Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
t W64. Június 3. Az üzemi flz elmúlt évben lépett élet-1 be az a minisztertanácsi és szak- tanácsi határozat, amely szerint a termelő vállalatokban a szakszervezetek irányítása alatt üzemi tanácsokat kell létrehozni. Megyénkben tavaly ősszél kezdték meg e tanácsok választását, tehát nem sok ideje dolgoznak még, érdemben nem is lehet munkájukat elemezni. Mivel azonban létrehozásukat az inspirálta a párt és kormány részéről, hogy segítségükkel még inkább kifejlődjön az üzemi demokrácia, kibontakozzon a szocialista demokratizmus, szükséges legalább arról szólnunk, hogy e rövid idő alatt is mennyire feleltek meg ezeknek a követelményeknek az üzemi tanácsok. Mindenekelőtt le keli szögezni: az üzemi demokrácia kiszélesítése elsősorban azon múlik, hogy az adott vállalat vezetői milyen jelentőséget tulajdonítanak a munkások és műszaki dolgozók véleményének, mennyire igénylik a kollektíva közreműködését a vállalatra háruló feladatok végrehajtásában. És még valamin: a bizalmon. A kölcsönös bizalmon ahhoz, hogy érdemesnek tartsák az eszmecserét az üzemi demokrácia valamely szervével, és hogy elfogadják annak döntését, illetve tanácsait. Sajnos, el kell mondani, hogy megyénkben ez ideig nem mindegyik vállalatnál építettek a gazdasági vezetők az üzemi demokrácia olyan fontos szervére, mint az üzemi tanács. Sok oka van ennek. Mindé- j nekélőtt a politikai bizalmatlanság, amelynek gyökere még az ellenforradalom napjaiból szármarik, s a rossz emlékek miatt vi- szolyog ma is sok elvtárs e nevében hasonló, de tartalmában merőben más szerv működésétől. De más oka is van. A régebbi üzemi tanácsok nehézkes, nagy létszámú testületek voltak, delegált tagokból tevődtek össze. Tagjaik között gyakran foglalt helyet olyan, akinek látóköre csak szűk munkaterülete, magyarán a műhely faláig terjedt. Egyszóval, nehéz volt velük együttműködni. Ezen túl sok .gazdasági vezető helytelenül úgy véli, hogy jogait, hatáskörét nyirbálja meg az üzemi tanács. Mindazok miatt aztán ez ideig nem is fáradoztak azon, hogy tekintélyes, a termelés és a gazdálkodás gondjaiban ténylegesen osztozó, az eligazodásban segítő szervvé fejlődjön az üzemi tanács. Memrégen az SZMT elnökségének ülése állapította meg azokat av fogyatékosságokat, amelyek észlelhetők az üzemi tanácsok tevékenységében, s e megállapítások között is hangsúlyozottan szerepelt a gazdasági vezetők felelőssége. Az újonnan választott tanácsok pedig összetételüknél, felkészültségüknél, tagjaik rátermettségénél fogva is alkalmasak arra, Az Országos Sertéshizlaló Vállalat békéscsabai I. számú (Kétegyházi úti) telepe segédmunkásokat vesz fel. 98719 4 Szerda. demokrácia segítői öl nehéz hónap Kevés rakodómunkás, feszített tempó — A napi átlag: 51 vagon áru elszállítása — Rekord májusban — Kiket illet dicséret? A 8-as AKÖV szállítmányozási hogy az üzemi demokrácia kiszélesítésének jó segítői legyenek és serkentői a termelésnek. Az élelmiszeripari üzemekben működő 14 üzemi tanács tagjainak száma például összesen 292, akik közül 189 fizikai munkás, 50 pedig műszaki dolgozó. A jelenlegi üzemi tanácsok aránylag kis létszámú testületek és megfelelő arányban dolgoznak bennük műszakiak is. Ha mégsem tudnak néhol a gazdasági vezetés segítségére lenni, ez nem rajtuk múlik. A textilüzemek többségében az a baj, hogy nem kapnak elég tájékoztatást a feladatokhoz, írásos anyagot a napirendi pontokhoz, hogy alaposan, a munkásokkal is megbeszélve készülhessenek egy-egy vitára. Egyszerűen nem igénylik hozzászólásaikat a gazdasági vezetők. Sőt akad olyan vállalat is, mint az orosházi és gyomai sütőipar vagy a Mezőhegy esi Cukorgyár, ahol egyenesen megsértik az üzemi tanács demokratizmusát A napirendi pontokat vita nélkül az igazgató határozza meg, figyelmen kívül hagyva a dolgozók javaslatait, észrevételeit. Több segítséget - kellene adni működésükhöz. Abbán az irányban is, hogy munkástagjaik megfelelő szakképzettségben vehessenek részt s egyenlő partnerként tárgyalhassanak a gazdasági vezetőkkel. Itt mindjárt meg kell jegyeznünk, az összevont vállalatoknál: a békéscsabai ruhagyárban és pamutszövőben, a Gyulai Harisnyagyárban, s még egy-két helyen az is hátráltatja a munkájukat, hogy intéző bizottságuk a több száz kilométerre levő központjukban székel, és nem áll szoros kapcsolatban velük. Éppen ezért helyes lenne valamilyen módon szabályozni a SZOT-nak az összevont vállalatok helyi üzemi tanácsainak működését. A sok hiányosság mellett néhány helyen máris megmutatkozott, hogy milyen hasznos szervei a szocialista demokrácia kimunkálásának az üzemi tanácsok. A Békéscsabai Konzervgyárban és hűtőházban például a takarékosság, a munkafegyelem s a bérpolitika helyes kialakításában adtak komoly segítséget a gazdasági vezetésnek. Ezeknél a vállalatoknál tanácsüléseiket általában előre elkészített munkatervek alapján tartják meg és előkészítésük is jónak mondható. Sőt, a malomipari vállalat és a konzervgyár intéző bizottsága írásban adja ki előzőleg a tanácstagoknak a napirenden szereplő beszámolót, s így van idejük jól felkészülni a vitára, odavinni a tárgyalóasztalhoz a dolgozók véleményét is. így lehet nemcsak formailag, hanem érdemben szélesíteni a dolgozók bevonását a közügyekbe, ÉS ez az Üzemi élet valamennyi területén megvalósulhatna, sőt szükséges is, hogy megvalósuljon. Az üzemi tanácsoknak ugyanis jogukban áll, hogy ellenőrizzék a vállalat gazdaságos működését, figyelemmel kísérjék a termelőberendezések, a nyersanyag, a pénzügyi eszközök és a munkaerő tervszerű felhasználását, a műszaki feladatok végrehaj- j tását stb. Mindezekkel kapcsolatban nagy felelősséget ró rájuk a véleménynyilvánítási jog, a véleménynyilvánítás, amelyben az egész kollektíva szavának kell érvényesülnie. E vélemények hozzák felszínre a jó javaslatokat, elgondolásokat, ezek szervezettsége jelenti végeredményben az igazi társadalmi ellenőrzést is a vállalat működése felett, s teljesíti ki az üzemi demokráciát. Mindez pedig azt követeli a gazdasági vezetőktől, hogy ne idegenkedjenek az üzemi tanácsok munkájától, hanem segítséget lássanak abban, igényeljék azt. Varga Dezső kirendeltségének dolgozói az év első öt hónapjában nem panaszkodhattak: bőven volt munkájuk. Szokatlanul erős anyagáramlás jellemezte a téli hónapokat, nem is beszélve a márciusi, áprilisi és májusi építőanyag-dömpingről. Egy tegnap készített gyors statisztika szerint az eltelt öt hónap alatt 7754 vagon anyag érkezett a megye legnagyobb központosított állomására: Békéscsabára. Ha az öt hónap valamennyi napját számítjuk (mindennap rakodtak, szállítottak!), akkor az derül ki, hogy naponta 51 vagon tartalmát kellett rendeltetési helyére továbbítani. Persze, átlagosan. Januárban 32, februárban 46, márciusban 48, áprilisban 64(4 (!), májusban pedig 64,3 vagon jutott egy napra. A rapszódikus ütemezés miatt ám nemegyszer előfordult, hogy ICO—150 vagont kellett kiüríteni. Már pusztán a számok is tiszteletet parancsolnak, nemkülönben azok az emberek, akik ezt az anyagmennyiséget megmozgatták. El kell ismerni: kevesen voltak (és vannak), de roppant munkabírással dolgoztak a hideg téli napokban, s a tavaszi anyagzú- dulás idején. Dr. Gabnai János, a kirendeltség vezetője legszívesebben mind a hatvan lóhajtó és rakodómunkás nevét felsorolná, nőkét, férfiakét egyaránt, mindannyian megérdemlik, de hát kevés a hely. A nagyobbrészt kereskedelmi árut szállító lovaskocsik legénységéből a Lenhard-, Ancsán- és Csicsely-brigádot emelte ki, a gépkocsivezetők közül Ko- kauvszki Andrást, Pusztai Pált, Gál Jánost, Farkas Mihályt, Megyeri Andrást és Aradszki Andrást dicsérte nagyon s nem feledkezett meg a rakodógépkezelők közül Oláh Péterről, Gellén Lászlóról. A kevés rakodó ember feszített tempóban tette dolgát idáig. Ha időszakonként késve is, de minden mennyiségű árut eljuttattak a címzetteknek. Az állomásról a kirendeltség kollektívája januárban 990, februárban 1332, márciusban 1506, áprilisban 1932, májusban 1994 (!) vagon árut rakodott ki és fuvarozott el. Hónapról hónapra emelkedett a „befutás”. Bár az éjszakai kirakást a munkaerőhiány miatt nem tudták kellőképpen megoldani, az éjszakai szállítás során az anyag 35—40 százalékát szállították el, jóval többet, mint a múlt óv hasonló időszakában. Sok gondot okozott ebben az öt hónapban a műszaki feltételek biztosítása. A gépkocsik állományi létszáma harminc volt ugyan, de a rengeteg javítás és alkatrészhiány miatt, a javítás kényszerű lassúsága következtében például a billenő-platós kocsik közül egyszerre 14—15, ha fuvarozhatott a 21 közül. Ami a kirakási idő betartását illeti: a téli hónapokban vajmi kevés alkalommal sikerült elérni, áprilisban és májusban javult a helyzet. Az első negyedévben az engedélyezett 6 óra helyett 9,9 órát vett igénybe átlagosan egy vagon kirakása, s a késedelemért 223 ezer forintot fizetett az AKÖV a MÁV-nak. A második negyedévben előreláthatóan kevesebbet fizet, elsősorban ■ azért, mert ütemesebb a szállítás, nem torlódnak össze és nem állnak sokáig a vagonok. | A tavaszi csúcsforgalom — úgy tűnik — május végével befejeződött. Az építőanyagok jelentős részét leszállították, ezekben a hetekben naponta csak 30—40 vagon várható, de ez a mennyiség nem okoz különösebb gondot a kirendeltségnek. Hogy gépkocsijait kihasználja, segíti az építőipari vállalatot — anyagot, földet, homokot szállít. A nehéz hónapok után megváltásnak számít a csökkenő forgalom. Jólesik egy kis pihenés. Nyugodtan lehet készülni az újabb anyaginváziókra .. i (pallag) Nyikolaj Tornán: (50.) Haisza a kíséúel után Malinovkinnak eszébe jutott, amikor először látta A felderítő j hőstette című filmet. Milyen S nagy figyelemmel kísérte Fedo- | tov őrnagy munkáját, mennyire I másképpen kezdte látni ezután ! saját magát, pedig akkor még csak katonai intézetben tanult. „Olyannak kell lennem, mint i Fedotov őrnagy — mondogatta. Kémregény Fordította: Sárközi Gyula — És olyan is leszek. Másnak nem is szabad lennem, mert akkor semmi értelme, hogy felderítő legyek...” Egyébként elképzelni sem tudta, hogyan is csíphetné nyakon az éjszakában robogó vonaton az ellenséget, akit soha sem látott, akiről nem tudta hol lehet most és mit csinálhat. De hitt Jersov őrnagyban, akinek alakja most eggyéolvadt előtte Fedotowal. Jersov tudja, hol van Zsijenbajev, s amikor eljön az ideje, nyakoncsípi, Malinov- kin pedig minden módon segítségére lesz ebben ... Jersov ezalatt a sötét sztyeppét nézte és úgyszintén nem tudott semmit Zsijenbajevről. De ő nem merült ábrándozásba, mint fiatal segítőtársa. Az őrnagy fejében másfajta gondolatok cikáztak. „Feljutott-e már az ellenség a szerelvényre vagy pedig valahol útközben jut fel rá? — gondolta. — És vajon kicsoda lehet ez az ellenség: maga Zsijenbajev, Temirbek vagy Aszkár Sandarbekov?...” Természetesen Aszkár is el. rejthetne valamit Zsijenbajev utasítására valamelyik vagonban, de őt most gondosan szemmel tartatták. Jersov tudta, hogy a szerelvény elindulásáig ki sem lépett a kalauz-szobából. Attól viszont nem tartott, hogy a Kísértet megvesztegette a vonatkísérő brigád valamelyik tagját. Már napközben közöltéli vele, kik fogják kísérni a szerelvényt. Valamennyien megbízhatók voltak. Perevalszkban észrevétlenül megközelíteni a szerelvényt ugyancsak lehetetlen volt, mivel megerősített őrség őrizte. Zsijenbajevnek csupán egyetlen útja maradt: valamelyik közbeeső állomáson jutni fel a szerelvényre. így elhelyezhetné aknáját, amely akkor robban, na fel, amikor a szerelvény befutna Nagy Kurgánba. Ez esetben egyelőre nincs oka a nyugtalanságra, mert a szerelvény immár a harmadik vonalszakaszon halad keresztül megállás nélkül. Amikor a szerelvény befutott Kurgancsa állomásra, már világosodott. Az ég csaknem felhőtlen volt. A szél, amely egész ■éjszaka buzgón kergette a fellegeket, lassacskán szintén csillapodni kezdett. A szerelvény fedett vagonjainak körvonalai egyre világosabban bontakoztak ki a sötétségből. Már látni lehetett a szomszéd síneken veszteglő szerelvényeket és a pályaudvari épületeket. Néhány helyi vasutas, aki Sat- rov szerelvényét jött fogadni, lassan sétált a vonat mentén. Kezükben egyenletesen himbálóztak a lámpások, s homályos fényfoltokat vetettek a pályatest szürke homokjára. Bejszamba. jev köszönt az egyiknek, nyilván a forgalmistának és csatlakozott hozzá. Az őrnagy is leugrott a fékezőfülke lépcsőjéről és jobbra. balra nézegetve végigment a vagonok mentén. A mozdonyról leugrott Satrov segédje, Rjabov. Elhaladtak mellette a kocsivizsgálók, akik hosszú horoggal nyi- togatták a kerékagyak fedeleit. A fegyveres őrség tagjai szintén le-fel jártak a szerelvény mentén, puskájukat súlyba tartva. Az őrnagyhoz most odament az állomáson szolgálatot teljesítő rendőrőrmester. Kezét sapkájához emelte s jelentette: — Itt nálunk minden rendben vám, parancsnok elvtárs. Hát maguknál mi újság? — Egyelőre nálunk is minden rendben van — felelte Jersov. — Vigyázzon itt az én helyemen, én sétálok egyet. — Értettem — válaszolta az őrmester. Miután Jersov megérdeklődte Rjabovtól, mi újság a mozdonyon, visszaforddlt és elindult a szerelvény vége felé. Közben meg-megállt a fékezőfülkék előtt s elbeszélgetett az őrség tagjaival. Amikor a vonat végéhez közeledett, az utolsó kocsiról leugrott Malinovkin és sietve eléje ment. (Folytatjuk)