Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
WS4, június 17, 4 Szerda Hozzászólás a „Korszerűbb anyagmozgatást!” című cikkhez Az előnyökről és a hitelekről Megyénk fokozódó iparosítása, a nehéz fizikai munka terén növekvő lót»zámproblémák igen időszerűvé teszik a cikk által tárgyalt korszerűbb anyagmozgatás problémáját. A belső szállítás gépesítése eddig eléggé elhanyagolt terület volt, pedig több tanulmány egybehangolt értékelése alapján az ösz- szes fizikai munkások kb. egyhar- mada végez belső szállítást. A beosztás szerinti belső szállításokkal foglalkozókon kívül egy-egy üzemben, amint arra a cikk is rámutat, még sokan végeznek belső anyagmozgatást E körülményt a vállalatok nyilvántartásából ez idő szerint megállapítani nem is lehet. Az áruk mozgatási cégből történő nagyobb egységbe fogása előfeltételét képezi az anyagmozgatás gépesítésének, hiszen az áru egységrakománya összefogásának lehetősége határozza meg az anyagmozgatás gépesítésének és a raktártér jó kihasználásának lehetőségeit. Fenti megállapításra példaként megemlítem a Békéscsabai Hűtőházat, ahol az elektromos targoncák, rakodólapok segítségével az 5 méteres hűtőtérmagasságot igen jól ki tudják használni, mert az apróbb mireflites dobozokat nagy egységet képező szögvasakból készült keretbe fogva egy mozdulattal emelik a kívánt magasságiba. A megye másik új üzemében, az Orosházi Üveggyárban az ötne- gyedes kon zervü vegeket műanyagból készült megfelelő tálcák és rakodólap segítségével 1050 darabból álló bálákba, szállítórekeszekbe fogva ugyancsak egy mozdulattal emelik a rakodóhelyre, illetve a vagonba. E módszernek további előnye, hogy a szállítási egységek nemcsak a szállító vállalatnál, hanem az anyagot átvevő konzervgyárnál is megmaradnak, kialakulnak. Ezeket az egységeket a termelés folyamata alatt is együtt kell tartani és szállítani. A kanüvegeiket csak a termelés folyamatában történő felhasználást megelőzően szerelik ki, éppen ezért a 10 500 darab szállítórekesz az üveggyárnál nem elegendő, mert a konzervgyár 8 napon bélül azokat nem tudja visszaküldeni, tehát itt is rakodólap- és szállítórekesz- hiánnyal állunk szemben. Igen jól halad a belső szállítás gépesítése régebbi üzemeinknél is. Például az Orosházi Baromfifeldolgozó Vállalatnál, ahol — az élelmiszeripar többi üzemeivel együtt — már több elektromos targoncát szereztek be rövid lejáratú ban khi télből. A szállítási egységek befogadására szolgáló szállítási eszközöket a vállalat sajátossága határozza meg (rakodólap, konténer, láda, száHítórekesz stb.). Az eddigiek alapján megállapítható, hogy a belső szállítás helyes megszervezése a vállalatok tevékenységének egész területén érezteti hatását és a fejlesztésre szinte kivétel nélkül minden vállalatnál nemcsak szükség, hanem lehetőség is van. A korszerűbb anyagmoz- ! gátasból a következő előnyök származnak: 1. A termelési költségek jelentősen csökkenthetők. 2. A belső szállításból felszabaduló dolgozók javítják a közvetlenül termelést végző dolgozók arányát. 3. Csökkenthető a néhéz fizikai munka és az ezzel járó baleseti veszély. 4. A szállítási műveletek jobb megszervezésével 10—20 százalék- kos termelékenységnövekedés is elérhető, anélkül, hogy nagyobb költségékikel fejlettebb gyártási rendszerre térnének át. A belső szállítás fejlesztésére szánt beruházási összegek tehát úgy vállalati, mint népgazdasági szinten rövid idő alatt megtérülnek. A szállítás gépesítésének véleményem szerint két előfeltétele van. Az egyik a gépek olyan megfelelő elhelyezése, hogy az anyag kövesse a technológiai feldolgozás útját, s ezáltal a szállítási utak lerövidüljenek. A másik feltétel pedig a rakodólapos szállítás lehetőségének megteremtése, amint azt a cikk is megállapítja: „A központi szerveiknek kellene gondoskodni arról, hogy mindenütt megvalósuljon a korszerű rakodólapos szállítás, és hogy megfelelő mennyiségű rakodólap legyen a vállalatoknál.” Ezért messzemenően támogatni kell az Orosházi Faipari Vállalatnak a rakodólapok gyártására vonatkozó javaslatát, amennyiben a szükséges nyersanyag rendelkezésre áll. Ügy gondolom, hogy az illetékesek megtalálják a módját annak, hogy e beruházásra megfelelő tervezői és kivitelezői kapacitást biztosítsanak. A központi szervek válóban foglalkoztáik jelentőségéhez mérten a kérdéssel és megbízták a Magyar Beruházási Bankot, hogy a belső szállítás komplex gépesítésének előmozdítása érdekében visszafizetési kötelezettséggel hitelt engedélyezzen. A hitelezés feltételei kedvezőbbek az ún. ÖCSI-hitelek, nél, amelyek 4 éves visszafizetési idővel, 3 százalékos kamatozás mellett vehetők igénybe. A belső szállítás korszerűbb megoldása érdekében — e határozat alapján — nemcsak a gépi berendezésekre, hanem ezek üzemeltetését biztosító egyéb szükségletekre is (száll í- tórekeszek, rakodólapok) visszafizetendő hitelt nyújtunk. A korszerűbb anyagmozgatás jelentőségét felismerve reméljük, hogy megyénk vállalatai élnek a hitel által nyújtott kedvezményekkel és határozott lépést tesznek előre ezen az úton. Kovács József a Magyar Beruházási Bank Békés megyei íiókjának igazgatója. zervgyár is felismerve ennek jelentőségét, a rekeszekben érkező Tanévzáró az iparitanuló-iskolában Ünnepélyes külsőségek között fejeződött be szombaton délelőtt az iparitanuló-iskolában az 1963—64-es tanév. A tanévzárón megjelent BauJcó Mihály elvtárs, az MSZMP városi bizottságának titkára, özvegy Kulich Mihály né, az intézet névadójának édesanyja, Csepregi Károly, a KIOSZ helyi szervezetének Titkára. Jelen volt számos vállalat képviselője, szülők és munkaadók. Az évzáró ünnepélyen az intézet igazgatója, Tóth Pál mondott beszédet, értékelte az elmúlt esztendőt. Hangsúlyozta, hogy igen eredményesnek mondható tanév fejeződött be, különösen, ha az év közben felmerült nehézségeket vesszük figyelembe. A tanulmányi eredménnyel kapcsolatban elmondta, hogy a 3,31-es eredmény igen jónak mondható. A továbbiakban értékelte az intézet sport-, kultúr- és egyéb területen végzett társadalmi munkáját, majd végezetül az egész év során kiemelkedő munkát végzett tanulóknak értékes tárgy- és könyvjutalmat adott át. Felszólalt az ünnepélyen özvegy Kulich Mihályné, aki a szülői munkaközösség munkáját dicsérte, majd a nőtanács nevében oklevelet adott át a szülői bizottságnak. Az intézet igazgató-helyettesének, Dér Máriának pedig a kiváló társadalmi munka elismeréséért aranyjelvényt adott át. Csepregi Károly a legjobb magánkisipari tanulókat részesítette könyvjutalomban. A tanévzáró ünnepély a bizonyítványok kiosztásával ért véget. H. F. / Nyikolaj Toman: ( ß2.) Uaivza aUísé után Az üres kocsi túlsó ajtaja sem volt becsukva. Malinovkin nézegetni kezdte az állomásit. A 3 típusházból álló állomás előtt húzódó betonjárdán megpillantotta a vasúti rendőrőrmestert. A sínek közt vasutas baktatott égő lámpással kezében. Az állomás mögött nyomban a sivár sztyeppe kezdődött. Kémregény Fordította: Sárközi Gyula A vagon túlsó oldalán, a harmadik vágányon még egy szerelvény vesztegelt üres kocsikkal, amögött pedig folytatódott a sztyeppe, amelyet alacsony fű bo_ rított és itt-ott az árvalányhaj fehér foltjai tarkítottak. „A sztyeppére a gazember persze nem megy — gondolta Malinovkin. — De akkor hát mi a szándéka?” A hadnagy megpróbálta elképzelni, műt tenne ő Temirbek helyén. Kimenni a sztyeppére veszélyes dolog, eljutni ahhoz az állomáshoz, ahol talán Zsijenba- jev hátrahagyta számára a motorkerékpárt, szintén kockázatos. Akkor csak egy marad: elrejtőzni valamelyik vagonban s várni, amíg Perevalszkba szállít, ják. De nem tudni, mikor követ, kezik ez be, márpedig Temirbek szökését Satrov vonatáról bizony hamarosan felfedezhetik. És Te- mirbeknek azt előre kellett látnia. Malinovkin ekkor észrevette, hogy két vasutas könnyű motoros hajtányt állít a sínre. Nyomban átvillant az agyán: miért ne próbálná Temirbek igénybe venHáromnapos gázkonferencia Szegeden Az elmúlt héten az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület szegedi csoportja június hó 11-től 13-ig országos gázkonierenciát rendezett. A háromnapos konferencia főbb előadásai közül is kiemelkedett dr. Lörincz Imrének, a nehézipari miniszterhelyettesnek előadása, amelyben több szó esett Békés megye, illetve a Dél-Alföld új gázlelőhelyeiről. „A földgáz sze. rege a magyar energiaellátásban” címmel tartott előadásában a miniszterhelyettes megemlítette, hogy az utóbbi 20 évben a kőolaj, fogyasztás megháromszorozódott a világon, de ugyanígy megnövekedett a földgázfelhasználás is. A földgáz nemcsak mint energiahordozó, hanem a vegyipar fontos alapanyagaként is jelentős. Dr. Lőrincz Imre beszámolt arról is, hogy a hazai szénhidrogénkutatás és feltárás az utóbbi éveikben vett lendületet, és a behozott kőolajjal együtt a hazai felhasználás kétszerese a termelésnek és tízszerese a tíz évvel ezelőttinek. A harmadik ötéves tervben várható, hogy meggyorsul a földgáz kitermelése és felhasználása. Az előzetes számítások szerint a rendelkezésre álló földgázkészletek háromnegyed részét ipari, negyedrészét pedig háztartási célra használjuk fel Érdekes adatot is elmondott a miniszterhelyettes, hogy a tervezet szerint mintegy 15 év alatt a gázzal ellátott háztartások az összes háztartásoknak mintegy ötven százalékát fogják kitenni. A dél-alföldi új földgázleiőhe- lyék hasznosításáról szólva elmondotta, hogy itt a fő fogyasztó jelenleg az Orosházi Üveggyár, de már készülnek a tervek a környező városok földgázellátásának megoldására is. Így néhány éven belül földgázt kap Békéscsaba, Gyula, Battonya, Mezőhegyes is megyénkben, Az országos gázkonferencián előadás hangzott el a gázszolgáltató vállalatok szerepéről, a gázipari oktatás kérdéseiről, a városi gázelosztó hálózatok tervezésének kérdéseiről, valamint a hazai háztartási és kommunális gázkészülékek gyártásának helyzetéről. Elmondották azt i®, hogy a mennyiségi termelés ellenére az ipar nagyon elmaradt a korszerű háztartási készülékek gyártásával. Éppen ezért a feladat az, hogy a gázfogyasztó készülékek egyaránt alkalmasak legyenek városi gáz, földgáz és propán-butángáz felhasználásárai Reméljük, mikorra Békéscsabára és megyénkben is több városba és községbe megérkezik a gáz, már a salgótarjáni új készülék megfelelő mennyiségben és korszerű kivitelben áll majd rendelkezésünkre. A háromnapos gázkonferencia befejezéseként szombaton a résztvevők meglátogatták a Nagyalföldi Olajtermelő Vállalat kardoskúti üzemegységét és az üzemelő Orosházi Üveggyárat is Gyulán, Orosházán és Szarvason is létrehozza a Technika Házát a GTE A Gépipari Tudományos Egyesület békéscsabai szervezete által létesített Technika Házában Békéscsabán mór eddiig is igen sok előadásit tartottak és rendezvényt szervezték. Különösen népszerűek a klubnapok. A békéscsabai példára még e hónapban létrehozza a gyulai szakosztály is a Technika Házát, ez év őszéig pedig Orosházán és Szarvason nyílik hasonló klubhelyiség a Gépipari Tudományos Egyesület tagjainak s az ősszel rendszeresen tartanak előadásokat és klubesteket. ni ezt a hajtányt? Az ő helyzetében ez a lépés bizony egyetlen esélye volna a menekülésnek— A hadnagy gyorsan leszállt a kocsiról, kigombolta pisztolytáskáját és a revolvert nadrágja zsebébe süllyesztette, aztán a va. gonak árnyékában óvatosan elindult a vasutasok félé. Azok már ráhelyezték a hajtányt a vágányra és begyújtották a motort. Az állomás peronjáról valaki — a forgalmista vagy maga az áliomásfőnok — megadta a jelt, valószínűleg az indulásra. Malinovkin most annyira megközelítette a hajtányt, hogy hallhatta a két vasutas beszélgetését — No, mi lesz, elindulunk végre? — kérdezte az egyik. — Igen — felelte a másik, akinek hangja nagyon ismerősnek tűnt. A hadnagy kimászott a vagon alól és még közelebb akart menni a hajtányhoz, de ebben a pillanatban hangosan félberregett a motor. A következő másodpercben nekilódult a bajtány és elindult Nagy Kurgán félé. Az egyik vasutas, akinek Malinov- kin még nem látta az arcát, visz. szafordult, hogy megigazítsa lecsüngő köpenyét, és a hadnagy Temirbekre ismert benne. — Állj! Állj! — kiáltotta el magát Malinovkin és előkapva pisztolyát, a hajtány után futott. Most visszafordult a másik vasutas is. Megpillantotta a pisztolyt a hadnagy kezében és csodálkozó arccal kikapcsolta a motort. Malinovkin kiáltására kinézett az állomás épületéből a vasúti rendőrőnmemter. Kezét kardjára téve sietett a helyszínre. A hadnagy ezalatt utólérte a hajtányt és elkapta Temirbek gallérját. — Megvagy, gazember! — kiáltott fel diadalmasan, jóllehet Temirbek nyugalma kissé lelo- hasztotta kedélyét. A fékező kalauz csodálkozó szemeket meresztett Malinovkin- ra és a legcsekélyebb mozdulatot sem tette, hogy kitépje magát a kezéből. — Miért szorongatsz? — kérdezte csodálkozva. — Lemaradtam a vonatról, ez igaz. Hirtelen hascsikarást kaptam... A vonat meg elment. Most utol kell érnem. — Hagyjuk a mesét! —mondta Malinovkin és még most sem eresztette el Temirbeket, bár hangjában már nem volt meg az előbbi magabiztosság. — Igazat mond — állt Temirbek pártjára a másik vasutas. — Én Rahmanov segédpályamester vagyok. Temirbeket jól ismerem. Valóban fékező kalauz. Azért meg, hogy lemaradt a vonatról, úgyis megmossák a fejét. Megkért, hogy vigyem el Nagy Kur_ gánba, én meg is ígértem neki, mert ismerősöm. Az őrmester, aki most ért oda a hajtányhoz, szigorúan megkérdezte Malinovkin tói: — Hát maga kicsoda? (Folytatjuk)
