyen abszurdum szerencsére elvétve hallható! Szinte minden gazdaságban gyenge a vízellátás. Mikor jön már el az az időszak, amikor az évi nyereséggel nemcsak kérkednek, de abból az eddiginél többet áldoznak a dolgozók szociális körülményeinek javítására, hangsúlyozottan a jó ivóvíz biztosítására? — tolult fel a kérdés az elnökségi ülésen. A fent említett eklatáns példa “*■ elhangzása után már a lényegről, a legfontosabbról, az emberékről esett szó. Nevezetesen arról, hogy mit tegyenek értük. Az üzleteket, boltokat lehetőleg kora reggel nyissák és az esti órákban zárják. A mozgóárusok ne csak papíron létezzenek, járják is a határt. Az állami gazdasági, gépállomási szállásokon teremtsenek mindenütt jó tisztálkodási, nyugodt pihenési feltételeket/ Azok, akik ló—15 órát töltenek gépeken, igazán megér-’ demlik azt, hogy tegyenek értük a vezetők, szakszervezeti bizalmak. Ez emberiesség, belátás, megbecsülés kérdése. Az élelmezés ne abban merüljön ki, hogy szalonnát, kolbászt, zsírt biztosítanak. Az üzemi konyhák idejében juttassák el a főtt ételt a munkahelyekre, ezzel nagyon jót tesznek az embereknek. Az, akinek sok órán át marja a gyomrát az éhség és szomjazik, nem tud jól koncentrálni, teljes figyelmű munkát végezni; Szó esett ezen az ülésen az aratási pálinkáról is meg a baleset- megelőzésről is. A kettőnek van valami köze egymáshoz. Azt senki sem vonja kétségbe, hogy jólesik egy kupica pálinka kora reggel, ám az már egyáltalán nem helyénvaló, hogy a korcsmárosok, mozgóárusok egy része ezt munka közben is árusítja. Ha azt nézi, hogy ezzel többet forgalmazhat, mint a hűsítő itallal, a maga módján igaza van. De vajon az aratás, behordás idején az-e a fontosabb, hogy miképpen nő a kereskedelmi egységek forgalma, vagy az, hogy józan emberek dolgozzanak gépekkel, kaszákkal? Tavaly nem egy balesetet okozott az aratás idején az alkohol. TWTég valamit a balesetelhárí* * tásról. Ha nagy mozgásban valami baj történik, az illetékesek készek a válasszal: kioktattuk őt, a sérültet, de a munka /közben figyelmetlen volt. Ez a válasz-olykor helytálló, akadnak figyelmetlen, hebehurgya embereik. De a legtöbbször az az igazság, hogy az oktatás jószerivel semmit sem ért. Az nem jó oktatás, hogy ösz- széhívják egy gazdaság vagy egy-egy gépállomás kollektíváját és csak úgy általánosan -beszélnek a baleset lehetőségeiről. A traktorost nem nagyon érdekli a kombájnvezető feladata, a cséplő, gépen dolgozót a szállítómunkásnak szóló intelem, alig figyelnek, Az aratás—cséplési munka előkészítésével és megszervezésével kapcsolatos tennivalókról tanácskoztak június 9-én, Békéscsabán, a Kossuth Tsz kultúrtermében, a város termelőszövetkezeteinek vezetői, a városi tanács vb mező- gazdasági osztályának munkatársai. A tanácskozáson Varsányi Mihály, a mezőgazdasági osztály fő- agronómusa ismertette a feladatokat. A nyári betakarítási munkákról szólva felhívta a figyelmet arra, hogy az idén a jó terméskilátások miatt lényegesen nehezebb lesz a betakarítás. Különösen jfek a gabonák a Május 1, a Lenin és a Magyar—Csehszlovák Barátság Termelőszövetkezetben. A várható jó termés betakarítása igen gondos és alapos előkészítő munkát igényel. Különösen fontos, hogy a gépek műszakilag kiváló állapotban várják az aratás megkezdését. Egy kombájnra városi szinten 277, egy aratógépre átlagosan 135 hold gabona betakarítása vár. Másik fontos tényező, hogy jól szervezzék meg a szövetkezetek a szállítást és a termés elraktározását. Bár a kalászosok 70 százalékát géppel takarítják be, a kézi aratásra is jól fel kell készülni. Beszélt az aratás utáni talajmunka fontosságáról is. Ezzel kapcsolatban elmondotta, hogy a tsz-ek szervezzék meg a gépek két műszakos üzemeltetését. Az emberekről való gondoskodásról, így az üzemi konyhák ellátásáról, az ivóvíz, az üdítő ital és egyéb élelmiszer biztosításának fontosságáról is szólt. Befejezésül elmondotta, hogy a városi tanács munkaversenyt hirdet a termelő- szövetkezetek között és az első két helyezett oklevelet, valamint pénz. jutalmat ka-p. A harmadik helyezést elért termelőszövetkezet dicsérő elismerésben részesül. Kérte a tsz-ek vezetőit, hogy az aratás és cséplés idején szervezzenek inkább egymással beszélgetnek az emberek, s alig-alig ragad rájuk valami. Az az oktatás már sokkal hasznosabb, amit úgy szerveznek meg, hogy csoportosítják a traktorosokat, szerelőket, szállítókat s mindenkinek személy szerint megmutatják, hogy mire vigyázzon. Ha nem érti meg egyszer , foglalkozni kell vele tovább. Azzal az eltökéltséggel, hogy emberéletekről van szó. A kadnak még gazdasági veze- ** tők — mondták az elnökségi ülésen —, akik — úgymond — nem érnek rá foglalkozni ilyen pisz. liicsáré ügyeikkel az aratás, betakarítás előtt, vagy közben, mert van fontosabb dolguk is. „Most dolgozunk” — mondják felemelt hangon, amiből nagyrészt az a valóság, hogy a munkások verejtékeznek, küszködnék reggeltől estig, ők viszont nem nagyon aggódnak a munkásokért, nem porolnék értük, kevés segítségre képesek, s csak a végcélt látják, az számít, hogy magtárba került a gabona, jelenthetik a szép eredményeket. Az ilyen embereket érdemes kijózanítani, érdemes felvilágosítani arról, hogy az eredmények a munkások gyűr- kőzése nyomán születnek, s ők igazán megérdemlik a fokozott törődést. Senkinek sincs joga lényegtelen ügynek tekinteni a róluk történő gondoskodást. Pallag Róbert egyéni és brigádversenyeket és tűzzenek ki ezekre díjakat. Tímár Mihály, a tanács gépesítési előadója a nyári tűzvédelemről, az alkatrészellátásról és a balesetelhárításról beszélt. A gépjavító állomás képviselői hozzászólásukban elmondották, hogy a gépjavítás minél gyorsabb biztosítására rádió adó-vevő készülékkel látják el a műhelykocsit. A tsz-ek vezetői hozzászólásaikban a betakarítási gondokról és az eddig tett intézkedésekről beszéltek. A szarvasi Kísérleti Halastavak az elmúlt éveikben sok érdekes meglepetést tartogattak a járókelők számára. Mostanában leginkább a hatalmas tavak közepébe épült mesterséges szigeteket csodálják, hiszen messzire fehérlenek a rajtuk pihenő pecsenyekacsáktól. Szalay Mihály tudományos kutató elképzelése alapján ugyanis mesterséges szigeteket képeztek ki a halastavak közepén. Gyorsan növő nyárfákat, fűzfákat telepítettek ide. A halastavon élő pecsenyekacsák itt pihennek, távol a forgalom zajától, s hűvös árnyékot találnak a tűző nap ellen. Kiderült, hogy a kacsákra is jól hat a csend, a nyugalom. Jobban emésztenek, gyorsabban híznak. A vízen elhelyezett önetetőkből alaposan belak- mároznak, kiúszíkálják magukat és jókat pihennek a kis fás szigeteken. Előnyös ez azért is, mert a nádszegélyes halastavakon a rókák és egyéb ragadozók sok kacsát elpusztítanak. A kis szigetekre pedig egyáltalán nem juthatnak be. A szarvasi Kísérleti Halastavak eddig négy falka kacsát szállított el. Az első több ezres szállítmány A szerkesztőségünknek címzett levél aláírás nélkül érkezett, de mivel olyan dolgokat közöl a békéscsabai Lenini Tsz-ről, amely figyelmet érdemel, foglalkozunk vele. Idézünk a levélből: ... nálunk, a békéscsabai Lenin Tsz Petőfi brigádjában van egy női csapat. Rohamcsapat. Igazán megérdemlik, hogy az újságban megemlékezzenek róla... A borsót futva kapálták, leginkább maguk meltett húzva a kapát. így sok egységet szerezhettek. Napi öt-hatot is... ” írja többek között olvasónk és igazságtalannak tartja, hogy egyesek sokat kereshetnék — szerinte — csalás útján. Kéri, hogy újságban írjunk róluk, mégpedig a rossz munkájukról. Eleget tettünk a levélíró kérésének és ellátogattunk a tsz-be, hogy megtudjuk, valóban olyan rossz munkacsapat ez, mint amilyennek a névtelen levélíró titulálja? Könnyű volt a dolgunk, hiszen felsorolta a neveket is. Beszélgettünk a Petőfi brigád tagjaival — férfiakkal és nőkkel egyaránt. Ugyanis a levélíró a megbotránkozott férfiak nevében írt. A vezetőkkel és az említett munkacsapat tagjaival is szót váltottunk. A Petőfi brigád répaföldjén a megkérdezett férfiak többsége így válaszolt: Mi már idősebbek vagyunk, nem bírjuk úgy a munkát, több a pihenés, meg aztán cigarettaszünetet is kell tartani. Hogyan dolgoznak a nők? Nem nézzük mi azt kérem, elég a magunk dolgával törődni. Mi naponta másfél-két munkaegységet szerzünk, hogy ők mennyit, azt nem tudjuk. Látjuk, jól haladnak a munkával, de hat munkaegységet semmi esetre sem tudnak ösz- szehozni. Kárász János brigádvezető: Nincs panasz a munkájukra, de tessék meggyőződni róla, nézzük meg, hagynak-e gyamot a soron. A későbbi beszélgetések fényt derítenek arra, mi vezette a levélírót, hogy tollat fogjon. A tény — az elnök és az üzemegységvezető helyszíni megállapéldául 0,7 százalékos veszteséggel nőtt fel, 268 dekás átlagsúllyal adták át 53 napos korban. A negyedik falkát pontosan héthetes korban értékesítették, s átlagsú- lyuk elérte a 230 dekát. A Kísérleti Halastavak — ahonnan évekkel ezelőtt elindult hódító útjára a halastavi pecsenyekacsa-nevelés — már ebben az évben csaknem harmincezer exportra alkalmas kacsát adott át a feldolgozó vállalatnak. A jó eredményekben nagy szerepet játszanak a Szalay Mihály tervei alapján épült kis szigetek. nyomában tagú munkacsapat becsületesen dolgozik. Nem csalással, hanem jó munkával szerzik meg az őket illető munkaegységet. Megnéztük a borsót is, amit a levélíró említ. Szép tiszta, nem találni benne gyomot. A répa kapálásánál pedig soron követtük a csapat tagjait, s ott sem láttunk kifogásolnivalót. — Dolgozunk, ahogyan bírunk — szól Knyihár Erzsi csapatvezető a sor végén. — Nem tartunk cigiarettaszü- netet és a meleg elől sem húzódunk az árnyékba hosszú órákra — mondják a többiek. Bezerédi Pálnénak három gyermeke van, mégis rendszeresen kijár. Előfordult, hogy reggel 5 órakor ez a munkacsapat már kapált, a többiek pedig 7 óra felé szállingóztak ki. Hankó Mihály üzemegységvezető: Jól dolgoznak az asszonyok és a lányok. Sokszor találkozom velük, amikor u tolsónak teszik le a kapát este. Az biztos, hogy a szemenként vetett répát köny- nyebb kapálni, de ugyanebben dolgoznak a többiek is. Azért a napi öt-hat munkaegységet semmi esetre sem lehet teljesíteni, leg. feljebb hármat, de akkor korábban kell kezdeni és később fejezni be, úgy, ahogyan ők teszik. Beszélgettünk a csapaton kívüli asszonyokkal is. — Miért hagytak ki bennünket? — válaszol kérdéssel kissé indulatosan egyikőjük. — Megmondom úgy, ahogy van: fáj, hogy minket mellőztek, pedig nem vallottunk soha sem szégyent a munkában. Azért, mert idősebbek vagyunk, md is tudunk dolgozni. Akartunk is egy külön- csapatot alakítani, de több asz- szony nem jött, mert megsértődött. Itt van hát a baj. A brigádvezető is elismeri, volt vita, amikor a fiatalabb lányok és asszonyok külön akartak dolgozni és külön munkacsapatot alakítottak. Az idősebbek ezt helytelenítették. „Mindenki dolgozzon a maga területén” — mondták. — A fent említett csapat tagjai fjedig er ősköd tek, hogy jobban megy a munka együtt. Szó szót követett, s aztán néhányszor korábban mentek ká, így akarták megértetni az idősebbekkel: ők különválnak, így többre viszik. Helyes az ilyen törekvés, csakhogy olyan megoldást is találhattak volna, hogy sértődés és harag ne legyen. Mindkettő rossz tanácsadó. a levél is ilyen indulatokkal fűtött. Egy tanulságot azonban levonhatunk belőle: bár a levélíró félreverte a harangot, de felhívta a figyelmet egy kisebb bajra. A tsz elnöke, a párttitkár és az üzemegységvezető a levél nyomán fel is keresték a Petőfi brigádot, elbeszélgettek tagjaival. Meggyőződtek arról, hogy az apróbb torzsalkodásokat is észre kell venni, és orvosolni, mielőtt azok élmérgesednének. —Ary— Kasnyik Judit A BÉKÉSCSABAI KERTÉSZETI ÉS KÖZTISZTASÁGI VÁLLALAT útépítő és parképítő részlegéhez segédmunkásokat és kubikosokat felvesz. Jelentkezés: BÉKÉSCSABA, Szt. István tér 7. földszint 87. 98729 Rádió adó-vevő készülékkel látják el a gépjavító állomás műhelykocsiját A gabona betakarítására készülnek a békéscsabai tsz-ek K. J. pítása szerint is — az, hogy a 8 Kiváló eredményeket hozott az új kacsanevelési mód Szarvason
