Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-17 / 140. szám
1964. június 17. 2 Szerda Tanácskozik a Lengyel Egyesült Munkáspárt kongresszusa Varsó A Lengyel Egyesült Munkáspárt XV. kongresszusa kedden délelőtt Varsóban a Kultúra és Tudomány Palotájában folytatta tanácskozásait. Megkezdődött a vita a Központi Bizottság beszámolója felett. A délelőtti ülésen tíz küldött szólalt fel, köztük Edward Gierek, a LEMP KB tagja, a Központi Bizottság titkára a katowicei vajdaság gazdaságfejlesztési problémáit ismertette. Katowice és környéke az ország legjelentősebb iparvidéke. Ez adja az acél- és kőszéntermelés zömét. A pártnak e vajdaságban 213 000 tagja .van. A kongresszus folytatja munkáját. (MTI) Az NDK kormányának levele a tlzennyolchatalmi leszerelési bizottsághoz Zorin szovjet külügyminiszter, helyettes, a tizennyolchatalmi leszerelési bizottságban részt vevő szovjet küldöttség vezetője, a bizottság társelnöke fogadta F. Thunt, az NDK külügyminisztériuma nemzetközi szervezetekkel foglalkozó osztályának vezetőjét, aki átnyújtota neki az NDK kormányának levelét azzal a kéréssel, hogy azt a bizottság hivatalos dokumentumaként terjesszék. Az NDK kormányénak levelét átadták W. Fosternak, az amerikai küldöttség vezetőjének, a bizottság másik társelnökének is. A szovjet küldöttség kérésére az említett levelet a tizennyolchatalmi bizottság dokumentumaként adták ki. Az NDK kormányának levele többek között emlékeztet arra, hogy 1964. február 3-án az NDK kormányküldöttsége a leszerelési bizottságban átadta az NDK kormányának nyilatkozatát arról a szerződéstervezetről, amelynek értelmében mindkét német állam teljes mértékben lemond az atomfegyverről. W. Ulbricht, az NDK Államtanácsának elnöke 1964. május 26-i levelében, amelyet a nyugatnémet szövetségi kancellárhoz intézett, újabb javaslatokat tett az atomfegyverről történő lemondásira. „Sajnos, az NSZK komiánya fi. gyeimen kívül hagyta az NDK kormányának javaslatát” — állapítja meg az NDK kormányának a tizennyolchatalmi leszerelési bizottsághoz intézett levele. A levélben az NDK kormánya végül azzal a kéréssel fordul a leszerelési bizottsághoz, hogy a lehetőséghez mérten támogassa az NDK azon erőfeszítéseit, amelyek célja annak elérése, hogy a két német állam teljesen lemondjon az atomfegyverről. (MTI) Ciprusi helyzetkép Washington Johnson amerikai elnök hétfőn este bejelentette, hogy Papandreu görög miniszterelnök június 24-én az Egyesült Államokba érkezik. Popandreu kétnapos tárgyalást folytat majd az amerikai kormány vezető tagjaival a ciprusi kérdésről. Jól értesült washingtoni körök szerint Inönü török miniszterelnök, aki június 21-én kezdi meg washigtoni tárgyalásait, még Papandreu érkezése előtt elutazik az Egyesült Államokból. Ankara Inönü török miniszterelnök a parlament hétfői zárt ülésén három és fél órás beszédben foglalkozott a ciprusi helyzettel. Majd kérte, hogy a képviselők szavazzanak bizalmat kormányának a ciprusi kérdésben követett politikával kapcsolatban. A török parlament előreláthatólag 48 órán belül szavaz arról, hogy támogatja-e a kormány ciprusi politikáját. Nicosia Ciprus szigetén kisebb lövöldözésekre került sor a sziget nyuHAVANNA Az amerikai külügyminisztérium tiltakozása ellenére pénteken Havannába érkezett újabb amerikai dlákcso- port 75 tagja felajánlotta, hogy szerény hozzájárulásként a kubai nép forradalmához, vért ad a kubai oi> szágos véradó központban. TOKIO Kedden erős földrengés pusztított Japán északi és középső vidékén: a jelentések szerint 12 ember meghalt és igen sokan megsebesültek. A földrengés központja a Tokiótól mintegy 250 kilométerre északnyugati irányban fekvő Niigata kikötőváros volt. A kikötőben tűz ütött ki, kigyulladtak az olajtartályok és összeomlottak a hidak, az utcákon pedig sok helyütt mély szakadékok nyíltak. gáti részén fekvő Paphosz vidékén, valamint Nicosia északi külvárosában és a Kyrenia-hegység- ben. Sebesülésekről nem érkezett jelentés. A nemzetőrségről hozott törvény értelmében hétfőn mintegy 1400 21 éves ciprusi férfit hívtak be. A ciprusi rádió szerint a behívásokat folytatják. (MTI) Portré egy pártonkíviili aktivistáról H a valahol szóba kerülnek a pártonkívüli aktívák, rendszerint mindenki egy szervezett csoportot ért alattuk, amely a pártszervezet irányítása alatt tevékenykedik. Általában ez így is van, hiszen köztudomású, hogy a pártvezetőségek időnként össze, hívják ezeket az aktívákat, tájékoztatják őket a bel- és külpolitikai helyzetről, és a helyi feladatokról. Egyszóval, útmutatást adnak munkájukhoz. Így van ez a magyarbánhegyesi, január óta egyesített termelőszövetkezetben is, ahol Seres János párttitkár elismeréssel beszél a pártonkívüli aktívák tevékenységéről. Mégsem lehet kijelenteni kategorikusan, hogy csak azok a pártonkívüli aktívák, akik szervezetten tartoznak e csoporthoz. Az élet ugyanis egyre több emberben ébreszti fel azt a szándékot, hogy fizikai munkáján túl is segítse; kollektíváját az előrehaladásban. Évekkel ezelőtt így kapcsolódott Vágási József is öntevékenyen az agitációhoz. Mi adott lökést neki ehhez? — erről érdeklődünk a tsz-irodában, ahova brigádja néhány tagjával együtt rövid időre betért Vágási elvtárs. — Állandóan hallja az ember, hogy a környékbeli szövetkezetek, a kovácsházi Üj Alkotmány és a nagybánhegyesi Dózsa tsz-ekben milyen jó eredményeket érnek el, és mi, az egyesülés előtt egy helyben topogtunk, nem tudtunk ötről a hatra jutni... — mondja Vágási József. Miért nem? Sok ember fejében motoszkált e gondolat. Földjeink jók s más adottságaink is elegendők lennének ahhoz, hogy gyorsabban előrehaladjunk. Csak bennünk lehet a hiba. Erre a felismerésre mindenkinek el kell jutnia előbb vagy utóbb, aki saját boldogulását akarja. Megzavarnak a beszélgetésben, belép az ajtón Gál Mihály zeto- ros s kéri, hogy Vágási írja alá a herehordást igazoló papírt. Vágási József ugyanis az egyesülés óta a szövetkezet növénytermesztési brigádvezetője, s hogy azzá választották, ebben nem kis szerepe van magatartásának, kötelességtudásának és persze, mezőgazdasági ismereteinek. — Az a baj nálunk, hogy sok ember vallja még: „ahogy esik, úgy puffan” — folytatja az előbbi gondolatot. De ez nem jól van így. Egyéni korunkban azt tapasztaltuk, hogyha jól dolgoztunk kis gazdaságunkban, csak akkor találtuk meg, úgy ahogy a számításunkat. Miért lenne most más a helyzet? Amit el kell végeznünk, csináljuk meg jól, a legjobb tudásunk szerint, mert csak így haladhat előre a közös és a magunk boldogulása is. Vágási József erre igyekszik nevelni az embereiket. Kötelesség- szerűen teszi ezt. Ahogy mondja: szerelne minél több jót cselekedni. Nem párttag, de vérbeli agitátorrá vált. — Vannak dolgok, amelyekről sokat kell beszélnünk egymás között, hogy mindenki megértse őket. Sokszor eredménytelen a vita, nem fogadják el a tanácsokat, sőt durván visszavágnak. Bizony sokszor elkeseredem emiatt. Itt van például a premizálási rendszerünk is, ami még ösztönzőbb lenne, ha mindenki jól megértené. S hogy megértse, sokat kell beszélni róla — folytatja Vágási elvtárs. — Sódar János mondta a minap elégedetlenül, hogy miért nincs nálunk is úgy, mint a szomszéd szövetkezetben, ahol kvadráton- ként 10 forintot fizetnek a kukoricakapálásért? Ez holdanként 160 forintot tesz ki. Mi munkaegységet fizetünk, ami előreláthatóan 33 forint lesz — magyaráztam —, ha kvadrátokra számítjuk, holdanként igaz, csak 117 forint jön ki, de ha a tervezett 19 mázsát elérjük, akkor a termés 10 százaléka prémiumként, a terven felüli mennyiség 40 százaléka ugyancsak prémiumként jut tagja- néha kevés., inknak. Ez pedig többet tesz majd , ki, mint 160 forint. 5 — Más értetlenséggel is sűrűn ! találkozik az ember jártában, kel- j tében. Egy asszony a kevés tér- > mészetbeni gabonaosztás miatt ■ emelt szót a napokban. Az élet azonban már igazolta nálunk is, hogy nem kevés az a 230 kiló. Jól teleltek a kalászosaink, több lesz a termés, mint tavaly, járom a határt, jól látom ezt. A többletből pedig szintén prémiumhoz jutnak, természetesen pénzre átszámítva, a tagok. Pótolni lehet tehát a „fejadagot” a boltban. Valóban, gyönyörű a magyarbánhegyesi termelőszövetkezet határa. Vágási József azonban mégsem tud mindennek gondtalanul örülni. Mint brigádvezetőt sok vád éri a növényápolóktól, mert nagyon kérgesek a táblák, nem halad úgy bennük a kapálás. Jobban kellett volna előkészíteni a talajt. Igaz, akkor még nem volt brigádvezető, mégis felelősnek érzi emiatt magát. De egyéb ok is aggasztja őt. Egyik éjjel azért nem tudott aludni, mert nem volt ember a kenderszállításra, pedig hajnali 4 órára már ott kellett volna lenni a földeken. Három órakor felkelt, kerékpárra ült s egyenként szedte össze mégis az embereket. Azért küzd, agitál állandóan, hogy mindenki mindenért, ami a szövetkezetben történik, felelősséget érezzen, s ilyenkor, amikor szinte kötéllel kell összefogni az embereket, úgy érzi, mintha eddigi munkája hiábavaló lett volna. edig nem volt hiábavaló! — ezt maga is vallja, mert azért ősz. sze sem lehet hasonlí. tani szövetkezetük mostani helyzetét, a tagok szorgalmát és igyekezetét az évekkel ezelőttivel. S hogy változatlanul még mindig sokat kell beszélni, magyarázni — ahogy ő mondja, „prédikálni” az emberek között? Ez természetes. Az élet követeli, hogy egységes felfogást alakítsunk ki a szövetkezetekben s ehhez a sok beszéd is P V. D. Jó Tolsztoj Leó halhatatlan remekművének a Háború és békének epilógusában hosszú oldalakat szentel annak fejtegetésére, hogy a nagy történelmi eseményeket sokszor egészen jelentéktelen epizódok idézik elő. Magam csak néhány sort szánhatok ugyanennek a tételnek a bizonyítására, egy gazdaságtörténeti jelentőséggel kapcsolatban. Ipari kérdéseket tanulmányozva, már régóta vizsgáltam, miért éppen Budapesten van a Központi Amalgámmüvek. Szerintem a Központi Amalgámmüveknek semmi keresnivalója nincs Budapesten. Hosszas búvárkodás után megállapítottam, hogy a Központi Amalgámmüvek azért székel Budapesten, mert a teilből levasalt hálok indulnak ki. Nem kérem, nem bolondultam meg. Ha követik gondolatmenetemet, belátják, hogy igazam van. A Központi Amalgám- műveknek tulajdonképpen nem Budapesten volna a helye, minthogy fővárosunkban egy kupica Egy ipartelep nyomában amalgámot sem lelhetünk. Annál bőségesebben található amalgám a Szikkadt hegységben, Rutyutyund mellett. Errefelé csak egyet prüsz- szent az ember és a föld hányja elő a finom jó amalgámot. Itt volna a helye a Központi Amal- gámműveknek is. Látta ezt az iparvezetés is, s határozatot hozott, hogy a Központi Amalgámmüveket(KAM) át kell telepíteni Rutyutyund mellé. De a KAM igazgatója ellenvetéssel élt. Víz nélkül nem lehet amalgámot termelni, mondta. Ebben igaza volt. Nosza, nekiláttak az illetékesek és határozatot hoztak, hogy a közeli Cefrepatak vizét fel kell'duz- zasztani és új mederbe vezetni oly módon, hogy éppen Rutyutyund határában txilóságos folyammá szélesedjék. tgy is lön. Ekkor azonban a KÁM igazgatója azt mondotta, hogy az amalgámtermeléshez szén is kell. S igaza volt. Az illetékesek intézkedtek, hogy Turóbányáról harminc kilométeres drótkötélpálya közvetlenül szállítsa a szenet Ru- tyutyundra, egyenesen az igazgató előszobájába. Ennek utána a KAM igazgatója közölte, hogy hiába van viz meg szén, ha nincs vasút. A teherautók nem fogják győzni. Határozat született, hogy Rutyutyund bekötendő a főútvonalba és az egész pálya villamosítandó. Ügy festett, hogy minden egyenesben van. A felső szervek abban a naív hitben ringatóztak, hogy a KÁM rövid időn belül áttelepül, mert ők mindenről gondoskodtak. Csak éppen az volt a baj, hogy a felső szervek épppn arról feledkeztek meg, ami a legfontosabb, hogy a teilből levasalt hálok indulnak ki. Amikor a KÁM igaz- ; gatója közölte nejével, ■ hogy vidékre települnek, • az asszonyka csak ennyit : mondott: — És mi lesz a Manci- £ val? m Amint megtudta, hogy • a folyónak új medret \ vágtak, csak azt kérdez- 5 te: m — És mi lesz a Manci_ * val? És amikor meghallotta, hogy bevezették a vasutat, a drótkötélpályát, a gázt, a villanyt, a hidrogént, az oxigént, az atomot, akkor is csak azt kérdezte: — És mi lesz a Man- ! citml, a Hernád utcai £ varrónővel, hiszen ó 02 ! egyetlen, akinek divatos S snittjei vannak és meg í tud csinálni egy olyan ! kabátot, amelyen a teil- S bői levasalt hálok indul- £ nak ki. Hát ezért nem költö- » zött a Központi Amal- ; gámmüvek az amalgám. ■ tdl hemzsegő Rutyu- j tyundra. Vagyis azért, \ mert rossz volt a terve- £ zés, azok ott fent ép- £ pen a legfontosabb kö- £ rülményről megfeled- £ keztek. Novobáczki Sándor £ nemi hír — szeplővel Nem dördült 21 ágyülövé», ünnepi beszedek sem hangzottak el. Egyszerű kis eseménynek tapsolhat Békéscsaba, annak is elsősorban erese- héthelyi lakossága: csaknem fél esztendei épltgetés után csendben, mondhatni szemérmes hallgatás közepette megnyílt az Orosházi úti vasúti felüljáró jaminai oldalának a lépcsőfeljárója. Ez, a látszólag szerény Kis műszaki alkotás, valójában Igen hasznos, mert két utca lakóinak, vagyis félezernél is több embernek teszi lehetővé, hogy negyedkllométere* kerülő nélkül Juthasson a hídra, és azon át a belvárosba, illetve vissza, otthonába. A feljáró átadása a forgalomnak tehát örömteli hír minden érdekelt arra lakónak. Nem ünneprontásként, csak mert annyira kézenfekvő, megkérdezzük mégis a hídépítő vállalatot és mindazokat, akiknek valami kis közük is vara ehhez a létesítményhez és Ikertársához, az előzőleg ugyancsak közel fél esztendeig építgetett állomás felöli feljáróhoz, hogy miért oly későn? Miért annyira lassan? A hidavatás egy hónap híján, ezelőtt egy évvel megtörtént! Pedig ez nagyobb létesítmény „kissé”. Szinte halljuk a választ: télen hideg volt, ember- és anyaghiány is fellépett, hiszen nem egy helyen építkezünk, meg a többi... Bőséges Írásos dokumentumokkal is igazolni tudják mindezt. Azért mégis »serényen megkockáztatjuk a kijelentést! nemcsak ember- és anyaghiány lassította ennyire azt a kis építkezést, akaratból sem volt elegendő raktáron talán.
