Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-07 / 132. szám
Hajdik Antal: Ábrándozó Franz Kafka: i ALOM * Joseph K. álmodott: Szép nap volt és K. sétálni készült. De alig tett két lépést, már a temetőben volt. Nagyon furcsán és célszerűtlenül kanyargó ösvények voltak ott, de ő az egyik ilyen ösvény felett — mint sebes vizen — ellenállhatatlanul siklott előre. Már messziről a szemébe ötlött egy frissen hantolt sír, amely mel* lett meg akart állni. Ez a sír mágnesként vonzotta, és úgy tűnt neki, hogy nem is tudja elérni, bármennyire siet. De alighogy megpillantotta a sírt, máris zászlók takarták el, amelyek rudakon lobogtak és nagy erővel összetekeredtek; zászlóvivőket nem lehetett látni, de úgy tűnt, hogy ott nagy a sürgés-forgás. Míg tekintetét a távolba szegezte, hirtelen maga mellett az úton, sőt majdnem már maga mögött észrevett egy ugyanolyan sírt. Gyorsan a fűbe ugrott. Mivel az ösvény a lába alatt tovább repült, megingott és éppen a sír előtt térdre esett. A sír mögött két férfi állt, és a levegőben tartottak egy sírkövet; amint K. megjelent, a sírkövet a földre lökték, s az úgy maradt ott, mintha odaállították volna. Mindjárt ezután a bokrok közül kilépett egy harmadik, akiben K. rögtön felismerte a művészt. Csak nadrág és rosszul gombolt ing volt rajta; fején bársony sapka; kezében közönséges ceruzát tartott és ahogy közeledett, máris alakokat rajzolt vele a levegőbe. A ceruzát fent odaérintette a kőhöz; a kő nagyon magas volt, a művésznek nem kellett ugyan meghajolnia, de azért dőlt előre, mert nem akart rálépni a sírra, amely elválasztotta őt a sírkőtől. Lábujjhegyre állt tehát és bal kezével a kő lapjára támaszkodott. Meglepően ügyes vonásokkal arany betűket varázsolt elő a közönséges ceruzával. „Itt nyugszik...” — írta. Mindegyik betű fényes és szép volt, mélyen kivésve, és tiszta arany. Amikor leírta a két szót, ránézett K.-ra; K. sóvárogva várta a felirat folytatását, a férfival nem is törődött, a kőre nézett. A férfi valóban folytatni akarta az írást, de nem tudta, valami akadályozta, keze a ceruzával lehanyatlott és ismét K.-hoz fordult. Most K. is a művészre nézett, és észrevette, hogy az nagy zavarban van, de nem mondhatja meg, miért. A férfi minden eddigi élénksége eltűnt. Ettől K. is zavarba jött; néhány tanácstalan tekintetet váltottak; a rút értetlenség állapotába jutottak, amelyet egyikük sem tudott megfejteni. Hirtelen, éppen rosszkor, a ravatalozóban megszólalt a lélekharang, de a művész intett a felemelt kezével, és a lélekharang elhallgatott. Pár pillanat múlva ismét elkezdte, ez- egyszer egészen halkan, és minden felszólítás nélkül azonnal abbahagyta; olyan volt ez, mintha csak a hangját próbálgatta volna. K.-t bántotta a művész helyzete, sírni kezdett, és fejét tenyerébe hajtva zokogott. A művész megvárta, míg elcsendesedik, és aztán, mivel nem volt más kiút, elhatározta, hogy folytatja az írást. Az első kis vonás, amelyet felvésett, K. számára fel- szabadulást jelentett, de a művész szemmel láthatóan csak igen nagy ellenszenvvel írta le; a betű nem volt olyan szép, mintha főként az arany hiányzott volna belőle, az írás sápadt és bizonytalan lett, csupán a betű volt nagyon nagy. J betű volt, és majdnem elkészült, amikor a művész dühösen rúgott bele a sírba, hogy körös-körül magasra repült a föld. K. végre megértette; bocsánatkérésre már nem volt idő, minden ujjával kaparni kezdte a földet, amely szinte semmi ellenállást sem fejtett ki, úgy tűnt, hogy minden elő van készítve; a föld vékony rétegben volt csak felhantolva, közvetlenül alatta nagy, meredek falú gödör nyílt meg, és K., akit a könnyű szellő a hátára fordított, beleesett. De addig, amíg lent a még felemelt fejét el nem nyelte az áthatolhatatlan mélység, fent a sírkövön hatalmas díszekkel ékítve feltűnt az ő neve. (Itrupa András fordítása) Június 3-án volt 40 éve, hogy meghalt Franz Kafka, prágai születésű német elbeszélő. Több kötetes életműve nagyrészt csak halála után jelent meg. Az el- embertelenedést, a kisemberek személytelen, felis- merhetetlen hatalmaktól való függését, folytonos szorongását müveiben dekadens, bizarr módon ábrázolja, alakjait kivonja a valóság törvényei alól. KÖROSTA J ___________KULTURÁLIS MELLÉKLET__________ Hog yan segíti megyénk mezőgazdaságát a tudományos ismeretterjesztés? A szocializmus leraká. sával a magyar mező- gazdaság fejlődésében is új fejezet kezdődött. A szocialista termelőviszonyok létrejöttével egyidőben azonban nem változott meg teljesen a parasztság gondolkodásmódja. Egyik fő feladatunk tehát a termelőszövetkezeti parasztjaink és a mezőgazdasági dolgozóink műveltségi színvonalának emelése a termelés gyorsabb ütemének, a munka termelékenységének további fokozása érdekében. A mezőgazdasági terme, lést közvetlenül segítő agrártudományi és a hozzákapcsolódó természettudo. mányos ismeretterjesztésünk mind a minőség, mind a mennyiség tekintetében egészségesen fejlődik. A résztvevők számának növekedése azt igazolja, hogy falun is elsősorban azon tudományok és technikai ismeretek iránt van érdeklődés, amelyek közvetlenül hatnak a dolgozó termelékenységére, amelyek nagy szolgálatot tesznek az új agrotechnikai eljárások, termelési, tenyésztési módszerek köny- nyebb elsajátításában: 1961- ben 673 előadás, 32 304 hall. gató, 1962-ben 715 előadás, 38 097 hallgató és 1963-ban 899 előadás, 44101 hallgató. Ugyanezen időszak mezőgazdasági szakelőadó, sainak száma: 1961-ben 252 előadás 10 378 hallgatóval, 1962-ben 266 előadás 10 677 hallgatóval és 1963-ban 447 előadásit tartottunk 22 152 hallgatóval. A falusi ismeretterjesztő tevékenységünk zöme élőadássorozatok, akadémiák (termelőszövetkezeti, háztáji, ifjúsági, női), tapasztalatcserék, országjárások keretében zajlott le. A túlsúlyban levő agrártudományi előadásokat megfelelő szakemberek (agronómusok, mezőgazdasági tanárok, terllja Ehrenburg: Két asszony... Ginasztyorkája kopott és poros volt. ■ Feltört lábán a vér: sötét, piros folt Bekopogott. Éppen ebédidő voltEgy asszony nyitott ajtót félszegen. „Együtt szolgáltam a fiaddal. Ő — holt...” Az én nevem csak ennyi: Győzelem... Fekete volt a kenyér. Játszi, könnyed a napfény. Sósak, keserűk a könnyek. A városokban ujjongott a nép, a zene szólt, tánc volt téren, utcasarkon. Csak a csendes kis szobában ült néma hallgatással, sírva a két kis asszony. ■ ■ Fordította: Antalfy István | (A vers a költő 1959-ben kiadott orosz nyelvű kötetéből való.) : melőszövetkezeti elnökök, tudományos kutatók) tartották. D ókés megyében az adottságoknak megfelelően azokból a témákból tartjuk a legtöbb előadást, amelyek sajátosan érintik megyénk mezőgazdaságának fejlődését. Jellegzetesebb témák: a kenyérgabona-termesztés, a fehérjetakarmány-termelés, rét- és legelőgazdálkodás, cukorrépatermelés, ipari növények termesztése, öntözés, talajvédelem — javítás, a takarmányozás problémái, a szarvasmarha-, a sertés-, a juh-, a baromfitenyésztés, a mezőgazdaság kérni, zálása, a háztáji gazdaság fejlesztése. A széles skála meggyőzően mutatja, hogy agrártudományi ismeretter. jesztésünk helyesen alkalmazta a párt mezőgazdaságról szóló határozatait. Természetesen nemcsak a termesztés, a tenyésztés különböző szakterületei kapnak helyet ebben a jelentős és a Békés megyei ismeret- terjesztés egészéhez viszonyítva is kiemelkedő ne- velőtevókenységben, hanem az olyan problémák, mint a gazdasági vezetés, az üzem- szervezés, az anyagi ösztönzés, a munkafegyelem, a termelési. öntudat kérdései is, amelyeket a szakfeladatokkal összhangban a társadalomtudományi előadók tartottak meg. A technika rohamos térhódítása ' következtében nagyobb figyelmet kell szentelnünk a technikai, az agroműszaki ismeretek, a gépkezelés, az elektromos energia gazdaságos felhasználására, a karbantartás problémáira. A mezőgazdasági fej” lesztés előtérbe állította a különböző szakterületek, tudományágak komplex, egymással kölcsönös kapcsolatban való ismertetését is. Így az agrobiológiai, az agrokémiai, a fizikai, a matema+'kai, a földrajzi, a csillagászati előadásokat is. Jelentős helyet kap az egészségügyi felvilágosítás is, különösen a munkaegészségtani (mezőgazdasági egészségvédelem, foglalkozási ártalmak) témájú előadások. Külön kell szólnunk a mezőgazdasági dolgozóink között az utóbbi évben meghonosodó legösszetettebb és nagy hatásfokú ismeretterjesztő formáról, az országjáró tanulmányi kirándulásokról. A TIT az IBUSZ-al közösen szervezi őket; a tsz-dolgo- zókat eljuttatjuk az ország valamennyi tájegységére. A 3—5—8 napos túrákon a meglátogatott táj földrajzi, gazdasági, történelmi, irodalmi, képzőművészeti, épí- tőművészeti nevezetessége. it mutatjuk be. Leggyakrabban egy-egy tsz, üzem jutalomként kollektív túrára viszi legjobb dolgozóit. A mezőgazdasági ismeret- terjesztés fejlesztése érdekében a társulat munkájába bevontuk a falun élő értelmiségiek nagy részét, különösen a mezőgazdászokat Szakemberek tartják az előadások zömét, de el kell érni, hogy a mezőgazdasági ismeretterjesztés minden területéin a szakemberek adják át a korszerű tudásanyagot. A szakemberek képzését is fokoznunk kell. Jelentősnek tartjuk az egész megye mezőgazdasági szak. embereit megmozgató Kö_ rösvidóki Mezőgazdasági Napok rendezvényeit. Ezek a tudósok, a kutatók és a gyakorlati munkában dolgozó szakemberek közös fórumává váltak, s konkrét segítséget nyújtanak nemcsak az ismeretterjesztést végző szakelőadóknak, hanem a megyei mezőgazdasági problémák megoldásához is. A mezőgazdaság korsze- ' rűsítéséért, fejlesztéséért a továbbiakban az alábbi feladatokra kell összpontosítani az ismeretterjesztő tevékenységet: Az ötéves tér. vek maradéktalan teljesítését, a népgazdaság mező- gazdasági irányzatainak végrehajtását kell segíteni. Megyénk sajátosságait figyelembe véve különös gondot kell fordítanunk az állattenyésztési tervek teljesítését, a takarmánybázis megteremtését, az öntözéses gazdálkodás fejlesztését, a kenyérgabona-tervek teljesítését, a háztáji gazdálkodást segítő ismeretterjesztő tevékenységre. Hozzá kell járulnunk az agrárközgazdasági szemlélet kialakításához, a termelőszövetkezeti demokrácia fejlesztéséhez, a mezőgazdasági dolgozók munkaenkölcsének javításához. Ezt csakis a tartalmi “ színvonal emelésével, az ismeretterjesztő formák korszerűsítésével, a hagyományos és az új formák dialektikus szintézisével érhetjük el. Tovább kell fejleszteni a tsz-akadémiá- kat, hogy azok az általános műveltség képzésén túl a termelőszövetkezetekben váljanak szaktanácsadó tár. sadalmi intézményekké. El kell érni, hogy minden állami intézmény, gazdasági egység, tömegszervezet az erők koncentrálásával, közös erőfeszítéssel munkálkodjék azon, hogy mező- gazdasági dolgozóink a társadalmi igényeknek megfelelő általános és szakműveltséggel rendelkezzenek. Dr. Krupa András a TIT Békés megyei titkára
