Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

1984. Június 4*

2

Csütörtök

Biztoniásr, oh!

Washington

Johnson amerika elnök kedden este a biztonsági ügynökök nagy rémületére váratlanul megjelent a washingtoni Sheraton Park Hotelban, ahol egy nőklub adott díszvacsorát Stevenson amerikai ENSZ-főmegbízott tiszteletére.

Néhány perccel az elnök váratlan megjelenése előtt egy személy felhívta a szállodát és kijelentette, hogy bombát helyeztek el a hallban. A kerületi rendőrség éppen átkutatta a szálloda csarnokát, amikor Johnson elnök feltűnt a bejáratnál és keresztülment a halion, hogy üdvözölje Stevensont.

Az elnök a Mayflowen Szállodából érkezett a Sheraton Park Hotelbe, miután részt vett Levi Eshkol izraeli miniszterelnök fogadásán. Az eredeti terv szerint az elnök a Fehér Házba tért volna vissza, s csak az utolsó pillanatban jutott eszébe, hogy betoppan Stevensonhoz. Így a szállodát átvizsgáló rendőrség nem számított Johnsonra, az elnök testőrei nem számítottak a bombaveszélyre.

A hallban különben nem találtak bombát. (MTI)

Az Országos Békefanács

Belgrad

A Jugoszláv Békeliga vendégeként Relgrádba érkezett az Országos Béketanács kéttagú küldöttség ge: dr. Dezséry László, a Béketanács főtitkára és Tóth József, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője.

Az Országos Béketanács küldöttsége kedden megbeszélést folytatott Osztanka Veszelinovval, a Jugoszláv Békeliga alelnökével és más személyekkel a békeharc problémáiról és egyéb közös érdekű kérdésekről. (MTI)

India új miniszterelnöke:

Sasztri

Jemen tegnap és ma

Az ágyúk megszólalnak

Az idő bebizonyította, hogy Szálait nem lehetett megvásárolni. A különös testőrparancsnok „második műszakban” a Szabad Jemeniták nevű forradalmi szövetséget szervezte. Határozottsága, embersége, korszerű gondolkodásmódja megnyerte számára a fiatal tisztek, katonák rokon- szenvét. Amikor 1962 szeptemberében a 74 éves Ahmed imám meghalt, Abdullah al-Szalal ezredes úgy érezte, végre eljött a változás ideje az eddig mozdulatlan Jemenben.

A testőrparancsnok tudta, hogy az új imám, Mohamed al- Badr tevékenységét megbénítja a kötelező rituális gyász és az utódlásért marakodó hercegek megzabolázása. Ugyanakkor az új király még régens korában vitathatatlanná tette viselkedésével, hogy — legfeljebb apró, jobbára formális változások foganatosításával — elődei nyomdokain haladna: a régi, a reakciós, a középkori Jemen fenntartásán munkálkodna.

Nyolc napja volt Jemennek új imámja, amikor a rezzenéstelen déli napsütésben hirtelen csapatok vették körül a hőségtől ájult Taizz centrumát, a Megá- mot. Szalal ismerte hazája múltját és jelenét. Tudta, hogy a félmegoldás nemcsak az ő személyes halálát jelenti, hanem az ügyet is, amelynek életét szentelte. Nem is számított holmi sikamlós, kompromisszumos útra. Megadott jelre figyelmeztetés nélkül megszólaltak az ágyúkés lőni kezdték az imám palotáit. Taizzban még el sem halt az ágyúszó, amikor a régi fővárosban, Szanában is felugatták a fegyverek. A hadsereg egyik repülőgépe közben leszállt Hodei- da repülőterén és megvitte a forradalom hírét. Amikor pedig leereszkedett az enyhet nem hozó hodeidai alkony, már ebben az ősi kikötővárosban is állt a harc. Éjfélkor Jemenben összeomlott az évezredes rendszer.

Reggel a Szalalék által beszerzett és felállított szanai rádióállomás bemondta a Jemeni Arab Köztársaság megalakulását. Létrejött a forradalom szervezett fegyveres ereje, a Nemzeti Gárda. Első tagjai a börtönökből ezrével előtódult politikai foglyok voltak.

...Abdullah al-Szalal kormánya a régi rend huszonhárom legnagyobb bűnösét végeztette ki — de immár nem karddal és nem nyilvánosan, és az ország történetében először, szabályos hadbírósági tárgyalás nyomán.

Az imám szanai palotáját a Köztársaság Házának nevezték el. Itt ütötte fel főhadiszállását az új kormány. Idejöttek egyetértésüket és hűségüket nyilvánítani a sejkek. Egyikük elégedetten szívta Vízipipáját, nargiléjét és kijelentette:

— Hát ez rendben is volna. Most már tehát korszerű állam vagyunk.

Szalal az idős emberhez fordult és így válaszolt:

— Ami most jön, atyám, az lesz a dolog neheze. Fegyvereinkkel csak az utat nyitottuk meg a jemeni megújhodás felé.

Néhány nappal később, az imámok földön fekvő arcképei és szétszórt irományai között, a Köztársaság Háza egyik termében az új kormányfő megtartotta Jemen történetének első sa j tóértekezletét.

— Hölgyeim és uraim! örömmel üdvözlöm önöket a jemeni forradalom főhadiszállásán. Szeretném elmondani Önöknek és a nemzetközi közvéleménynek, amit harcostársaimmal is igyekszem megértetni: hogy az igazi munka még hátra van.

— Az örökség, amelyet Jemen imámjai hagyták ránk, nagyobb ellenség, nehezebben legyőzhető, mint ők maguk voltak. Éhség, betegség, nyomor uralkodott ebben az országban. Mindezt tunya tétlenség súlyosbította, Kormányomnak — amely, ígérem Önöknek, Jemen első dolgozó kormánya lesz — alkotmányt kell adnia a népnek és néhány év múlva választásokat kell tartanunk.

— A forradalmat katonailag megvívtuk. Kérem a népek segítségét a most következő szociális, technikai és kulturális forradalomhoz.

Abdullah al-Szalal tévedett: a forradalom akkor még katonailag sem győzött véglegesen. Amíg a világ azt hitte, Badr imám palotája romjai alatt lelte halálát, bizonyos erők Hasszán herceget, a fiatal uralkodó nagybátyját, Jemen ENSZ-képviselőjét tették meg a jemeni ellenforradalom kibontott zászlajává. Amikor pedig kiderült, hogy Badrnak sikerült álruhában Szaúd-Arábiá- ba szöknie, hozzátódult a bőkezű támogatók pénze és fegyvere. Hatalmas példányszámú nyugati lapok vonták be a tömény reakció restaurálását célzó ellentámadást hazug romantikával. Kóbor és pénzért mindenre kapható határmenti törzseket vesztegettek meg, hogy az

imámmal az élen „Szana visszafoglalására” induljanak.

Felettük amerikai gyártmányú, szaúd-arábiai tulajdonban lévő

repülőgépek keringtek, majd

csatlakoztak hozzájuk a jordá- niai légierő gépei is. Aztán

egyik szaúd-arábiai pilóta a másik után szállt le gépével jemeni vagy egyiptomi területen, sőt a kairói repülőtérre leereszkefönöké is: a jövevények politikai menedékjogot kértek és kijelentették : lelkiismeretük parancsa erősebb volt feletteseik parancsánál. A nyomorúságos jemeni falvakat bombázó repülőgépek kormányait most már amerikai pilóták vették át.

Washington azért rettegett a jemeni forradalom sikerétől, mert Ibn Szaúd olaj királyságát féltette, London a főleg jemeniek által lakott szomszédos gyarmatát, Aden,t féltette és a befolyása alatt tartott Jordániái dinasztiát. A haladás és reakció küzdelmében a nyugati világ két legnagyobb hatalma most is ref- lexszerűen a reakció oldalára állt — de a haladó világ, élén a Szovjetunióval ugyanolyan ref- lexszerűen állt azonnal a születő új oldalára — és megmentette azt a szétzúzástól. Ezt köszönte meg Abdullah al-Szalal G ábrában Hruscsovnák.

... Sába királynőjének földjén, málló városok, sok ezer éves szűk sikátorok között még soványak és rongyosak a gyerekek. De bátor férfiak önfeláldozása és a haladó világ immár lebír- hatatlan ereje megnyitotta számukra az utat a középkorból — a huszadik század felé. KÖVETKEZIK: Biztató kezdet.

Harmatit Endre

„A közép embere” — írták róla néhány héttel Nehru halála előtt, s új-delhii megfigyelők szerint éppen ezért állította őt maga mellé India elhunyt miniszterelnöke, Lai Bahadur Sasztrira hárult tavaly óta az a feladat, hogy megerősítse a széthúzástól gyengülő pártot, az Indiai Kongresszust. S mert — a centrum embere, ezért esett rá a választás és jelölték India kormányának élére.

Sasztri 1904-ben született egy Benáresz melletti faluban. Apja tanító volt,- nagy gondot fordított fia nevelésére. Tizenhét éves korá. ban csatlakozott a Gandhi vezette passzív függetlenségi mozgalomhoz, s az angol gyarmati hatóságok 26 esztendős korában zárták először börtönbe politikai tevékenységéért. Akkor két évet töltött fogságban, kiszabadulása után

pedig Benáreszben elvégezte a szanszkrit egyetemet.

Sasztrit Nehru javaslatára 1951. ben a kongresszus párt főtitkárává választották, később váltakozva többször részt vett Nehru kormányában, mint szállítási, kereskedelmi, iparügyi, majd 1961 és 1963 között belügyminiszterként. Inkább India belső problémáival foglalkozott, a külpolitika irányításában kevesebb gyakorlatot szerzett. Nehrut a legutóbbi hónapokban gyakran helyettesítette, mint a kormány tárcanélküli minisztere. Az indiai közvéleménykutató intézet egyik legutóbbi körkérdésére, hogy kit jelölnének Nehru utódául, Sasztri kapta a legtöbb szavazatot — 27 százalékot, négyszer többet, mint a következő jelölt. Mostantól Sasztrira hárul a 450 milliós India kormányzása. (s. t.)

A termelés növelésének tartaléka

Üzemeinkben a termelés fokozásáról szólva elsősorban a létszám növeléséről, a termelékenység emeléséről szólva pedig legtöbbször csak a gépesítésről, automatizálásról beszélnek. Arról, hogy a nagyobb létszám, a nagyobb’ telje, sítőképességű gépek, a modernebb termelési eljárások miként teszik lehetővé, hogy a munkások ugyanannyi vagy kevesebb fizikai munkával — természetesen nagyobb szaktudással, több szellemi hozzájárulással — többet termelhessenek. A termelők számának emelése, a gépesítés, az automatizálás a többtermelésnek, a társadalmi haladásnak valóban az egyik legfontosabb feltétele.

De arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a jelenlegi munkáslétszámmal, a jelenlegi termelési szervezetünkben a mai gépparkunkkal is jóval többet és gazdaságosabban termelhetnénk, ha nagyobb lelkiismeretességgel, fegyelmezettebben dolgoznánk. S az,

mint manapság. Nemcsak azért, mert kiderült: a népgazdaság arányos fejlődésének biztosítása érdekében a rendelkezésre álló be. ruházásoknak nagyobb hányadát kell a mezőgazdaságba irányítanunk, mint korábban, hanem azért is, mert egyre csökken a termelésbe beállítható új munkaerők száma. 1964-ben a termelés előirányzott növelésére lényegesen kevesebb új munkaerővel rendelkezünk, mint amire eredetileg a gazdasági minisztériumok számítottak. A beruházások és a munkaerőtartalék korlátozott volta, tehát akár tetszik, akár nem, megköveteli az üzemen belüli belső tartalékok feltárását, hacsak nem akarunk lemondani a termelés, a termelékenység és a termelés gazdaságosságának megfelelő növekedéséről, mely pedig előrehaladásunk, az életszínvonal gyors emelésének elengedhetetlen feltétele. A lemaradás egyébként már

hogy az ipari termelés, a termeié- csak azért is elhamarkodott, fele- kenység növelésének elsősorban az lőtlen dolog lenne, mert szinte üzemen belüli tartalékait kell fel. „kéznél vannak” a termelés, a tér. tárnunk, talán soha sem volt melékenység emelésének üzemi

dett maga a jordániai légierői olyan páráncsolóan szükséges, feltételei: a munkafegyelem növelése, a munka-, illetve üzemszervezés megjavítása.

S hogy a munkafegyelem és üzemszervezés terén milyen nagyok a tartalékok, azt néhány számszerű adat eléggé világosan megmutatja.

Az iparban (az építőipart is beleértve) a munkaerőkihaszhálás 90 százalék körül’ van. A kieső 10 százalék több mint 100 000 dolgozót jelent

Persze ezek a számok csak elméleti adatok, hiszen a munkaerőfelhasználás — azaz a dolgozó létszám és az állományi létszám hányadosa — sohasem lehet 100 százalék. (Az állományi létszámban ugyanis a fizetett és betegszabád- ságon levők is benne foglaltatnak). Mégis a két szám közötti 100 000 fős különbség egy része olyan, amely a munkafegyelem fokozásával megtakarítható. S ez a szám lényegesen több, mint amivel az egész ipar és építőipar munkaerőproblémája megoldható lenne.

Pedig a munkafegyelem fokozásának még sokkal nagyobb tartalékai is vannak. Hiszen a munka- fegyelem nemcsak azáltal javítható, ha az állományi létszámból egyre kevesebben mulasztanak és egyre többen jelennek meg dolgozni, hanem azáltal is, ha a munkára megjelentek jobban használják ki a rendelkezésre álló munkaidőt.