Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-09 / 133. szám
5 Kedd 1M4. június ». Búcsúztak az iskoláktól a nyolcadikosok 1 Jól sikerült Sass Ervin író találkozója Gyula fiatal olvasóival Felberreg az iskofla csengője, a nevelők és szülők színe elé kérve mind a nyolc osztály népét. A békéscsabai V. számú iskola udvara pillanatok alatt csupa szín és mozgás.:. A terebélyes diófa alatti tanári emelvény előtt felsorakoznak a vörös nyakkendőé lányok, fiúk. Szinte magához ölelőn fogja közire a tanulósereg őket, a fehérbe meg sötétkékbe öltözött nyolcadikosokat Tisztelgésre hajlik a zászló, felcsendül a Himnusz, aztán kezdődik az ünnepség. Szavalatok hangzanak. A maradók a végzősöktől, azok tőlük és a tantestülettől vesznek búcsút, aztán Tóth Júlia igazgató néni meghatott szavait visszhangozzák az iskola öreg falai. Az egyik mama ölében baba gőgicsél, a majdani iskolások üzenetének öntudatlan tolmácsolójaként. A szavalatok s beszédek részeiből, mondatfoszlányaiból a búcsúztatás egész mondanivalója előkerekedik: Száz karral vár az élet, a munka... Ifjú szívvel minden akadály legyőzhető... Nyolcadikosok, ne feledjetek bennünket és a kedves iskolát... A mai nappal lezárult a gondatlan gyermekkor és az ifjúság soraiba léptek... Az itt eltöltött nyolc év alatt felvérteződtetek munkára, fegyelemre, udvarias viselkedésre... őrizzétek továbbra is szívetekben szüléitek áldozatos szeretetét és tisztelettel emlékezzetek a titeket annyi éven át szívvel, türelemmel nevelő tanáraitokra, tanítóitokra, hiszen magát becsüli, aki másokat is megbecsül... Még a levegőben lebegnek a búcsúszavak, mikor a tanulósereg ajkán felcsendül az ifjúság himnusza ... Aztán bevonulnak a nyolcadikosok a virágdíszes épületbe ... Millió emlék zsong a fejekben, millió érzés muzsikál a szívekben... A virággal hintett tantermekben, a hálás osztály nevében a legjobbak köszönik meg az osztályfőnök bácsinak, néninek a türelmet, jóságot s az egészséges szigort, úgy, miként a VlII/á-ban is: „ .: .mielőtt elválnánk, szeretnénk vallomást tenni arról, hogy rosszaságunk, csintalanságunk ellenére is nagyon szerettük a drága tanár nénit Ha azzal a gondolattal állt először elénk, hogy ezeket a csapongó eszű, kérdő szemű kislányokat és fiúkat átvezeti a legnehezebb koron, a kamaszkoron és a mindig az ablak felé szálló pillantások mögé beraktározza a nehéz tantárgyakat, hát nyugodt lehet drága tanár néni — sikerült. Mi úgy érezzük, most tartjuk a mi közös édesanyánknak az anyák napját...” — Tudjátok gyerekek — hangzik a tanár néni válasza — én reáltárgyakat tanítottam nektek, a realitások embere vagyok és nem az érzelmeké, de most, hogy i annyi év után itthagytok engem... ihangja elcsuklik, előtörnek köny- cnyei. H. R. • Rövid csengetés. A békéscsabai VII-es iskola tanulói felsorakoznak az udvaron, középen a búcsúzok.* A Himnusz elhangzása után Magyar Gyuri bácsi búcsúzik az iskolától, a tanári kartól és az alsóbb évesektől. Ezután a nyolcadikosok virágcsokrot adnak volt nevelőjüknek, kifejezvén köszö- netüket a fáradságos munkáért. Szarka Béla hetedikes tanuló köszöntője után megkapó jelenetnek lehetünk tanúi. A nyolcadikosoknak egy-egy szál virágot nyújtanak át a legkisebbek. Majd Arató Kati a költő szavaival búcsúzik az iskolától: „Bár zord a harc, de megéri a világ, ha az ember az marad, ami volt: nemes, küzdő, szabadlelkű diák.” A tantestület nevében Zsilinszki Ádám igazgató köszönti a kirepülő „fecskéket”, útra valóul Kölcseyt idézi: „Hass, alkoss, gyarapíts, s a haza fényre derül”. Megszólal a csengő. Hosszan zúg, de inkább csilingel. A nyolcadikos kisdiákok elérzékenyül- nek, szemükbe könny szökik, hiszen számukra ez az utolsó kicsengetés. Egy pillanat alatt eszükbe jut az elmúlt nyolc év oly sok kellemes, és néha talán kellemetlen emléke. Kezükben fehér szegfűvel, vállukon tarisznyával indulnak búcsú-kőrútjukra, s alig hallhatóan éneklik a dalt: „Mi búcsúzunk és elmegyünk, a mi időnk lejárt.” (d. s.) (Tudósítónktól) Az író—olvasó-találkozó nem az Ünnepi Könyvhét tartozéka, hanem kulturális életünk állandó műsorszáma. Ebben nincs uborka- szezon, ezt bizonyította az az író— olvasó-találkozó is, amit Gyulán, az ápolónőképzőben, június 6-án, szombaton szervezett a Kossuth Könyvkiadó megyei részlege és a gyulai városi KISZ-bizottság, Sass Ervin: Az ember hiába nem él című könyvével kapcsolatban. A találkozás céljára feldíszített egyik tanteremben nemcsak az intézet irodalomkedvelői gyűltek egybe. Ott voltak a csecsemőgon- dozónőképző, az Erkel gimnázium és a kertészeti technikum diákjai közül is sokan. Az ápolónő- képző részéről szemmel láthatóan szeretettel és ügybuzgalommal előkészített találkozót Héjas István, a KISZ városi bizottságának titkára nyitotta meg, méltatva az irodalmi rendezvények kulturális jelentőségét. Ezután Sass Ervin ismertette könyve hősének, a 19-es gyulai kommunista vezetőnek és kezet dolgozói népművészeti szőttest, bébiruhát és kesztyűt készítenek. A bébiruhák 80, a kesztyűk 100 százalékban exportra kerülnek. Az országban egyedül ifit szőnek gyerméktörülközőket, amit Budapestre és más megyékbe szállítanak. mártírnak, Dundler Károlynak életét, haláláig tartó helytállásának történetét. A hallgatóság kérésére arról is beszélt az író, hogy az ilyen, történelmi dokumentációszámba menő írásmű méltó elkészítéséhez milyen alapos, fáradságos helytörténeti kutatás, anyag- gyűjtés szükséges. Mindezt sok apró ténybeli esemény, élmény felelevenítésével illusztrálta. Űj Rezső: Csak ezt akarta című, Dundler Károlyról szóló versének elmondása után, a találkozó másik részében Szelezsán Anna, Kristóf István és többek kérésére az író a mai ifjúsági irodalom helyzetéről, problémáiról, a film, a rádió, a televízió és a könyv viszonyáról, megyénk irodalmi helyzetéről, a középiskolai diáklapok helyi irodalmat serkentő hatásáról beszélt. A gyulai író—olvasó-találkozó, melyet a közeljövőben újabbak is követnek a városban, közvetlen, mondhatni családias hangulatú összejövetellé válva, késő délután fejeződött be. Kötélgyártó részleg is van, amely a MÉSZÖV és a tsz-ek megrendelésére jelentős meny- ■ryiségű árut állít elő. A szövetkezet idei termelési terve 5 millió forint, amit a dolgozók időarányosan teljesítenék. A havonta kifizetett munkabér eléri a 150 ezer forintot. Sok dolga van egy szakszervezeti titkárnak Beszélgetés Hété Bélával, a Szórakoztatózenészek Szakszervezetének megyei titkárával Népművészeti szőttest, bébiruhát, kesztyűt készítenek a Tótkomlósi Háziipari Szövetkezetben A Tótkomlósi Háziipari SzövetBékéscsabán, a Dessewffy utcai lakásán kerestem fel Káté Bélát, a Szórakoztatózenészek Szak- szervezetének megyei titkárát, a vendéglátóipari vállalat dolgozóját, a Csaba-presszó közszeretetben álló zongoristáját, akit a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a „Munkáért”-jelvóny ezüst fokozatával tüntetett ki május 1-e alkalmából. A csinos ezüstjelvény megtekintése még csak megy, de saját magáról, munkájáról már nehezebben akar nyilatkozni az embléma tulajdonosa. Kisebb-na- gyobb megszakításokkal a felszabadulástól szakszervezeti tag, volt gazdasági vezető is, 1981-től pedig titkára a Szórakoztatózenészek Szakszervezete megyei szervezetének és intézi a mintegy 360 szakszervezeti tag ügyes-bajos dolgát. Az „ügyes-bajos” kitételnél a hangsúly mindenesetre a „bajos” szón van, tekintettél arra a körülményre, hogy a szórakoztatózenészek főleg a népi zenészek nyugdíjigényjogosultság nélküli idősebb emberekből állanak. Így kerül előtérbe mindjárt a segélyezés problémája. — Rendkívüli nehéz kérdés a segélyezés nálunk. Az éves segélykeret összege ugyanis kétezer- egyszáz forint, ami tíz-tizenegy tag segélyezése után máris kimerül. Ennek pótlására szorgalmazzuk az évenkénti cigánybálak megtartását, amelyeknél a tiszta haszon ötven százaléka a segélyalap javára megy. Részünkről sérelmes azonban, hogy ezeknek a báláknak a megrendezési jogát néhol a földművesszövetkezetek maguknak tartják fenn, így a szakszervezet elesik ettől a segélyalapra fordítható bevételitől. A báli bevétel másik ötven százaléka a kulturális alapot növeli és részben a szakmai továbbképzés céljait szolgálja. Például abból létesítettük a kottakölcsönzőt is,. amely új zenedarab tanulása esetén áll tagjaink rendelkezésére. Ezen a téren egyébként komoly segítséget jelenít a vendéglátó- ipari vállalat és Purcsi János vállalati igazgató készséges hozzájárulása. A másik szociális juttatásunk a szakszervezeti üdülés. — Szakmai fejlődés segítése érdekében mit tesznek? — kérdezzük. — Azt a célt szolgálják például a járási taggyűlések — hangzik a válasz — amelyeken politikai, kulturális kérdéseken kívül szakmai vonatkozású problémát is megvitatunk. De ezen a téren a leghathatósabb és célravezető intézkedésnek, a működési enegedédyek folyamatban lévő felülvizsgálata látszik. Ez a felülvizsgálat a Művészeti Szakszervezet V. kongresszusán hozott határozat alapján történik, az Országos Szórakoztatózenei Központ lebonyolításában, amelyben a szakszervezeti bizottság is közreműködik. — És mi a lényege ennek a felülvizsgálatnak? — Először is felmérésre kerül a szórakozrtatózenei terület, valamint a zenészek száma szakágazatok, műfaji ágazatók szerint, azután a jelenleg érvényben lévő működési engedélyek felülvizsgálására kerül sor. A felülvizsgáló bizottság a jelenlegi kategóriába sorolást megerősítheti, vagy annak megváltoztatására tehet javaslatot és vizsgakötelezettséget is előírhat. Mindez természetesen az egyéni érdekek legmesszebbmenő figyelembevétele mellett a zenei nívó emelését szolgálja. A jelenlegi működési engedélyek 1964. december 31-é- vel hatályukat vesztik. 1965. január 1-től már csak új működési engedéllyel lehet tevékenykedni. Beszélgetésünk ezzel befejeződött, Kóté Bélát hívja a kötelesség, és várja a zongorája. Surányi Sándor Az anvag regénye Mint a kőszikla... ? A növénymag burka megreped, kibukkan belőle a csíra, áthatol a földrétegen, búzakalász vagy facsemete lesz belőle. A növény szemmel láthatóan kiterjed a térben, vagyis mozog. Az újszülött állat (és ember) szemünk láttára végez sokféle, bonyolult mozgást. Hát a hegyek? Időtlen idők óta állnak a helyükön, legfeljebb köp. nak esőtől, széltől, de nem mozdulnak. Ha valami nagyon szilárdat akarunk mondani, a kősziklához hasonlítjuk. Van tehát mozgás nélküli anyag is? Nincs. Amíg mi alszunk... Ha beköszönt az éjszaka, Európa sok száz millió lakosa nyugodni tér, alszik. A föld túlsó felén ezekben az órákban süt a nap, népesek az utcák és a munkahelyek. Egy alvó kontinens nyugalma nagyon viszonylagos. Az emberek — többségükben — nem közlekednek, nem dolgoznak, nem „mozognak”. De a szívük ver, a tüdejük lélegzik, agysejtjeik álomképeket vetítenek az emlékezet láthatatlan vásznára. Az ember pihen, szervezete azonban csupa mozgás. A kőszikla egy helyben áll esetleg évmilliárdok óta, de atomjaiban szüntelenül bonyolult mozgások vihar- zanak. A kő — vagy például a fa, a fém, az üveg — olyan anyag, amelynek viszonylagos, külső mozdulatlansága szembeszökő: „alvó kontinensek” az anyag végtelen birodalmában. Kivétel vagy szabály? Az ókorban is voltak bölcsek, akik a pantha rhei (minden folyik, vagyis mozog) elvét hirdették. Mások azonban azit állították, hogy a testek természetes állapota a nyugalom és csak alkalmilag, kivételesen kerülnek mozgásba. Ezt az utóbbi helytelen elképze. lést karolta fel a kereszténység. A teremtés-legenda erősítésére használták fel a mozdulatlan anyagról szóló tanítást, mondván: a csillagok járásához, az élet keletkezéséhez egyaránt szükség volt természetfölötti beavatkozásra. Másfél ezer évig uralkodott a hit, akkor kezdődött a tudás. Kopernikusz, Kepler, Galilei és mások feltárták az égi és földi testek mozgásának törvényeit. Elhallgatni már nem lehetett, de az egyházi tanításokkal ellenkező igazságokat hirdetni: a föld mozog, a testek természetes állapota a mozgás — ez nehéz feladat volt! Még évszázadok múltak el: tisztázódott az elektromosság, a fény, a hő, a hang sok problémája. A részletismeretek bővültek, a dialektikus materializmus pedig meg. fogalmazta a természet egyik legfontosabb törvényét: anyag és mozgás felbonthatatlan egységet alkot, az anyag létesítési formája a mozgás. „Vadregényes világ" Az ingalengés is, az emberiség története is mozgás, de nem egyenrangúak, az utóbbi maga- sabbrendű. Ha valakiről azt mondom: „házban lakik”, keveset tudok róla. De ha ezt mondom: „szegedi ember”, egyszeriben megtudom róla a következőket: Magyarországon él, városban, lakóházban lakik. A mozgás magasabb formái tartalmazzák az alacsonyabbakat. Ha egy élőlényt így jelölök meg: „ember”, létezéséből kifejezhetem az összes lényeges mozgásformákat. Helyváltoztatásra képes (mechanika), atomokból áll (fizika) vagy folyamatok zajlanak le a szervezetében (kémia), szerves élőlény (biológia), végül történettel bíró közösség tagja (társadalmi mozgásforma). Az anyag sokféle megnyilvánulási formája önmagában is bizonyítja: sokféle mozgás létezik. Hol tartunk ma? Lezártak-e a mozgásról szóló ismereteink? Nem. Marx György Kossuth-díjas professzor írja, hogy századunk elején feltárult „az a toms zerkezet vadregényes világa” és a lezártság helyett „az atommag kapuján át a tudós az elemi részek őserdejébe jutott”. Mivel az anyag örök és kimeríthetetlen, a tőle elválaszthatatlan mozgás megismerésének sincs határa. Gyenes István Következik: Izgalmas esemény a „határon”.
