Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-16 / 139. szám
*964. június 16. Kedd A békéscsabai szőnyegszövőben RENDET LEHET TEREMTENI! A megyeszékhely patinás múltú kisüzemében, a szőnyegszövőben május végén ,.kormányválság" robbant ki. A dolgozók szerint a helyzet megérett arra, hogy az elnök — Dr. Blahut János, akit vakvágányra juttattak vezetési módszerei — leköszönjék tisztségéről. Távozásával a vezetőség is lemondott. Addig, míg a szövetkezeti közgyűlés megválasztja az új vezetőséget, megbízottként Dr. Gregorits Ödön, az exportiroda korábbi dolgozója intézi az elnöki tennivalókat. A választásra még ebben a hónapban sor kerül. Mi történt itt voltaképpen? Lezárult egy nyomasztó időszak, mely hátrányára volt az üzem éle. tének, fejlődésének, légkörének. A vezetés gyengesége, a munkaié, gyelem lazasága, az üzemszervezés elhanyagoltsága, a vezetők vitatkozása, marakodása, a szövetkezeti demokrácia elsekélyesedése juttatta oda a kisüzemet, ahová nem szabad lett volna eljutni. Nem szükséges minden vétséget elmondani, csupán mutatóba néhányat: a rossz gyártáselőkészítés miatt keletkezett állásidőben a dolgozók ki-bejártak az üzemből (volt, aki fodrászhoz is elment), az intézkedéseket kiadták, de nem ellenőrizték a végrehajtását, két műszakot is szerveztek, holott egyben sem használták ki a szövőszékeket, a vezetőségi üléseket ripsz-ropszra hívták össze, az elnök úgyszólván semmibe sem vette az ellenőrző bizottság jelentéseit, nem sokat adott a dolgozók véleményére, panaszaikat elengedte a füle mellett. A munkaversenyt rapszodikusan értékelték, a dolgozókat alig tájékoztatták, nem tették érdekeltté őket. Az is meglehetősen sűrűn előfordult, hogy az elnök önérzetet karcoló, reprodukálhatatlan kifejezéseket használt, s ez a dolgozóknak egyáltalán nem tetszeti A szervezetlenségnek, aviszáiykodásnak, hozzá nem értésének az volt a vége, hogy akadozott a termelés, elégedetlenkedtek a munkások. Sajnos, a pártszervezet sodródott az eseményekkel, nem tudott hivatása magaslatára állni, nem volt képes rendet teremteni. Végül is a városi pártbizottságnak kellett szót emelnie az áldatlan helyzet ellen. Lehet azt mondani, hogy a kedélyek már megnyugodtak. Az ideiglenes elnök a pártszervezet vezetőségével, a műszakiakkal, pénzügyi vezetőkkel egyetértésben a termelés zavartalanságára, a tervlemaradás pótlására törekszik. Nagyon imponált az embereknek az, hogy már az első napon közöttük volt, mindenkitől véleményt kért: mi a panasza, min kell változtatni, mit javasol? Ez korábban elvétve fordult elő, a dolgozókat ritkán kérdezte meg az elnök. Sőt, nem szívesen vette, ha környezete a munkaitermekbe „szivárgott fel”, meghallgatta a panaszokat, ötleteket. Szinte lehet érezni, hogy a lányok, asszonyok most nagyobb kedvvel, főleg nyugalommal, akarással teszik dolgukat, mint korábban. Ez tapasztalható az adminisztratív dolgozók körében is. A nyomasztó légkör helyébe lassan a kiegyensúlyozott légkör nyomul be mindenhová. fiz Új vezetőségnek is, a pártszervezetnek is bőven lesz munkája, míg teljesen rendet terem* a szövetkezetben. Melyek a legfontosabb . teendők? A munkafegyelem szigorítása már elkezdődött. Éveken át az volt a divat, hogy a piaci napokon — szerdán, szombaton —, de máskor Is rokonok, ismerősök serege igyekezett meglátogatni a faluból „élpályázott” leányt, asz- Sizanyt. A Jókai utcai kapuhoz lehívták a munkateremből a dől-! gőzét, hogy kibeszéljék magukat,! „csak egy percre” lássák a lányu-/ kát, amiből fél óra keirekedeittj csak két barackot adjanak át nef ki stb., stb. Ehhez a „halaszthat- tatlan” járkáláshoz hozzászokott mindenki. A pártszervezet tagjai május végi ülésén úgy döntöttek, hogy megszüntetik a lófrálást. Csak az elnök engedélyével hagyhatja el valaki az üzemet munkaidő alatt. A munkások egy kicsit duzzogtak a határozott intézkedés miatt, de lassan megértik helyességét. Akik még neheztelnek, azok is belátják előbb-utóbb, hogy a háziipari szövetkezetben is kell a munkafegyelem. Hiánya a termelésre, végső soron a borítékra hat ki, márpedig senki sem örül, ha keveset keres. A munkafegyelem lazasága ieginkább a gyártáselőkészítés szervezetlenségének következménye. Az új szőnyeg készítésének megkezdése előtt hol a fonal, hol a mintarajz hiányzott. Ha hozzákezdtek a szövéshez, leállások kezdődtek, kapkodás lett úrrá a festődében, a munkatermekben. A legnagyobb baj az volt, hogy a gyártáselőkészítésen nem határolták körül mindenkinek a feladatát, s így egymásra hárították a munkát az emberek. Műszaki vezetésről éveken át alig lehetett beszélni. Most van műszaki vezető, javul a munkaszervezés, de nem olyan mértékben, ahogy kívánatos lenne. Véleményünk szerint nagyon üdvös:, szerencsés dolog lenne, ha megerősítenék a műszaki vezetést. Ha a torontáli-, perzsa- és takácsa ru-részleg élére művezetőket helyeznének, akik a műszaki vezetővel együtt, annak az irányításával dolgoznának, az jó hatással lenne a termelés menetére, alakulására. A művezetőket a szőnyeg-specialisták közül lehetne kiválasztani. I Ami a szociális körülményeket Iilleti: elhanyagoltak. Az öltözők, fürdők enyhén szólva kriminálisán néznek ki. Az új vezetőséget nem hagyhatja nyugodtan ez az állapot. Azok az emberek, akik a fél világ előtt elismerést szereznek ügyességükkel, igyekezetükkel az üzemnek, a szövetkezetnek, normálisabb körülményeket érdemelnek 1964-ben! Azzal nem lehet halogatni a helyzet javítását, hogy négy-öt év múlva új, szép nagyüzembe költözik át az üzem. Amit most meg kell csinálni, azt vétek halogatni. Kilencvenezer! forint szükséges ahhoz, hogy „ki-( pofozzák” az öltözőket, fürdőket/ Ha három évig törleszti, adja vissza ezt az összeget a szövetkezet, abban nem roppan bele, vij- szont sokat nyer! A dolgozók egészségvédelme, ellátása sokat javul, nagyobb kedvvel, örömmel dolgoznak. Nagy vétek volt, hogy a versenymozgalommal nem sokat törődtek az üzemben. Ha a pártvezetőség a gazdasági vezetéssel együtt rangjának megfelelő helyre emeli már az idén is a versenyt, jeles törekvéseknek lehet ösztönzője. A szövőnők szívesen vetélkednek, de elvárják a vezetők figyelmét, gondoskodását, a rendszeres értékelést, anyagi ösztönzést, a nyilvánosság biztosítását, a népszerűsítést. Nagy vágyak ezek? Nem. Természetesek. Kém lehet szó nélkül hagyni azt sem, hogy a vezetőség összetétele eleddig furcsán nézett ki. A termelésben dolgozók közül ketten kaptak helyet, s ily módon a munkások ügyei, panaszai, javaslatai nehezen jutottak el a vezetőségi) ülésekre, közgyűlések napirend-j jére. A szövetkezeti demokráciának tenne az jót, ha a vezetőségnek legalább a fele fizikai munkás lenne. A hamarosan megtartandó közgyűlésen bizonyára korrigálják a korábbi hibát, mulasztást. Pallag Róbert Nyikolaj Toman: (JD Uafaza a Uísí után á — Köszönet, köszönet, elvtársak!... Lehet, hogy valami mást kellett volna mondania, győzteseknek, hősöknek nevezni őket, de érezte, hogy ezekben a percekben igaz emberek voltak, akik semmitől sem félnek, akikkel Kémregény Fordította: Sárközi Gyula bármely hőstettet véghez lehet vinni. Ezért elvtársaknak szólította őket, mert ennél magaszto- sabb szót nem ismert. — Még egy embernek kell köszönetét mondania! — szólalt meg izgatott hangon Fjodor s a zavartan mosolygó Jersov őrnagyhoz fordult. — Ö hatástalanította az aknát és mentette meg a vonatot. Fjodor már tudta, hogy Jersov nem egy alma-atai múzeum munkatársa. Sőt, sejtette is, mi lehet a valódi foglalkozása. Olga erősen kezet szorított Jer- sowal és újból Satrovhoz fordult. Konsztantyin pedig még mindig az ő ragyogó arcát, szétzilált haját, csillogó nagy szemét nézte, amelyben a boldogság vidám szikrái sziporkáztak és ezt gondoltai „Az sem számít, ha nem is szeret, akkor is a legjobb, a legremekebb nő a világon!...” Kinézett az ablakon és megpil. lantotta a jelző még mindig leeresztett karját. Odakiáltott Rja- bovnak: Békéscsabán a megyei könyvtár udvarán csillagászati távcsövet szereltet fel a TIT. MiniiuuiuiiiiiiuuininimiiiiniiiHiiiMUimMiiiiiimiiiiimiiiiiiiiimiHHimiiiHiimummniwmHHUiMHiinuHUiiHittUMHtnMHiiniNMin A járási pártbizottság kezdeményezésére felújítják a békési művelődési házat A békési járás pártbizottsága kezdeményezésére felújítási és korszerűsítési munkálatokat kezdenek meg a nyáron Békésein, a járási művelődési házban. A helybeli építőipari ktsz elkészítette költségvetési tervét, amelyben a többi között a parkettát és a színpadot is felújítják. Az elavult világítást neoncsövekre cserélik ki. Az elmúlt téli idényekben többször előfordult, hogy a korszerűtlen kályhákkal felifűtött színpad- terem hőmérséklete nem érte el a 15 fokot sem, s ezért a Jókai Színház előadásainak egy része elmaradt. A felújítási, korszerűsítési munkálatok során ezt a gondot is megszüntetik három hőbefúvős kályha beépítésével, amely mintegy 80 ezer forint költséggel készül el. Az összes felújítási munkálatok — amelyek 1965 őszére készülnek el — közel 300 ezer forintba kerülnek. — Értesítenünk kell őket, hogy a veszély elmúlt, mert ezek soha nem eresztenek be bennünket az állomásra. — Hát igen, látszik, hogy alaposan berezeltak... — nevetett Fjodor, mert örült, hogy a végén minden jóra fordult. — Azt hiszem, az állomásról valaki siet felénk — jegyezte meg Jersov, aki a mozdonyfülke túloldali ablakából nézegetett kifelé. — Maga az állomásfőnök — mondta Olga, amikor kinézett a mozdonyfülke ablakán. Néhány perc múlva az állomásfőnök és vasutas kísérete már a mozdonyon volt és csodálkozva hallgatta Satrov rövid elbeszélését. Az áldomásfőnök még fiatal ember volt és nem tudta palástolni érzéseit. Heves mozdulattal sorjában megölelte őket és őszintén így kiáltott fel: — Nagyszerű fiúk vagytok! Leugrott a mozdonyról és az állomás felé futott. Kis idő múlva a jelző piros szárnya a magasba emelkedett s utat engedett a majdnem a halálból visszatért szerelvénynek. Konsztantyin meghúzta az indítókart. A síp hosszú és diadalittas hangja fülsiketítőén be- lerezdült a levegőbe, — Én itt leszállók. Hisz nincs engedélyem a mozdonyon való tartózkodásra — mondta Olga. — Maradjon, Olga — tartotta vissza Konsztantyin. Olga maradt. Konsztantyin mögé állt úgy, hogy ne zavarja munkájában és láthassa magabiztos kézmozdulatait. Konsztantyin minden idegszálával ott érezte Olgát maga mögött és kész volt, hogy szerelvényét bármilyen megpróbáltatásokon át vezesse. Még sohasem érezte magát ilyen erősnek, ilyen félelmet nem ismerőnek s ilyen nókülöz- hetetlennek népe, elvtársai és Olgája számára. Jersov őrnagy ezalatt a mozdonyfülke ajtajában állt és erősen megmarkolta a korlátot. Ij- gatott volt, de nem hatódott meg tettétől, mert egyáltalán nem tartotta hőstettnek. Csak azt cselekedte, amit nem lett volna szabad elmulasztania. Amikor Malinovkin hadnagy leugrott a vonatról, körülnézett. Nem messzire tőle állt az állomáson veszteglő vonat utolsó kocsija. Embereket a közelben nem látott. Elhatározta, hogy egyelőre senki előtt nem mutatkozik. Gyorsan fekapaszkodott a kocsira, amelynek ajtaja kissé nyitva állt. (Folytatjuk) /
