Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

SK4. június 4.

4

Csütörtök

A faipar! vállalat Bajnok utcai telepén készítik a „Béke-garnitúrákat”. Ez évi tervük 300 darab, eddig már százat átadtak a kereskedelemnek. Varga Imre és Mengyel János a re- kamiét állítják össze.

A harmadéves szakmunkás-tanulók már vizsgamunkájukon dolgoznak. Olasz József tv-szekrényt készít.

A seprűüzemben G5-en dolgoznak, s naponta négyezer seprűt „gyártanak”. Képünk Bús Ilonát mutatja, aki öt éve dolgozik a vállalatnál, s jó munkája elismeréseként ez év május 1-én kapta meg a Kiváló Dolgozó kitüntetést.

Az Országos Sertéshizlaló

Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe

segédmunkásokat

vesz fel.

98719

Képek az Orosházi Faipari Vállalat üzemeiből

A lakossági szolgáltatás elsőrendű feladat

Eddig kézzel vágták a cirkot, most azonban már Papp Antal műszaki vezető újítása alapján géppel végzik, s így naponta 30 —40 mázsa seprűanyagot készítenek elő. Felvételünkön Simon István látható munka közben.

(ilékány)

Húsz és fél millió forint a közületi, másfél millió forint pedig a lakossági szolgáltatási terve a Békés megyei Vegyesipari Vállalatnak. Ennyit határozott meg a megyei tanács 1964-re. Széles a skála: 26 szakmában lehet válogatni. A gumi javítástól a sírkő- készítésig minden megtalálható benne.

Ha a fejlődést vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy a mérleg inkább a lakossági szolgáltatás javára billen. Mert 1962-ben 400 ezer, 1963-ban 800 ezer, az idén pedig — mint bevezetőben írtuk — már egymillió-ötszázezer forint a tery.

Mázsa Zoltán, a vállalat igazgatója a jövőt illetően úgy látja, hogy évenként továbbra is megduplázódik ez a szám. Igaz, a lakosság még nem ismeri eléggé a vállalat tevékenységét.

Nyilván nagyobb propaganda lenne szükséges.

Októberben már ragasztott gallérú ingeket is készítenek a Szarvasi Ruházati Ktsz-ben

A Szarvasi Ruházati Ktsz-ben Kovács András elnökkel és

Varga Ferenc műszaki vezetővel a szövetkezet munkájáról beszélgettünk a napokban.

Elmondták, hogy a második negyedévben 153 ezer inget készítenek, ebből 63 ezret szállítanak exportra. Ezenkívül a Szovjetunió részére 8600 darab

férfi strand-ceet-et gyártanak. A harmadik negyedévben ösz- szesen 160 ezer férfiinget és ingkabátot állítanak elő, ennek 43 százalékát a MODEX-en keresztül Hollandiába, Olaszországba, Egyiptomba és a Szovjetunióba exportálják. A három hónap alatt ez összesen 11

millió forintnyi termelési értéket jelent. A szövetkezetben az ilyen arányú feladatoknak is eleget tesznek, hiszen az ország összes ruházati kisipari termelőszövetkezetei közül ebben a ktsz-ben dolgoznak a legfejlettebb technológiával, szalagszerű termelés folyik — kéttűs gépekkel, s bevezették a kettős műszakot. Ez jelentősen növeli a termelékenységet és javul a minőség is.

Hazánkban eddig még nem készítettek úgynevezett ragasztott gallérú inget, mivel nincs összekötőanyag. Néhány hónap múlva azonban már Magyarországon is gyártanak ilyen ingeket — egyelőre külföldi megrendelésre. A Szarvasi'Ruházati Ktsz jó hírnevét bizonyítja az is, hogy hazánkban először ők készítenek majd ragasztott gallérú és kézelőjű ingeket. A szövetkezetbe május végén megérkezett a svájci Sacon-eég gépsora, amellyel a gallért és a kézelőket préselik az ingre. A próbaüzemelésre a harmadik negyedévben kerül sor, és októberben elkezdik a külföldről kapott összekötőanyag segítségével egy osztrák cég részére a megrendelt kétszázezer ragasztott gallérú ing gyártását.

(d. s.)

— Az utóbbi időben például mind több a sírkőmegrendelés. A temetkezési vállalattal megbeszéltük, hogy katalógust készítünk, melyben fényképen láthatják az érdeklődők a mintákat — mondja Mázsa elvtárs.

Ez persze csak a kisebb része a dolognak. Ami fontosabb, jó munkával szeretne bemutatkozni a vállalat a lakatos, a kőműves, az ács, a festő, a vízvezetékszerelő, a bádogos, a műszerész, a kárpitos és minden más szakmában is. Az órásokat már jól ismerik Békéscsabán, amely a vállalat fő működési területe. De az üvegcsiszolást, a tükörkészítést már kevésbé.

— Arra is törekszünk — folytatja az igazgató —, hogy a vállalat tevékenységi körét az egész megye területére jobban kiterjesszük. Elfogadunk vidéki megrendeléseket is, de abból ma még kevés van. Ha a községi tanácsok biztosítanak helyiségeket, kirendeltségeket létesítünk, amelyekben a helyi szakembereket alkalmazzuk. Az ilyen szervezéssel természetesen figyelembe vesszük a ktsz-ek érdekeit.

— Nemegyszer előfordul vil- 1 any vezetékszakadás, csőrepedés. Mi történik, ha valaki éjszaka akar szerelőt kihívni?

— Az éjszakai ügyeletes szolgálat egyelőre feleslegesnek mutatkozik és ezért nem is rendezkedünk be. Ha szükségessé válik, sor kerül rá — válaszol Mázsa elvtárs.

Napközben azonban hívásra a házakhoz is kimennek a szakemberek. Legyen az villany- vagy vízvezetékszerelés, lakaitos-, bádogosmunka vagy padlójavítás. Még a közületi munka rovására is arra törekednek a vállalat vezetői, hogy a lakosság igényeit maradéktalanul kielégítsék. Ezt elsőrendű feladatuknak tartják.

Nyikolaj Toman:

(jD

Uafoza a UUíúel után

— Nos, mi újság van itt magúiknál, Mitya?

— Minden rendben, Andrej Nyikolájevics — felelte a hadnagy, majd lejjebb eresztve hangját hozzátette: De tudja-e, ki az én fékező kalauzom? Te- mirbek! Csak most ismertem meg, amikor világosodni kezdett. Ügy látszik, elődje, a leghátsó fékező kalauz váratlanul

Kémregény

Fordította: Sárközi Gyula

megbetegedett és öt küldték helyette. Legalábbis így magya. gyarázta nekem maga Temirbek.

— Ez nagyon fontos körülmény — szólalt meg izgatott hangon Jersov. — És hogyan viselkedik?

— Flegmán, mint mindig. Egész úton egyetlen szót sem szólt.

— Nekem nem szabad mutatkoznom előtte, de maga egy pillanatra se vegye le róla a szemét! — adta ki sietve utasítását Jersov. — Ki tudja, hátha Zsijenbajev éppen öt bízta meg diverzióval, bár nemigen hiszem, hogy erre az emberre bízna ilyesmit.

Amikor Jersov visszatért fóke- zőfülkéjéhez, Bejszambajev közölte vele:

— Mindjárt indulunk tovább. A forgalmista szabad pályát ígér egészen Nagy Kurgánig.

— Tehát megint csak nem állunk meg a közbeeső állomásokon?

— Nem hát. Az ilyen utazást

szeretem.

— Hát azt tudja-e, hogy az utolsó kocsin Doszlajev helyett Temirbek a fékező.

— Persze, hogy tudom. Hiszen Doszlajev megbetegedett. De helyettesítője megbízható ember. Sokszor utaztam együtt Temirbekkel. Aztán meg rokona főnökünknek, Aszkár Sandar- bekovnak.

„Vajon véletlenül történt így minden, vagy Temirbek Zsijenbajev megbízásából van itt? Hisz Aszkár szándékosan úgy rendezhette, hogy Temirbek kerüljön erre a szerelvényre...” — aggodalmaskodott Jersov.

— És Temirbek tudja, hol és miikor állunk meg? — kérdezte Buszaimba j évtől.

— Honnan tudná? — csodálkozott a vonatkísérő. — Én magam is csak közvetlenül Perevalszk- ból való elindulásunk előtt tudtam meg.

Ez kissé megnyugtatta Jerso- vot. Arra gondolt: „Ha Temirbek nem ismeri a menetrendet, nehéz lesz bármit is tennie. Azonkívül most már MalinoVkin sem veszi le róla a szemét.”

Jersov gondolatait Bejszambajev sípszava szakította félbe. Satrov mozdonya nyomban válaszolt rá.

— Indulás — mondta a vonatkísérő.

A vonat lassan meglódult. A vagonok kerekei, amelyek puhán keresztüldöccentek az első síneresztéken, egyre gyorsabban forogtak, mind gyakrabban és hangosabban kattogtak át a pályaudvari váltókon és síncsatlakozásokon.

...Malinovkin hadnagy nyugtalanul nézegetett körül, kereste

Temirbek fékezőkalauzt. Gsak az imént szállt le a fékezőfülkéből és épp abban a pillanatban indult el a szerelvény. Hová az ördögbe tűnt? Hisz sehol sem látni...

A vonat egyre növelte sebességét. Mind gyakrabban villantak tova a szomszéd síneken veszteglő vagonok. Temirbeket azonnal ól kell csípni! Bele van avatva Zsijenbajev tervébe vagy sóm, ez majd elválik, de most el kell csípni, bármibe is kerül. Itt az állomáson ez nem lesz nehéz. Csak két üres szerelvény vesztegel, maga az állomás pedig mindössze három szolgálati épületből állott, amelyek mögött sivár sztyeppe húzódott. Temirbek innen nem tűnhet el semerre.

A vonat most olyan sebesen futott, hogy kockázatos leugrani róla, de Malinovkin jó sportoló volt és szerencsésen leugrott.

Vronszkij már este megtudta, hogy Nagy-Kurgánba robbanóanyagokat szállító szerelvényt indítanak. Nyomban magához rendelte Ivaskin mérnököt, aki a robbantási munkálatok biztonságáért felélt, s megkérdezte tőle, milyen állapotban vain a múlt héten érkezett ammonit.

— A legnagyobb rendben — felelte Ivaskin kissé bizonytalanul, mivel Vronszkij hangjából kiéregte, hogy az máris észrevett valami rendetlenséget. — Nálam mindig minden a legnagyobb rendben szokott lenni.

(Folytatjuk)