Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-10 / 134. szám
MC4. június 10. 4 Szerda Két év mérlege a nagybánhegyesi művelődési otthonban Lassan két éve, hogy a nagybánhegyesi művelődési otthont átadták rendeltetésének. A közelgő évforduló alkalmából felkerestük a művelődési otthon igazgatóját, Pilinszky János elvtársat, aki egyben a nagybánhegyesi szlovák tanítási nyelvű általános iskola igazgatója is. Szavaiból megformálódott az otthon élete. — A jól felszerelt, berendezett kultúrotthonunkat két évvel ezelőtt, 1962. augusztus 20-án kapta meg községünk lakossága. Ez az objektum azóta valóban otthont biztosít a szocialista kultúra terjesztésének, a művelődés különböző lehetőségeit nyújtja dolgozóink számára és nem utolsósorban a kulturáltabb szórakozást teremtette meg. A népművelés fontos eszközének tartottuk a 12 előadásból álló termelőszövetkezeti akadémia megszervezését és a különböző ismeretterjesztő előadások megtartását, ami az általános műveltség mellett szakmai ismereteket is nyújt a résztvevőknek. Igen látogatottak a klubszobák, sok esetben 50—60 ember szorong a tv előtt. A művelődési otthonban kapott helyet a könyvtár, és vezetője, Kurmo Katalin, tanítónő állandóan azon fáradozik, hogy minél jobban növelje az olvasók számát. Lelkiismeretes munkájának már eddig is megvan az eredménye. A téli hónapokban több alkalommal láttam, hogy 60—70 ember kölcsönzött könyvet egy- egy kölcsönzési napon. Művelődési házunkban működik a Békés megyei Moziüzemi Vállalat normál filmszínháza is — mondotta később. Sajnos, mo- zilátogatóink számával már kevésbé vagyunk megelégedve, annál inkább a színházi előadások látogatottságával. A művelődési otthon átadása óta, tehát már második éve tart nálunk táj előadásokat a Békés megyei Jókai Színház. Kezdetben a közönségszerlyen sikerrel? — kérdeztük az igazgatót. — Három művészeti csoportunk dolgozik a művelődési házban. A legjobb az 1961-ben szervezett menyecskekórus. Tavaly is jól szerepeltek a kulturális seregszemlén, de idén kimagasló eredménnyel szerezték meg a járási vándorserleget és aranyoklevelet. Ménesi Mihály általános iskolai igazgató a karnagyuk. Hasonló lelkesedéssel, de már szerényebb eredménnyel működik tánecso- portunik. Persze itt sem a fiatalokban van a hiba, a csoport vezetőjének személye változott többször. Ennek ellenére oklevelet hoztak haza a szemléről. Reméljük azonban, hogy Szűcs Mária tanárnő munkája őket is feljebb viszi a siker ranglétráján. Színjátszó csoportunk csak időszakosan működik, nem így azonban a tánczenekarunk, amelynek tagjai a művelődési otthonban kezdtek megbarátkozni a zenével és itt lettek kitűnő művelői. — Alakultak-e szakkörök és mi. lyenek? Hogyan dolgoznak? — Szakköreink közül legeredményesebben a múlt esztendőben alakult házimunka szakkör dolgozott. Jelenleg az MHS helyi szervezetének modellező szakköre és az úttörőcsapat bábszakköre működik művelődési otthonunkban. Mindkettőnek pedagógus a vezetője és járási szinten jó teljesítményt nyújtottak. — Nemzetiségi községről lévén szó, folyik-e ilyen jellegű kulturális munka? — Művelődési otthonunk művészeti csoportjai állandóan tanulnak és mutatnak be szlovák nyelvű illetve jellegű műsorszámokat. Volt már szlovák nyelvű ismeretterjesztő előadás is, és tartottak szlovák nyelvű sajtóanké- tot a szlovák nyelven megjelenő hetilap szerkesztőinek részvételével. Ezen dolgozóink elmondották, hogy szeretik az anyanyelven megjelent sajtót, amely körülbelül 40 példányban jut él az olvasóhoz. Itt kell megemlítenem, hogy az idősebb generáció képviselőit, főleg a nemzetiségi kul- t ármunkába tudjuk bevonni; Egyébként szorgalmas látogatói a klubszobának és a könyvtárnak. — Milyen problémák és nehézségek adódnak személyi és egyéb kérdésekben? Kik vesznek részt a kulturális munka irányításában? — Erre a kérdésre már talán fentebb is megválaszoltam, hisz eddig csak pedagógusokról szóltam. ök azok, akik iskolai munkájuk mellett igen fontosnak tartják az iskolán kívüli népnevelő munkát is. Segítenek természetesen a párt és a tanács helyi vezetői is. Vannak még azonban nevelők, akiktől többet várnánk. Ami a művelődési otthon egész munkájának vezetését jelenti, bizony így mellékfoglalkozásként eléggé nehéz és talán nem hat szerénytelenségnek, ha azit mondom, hogy kimerítő. Függetlenített embert követelnének a feladatok és akkor még átfogóbb, jobb munkát tudnánk felmutatni. — Milyen terveik vannak? — Az eddigi munka mellett tovább szeretnénk bővíteni a népművelési ágazatokat. Tovább kell folytatnunk az idén abbamaradt szakmunkásképző tanfolyamot. Az új évadban szeretnénk megszervezni egy szabás-varrás tanfolyamot. Gondoljuk, ennek sok híve lesz nálunk. Kéthetenként szlovák nyelvű klubesteket is rendezünk. Nagy az érdeklődés, főleg a fiatalok körében a fotósziakkör iránt. — Nem látványos tervek ezek, de gondolom, hogy az eddigi eredményekkel együttesen bizonyítják: 2500 lakosú községünk megérdemelte az új, modem művelődési házat, mert él az általa nyújtott lehetőségekkel. Kondacs Pál Nyikolaj Toman: ^ gg^ Uai&za a UUfaUt után vezés nehezen ment. Most viszont mór 200 bérletet adtunk el, s a jelek azt mutatják, hogy a jövő színházi évadban talán 300 is sikerül. Többször fogadtunk fővárosi színészeket is, akik az Országos Filharmónia vagy az ŐRI rendezésében szintén nagy sikerrel, telt ház előtt produkálták magukat. — öntevékeny kultúrcsoport működik-e a községben és miSzárnyas tengeri expressz A „Sztrela—3” 80 férőhelyes szárnyas tengeri expressz-hajó a Leningrád és Tallin közti útvonalon bebizonyította, hogy felveheti a versenyt az expressz- vonattal. A hajó négy óra alatt, 90 perccel gyorsabban tette meg az utat, mint a gyorsvonat. A leningrádi hajógyárban épült „Sztrela—3“ különleges szerkezetű szárnyakkal rendelkezik, amelyek révén még négycsomós viharban is közlekedhet. A tengeri expressz utazósebessége 75 kilométer óránkénts A vonat egyre gyorsabban távolodott az állomástól. A vasúti pálya két oldalán mind sivárabb lett a táj. Csupán a dombok lejtőin levő poros bokrok élénkítették meg némileg az egyhangú Kémregény Fordította: Sárközi Gyula tájat, meg a látóhatár mögül kibukkanó nap első sugarai vittek egy kis üdeséget a természet nyári színeibe. Rjabov, aki még mindig zavarban volt, kihajolt az ablakon és szinte rémülten nézte a mozdony előtt futó vagonokat. A felkelő nap bíbor sugaraiban úgy látszott, mintha véresek lennének. — Szóval, itt pusztulunk hát, Kosztya? — kérdezte remegő hangon, hirtelen Satrov felé fordulva. Konsztantyin nem felelt, elhúzta az ablaktól, majd kihajolt a fülkéből és elégedetten így szólt: — No, azt hiszem elég... Most már nincs veszély. A következő pillanatban elzárta a szabályzót s óvatosan fékezett. Fjodor, aki még mindig semmit sem értett, csodálkozva nézett rá. Amikor pedig a Hí ipartelepítési politika végrehajtásának eredménye: Októberben már a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-ben készítik a húsdarálókat A háztartások egyik fontos eszközét, a húsdarálót eddig Budapesten, a Gábor Áron Vasöntödében készítették. A vállalat profiljában változás állt be, s ezért más üzemnek kellett átadni ezt a munkát Az OKISZ javaslatára a felsőbb szervek úgy határoztak, hogy ezentúl az országban egyedül a Szarvasi Vas- és Fémipari Ktsz-ben készítik a húsdarálókat. Doroszlay Ervin elvtárs, a szövetkezet főkönyvelője ezzel kapcsolatban a következő tájékoztatást adta: — Még 1963 második negyedében elkezdtük a húsdaráló üzem Budapestről való letelepítéséről a tárgyalást. Sajnos, a megbeszélések nagyon vontatottan haladtak, pedig adottságaink jók. Rendelkezünk öntödével, megfelelő épülettel, s munkaerőt is tudunk biztosítani. A gépeiket, az ónozó, forgácsoló és megmunkáló berendezéseket — június 30-ig leszállít ják a fővárosbóL — Hol készítik majd e fontos háztartási gépet? — Az Ady utcában, a volt méntelepen lévő épületeket alakítottuk át és bővítettük szerelő-, csarnokká. Az idén még hozzáépítünk egy számyrészt, itt kapnak helyet- az ónozóműhely és a szociális létesítmények (fürdő, öltöző, étkezőhelyiség), összesen 900 ezer forint értékű beruházást valósítunk meg. — Itt forgácsolnák, szerelnek és csomagolnak majd — folytatja a főkönyvelő. Előreláthatólag nyolcvanan dolgoznak az új üzemben. A próbaüzemelést július 1-én kezdjük meg, s az első termékeket október közepén készítjük el; az idén összesen 35 ezret adunk át a kereskedelemnek. A Gábor Áron Vasöntödében évenként 100 ezer húsdarálót készítettek, mi is körülbelül ugyanennyit gyártunk, melynek jelentős része exportra kerül. A húsdaráló üzem tízmillió forinttal növeli a termelési értéket. — Befejezésül még egy érdekességről szeretnék beszámolni — mondja Doroszlay elvtárs. Eddig Békésszentandráson készítettük a kukoricadaráló és morzsoló gépeket, ezután Szarvason állítjuk elő ezeket a cikkeket is, jövőre pedig már kávéfőzőt is gyártunk. (y—r) Nem minden őszcs halánték „tisztes7’ A Csaba-étteremben egy fekete ruhás, fejkendős, öreg nénike ül és „tizes menüt” fogyaszt. Reszkető jobbjával viszi a szájához a kanalat, bal kezével pedig időnként a kendője csomóját igazgatja. Siet. Mintha talán attól félne, hogy útjában van valakinek. Tíz perc alatt be is fejezi az étkezést, régimódi fekete táskájából kiveszi a bugyellá- rist, fizetni szeretne. Míg tétován körültekint, öttagú társaság jön befelé az ajtón. Jólöltözött emberek mindannyian, abban az életkorban, amely a férfiaknak „tisztes őszes halántékot” vagy tarkóig csúszott homlokot jelent. Ketten leülnek, a másik három néhány pillanatig tétovázik. Aztán egyikük határozott mozdulattal mutat a bugyellárisát szorongató nénikére. Társai bólintanak. Előbb az egyik, majd a másik szerelvény már-már megállt, Satrov rákiáltott: — Mit állsz? Gyorsan kapcsold le a mozdonyt! Fjodor csak most értette meg Satrov szándékát és lefutott a lépcsőn. Amint földet ért, nem torpant meg, hanem máris futott a pályatest szélén a szenes- kocsi felé. Lába alatt a homok szokatlanul lazának tűnt, el-el- süppedt benne, futása nehézzé vált. Veríték öntötte el kiforró- sodott arcát, szíve pedig úgy vert, mintha már jó ideje futna megállás nélkül. Végre elérte a $zeneskocsi végét és megkapaszkodott az ütközőben. Majd gyorsan elkapta a kapcsolóhorgot, felemelte, kiakasztotta a kampóból, maga felé fordította és visszaeresztette előbbi helyzetébe. Csikordult a lánc és nagy csattanással szétnyíltak az önműködő kapcsoló acélpofái. Fjodor már éppen visszafelé akart indulni a mozdonyhoz, de eszébe jutott, hogy még nem kapcsolta szét az önműködő fék légvezetékét. Lehajolt, gyorsan elzárta a tömlő végcsapjait, majd elkapta a tömlő két végét és könnyedén lecsavarta őket egymástól. — Mit piszmogsz ott annyi ideig, Fjodor! — kiáltott rá Satszék, végül az asztal is „eltávozik** az anyóka mellől. Mindez csendben, elegánsan, kimérten, szó nélkül történik. Az odasiető főúr segítségére már nincs is nagy szükség, csak a térítőt kell elsimítania az újonnan létesült kettős asztalon. A társaság étlapot kér, majd rendel: — „tízes nemüt”. A mamóka, mint egy fáradt kis „veréb”, csendesen ül magában. Végre fizethet, majd feláll, és az öregasszonyok jellegzetes apró lépteivel kitipeg a zajos helyiségből... Ezzel tulajdonképpen a rövid kis történet véget is ért. De azért hadd jegyezzem meg: bizonyos dolgokban nem méltányos az, hogy csak a fiatalokat marasztaljuk el. Hiszen akad még néhány „őszes halánték” is, amely Ilyen esetekben bizony nem érdemli meg a „tisztes” jelzőt. Mázán Mátyás rov mérgesen s kihajolt a mozdonyfülkéből. Rjabov ügyesen kibújt a vagonok közül és hanyatt-homlok futott a mozdonyhoz. Amikor végre elkapta a lépcső korlátját, a mozdony lassan távolodni kezdett a szerelvénytől. Fjodor már csaknem fenn volt a mozdonyon, amikor váratlanul hangos kiáltást hallott: — Rjabov! Satrov! Rjabov gyorsan megfordult és látta, hogy a szerelvény mentén egy katonaruhás férfi fut és élénken integet... — Őrnagy elvtárs?! — csodálkozott Rjabov. — Másszon fel gyorsan a mozdonyra!..: — Jól van, jól van! Ne kiabáljon, Rjabov elvtárs — szólalt meg vidáman Jersov. — A veszély elmúlt! Nem robbanunk fel már többé. Mozdonyukat újra rákapcsolhatják, a szerelvényre. Mihelyt Jersov őrnagy megtudta Satrovtól, hogy a vonat alá van aknázva, nyomban Temir- bekre gondolt s az utolsó kocsi után futott. Malinovkin sorsa is aggasztotta... Hiszen Temirbek. nek nem nagy fáradságába került túljárni a fiatal, tapasztalatlan hadnagy eszén és ki tudja, él-e még! (Folytatjuk)
