Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
W64. június 9. 4 Kedd Tartozik, követel Kezdeményezők kerestetnek li Zsadányi Állami Gazdaságnak ezt a félreeső szobáját hét- közbeni szállásnak használja néhány ottani vezető ember, ki a családhoz csak hét végén jut haza. Öt, pokróccal takart vaságy, egy szekrény, a szoba közepén asztal fehér terítővei. Csupasz falak, mosdó & néhány könyv, mást nem látok. Körbeüljük az asztalt Az ablak nyitva, kint hirtelen jött eső esik, mintha az udvar megunta volna a port, a meleget és most zuhanyozna, A szoba is áthűvösödik. A főkönyvelő — egy negyvenes, kissé olaszos külsejű férfi — viszi a szót. Valamelyik héten villám csapott az egyik birkahodály- ba, s máig is ez a fő téma itt. Pillanatok alatt kigyúlt az épület, s mire a tűzoltók ideértek, négyszáz birka bennégett Nagy kár. Különösen a nyolcoentis gyapjú, mert éppen nyírás előtt voltak a birkák. Olyan állat az, hogyha eső esik, összebújik a társaival, nem megy tovább, amíg el nem áll. Ha tűz üt ki, akkor is egy helyben marad, míg maga is el nem ég. Sok gyerek meg néhány asszony sírt akkor éjjel a környező házakban: „megrémítette őket a tömeges halál zaja. Aztán később hallották, hogy egy embert az égő birkahodály felé oltani mentében agyoncsapott a villám. Pokoli rossz éjszaka volt. (Miért nincs villámhárító az épületeken? Mert drága: egy nagyobb istállóba tizenhatezer forintba kerülne bevezetni. Akkor már olcsóbb, ha egyszer leég egy birkahodály... (Egy hang: „De pór éve is leégett egy”). Ebben a gazdaságban sertés-I és birkatenyésztéssel foglalkoznak, meg az állataiknak való takarmány termesztésével. Egyáltalán nem megy jól sem a sertés, sem a birka tenyésztése, sem a takarmány termesztése. — Hol művelik ugyanezt kitűnően, amit maguk csinálnak? — Például Svédországban értenek hozzá nagyon jól. Mármint a sertéshez. Az ő eredményeik titka, hogy haltápszerrel etetnek. De hát a svédek a tenger mellett vannak, mi pedig a kontinens közepén. A magunk nagy titkát még mi sem tudjuk, pedig erre kéne rájönni a következő öt-tíz év alatt, mert jó volna az élvonalba kerülni, a mi magyar sertéseinkkel .., Most már nem hagyon őt békén. — Nézze, játsszunk akkor találós kérdést. Ha a titkot nem is tudjuk, próbálkozzunk megközelíteni a dolog nyitját. S maga alkalmas a kérdezett szerepére, hiszen abban az öt-tíz évben, amit említett, mint az egyik állami gazdaság vezető emberének, lesz egy csomó tennivalója. Tehát: Ön szerint milyen változás lesz itt öt év múlva? — Hát vegyük először a gépeket. Erőgépeink vannak, s remélem, hogy évek múlva lesz elég modem, specializált munkagépünk is, hiszen a mezőgazdaságnak számot kell vetnie a viszonylagos munkaerőhiánnyal... — Jelenleg kikkel dolgoztatnak nyaranta? — Nagyrészt cigányokkal. — S milyen eredménnyel? — Változó. Egyes községbeliek kifogástalanul dolgoznak, a más falvakból valók meg nem. S vannak olyan csoportjaink, amelyeket tavaly jól tudtunk használni. Azt hiszem, az irányításukon is sok múlik, példa erre, ami a múltkor történt: feltűnik nekem, milyen sokat keresnek a kapások. Persze, hiszen csak a táblák szélét munkálták meg. Hát erről aztán a munkavezető is tehet! Hogy visszatérjek arra, hogy mi legyen 1970-ben: ilyen aztán ne legyen. A vezető emberek közé több olyan agronómust kívánok 1970- re, kiket az iskolában egy addigra bekövetkező gyakorlatiságra törő reformálás folytán ökonomikusán gondolkozó, számokat, forintot is néző szakemberré neveltek. Ne fordulhasson akkor már elő az, hogy olyan külföldi nö- vényvédőszert rendel meg egy ag- ronómus, ami jóformán többe kerül, mint az a termény, melynél felhasználják... S azt is hiszem, hogy a község s a gazdaság olyan anyagi, kulturális stb. környezetet tud majd adni, amely vonzza az ilyesmire is — érthetően — igényes, jó szakembereket. De nemcsak számok és mező- gazdasági téma kerül említésre, ha az ember Molnár József főkönyvelővel beszélget. Lehet, hogy azért, mivel irodalomszakot végzett annak idején az egyete- rnen, de gyakran szóba jön nála az irodalom, az első atombomba ledobásánál jelen levő őrnagy történetétől, a Mit tettél Káin? című kötettől, vagy egy kitűnő nyugatnémet közgazdász Versenyfutása kétezredik évig című könyvétől a nagy népiesekig, Veres Péterig, Szabó Pálig, Féja Gézáig. (S közben hiányolja a mai paraszti élet nagy, átfogó szociológiáját.) De mindenkin túl Illyést szereti. Szeretem benne, ahogy Illyést szereti ; .. Kíváncsivá tett saját maga iránt, de nehezen vall magáról... 1956 előtt a Mezőhegyesi Cukorgyár lökösházi célgazdaságában dolgozott főkönyvelőként Furcsa helyzete volt akkoriban. Munkáját megbecsülték, de meg-megszúr-. kálták, mert a piaristáknál érettségizett, mert... meg miegymás. Ötvenhatban azt csinálta, ami a dolga, meggyőződése, saját elveihez és vállalásához hű kötelessége volt: a munkahelyén maradt éjjel-nappal, megszervezte a vagyonvédelmet. Tisztességes magatartásával a fáma szerint megE percben Vrönszkij megvetette magát félelméért, amely teljesen eluralkodott rajta, de nem tehetett ellene semmit. Nagyot sóhajtott, s elsietett a barátokhoz. Olga pedig teljes erőből futott a mozdonyhoz, de a futóhomokban csak nehezen jutott előre. Ám a mozdonyról lehetősen egyedül maradt környezetében. Az ellenforradalom utón az állam áthelyezte a Dombegyházi Állami Gazdaságba „megerősítő- nék”, majd amikor az összeolvadt egy másik gazdasággal, ugyanebből a célból egy teljes, új vezető garnitúra egyik tagjaként Zsa- dányba került pár évvel ezelőtt. Családja a megye másik végében. S nem az a bizonyos 3—400 forint fizetésbeli plusz készteti a vándoréletre, hanem, mert úgy érzi, hogy itt van rá legjobban ‘szükség. Abban az ereje teljében levő férfikorban van, mely az erőt már bölcsességgel és tapasztaltsággal párosítja. Mikor később egy gazdaságbeli embert megkérdeztem az ottani vegyesboltban, mi a munkások véleménye róla, azt mondta az illető: „Ahhoz az emberfajtához tartozik, amely — húzza. Szaporítani kéne a fajtáját!” Szakmai, emberi tulajdonságait megvilágítja még egy meg- megjegyzés, melyet róla ejtettek: „Lefelé sem, felfelé sem vall szégyent.” S erről ráismertem. Logikus érvei, hozzáértése, letisztult közvetlensége épp oly odaillőn, sT jól hangzana egy minisztériumi megbeszélésen, vagy a külföldi rendelőkkel való tárgyaláson, mint az esti munkásszálláson, vagy a sertéstelepen. Még csak másképp sem kell formálnia mondatait, mondandóját Hz asztalnál valaki odasúgja, mit mondott neki ötvennyolcban, mikor párttag lett: „Nézd, az ösz- szes barátom ott van, nekem is ott a helyem.” — S az érvelés nemcsak a felszínem, de mélyen is logikus: az ember tényleg odatartozik, ahová a maga választotta barátainak többsége. De, ha még mélyebben akarjuk keresni az indokot, egyszerűen arról lehetett szó, hogy egy arra érdemes emberben jól tisztázódtak és összhangba kerülték a mit — miért? a hol — kikkel? kérdésekre adandó válaszok. Padányi Anna. Kémregény Fordította: Sárközi Gyula már észrevették. Konsztantyin sietve ereszkedett le a fülkéből és eléje szaladt. Amikor pedig már majdnem a mozdonyhoz ért, csaknem összeütközött azzal a vasutassal, akit a forgalmista küldött, hogy figyelmeztesse Sat- rovot. — Konsztantyin, Kosztya! — kiáltotta el magát levegő után kapkodva a lány. — Szerelvénye alá van aknázva!... — Bizony, Satrov elvtárs! A diverzánsok aknát helyeztek a szerelvényre — igazolta sietve a lány szavait a vasutas, és tenyerével törölte arcáról az izzadtságot. — Rövidesen fel kell robbannia! Azonnal hagyják el a mozdonyt!... — Hogyhogy hagyjuk el! — kiáltott fel Konsztantyin és újból visszament a mozdonyra. — Körös-körül barakok ... Hogy hagyhatnánk el? Hallod, Fjodor? Az elsápadt Rjabov hevesen kidugta fejét a fülke ablakán. — Ki adta ki a parancsot, hogy hagyjuk el a mozdonyt? — villant a szeme és dühösen pillanA Gyulára látogató turisták nem győzik dicsérni mindazt, amit az idegenforgalom növelése és a város fejlesztése érdekében a párt- és a tanácsvezetés, a társadalmi szervek, az egész helyi összefogás létrehozott, alkotott, épített. Ez a járási székhely az egészséges, lendületes városfejlesztés példaképe lett a megyében. Követői is akadnak már. Békés megyében szerte azonban még mindig sok parlagon heverő, kiaknázatlan lehetőség van arra, hogy hazánknak ezt a szögletét mind a helyi lakosság, mind pedig az idelátogatók részére még érdekesebbé, hasznosabbá, látványosabbá tegyük. Békésen például egy gazdag anyagú múzeum lapul porban, feledésben, méltatlan körülmények között. Gyomán olyan hőforrás ontja vizét, mely gyógyító hatásban az ország négy legjobb gyógyforrása között foglal helyet, azonban mégis hírverés nélkül maradt. Orosházán egy hatalmas üveggyár várja ipari látványosságként a látogatókat. A Szarvasi Arborétumnak sem tott a vasutasra, — Ügy látszik, a félelem megzavarta az eszedet ... — Na jó — szakította félbe Rjabovot határozott hangon Satrov, akinek új gondolata támadt. — Egyelőre a vonalszakaszt mi foglaljuk le, hátratolatunk és a szerelvényt eltávolítjuk az állomás közeléből. Fusson gyorsan és jelentsen a forgalmistának. Hát maga, Olga, mit áll itt? Távozzék innen maga is mielőbb! ___ D e Olgának már nem volt annyi ereje sem, hogy elmozduljon a helyéről. Ügy érezte, hogy lábai felmondják a szolgálatot... — Hallja-e! — kiáltott rá Satrov furcsa, idegen hangon a vasutasra, aki már futni kezdett az állomás felé. — Segítsen az elv- társnőnek! A vasutas visszatért és karon- fogta Olgát. — Tyimcsenko! — kiáltott Satrov a fűtőre,— Fuss azonnal az őrséghez és a vonatkísérőkhöz s figyelmeztesd őket! Minél előbb ugráljanak le a vonatról. Te is maradj lent velük! A megrémült fűtő szinte legurult a mozdonyról. Satrov látta, hogy Tyimcsenko milyen sietve távozik, Rjabovhoz fordult: — Ereggy te is, Fjodor... — Ugyan, mit képzelsz!... — Rjabov, miután nem talált szavakat dühének kifejezésére, el- káromkodta magát. Konsztantyin tudta, hogy semmi áron nem hagyná el a mozdonyt ártana az eddiginél nagyobb propaganda. Hasonlóan sorolhatnánk mindazokat a lehetőségeket és értékeket, melynek megragadásával, felmutatásával még több hívet és nagyobb hírnevet szerezhetnénk szőkébb hazánknak. Vajon mi az oka, hogy nincs így? Némelyek kézenfekvőnek találnák a választ: — Nem mindenütt van olyan vállalkozó kedvű vezetés, mint Gyulán! Ez bizonyos fokig igaz is, azonban úgy véljük, hogy ennek ellenére is lehetne valami okosat kezdeni ezzel a kérdéssel, mert nem egyedül Gyulán létezik mindaz, ami megyénkben egészséges hagyomány és büszkéik ednivaló jelen. Ezért az egész megyére kiterjedő kulturális felmérést kellene csinálni és amit eddig Gyulán cselekedtek, azt gondosan kidolgozott ütemterv alapján a megyére vonatkozóan is elkezdeni és végrehajtani. Ennek méltó kezdeményezője és jó bábája lehetne a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Hazafias Népfront. — hr — Ezalatt odajött hozzájuk Jer- sov őrnagy és Bejszambajev vonatkísérő. •— Mi történt, Satrov elvtárs? — kérdezte az őrnagy. — A szerelvény alá van aknázva — felelte nyugodtan Satrov, majd nagyon szigorúan hozzátette: — Minél előbb távozzanak innen!... Maga is Bejszambajev. — Hát maga... Maga mit akar tenni? — Megpróbáljuk legalább eltolatni a szerelvényt távolabb az állomástól: hisz körös-körül barakok húzódnak. Maguk pedig gyorsan távozzanak innen, nem szabad mindnyájunk életét kockára tenni! És Satrov megragadta az átváltó fogantyúját s elfordította, hogy a mozdony hátramenetbe induljon. Azután kieresztette a fékeket, kissé megnyitotta a szabályozót, gőzt bocsátott a hengerekbe és a szerelvény lassan elindult. Az izgalomtól remegő, sápadt Rjabov görcsösen megragadta izzadt kezével a mozdonyfülke ablakpárkányát, mintha attól félt volna, hogy valaki letaszíthatja a mozdonyról. Gépiesen követte Satrov gyors mozdulatait, de úgy látszott, nem érti, mit csinál. Azt is észrevette, hogy Jersov őrnagy nem az állomás felé futott, ahogy azt Satrov tanácsolta neki, hanem a szerelvény vége felé. ft oly tatjuk} Nyikolaj Toman: ( 55^ Hajsza a UUéitet utat* Színházi próbán E napokban már főpróbákat tart a színház Dumas: A kaméliás hölgy című drámájából, melynek főszerepét Stefanik írén, Körösztös István, Vörös Tibor m. v. (a Pest megyei Petőfi Színpad tagja) és Szoboszlay Sándor alakítja. Képünkön jelenet az egyik próbán: Armand — Vörös Tibor, Marguerite — Stefanik Irén. A háttérben a rendező: Vass Károly. (Fotó: Demény)
