Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)

1964-06-04 / 129. szám

1984. Június 4* 2 Csütörtök Biztoniásr, oh! Washington Johnson amerika elnök kedden este a biztonsági ügynökök nagy rémületére váratlanul megjelent a washingtoni Sheraton Park Ho­telban, ahol egy nőklub adott díszvacsorát Stevenson amerikai ENSZ-főmegbízott tiszteletére. Néhány perccel az elnök várat­lan megjelenése előtt egy személy felhívta a szállodát és kijelentet­te, hogy bombát helyeztek el a hallban. A kerületi rendőrség éppen átkutatta a szálloda csar­nokát, amikor Johnson elnök fel­tűnt a bejáratnál és keresztül­ment a halion, hogy üdvözölje Stevensont. Az elnök a Mayflowen Szállo­dából érkezett a Sheraton Park Hotelbe, miután részt vett Levi Eshkol izraeli miniszterelnök fo­gadásán. Az eredeti terv szerint az elnök a Fehér Házba tért vol­na vissza, s csak az utolsó pilla­natban jutott eszébe, hogy betop­pan Stevensonhoz. Így a szállodát átvizsgáló rendőrség nem számí­tott Johnsonra, az elnök testőrei nem számítottak a bombaveszély­re. A hallban különben nem talál­tak bombát. (MTI) Az Országos Békefanács Belgrad A Jugoszláv Békeliga vendége­ként Relgrádba érkezett az Orszá­gos Béketanács kéttagú küldöttség ge: dr. Dezséry László, a Béketa­nács főtitkára és Tóth József, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője. Az Országos Béketanács kül­döttsége kedden megbeszélést folytatott Osztanka Veszelinovval, a Jugoszláv Békeliga alelnökével és más személyekkel a békeharc problémáiról és egyéb közös érde­kű kérdésekről. (MTI) India új miniszterelnöke: Sasztri Jemen tegnap és ma Az ágyúk megszólalnak Az idő bebizonyította, hogy Szálait nem lehetett megvásárol­ni. A különös testőrparancsnok „második műszakban” a Szabad Jemeniták nevű forradalmi szö­vetséget szervezte. Határozottsá­ga, embersége, korszerű gondol­kodásmódja megnyerte számára a fiatal tisztek, katonák rokon- szenvét. Amikor 1962 szeptem­berében a 74 éves Ahmed imám meghalt, Abdullah al-Szalal ezredes úgy érezte, végre eljött a változás ideje az eddig mozdu­latlan Jemenben. A testőrparancsnok tudta, hogy az új imám, Mohamed al- Badr tevékenységét megbénítja a kötelező rituális gyász és az utódlásért marakodó hercegek megzabolázása. Ugyanakkor az új király még régens korában vitathatatlanná tette viselkedé­sével, hogy — legfeljebb apró, jobbára formális változások fo­ganatosításával — elődei nyom­dokain haladna: a régi, a reak­ciós, a középkori Jemen fenn­tartásán munkálkodna. Nyolc napja volt Jemennek új imámja, amikor a rezzenéstelen déli napsütésben hirtelen csapa­tok vették körül a hőségtől ájult Taizz centrumát, a Megá- mot. Szalal ismerte hazája múlt­ját és jelenét. Tudta, hogy a fél­megoldás nemcsak az ő szemé­lyes halálát jelenti, hanem az ügyet is, amelynek életét szen­telte. Nem is számított holmi si­kamlós, kompromisszumos útra. Megadott jelre figyelmeztetés nélkül megszólaltak az ágyúkés lőni kezdték az imám palotáit. Taizzban még el sem halt az ágyúszó, amikor a régi főváros­ban, Szanában is felugatták a fegyverek. A hadsereg egyik re­pülőgépe közben leszállt Hodei- da repülőterén és megvitte a forradalom hírét. Amikor pedig leereszkedett az enyhet nem ho­zó hodeidai alkony, már ebben az ősi kikötővárosban is állt a harc. Éjfélkor Jemenben össze­omlott az évezredes rendszer. Reggel a Szalalék által beszer­zett és felállított szanai rádióál­lomás bemondta a Jemeni Arab Köztársaság megalakulását. Lét­rejött a forradalom szervezett fegyveres ereje, a Nemzeti Gár­da. Első tagjai a börtönökből ez­rével előtódult politikai foglyok voltak. ...Abdullah al-Szalal kormá­nya a régi rend huszonhárom legnagyobb bűnösét végeztette ki — de immár nem karddal és nem nyilvánosan, és az ország történetében először, szabályos hadbírósági tárgyalás nyomán. Az imám szanai palotáját a Köztársaság Házának nevezték el. Itt ütötte fel főhadiszállását az új kormány. Idejöttek egyet­értésüket és hűségüket nyilvání­tani a sejkek. Egyikük elégedet­ten szívta Vízipipáját, nargiléjét és kijelentette: — Hát ez rendben is volna. Most már tehát korszerű állam vagyunk. Szalal az idős emberhez for­dult és így válaszolt: — Ami most jön, atyám, az lesz a dolog neheze. Fegyvere­inkkel csak az utat nyitottuk meg a jemeni megújhodás felé. Néhány nappal később, az imámok földön fekvő arcképei és szétszórt irományai között, a Köztársaság Háza egyik termé­ben az új kormányfő megtar­totta Jemen történetének első sa j tóértekezletét. — Hölgyeim és uraim! öröm­mel üdvözlöm önöket a jemeni forradalom főhadiszállásán. Sze­retném elmondani Önöknek és a nemzetközi közvéleménynek, amit harcostársaimmal is igyek­szem megértetni: hogy az igazi munka még hátra van. — Az örökség, amelyet Jemen imámjai hagyták ránk, nagyobb ellenség, nehezebben legyőzhe­tő, mint ők maguk voltak. Éh­ség, betegség, nyomor uralkodott ebben az országban. Mindezt tu­nya tétlenség súlyosbította, Kor­mányomnak — amely, ígérem Önöknek, Jemen első dolgozó kormánya lesz — alkotmányt kell adnia a népnek és néhány év múlva választásokat kell tar­tanunk. — A forradalmat katonailag megvívtuk. Kérem a népek se­gítségét a most következő szo­ciális, technikai és kulturális forradalomhoz. Abdullah al-Szalal tévedett: a forradalom akkor még katonai­lag sem győzött véglegesen. Amíg a világ azt hitte, Badr imám pa­lotája romjai alatt lelte halálát, bizonyos erők Hasszán herceget, a fiatal uralkodó nagybátyját, Jemen ENSZ-képviselőjét tették meg a jemeni ellenforradalom kibontott zászlajává. Amikor pe­dig kiderült, hogy Badrnak si­került álruhában Szaúd-Arábiá- ba szöknie, hozzátódult a bőke­zű támogatók pénze és fegyve­re. Hatalmas példányszámú nyu­gati lapok vonták be a tömény reakció restaurálását célzó el­lentámadást hazug romantiká­val. Kóbor és pénzért mindenre kapható határmenti törzseket vesztegettek meg, hogy az imámmal az élen „Szana vissza­foglalására” induljanak. Felettük amerikai gyártmányú, szaúd-arábiai tulajdonban lévő repülőgépek keringtek, majd csatlakoztak hozzájuk a jordá- niai légierő gépei is. Aztán egyik szaúd-arábiai pilóta a má­sik után szállt le gépével jeme­ni vagy egyiptomi területen, sőt a kairói repülőtérre leereszke­fönöké is: a jövevények politi­kai menedékjogot kértek és kije­lentették : lelkiismeretük pa­rancsa erősebb volt feletteseik parancsánál. A nyomorúságos jemeni falvakat bombázó repü­lőgépek kormányait most már amerikai pilóták vették át. Washington azért rettegett a jemeni forradalom sikerétől, mert Ibn Szaúd olaj királyságát féltette, London a főleg jemeni­ek által lakott szomszédos gyar­matát, Aden,t féltette és a befo­lyása alatt tartott Jordániái di­nasztiát. A haladás és reakció küzdelmében a nyugati világ két legnagyobb hatalma most is ref- lexszerűen a reakció oldalára állt — de a haladó világ, élén a Szovjetunióval ugyanolyan ref- lexszerűen állt azonnal a születő új oldalára — és megmentette azt a szétzúzástól. Ezt köszönte meg Abdullah al-Szalal G ábrá­ban Hruscsovnák. ... Sába királynőjének földjén, málló városok, sok ezer éves szűk sikátorok között még sová­nyak és rongyosak a gyerekek. De bátor férfiak önfeláldozása és a haladó világ immár lebír- hatatlan ereje megnyitotta szá­mukra az utat a középkorból — a huszadik század felé. KÖVETKEZIK: Biztató kezdet. Harmatit Endre „A közép embere” — írták róla néhány héttel Nehru halála előtt, s új-delhii megfigyelők szerint ép­pen ezért állította őt maga mellé India elhunyt miniszterelnöke, Lai Bahadur Sasztrira hárult ta­valy óta az a feladat, hogy meg­erősítse a széthúzástól gyengülő pártot, az Indiai Kongresszust. S mert — a centrum embere, ezért esett rá a választás és jelölték In­dia kormányának élére. Sasztri 1904-ben született egy Benáresz melletti faluban. Apja tanító volt,- nagy gondot fordított fia nevelésére. Tizenhét éves korá. ban csatlakozott a Gandhi vezette passzív függetlenségi mozgalom­hoz, s az angol gyarmati hatósá­gok 26 esztendős korában zárták először börtönbe politikai tevé­kenységéért. Akkor két évet töl­tött fogságban, kiszabadulása után pedig Benáreszben elvégezte a szanszkrit egyetemet. Sasztrit Nehru javaslatára 1951. ben a kongresszus párt főtitkárává választották, később váltakozva többször részt vett Nehru kormá­nyában, mint szállítási, kereske­delmi, iparügyi, majd 1961 és 1963 között belügyminiszterként. Inkább India belső problémáival foglalkozott, a külpolitika irányí­tásában kevesebb gyakorlatot szerzett. Nehrut a legutóbbi hóna­pokban gyakran helyettesítette, mint a kormány tárcanélküli mi­nisztere. Az indiai közvélemény­kutató intézet egyik legutóbbi kör­kérdésére, hogy kit jelölnének Nehru utódául, Sasztri kapta a legtöbb szavazatot — 27 százalé­kot, négyszer többet, mint a kö­vetkező jelölt. Mostantól Sasztrira hárul a 450 milliós India kor­mányzása. (s. t.) A termelés növelésének tartaléka Üzemeinkben a termelés fokozá­sáról szólva elsősorban a létszám növeléséről, a termelékenység emeléséről szólva pedig legtöbb­ször csak a gépesítésről, automati­zálásról beszélnek. Arról, hogy a nagyobb létszám, a nagyobb’ telje, sítőképességű gépek, a modernebb termelési eljárások miként teszik lehetővé, hogy a munkások ugyan­annyi vagy kevesebb fizikai mun­kával — természetesen nagyobb szaktudással, több szellemi hozzá­járulással — többet termelhesse­nek. A termelők számának eme­lése, a gépesítés, az automatizálás a többtermelésnek, a társadalmi haladásnak valóban az egyik leg­fontosabb feltétele. De arról sem szabad megfeled­keznünk, hogy a jelenlegi mun­káslétszámmal, a jelenlegi terme­lési szervezetünkben a mai gép­parkunkkal is jóval többet és gaz­daságosabban termelhetnénk, ha nagyobb lelkiismeretességgel, fe­gyelmezettebben dolgoznánk. S az, mint manapság. Nemcsak azért, mert kiderült: a népgazdaság ará­nyos fejlődésének biztosítása ér­dekében a rendelkezésre álló be. ruházásoknak nagyobb hányadát kell a mezőgazdaságba irányíta­nunk, mint korábban, hanem azért is, mert egyre csökken a ter­melésbe beállítható új munkaerők száma. 1964-ben a termelés elő­irányzott növelésére lényegesen kevesebb új munkaerővel rendel­kezünk, mint amire eredetileg a gazdasági minisztériumok számí­tottak. A beruházások és a mun­kaerőtartalék korlátozott volta, te­hát akár tetszik, akár nem, meg­követeli az üzemen belüli belső tartalékok feltárását, hacsak nem akarunk lemondani a termelés, a termelékenység és a termelés gaz­daságosságának megfelelő növe­kedéséről, mely pedig előrehala­dásunk, az életszínvonal gyors emelésének elengedhetetlen felté­tele. A lemaradás egyébként már hogy az ipari termelés, a termeié- csak azért is elhamarkodott, fele- kenység növelésének elsősorban az lőtlen dolog lenne, mert szinte üzemen belüli tartalékait kell fel. „kéznél vannak” a termelés, a tér. tárnunk, talán soha sem volt melékenység emelésének üzemi dett maga a jordániai légierői olyan páráncsolóan szükséges, feltételei: a munkafegyelem növe­lése, a munka-, illetve üzemszer­vezés megjavítása. S hogy a munkafegyelem és üzemszervezés terén milyen na­gyok a tartalékok, azt néhány számszerű adat eléggé világosan megmutatja. Az iparban (az építőipart is be­leértve) a munkaerőkihaszhálás 90 százalék körül’ van. A kieső 10 szá­zalék több mint 100 000 dolgozót jelent Persze ezek a számok csak el­méleti adatok, hiszen a munkaerő­felhasználás — azaz a dolgozó lét­szám és az állományi létszám há­nyadosa — sohasem lehet 100 szá­zalék. (Az állományi létszámban ugyanis a fizetett és betegszabád- ságon levők is benne foglaltatnak). Mégis a két szám közötti 100 000 fős különbség egy része olyan, amely a munkafegyelem fokozá­sával megtakarítható. S ez a szám lényegesen több, mint amivel az egész ipar és építőipar munkaerő­problémája megoldható lenne. Pedig a munkafegyelem fokozá­sának még sokkal nagyobb tarta­lékai is vannak. Hiszen a munka- fegyelem nemcsak azáltal javít­ható, ha az állományi létszámból egyre kevesebben mulasztanak és egyre többen jelennek meg dol­gozni, hanem azáltal is, ha a mun­kára megjelentek jobban használ­ják ki a rendelkezésre álló mun­kaidőt.

Next

/
Thumbnails
Contents