Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
1964. június 17, 5 Szerda (Színházi képek Ezéücbén a napokban játssza a Békés megyei Jókai Színház Dumas: A kaméiiás hölgy című drámáját. Felvételeink a darab három, jelenetét idézik. Marguerite (Stefanik Irén) és Armand Duval (Vörös Tibor). Egy múzeum otthont keres Tízesztendős a gyomai gimnázium Ezelőtt tíz évvel, 1954-ben tárta ki kapuit az egykori óvónőképző az első gimnazisták előtt. Ekkor már az épület homlokzatán ez a név díszlett: „Gyomai Gimnázium”. Abban az általános színvonalemelkedésben, melyet népoktatásunk a községekben létesített és még létesítendő gimnáziumok és más középiskolák útján elért, a gyomai intézmény az elsők közt szerepelt. Június 14-én, vasárnap jubileumi évzáró ünnepéllyel kezdődő egész napos gazdag műsorral emlékeztek meg, nevelőtestületükkel együtt, a gyomai diákok iskolájuk egy évtizedes fennállásáról, eredményekben gazdag eddigi életéről. Az ünnepi évzárón kívül gazdag irodalmi, zenei, majd változatos sportműsor következett. Az ünnepség, melyen szinte a járási székhely egész lakossága részt vett, Velle: Szenteltvíz és kokain című négyfelvonásos társadalmi komédiájával zárult, melyet Balogh József tanár rendezésében a gimnázium színjátszói adtak elő este a jáFestmények, — köztük egy Mányoki is — ásatag kőedények és újkori népi mázas tányérok, munkaeszközök, hálóktól és varsáktól a faekéig, régi porcelánpipa a 48-as honvéd képével, pi- paszúrkáló, megsárgult dagerro- tipek, faragott ládák, székek és tükrös keretek, kardok, tőrök és gyöngyházai berakott puskák, de még régi tűzoltósisak és még régebbi menyasszonyi selyemcipő is van itt. Idő szerinti sorrendben rendezték el a békési helytörténeti múzeum anyagát, gondos, rajzos útmutatók tájékoztatnak a községről, mely nevét a honfoglalás korában idetclepedett Harsa és Vatka nemzetségekből való Békés nevű száznagytól kapta, ki megalapította Békésvárat, mely a Szent Istvántól alapított Békés megye központja lett akkor..; Tudósítanak ezek a szöveges tájékoztatók arról is, hogy 1695- ben, mikor Gyulával egyidő- ben Békés is felszabadult a török alól, egy bizottság csak tíz embert talált a községben... Régi báli meghívóra téved a tekintet, mely egy 1911-ben rendezett jelmezes álarcos mulatságról tudósít. A bálbizottság elnöke, gróf Welnckheim László értesíti a meghívottakat, hogy „ ... táncszünetek alatt a rendezőség a szokásos szórakoztató bohóságok bemutatásáról gondoskodni fog és azonfelül képviselőválasztást rendez”(?). S ez a gazdag, érdekes anyag zsúfoltan torlódik össze két teremben, más része pedig helyhiány miatt raktárban hever. A múzeum igazgatójának az egyik helyiség sarkában kerítettek el egy kis üvegezett részt, melyet irodának csak csúfolni lehetne. Itt dolgozik az igazgató, gyűjti a már-már elfelejtett dalokat, meséket, adomákat. Kutatás, hallomás és személyes beszélgetés után jegyzi a régi békési emberek történetét. írásaiból megtudom, hogy az a tolsztoji fejű aggastyán — Domokos bácsi, hajdani citerakészítő és ezermester — kinek fotográfiáját már a kiállítási részben megcsodáltam, ha megjelent december elején a községi Hangya bolt előtt, a gyerekek azt hitték, a Mikulással találkoznak. Már öregember korában egy kerékpárt vásárolt, de úgy biciklizett, hogy a csomagtartóra ült. Állítólag olyan érdekes feje volt, hogy a koponyáját eladta egy budapesti múzeumnak. (Lehet, hogy ez csak mese, de az is lehet, hogy csak a közbejött háború miatt nem jelentkeztek érte a halála után.) Feljegyezték róla azt is, hogy élete utolsó 15 évében a vizet csak mosdásra használta, mivel „ivásra az nagyon vízízű, ami árt az egészségnek”.. De értesülök a múzeumban őrzött feljegyzésekből régi vásári tolvajlások, boszorkánysággal gyanúsított asszonyok, öreg csikósok históriájáról is. Kár, hogy ez a gazdag és érdekes, színes múzeumi helytörténeti kollekció — majdnem négy évtized buzgó gyűjtésének eredménye — nem tud méltó keretben, megfelelő, tágas helyiségekben érvényesülni. Az igazgató meséli, hogy ez már az ötödik helyük. Nem lehetne hatodiknak egy kielégítőbb, végleges szállást találni? Padányi Anna rási Katona József Művelődési Otthon nagytermében. yVWVWWNA# fWWVS/VWVWWWWVWWWAAAAA AAAAAAAA/WWWWWWWWWV^ A társaság vígan van, még az orvos is kártyázik. Gaston (Szo- boszlay Sándor), Anaise (Jablonkai Mária) és az orvos (Bende !. ,J. . Attila). Az öreg Duval és Marguerite megrázó jelenete; ez volt az előadás legőszintébb pillanata (Stefanik Irén és Körösztös István). 17/ otthonába költözött a sarkadi ifjúsági könyvtár RUMLI UTAM Félezernél is több volt a sarka- di járási könyvtár helyi kölcsönzőrészlegében az ifjúsági olvasók száma. Az egyébként sem nagy kölcsönzőhelyiségben emiatt nagy volt a zsúfoltság, hiszen a felnőtt olvasók sincsenek kevesebben és a napi átlagos forgalom esetén is megtelt a helyiség, ami szinte lehetetlenné tette a szocialista könyvkölcsönzés alapvető módszerének, az olvasókkal való nyugodt, türelmes foglalkozásnak a megvalósítását. A közelmúltban végre megoldódott a probléma. A sarkadi. If jú- gggi Ház vezetősége készséggel adott helyiséget a könyvtár ifjúsági részlegének. A tanács és a megyei könyvtár segített a berendezés és egyebek tervezésében, beszerzésében. Nemcsak olvasnivalóhoz jutnak az emberek, hanem társasjátékok és egyéb játékok állnak rendelkezésükre, diafilmvetítések is lesznek és a kisebbek részére mesedélutánok, s más gyermekfoglalkoztatások. Rádió és televízió is van. A sarkadi Ifjúsági Ház egyébként a fiatalság kedvelt találkozó- helye, ahol különféle szakkörök is működnek. Az elmúlt napok egyikén felháborodottan érkezett szerkesztőségünkbe egy asz- szany. — Ez már kibírhatatlan, ami a Csaba-ét terem télikertjében a közétkeztetésnél van. — Mi a panasz? — A panasz? — kérdezett visz- sza az asszony, s utána egy szuszra sorolta: — Sokszor koszosak az edények, üresek a kiancsók, a leves forró, a második étel meg jéghideg. Félórákat kell sorban állni, míg végiül az ember megkapja az ételit.A rumli A CSaba-szálló előtt néhányan ételhcrdóedénnyél állnak, s a kérdésre így válaszolnák: — Majd tizenöt perc múlva megyünk be, akkor már kevesebben lesznek. Az időpont 12,10. Teljes a rumli. Hosszú «or kígyózik a szálloda ajtajától be az ételkiszolgáló pultig és asztalig. Az ajtóval szemben lévő falon fekete tábla, rajta kétféle étel kiírva, az asztalok között bukdácsolók sűrűn mondják: — Pardon, bocsánat. — Ez mindig így van? — Én csak most eszem itt néhány napja. „A minőségi változás” A nagy tömegben nem akartam tovább sodródni és még hangulatkeltés szempontjából sem lett volna szerencsés a riport készítése. „Majd a jövő héten”, döntöttem el magamban és kedden délben újra a télikertbe nyitottam be. Az asztaloknál néhányan ülnek csak. A kiszolgálópult mögött a szakácsnő kényelmes mozdulattal meri a levest és akik érkeznek, máris pakolják a tálcára, majd foglalnak helyet az asztalnál. — Mi történt? — Megszűnt a rumli — mondja az étterem egyik vezetője, majd hozzáteszi: Kész lett a Kossuth- ét terem, s az elmúlt hetek 1300— 1400 ebédelője helyett most csak négyszázan esznek itt. Azt hiszem, ehhez már nem is nagyon kell kommentár. De lássuk csak, mi is a változás? Leülök az egyik asztalhoz. Három fiatalasszony a gyógyszertár vállalatitól éppen befejezte az evést. — Panasz? — rontok ajtóstól nekik. — Eddig négy kilencvenet fizettünk, most majdnem két forinttal többet, a napi ebédért. De tegnap még ingyen kaptuk a salátát, ma már ötven fillérért. S ma, június 9-én ettünk először primőr árut, azaz újburgonyát. — Más kifogás? — Mikor először ettünk a műanyag edényekből, szépek és gusztusosak voltak. Ma már csorbák, töredezettek és bizony sokszor zsírosak is. A mennyiségre nem lenne kifogás, inkább a minőségre. Valami mindig hiányzik az ételekből. íztelen levesek — Íztelenek a levesek — mondja egy férfi és néhány evőkanál után félretolja a levesestálat és hozzákezd a pörköltevéshez. — Szakács néni... arra panaszkodnak a vendégek, ízetlen a leves, vajon miért? — Régebben fűszeresebben főztünk, akikor az volt a kifogás, lehet, hogy a mai levest azért érzik íztelennek, mert konzervből van. — Mi volt az árrendezés célja? — Nincs eldöntve, hogy mi is ennek az előfizetéses menünek a pontos neve — válaszolja Jantyik István üzletvezető-helyettes. Most hetente kétszer-háromszor háromfogásos lesz az ebéd, talán a „bővített menü” a pontosabb elnevezés. Tulajdonképpen kétfajta étel közül választhatnak az előfizetők, és még egy lehetőség van, jegyre kapható a kímélő menü is. * Most tehát megszűnőben van a rumli a Csaba-étteremben. De mér annak a veszélye is látszik, hogy a felemelt ár arra készteti az embereket, hogy átpártoljanak a Kos- suth-étterembe. Ott pedig már hallottam olyat: „Visszamegyek a Csabába.” Állandó jellegű ingázás van kialakulóban, sokan próbálgatják majd, hogy melyik konyha főz jobban. Két tanulság van, mind azok akik a Csabában étkeznek, vagy akár a Kossuthban, pénzükért ízletes ételt kapjanak, s lehetőleg kulturált körülmények között. Persze, igaza van annak a vendéglátóipari véleménynek is, hogy mi sem vagyunk angyalok, hiszen a Csabában nemegyszer előfordult, míg a rumli tartott, hogy voltak, akik úgy bírálták a szakácsnő főztjét, hogy beleöntöt- ték a kancsóba. Mások hamut szórtak az ételbe, nem vitték visz- sza a szennyes edényt, sőt tornyot építettek a szennyes edényekből; lehetőleg bosszantották azokat, akik ott dolgoztak. Több türelemmel, több szívvel az előfizetéses ebéd is sikerülhet jól, úgy annak, aki főzi, mint annak, aki fogyasztja. (—ezt)
