Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-30 / 151. szám

5964. június 30. 2 Kedd A vezetés és műszaki irányítás színvonalának emelése sok jói képzett szakembert követel a kisipari szövetkezetekben Egyetlsn cikkben nehéz rész­leteiben foglalkozni a kisipari szövetkezetek kádermunkájával, csupán nagy vonalakban lehet érinteni a fontosabb kérdéseket. Az utóbbi években megyénk szövetkezeti ipara gazdaságilag, erkölcsileg egyaránt sokat fejlő­dött. Egyre korszerűbbek, csino- sabbak üzemeink, kulturáltabbak üzleteink. Modem, a lakosság igé­nyeinek megfelelő szolgáltatóhá­zak jönnek létre. A szövetkezetek összevonásával nagyobb gazdasá­gi egységek alakultak ki. Szövet­kezeteink komoly tényezői lettek megyénk községeinek, városainak. Ez az ugrásszerű fejlődés ko­moly káderprobléma elé állította a szövetkezeti mozgalmat. A veze­tés és műszaki irányítás színvona­lának emelése nagyon sok jól képzett szakkádert követéi. Ezt a szövetkezeti mozgalom saját ere­jéből máról holnapra nem tudja megoldani, jóllehet a feladat egyre sürgetőbb. Szakkáderképzé­sünk lassú volt és most sem ki­elégítő, bár szövetkezeteink veze­tőinek többsége felismerte, hogy jól képzett műszaki emberek nél­kül nincs fejlődés. Műszaki embereink, akiknek többsége a termelőmunkából lett kiemelve, hiányos iskolai végzett­ségük ellenére — felhasználva több éves gyakorlaitukat — tudá­sukhoz mérten dolgoztak, a leg­többet adták a szövetkezeti ipar fejlődéséért, ami tellett tőlük. Többségük lelkiismeretességből, igyekezetből, áldozatkészségből je­lesre vizsgázott, de ez ma már kevés. A megnövekedett gazdasá­gi egységek irányítása bonyolul­tabb, nagyobb szakmai felkészült­séget igényel. Általános iskolai végzettséggel és pár hetes szak­tanfolyammal irányítani nem le­het. Amellett, hogy a szövetkezeti ipar a jelen pillanatban nyolc-tíz mérnök munkáját igényelné, szük­séges az is, hogy valamennyi szö­vetkezeti elnökünk — szövetkeze­te profiljának megfelelően — szaki pari vagy közgazdasági tech­nikumba iratkozzon be. A mérnök- és technikus­utánpótlás a szükséglethez viszo­nyítva igen lassú. Szövetkezete­ink vezetői eljutattak addig, hogy felismerték a műszaki színvonal emelésének szükségességéit. Kere­sik is a megoldás lehetőségét és amilyen mértékben sürgető egy műszaki káder munkába állítása, olyan mértékű igyekezettel pró­bálják megoldani problémájukat. Néha azzal vádolnak bennünket, hogy az állami iparból vonjuk el a szakembereket. Nem vitatkozni alkarok, de ez kölcsönös. Nincs szándékomban a szövetkezeti ipart az állami ipar fölé helyez­ni, de még csak egyenlőségi je­let sem vonni a kettő közé, eb­ben a társadalomban azonban az állami ipar mellett létezik egy jelentőségében jóval kisebb, de szükséges és életképes ipari te­vékenységet folytató, az állami ipart kiegészítő szektor, a szövet­kezeti ipar, amelynek — ha ki­sebb formában is — megvannak a maga gondjai, bajai. Jelen eset­ben a káderproblémáról van szó. A szakkáderek is elsősorban em­berek, akiknek « társadalmi fele­lősségük mellett megvannak a maguk személyes problémái is. Egyik részük nem nálunk, hanem az állami iparban kap orvoslást gondjaira, személyes ügyeire és elmegy tőlünk, de előfordul for­dítva is, amikor nálunk találja meg a számítását egy szakember és eljön az állami iparból hoz­zánk. Az eset többsége indokolt és ami döntő, ezen a területen is a képessége szerinti munkájával a társadalom javát szolgálja. A káderproblémánkat súlyos­bítja megyénk mezőgazdasági jel­lege. Az olyan megyékben, ahol túlsúlyban van az ipar és több főiskola, középiskola működik, ott lényegesen könnyebb a káder­utánpótlás biztosítása. Előfordul, hogy végzős fiatalok kevesebb iérért, előnytelenebb feltételek mellett vállalnak munkát, csak­hogy Budapesten vagy ipari vidé­kek megyei székhelyein marad­hassanak, jóllehet nagyobb szük­ség lenne rájuk az utóbbi időben iparosodó területeken és esetleg anyagi lehetőségük is kedvezőbb lenne. Az is igaz azonban, hogy sok szövetkezetünkben még ma is ide­genkednek az ösztöndíj-alapítás­sal, amely — bár hosszabb lejára­tú, de biztosabb alapot nyújtana a szövetkezeteknek mérnök- vagy technikus-problémájuk megoldásá ban. Idegenkednek egyrészt azért, mert csak öt év múlva kapnak kész mérnököt, másrészt, mert öt éven keresztül kell fizetni a kü­lönleges alapból. Elnökeink többsége régi, ki­próbált vezető. Az összevonások idején a legjobban megfelelő ve­zetők maradtak meg. További fej­lődésüket középiskolával — s a helyi pártbizottságok segítségével — pártiskolai oktatásban való részvétellel kívánjuk biztosítani. A műszaki vezetők és középirá­nyítók (brigádvezetők, művezetők, építésvezetők, részleg- és fiókve­zetők) továbbképzését szakmai tanfolyamok szervezésével segít­jük elő. Bár a tanfolyamok csak segítséget adnak a munka vitelé­hez, de nem helyettesítik az álla­mi oktatást. A szövetkezeti vezetőkre is vonatkozik, amit Kádár elvtárs mondott: „A szocializmus építé­sének kérdései mind bonyolultab­bak lettek, ezért vezető állás be­töltésében egyre inkább elenged­hetetlen követelmény a hozzáér­tés, a szakismeret, az általános felkészültség.” Jelenleg mintegy kétszázan jár­nak középiskolába a szövetkezeti tagok közül, amely alapja lehet a meglévő műszaki gárda kiegészí­tésének. A jövőben igyekszünk— a le­hetőséghez mérten — minél több tanulmányi szerződést kötni főis­kolákra felvételt nyerő fiatalok­kal. A dolgozók részére különbö­ző szaktanfolyamokat szervezünk, részben bentlakásosokat, de több­ségében levelező formában, ahol a hallgatók tovább bővíthetik is­mereteiket. Dobra Sándor személyzeti főelőadó Békés, Szolnok és Pest megye 55 pedagógusát tanítják szovjet tanárok Békéscsabán a szép orosz beszédre Hazánkban az orosz nyelvsza­kos általános és középiskolai ta­nárok ennek a szaknak kitűnő képviselői, minden szempontból kifogástalanul látják el feladatu­kat, nem kis részüknél azonban a kiejtéssel még probléma van, ami termesztésen kihat tanulóik­ra is. Az iskolareformnak a nyelvtanítással kapcsolatos irány­elved világosan rámutatnak arra, hogy nem elég az idegen nyelvtu­dást grammatikailag, írás és olva- sásilag jól megtanítani, legalább éppen olyan fontos a helyes kiej­tés elsajátítása is. Ennek elősegítése érdekében a Művelődésügyi Minisztérium idén nyárra szovjet pedagógiai főisko­lás és egyetemi tanárokat lát vendégül hazánkban, akik kéthe­tes tanfolyamokon tanítják a he­lyes kiejtéssel még problematizá- ló, illetve azt még tökéletesíteni akaró orosz szakos magyar kollé­gáikat a szép orosz beszédre. Békéscsabán június 29-én, hét­főn, a Rózsa Ferenc Gimnázium­ban kezdődött egy orosz nyelv­helyességi tanfolyam, melynek 53 résztvevője — általános iskolai és gimnáziumi tanárok — Békés, Szolnok és Pest megye iskoláiból érkeztek Ide. öt fiatal szovjet ta­nár, tanársegéd vállalta a velük való foglalkozást. Legtöbbjük moszkvai és akad köztük, aki már Kubában és Indonéziában is ta­nította hasonló célú tanfolyamo­kon a szép orosz beszédet. A ta­nulás, társalgás természetesen mindkét részről oroszul folyik. Az oktatók sok könyvet, sokféle ol­vasnivalót és temérdek szemlélte­tő eszközt is hoztak magukkal. Ezeket a tanfolyam végén a hall­gatók közt szétosztják. A szovjet nevelők itteni prog­ramját a szervezők úgy tervezték, hogy a kedves vendégeknek jut idejük megyénk életének meg­ismerésére is. — hr — Szarajevói jubileum öt ven éve gyilkolták meg Ferenc Ferdinánd trónörököst Szarajevóban ötven éve annak, hogy Szaraje­vóban 1914. június 28-án először felrobbant a Cabrinovic által el­dobott bomba, majd eldördült két­szer Princip Gavrilo kezében a fegyver, ami kioltotta Ferenc Fer­dinánd és neje Chotek Zsófia életét. Az eltelt ötven év alatt sokan, sokféle módon és beállításban le­írták már ennek az esetnek a tör­ténetét, és mivel a közelmúlt he­tekben módom volt 3 napot töl­teni a gyönyörű fekvésű Szaraje­vóban, láthattam azt a nagy ké­szülődést, ahogy ennek az eset­nek 50 éves évfordulójára ebben a városban készülődtek. Áll­tam azon a helyen, ahon­nan Gavrilo Princip a két halálos lövést leadta az egykori Ferenc József utca sarkán, ahol a kövezetben egy asztallapnyi acél­táblán látható Princip lábnyoma beleépítve a járda aszfaltjába, úgy, ahogy a lövés leadásának pil­lanatában állt. Az egykori Appel- rakpart és Ferenc József utca sarkára épült fel az első világhá­ború befejezése után közadako­zásból a Princip-ház, ami a fenti merénylettől csak 2 méterre van, és oldalán fehér kőből épült ha­talmas tábla hirdeti az ottani la­kosok által csak „fiatal boszniai­akénak nevezett nemzeti hősök emlékét. Ez a ház lett aztán a mostani tágas, szép múzeumnak, a Mlada Bosna múzeumnak a he­lye, amit éppen a mostani jubile­umra (teljesen átépítettek belülről, de kívülről is éppen ottjártamkor restaurálták. Szemben a múzeum­mal, a rakpart túlsó oldalán fo­lyik a Miljacka-patáK, és éppen az egykori Ferenc József utcával szemben ível át rajta a régen La- tenier-hídnak, most Princip-híd- nak nevezett gyönyörű három- boltú híd, amiről a patak­part és annak két olda­lán épült gyönyörű házak, tö­rök mecsetek láthatók. Benn a múzeumban, a bejárattal szemben egy óriás freskón a merénylet után megtartott tárgyalásnak azt a részét örökítette meg a festő, ahogyan Princip, Cabrinovic és Grabez, a három fővádlott, vala­mint Ilic, Cubrilovic, Kerovic, Ivanovic és Milovic vádlottak a vádlottak padján őreik között ül­nek. A múzeumban természetesen ki van még állítva minden olyan tárgy, újság, ruha, amely a merénylettel csak a legtávolabbi kapcsolatban is állott. Magában a városban rengeteg még az olyan lakos, aki jelen *SS! volt a merényletkor, de az újabb generáció is szinte óráról órára, méterről méterre el tudja mondani a merénylet történetét a helyszí­nen, amiből kiderül az, hogy a fent mór felsorolt személyek a bevonulás útvonala mellett szét­szóródva foglaltak helyet, a Cab­rinovic által eldobott bomba rob­banása után Merizzi ezredes se­besült meg a legjobban, akit kór­házba vittek, majd akinek meglá­togatásáról nem volt hajlandó a trónörökös lemondani. Bár kérték rá, hogy azonnal hagy­ja abba szarajevói látogatását, mé­gis Merizzi ezredest a kórházban kívánta meglátogatni, amikor a Miljacka-patak partján haladó kocsisor eltévedt és a trónörökös kocsija is befordult a Ferenc Jó­zsef utcácskába, majd egy pilla­natig tétovázva megállt, az ép­pen azon az utca sarkán álló Prin­cip ekkor adta le a trónörökös nyaki fő verőerét, feleségének pe­dig hasi fő verőerét átvágó két lö­vést, amitől mindketten egész rö­vid idő alatt életüket is vesztet­ték. A több napon át tartó ünnepsé­geken méltóképpen emlékeznek meg Jugoszlávia dolgozói nemzeti hőseikről, mert az általuk elindí­tott folyamat eredményeképpen államiságuk, függetlenségük nagy lépéssel lépett előbbre. Dr. Varga Ferenc ügyvéd Tudományos beszélgetés — Kutyus — veregette meg a síima szőrű, fekete tacskó lapoc­káját az öregúr —, vedd tudo­másul, hogy ez tarthatatlan ál­lapot. Skandalum! Egyetlen ba­rátom, bizalmasom vagy és még­sem oszthatom meg veled gond­jaimat. Azon egyszerű okból, hogy műszaki ismereteid felhá­borítóan hézagosak. Ebbe nem vagyok hajlandó belenyugodni. Most megrrfelegítem a vacsorá­dat, és utána megtartjuk az első tanulóórát. Semmiféle ellenve­tést nem fogadok el. így lesz. Punktum. Felállt, kiment a konyhába, Muki kedvetlen tekintettel ki­sérte és borzasztó nagyot ásított. Az idegesség csalhatatlan jele ez a daxliknál. ö sem várt semmi jót a közeljövőből. Magyarán szólva: utálta a tanulás minden fajtáját, a technikai kérdések pe­dig az átlagosnál is nagyobb el­lenszenvet váltottak ki belőle. Ez annál érthetetlenebb, mi­velhogy a lakás, melyet már Öt éve osztott meg gazdájával, sok­kal inkább kutató laboratórium­nak, ezermester-műhelynek illett volna be, mint egy nyugdí­jas bérszámfejtő otthonának. A nagy szoba egyik falához mennyezetig érő, festetten polc simult. Telis-teli idegen nyelvű műszaki könyvekkel, folyóira­tokkal, szakszótárakkal, lexiko­nokkal. Ami a többi berendezé­si tárgyat illeti, azokról még a laikus szemlélő is könnyen meg­állapíthatta, hogy híradástech­nikai kísérletezések céljaira szolgálnak. Szignálgenerátor, magnetron, reflexiós klisztron, csővoltmérő, elektronoptikai ké­szülék és tucatnyi más, ismeret­jen rendeltetésű műszer sorako­zott a széles, pertinax-lemezzel borított munkapadon, vagy ló­gott a falakon. A legfigyelemre­méltóbb azonban az a készülék volt, amely vaslábazatpn a köny­vespolccal átellenes sarokban ál­lott. Kalapácslakkal bevont sze­relék-lapján két nagyméretű ka­tódsugárcső, rengeteg apró mű­szer, kapcsoló, tárcsa, indító- gomb, különböző színű huzalok, árnyékolt vezetékek lián-szöve­vénye... — Tessék, kérem — tett le egy kis lábost, a daxli elé a vissza­térő öregúr. — Jó étvágyat! Én pedig elkezdem az előadást. Rendiben lesz így? Muki egy pillanatra kiemelte a fejét a lábosból, farizeus pofát vágott, sőt, még egy álnok fark­csóválást is megkockáztatott. Aztán fait tovább. — Ismerve szellemi restsége­det — kezdte a gazdája —, fel kell tételeznem, még azzal sem

Next

/
Thumbnails
Contents