Békés Megyei Népújság, 1964. június (19. évfolyam, 127-151. szám)
1964-06-03 / 128. szám
r 1®64, június 3. 3 Szerda A „Táblás” harminchat liter tejet ad A békéscsabai tss-asssonyok baromfitenyésztést versenye Jelenleg 380 tehene van a Dombegyházi Állami Gazdaságnak. A gazdaságban kialakították a negatív tehénállományt a központi istállóban. Képünkön a Táblás nevű tehén látható, mely naponta 36 liter tejet ad, a legjobb tejelő a gazdaság tehénállományában. Gondozója Bedő József. Mesterséges halivadék-keltetés Kisebb-nagyobb sikerrel már tavaly megkezdték a halivadék mesterséges keltetését a Biharugrai Halgazdaságban. Előnevelőládák hiányában azonban csak mintegy 150 ezer ivadékot tudtak felnevelni. Most már pótolták a hiányt, s előreláthatólag az idén több százezer ivadékot keltetnek ki üvegkürtökben, amelyekben állandóan friss víz cirkulál, A barom f i tenyés zté si mozgalom további szélesítésében különö. sen sokat jelentett az elmúlt évben, hogy a termelőszövetkezeti nőbizottságok aktívan részt vettek a szervezésben: s ennék nyomán a munkacsapatok vállalták a versenyben való részvételt. Országosan 344 termelőszövetkezeti baromíigondozó munkacsapat kapcsolódott be, s köztük megyénk asszonyai és lányai. A községi, járási és megyei értékeléseken igen sokan kaptak jutalmat. A békéscsabai termelőszövetkezetek baromfigondozóinak képviselői részt vettek az év elején megtartott megyei értékelő tanácskozáson. Akikor született az elhatározás, hogy az idén még ak_ tívabban bekapcsolódnak a mozgalom további kibontakozásába. Régi baromfitenyésztők dolgoznak a Petőfi Tsz-ben. Munkájukat elismerte a vezetőség is, hiszen jó hírnevet szereztek a tsz- nek, ők adták a legszebb baromfit a feldolgozó üzemeknek az elmúlt években. Tavaly ezért di- i cséró oklevelet is kaptak. Az idén j sem akarnak szégyenkezni. A nő- j bizottság tagjai tanácskozáson beszélték meg a verseny feltételeit, s vállalták, hogy még fokozottabb gondot fordítanak a tisztaságra, az elhullási százalék csökkentésére, a helyes takarmánygazdálkodásra.# Vállalták a telepek rendibe hozását, az ólak meszelését, takarítását. Különösen jól dolgozott Bük a Pálné baromfitenyésztő, a nőbizottság.tagja, de a többieket is dicséret illeti eddigi jó munkájukért. Céljuk, hogy a versenyből győztesen kerüljenek ki. A Lenin Tsz az idén már négyezer csirkét adott át, s jelenleg 8 ezret nevelnek. Petró Istvánná, a nőbizottság tagja is részt vett a megyei értékelő gyűlésen. Ött ismerkedett meg Flinta Petemével, a gyulai Aranykalász Tsz tagjával, aki társaival együtt versenyen kívül is kiváló eredményéket ért el. A Lenin Tsz baromfitenyésztői is szeretnének hasonló eredményeket elérni, s ezért Petróné javasol. lag magas1 termésátlaga igen jól ellensúlyozza a vetésterületben beállt 16 ezer holdas mérvű csökkenést. A jövőben továbbra is lehetséges néhány fontos ipari, kereskedelmi növény vetésterületének kiterjesztése. De ez nem lesz olyan mérvű, amelyet a szövetkezetek fenntartással' fogadhatnak. Ha a tsz-ek a népgazdasági igények maximális kielégítésére legalább olyan gondot fordítanak, mint amilyet önmaguk állítanak a beruházások tervezésének és kivitelezésének komplet- tírozásába, akkor mind kevesebb hiba, ellenvetés, betekig tartó győzködés eshet. A dolgok megértése — hiszen feleslegesen a mezőgazdaságban sem történik semmi — és a termelés szervezésében mutatkozó lehetőségek jó kihasználása körülményeink között a munka legfőbb célja. E gyesek.amikor a takarmánytermő terület növeléséért szállnak síkra, gyakran megfeledkeznek arról, hogy nem is a terület kiterjedtségén áll a takarmánytermesztés, hanem a terület- egységről nyerhető mennyiségen. Ahhoz azonban, bogy a termelő- szövetkezetek a takarmánytermesztés színvonalában előrébb lépjenek az eddigieknél, feltétlen több figyelmet kell fordítaniuk a hozamra. A megyei és a járási szervek igen sokszor beszéltek már arról, hogy a takarmányt adó területek kiváló állapota mennyire fontos. Ezekre a növényekre jusson — üzemen belül — a legtöbb műtrágya és öntözővíz, hogy az adottságnak leginkább megfelelő; legtöbb termést ezek a földek adják. A takarmánytermő táblák hasznosítása még sok kívánnivalót von maga után. Még mindig jelentős tartalékai vannak a megyének a legelőgazdálkodásban. A növendékállományt tavasztól késő őszig jól gondozott mezőn lehetne tartani, s több tízezer hold szálas takarmányt adó területet lehetne ily módon mentesíteni, kukoricával, lucernával, borsóval hasznosítani. A lucerna- széna-készítésnek is több módszere van. Működik a megyében 3—i tucat hideglevegős lucerna- széna-szárító, viszont több ezer állvány még mindig használaton kívül van. A tsz-vezetők jó része még a renden szárítást választja, holott ez jár a legtöbb beltarta- lom-veszteséggel. ^ kukorica terméshozama lényegében ezekben a napokban alapozódik, amikor az első kapálás idején a kívánt tőszámot meghagyják. Megyei átlagban még eddig nem sikerült megközelíteni a 18—20 ezres holdanként! tőszámot. Tavaly holdanként mindössze 15—16 ezer kukorica hozott termést. A tőszám tovább- növelése nagy tartaléka a takar- rnánytermesztősnek. Csupán a növényápolás tavalyi minőségével, 18—20 ezres tőszámmal 21—22 mázsára növelhető kukoricából a szemes termés. A tsz-vezetók egy része úgy véli, hogy az őszi és a tavaszi takarmánykeverékek meg a silókukorica különösebb ráfordítás nélkül is megterem. Ebben van némi igazság, de a területről lekerülő mennyiségben — gondos és kevésbé gondos ápolás közepette — óriási , eltérések lehetnek. Egyik szövetkezeti szakember sem elégedhet meg 40—601 mázsa zöldtömeggel az őszi vagy éppen a tavaszi keverékekből, amikor nagy adagú műtrágyával és öntözéssel kétszer, sőt csaknem háromszor is ekkora termés érhető el. A tsz-ek rendelkeznek mindazokkal az eszközökkel, melyek a takarmánytermesztésben a nagy hozam eléréséhez szükségesek. Csupán az utóbbi években csaknem egymilliárd forint értékű géppel, felszereléssel gyarapították a szövetkezeti vagyont. Ennek kamatoztatása különösen a takarmánytermesztésben központosított, szövetkezeti érdek. Mihelyt ez a szövetkezeti érdek beleilleszkedik az országos célkitűzésekbe, népgazdasági céllá válik. Az ilyen közös célkitűzések valóra váltása pedig valamennyiünk kötelessége, még a bonyodalmas nehézségek megoldásával is. Dupsi Károly ta: szervezzenek tapasztalatcserét Gyulára. Ez igen alkalmas lenne arra, hogy még jobb módszerekkel ismerkedjenek meg, amit hasznosítani tudnak szövetkezetükben. A kezdeményezés helyes, a tsz vezetősége bizonyára segíti a tapasztalatcsere megvalósítását. A Kossuth Tsz-ben a nőbizottság tagjai a fiatal mezőgazdasági tanulókat segítik, hogy kiváló baromfitenyésztő szakemberekké váljanak. A telepeken négy mezőgazdasági tanulónak adnak segítséget az ott dolgozó asszonyok, akiknek nem kis részük van abban, hogy a napokban lezajlott gyakorlati vizsgákon jól szerepeltek a fiatalok! Különösen soka1 segített özvegy Juhász Pálné, Keller Pálné, Ferle Jánosné baromfi- gondozó. A két telepen jelenler összesen négyezer csirkét névéi nek, s az idén eddig 6 ezer dara bot adtak át. A csirkék 9—10 he tes korukban elérték az 1— l,2í. kilogrammos súlyt. Az elhullás 3,5 százalék volt, s ezt két százalókrn akarják csökkenteni. K. J. iiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiimiiiimmiiimiiiiiiiiiiiiiiMumtiniimiiiiiimiiiiuiiimimiiiiiiniiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiHi: Nagy teljesítményű szénaszárítót állított üzembe a Gyulai Állami Gazdaság Az eddig használatosnál csaknem még egyszer akkorateljesítmé- nyü hideglevogős szénaszárító ventillátort állítottak üzembe a Gyulai Állami Gazdaságban. Bosszantó tehetetlenség Gyométól 20, Póhalomtól pedig 15 kilométerre van Telek, de az emberek itt is éppúgy igénylik a friss kenyeret, különböző süteményeket, cukrászkészítményeket, mint bárhol. Évek óta azonban siralmas ezekből az élelmiszerekből az ellátás. Teleket és Póhalmot a Gyomai Földművesszövetkezetnek lenne kötelessége ellátni élelmicikkekkel. A kötelesség ismerete körül nincs is baj. „Sajátos módon”, az „adott lehetőségeknek” — idézet tőlük — megfelelően próbálja is teljesíteni a földművesszövetkezet ezt a kötelességét. Csakhogy a sajátos mód, az adott lehetőség már nemcsak idézőjelbe illik. Ugyanis a kenyér kiszállítását a Gyomai Kenyérgyár, különösen a téli hónapokban, csak a köves-/ úton bonyolítja le. A kövesúttól — ahonnan Telek és Póhalom még néhány kilométerrel arrébb van — a külterületi földművesszövetkezeti boltos kötelessége, hogy a két település, illetve tanyavilág családjaihoz a legfontosabbat, a kenyeret eljuttassa. Miképpen történik ez? A boltos a kenyérszállítási napokon tele izgalommal keresi a gyomai utcákon az állami gazdaság lovaskocsijait. Vagy éppen a kövesét mellett vár a kenyérszállítmánnyal amíg Telek, illetve Póhalom felé tartó lovasfogat jön. S a boltos saját zsebéből fizet egy-két fröccsöt a kocsisnak, amiért a kenyeret a helyszínre szállítja. Nem jobb a helyzet a cukrász- sütemény ellátásában sem. Tavasztól őszig, amíg a földút jár, ható, hetenként kétszer ül kerékpárra a Gyomai Földművesszövetkezet fehér köpenyes áru- kihordója, hogy a csomagtartóra szerelt süteményes szállító- kosárban cukrászkészítményt vigyen ki. A fehér köpenyes árukihordó hetenként kétszeri megjelenése gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt kisebb ünnepnek számít. Ősztől, tavaszig azonban hiába várják a telki és póhalmi gyerekek és felnőttek. Meddig várják a családok izgalommal, hogy érkezik-e ke-' nyér, meddig lesznek elzárva e két helyen élő és növő gyerekek az egyáltalán nem luxus cukrászsüteménytől? És meddig nézik el az illetékesek, hogy az áruki hprdó hetenként kétszer 66, illetve 80 kilométert kerékpározzon le? Nem tudjuk. A földművesszövetkezet vezetői azt mondják: amit a „sajátos mód”, az „adott lehetőség”' nyújt, ők megtették. Járművel nem rendelkeznek ahhoz, hogy naponként friss kenyeret szállítsanak e nagy távolságokra. Ä Gyomai Kenyérgyárat nem lehet kötelezni a naponkénti kenyérkihordásra, de különösen’ nem téli időszakban a földúti szállításra. Telken és Póhalmon a bolt a földművesszövótkezeté, így hát joggal várják a szövetkezettől az itt élő családok azt a határozott intézkedést, amely a végső megoldást jelenti. Mert tarthatatlan, hogy amíg Gyomén és a megye más helységeiben egymás után nyílnak az önkiszolgáló illetve önkiválasztó boltok, 15—20 kilométerrel távolabb még a naponkénti legfontosabb élelmicikkek is hiányozzanak. Gyors intézkedést,és határozott cselekvést várnak a telki és póhalmi gyermekek és felnőttek a földművesszövetkezettől. Balkus Imre
