Békés Megyei Népújság, 1964. május (19. évfolyam, 101-126. szám)

1964-05-14 / 111. szám

1964. május 14. 4 CsBtSrtRc Ahol ni3r sotcíJk-clc ciz c^bolt Beszélgetés egy sznperssónikus repülőgép vezetőjével Magasság és gyorsaság... Ez a két fogalom évezredek óta úgy foglal helyet az ember kép­zeletében, s az általános felemel­kedésért, a természet törvényei­nek kifürkészésóért és a saját szol­gálatába állításáért vívott küzde­lemben mint egyik leghatásosabb serkentő erő. Ezért van az, hogy bár a legutóbbi évtizedekben min­den előzőnél nagyobb területet hódított meg az ember a tudo­mány ismeretlen birodalmából — mégis csodálattal teljes megillető- döfctséggel követi tekintete a le­vegőeget villámsébesen átszelő gépmadarakat, rakétákat vagy hallja csupán a hangjukat, hírü­ket a végtelen magasságból. És maholnap mór képesek leszünk a Föld vonzási körét is magunk mögött hagyni. Egyelőre azonban még viszonylag keveseknek ada­tott meg hogy a technika szár­nyán a sztratoszférába vagy an­nál is feljebb repüljenek. Ezek közé a kevesek közé tartozik Besenyi Mihály repülős őrnagy, Békés megye szülötte is, aki egy szuperszonikus harci egy­ségnél teljesít szolgálatot. Szinte alig múlik él nap, hogy ne száll­jon fel deltaszámyú, ezüstös csil­logáséi gépén húszezer métert meghaladó magasságiba és szá­guld a hangnál is sokkal gyor­sabban — bármilyen időjárási vi­szonyok között — a megadott fel­adatot sikeresen teljesíteni. Ez a zömök, csendes szavú és példá­san szerény fiatalember annak a törzsgárdának a tagja, amely an­nak idején részt vett népi álla­munk korszerű légierejének kia­lakításában. S azóta is eredménye­sen neveli a szuperszonikus re­pülőgépek tehetséges vezetőit Katonás, tömör mondatokban fe­lel a kérdésekre, mint akinek életeleme a határozottság, a gyors ítéletalkotás. Földi ember lévén az újságíró miről is érdeklőd­hetnék először, mint arról, hogy az irdatlan magasságban, s a szé­dítő iram közben nem fogja-e el olykor a félelem, a magányosság érzése. Besenyi őrnagy kedvesen, megértőén mosolyog. — Én odafenn a sztratoszférá­ban sem érzem magam egyedül, még akkor sem, ha nem kötelék­ben repülök — mondja meleg hangsúllyal. — Velem vannak baj- társaim, barátaim, akik mind­mind jól képzett, derék emberek. Állandóan összeköttetésben va­gyok velük, hallom a hangjukat. Meg aztán nincs idő félni: repü­lés közben a feladatok sikeres végrehajtása gyors cselekedetet, odaadó figyelmet követel. Ha az ember mesterévé válik annak, amit csinál, csak igen ritkán ér­heti meglepetés. Azt pedig hagy­juk a végére. Az életveszélynek semmivel sincs nagyobb esélye odafenn, mint itt, a földön. S nem akármilyen gépek azok a „szuper”-ek. Megbízhatóak, hű­ségesek; Elgondolkozik. Keresi a sza­vakat. A dicsekvésnek, az elfo­gultságnak még a látszatát is ke­rülni akarja. Aztán ismét derű csillan a szemében. — A repülésben mi nem a bra­vúrt, a hősködést látjuk, s ezért nem is tartjuk valami emberfe­lettinek. — folytatja megfontol­tan. — Bár katonák vagyunk, szí­vünk őszinte óhaja a békés élet, amely odafentről, ha süt a nap úgy tárul elénk, mint egy színes album. Sok-sok kilométeres ma­gasságból szinte belátható az egész ország, hegyek, síkságok, vá­rosok, falvak, amelyek hozzánk azért állnak talán még közelebb, mert naponta nem is egyszer lát­juk valamennyit. S minden nap végigpillanthatom azt a földet, amelyet nékem is védelmeznem kell, ahol szeretteim, szüleim, fe­leségem és kétéves fiam élnek. És barátaim, elvtársaim... Ez ad fokozott erőt, biztonságot a leg­bonyolultabb repülés közben is. Arról* is megkérdezzük Be­senyi őrnagyot: mennyire viseli meg a szervezetet a szuperszo­nikus repülés és milyen életmódot követel? — Vannak úgynevezett repülési normáink. Egy pilóta nem mindig ugyanazt a feladatot hajtja vég­re. Egyik nehezebb, a másik köny­nyebb, s eszerint szükséges a pi­henés is. De állandó orvosi ellen­őrzés alatt állunk, az orvos vélünk él, a barátunk, tud rólunk min­dent. Egyébként tudományosan kikísérletezték azt az életmódot és táplálkozási rendszert, amely ma már negyven-negyvenöt éves ko­rig alkalmassá teszi az embert a modem harci repülésre. Persze, ml magunk vagyunk a saját leg­jobb orvosunk, ha betartjuk a jó­zan, egészséges élet követelménye­it, ha rendelkezünk önfegyelem­mel. A mi legkedvesebb szórako­zásunk a napi egyórás sport, amely biztosítja számunkra a friss, edzett kondíciót. És még valamit szeretnék mondani: ne­künk úgy kell megválasztanunk a feleséget, hogy mindenben meg­értő barátunk és segítőtársunk le­gyen. — Mi kell ahhoz, hogy valaki szuperszonikus repülőgépet vezet­hessen? — Mindenekelőtt egészséges szervezet és alapként legalább érettségi. Legjobb, ha az érdeklő­dő fiatalok a sportrepülőknél kez­dik. A sokirányú orvosi vizsgálat és ellenőrzés megmutatja, hogy al­kalmasak-e a választott pályára. Megkérdezhetné valaki, hogy mi­hez kezd egy repülő, ha „kiöreg­szik”? Nos, mi valamennyien ta­nári diplomát is szereztünk, s ha úgy jön a sor, például orosz nyel­vet tanítunk valamelyik iskolá­ban. Van tehát polgári foglalkozá­sunk is. Csak annyit mondhatok a fiataloknak: egy repülő élete rendkívül szép, feladata nemes és megtisztelő.. Véget ért a szuperszónikus időbeosztású interjú. Besenyői őrnagy kemény katonás kézfogás­sal elbúcsúzik, hogy még néhány órát alvással, pihenéssel töltsön, aztán felharsan gépének hatjómű- ve a tavaszi éjszakában. Nekilen­dül a sötét magasságnak, s pilla­natok múlva már apró tűnő fé­nyeik jelzik útját. Idedent béké­sen alszik az ország, s nyugodal­mas pihenését, bátor tettre kész repülők őrzik. Sz. Farkas Lajos Nyikolaj Toman: ( 33 ) ■Hcti&za a Idséúel idán Jersov őrnagy úgy elfáradt azon a napon, amikor először ta­lálkozott Zsijenbajewel, hogy az volt az érzése, azon mdnutá- ban mély álomba tudna zuhan­ni. De nem ez történt. Nyugta­lan gondolatai még sokáig nem Kémregény Fordította: Sárközi Gyula hagyták békén és a párnát ma­ga alá gyűrve, nagyokat sóhajt­va forgolódott fekhelyén. Mire kellett Zsijenbajevnek a motorkerékpár? Hová akar raj­ta utazni? Mit gondol róla, Jer- sovról? Vajon továbbra is gya­nakszik majd rá vagy most már kezd bízni benne? Miért ér_ deklik a vasúti szállítmányok? Egyelőre mindez homályos volt előtte, mielőbbi válaszra, helyes döntésre várt. E nélkül nem lehet tovább lépni és a si­kerben reménykedni. Mi több, egy meggondolatlan lépéssel el lehet rontani mindent: a veszé­lyes ellenfél kicsúszik a keze közül és ami még rosszabb: le­hetővé teszi az ellenségnek, hogy végrehajtsa tervét. Reggel hat óra felé hazajött Aszkár a szolgálatból. Hallani lehetett, amint mosóik, majd a konyhában a tányérokkal csö­römpöl, úgy látszik, elalvás előtt még eszik, Néhány perc múlva megcsikondult szobájá­nak ajtaja. Most aztán lefek­szik és legalább tizenkettőig al­szik. Vajon milyen kapcsolatban áll ez az ember Zsijenbajewel? Csupán házigazdája-e vagy cin­kostársa is? Ezt is minél előbb meg kell tudni. Valami kapcso­lat van közöttük, ehhez alig fér kétség. De nem ez volt most a legfon­tosabb Jersov számára. Minden­nél jobban nyugtalanította a kérdés: hogyan viselkedik majd Zsijenbajev vele, Jersowal? Hisz a feladat, amit tőle kapott, lényegében semmiség. Ezeket a híreket Aszkár is megszerezhet­né neki. Legfeljebb rádión nem tudná vele közölni..; Jersov meghányta-vetette eze­ket a dolgokat, végül arra a kö­vetkeztetésre jutott, hogyha Zsijenbajev rövidesen felveszi vele rádión a kapcsolatot, akkor már megbízik benne. Ha nem, akkor be kell vallania, hogy ő, Jersov, valahogyan felfedte, le­leplezte magát, megriasztotta a veszélyes ellenséget. Volt még egy másik gondja is: kilenc óránál tovább nem sza­bad aludnia. Sem Aszkár, se Terimbek ne gondolhassa, hogy ez a Jersov nem viselkedik óva­tosan, mert hisz ez azt jelente­Az ígéret szép szó... A panasz a KIOSZ május 4- én megtartott választmányi és titkári értekezletén hangzott el. Ifjú Kergyik Pál, a KIOSZ kon- dorosi helyi csoportjának veze­tője az alábbiakról tájékoztatta a megjelenteket: Csaknem egy évvel ezelőtt vetődött fel, hogy a Szarvasi Vas—Fémipari Ktsz Kondo­roson javítórészileget tervez lét­rehozni. Erre a célra legmegfe­lelőbbnek tartanák a KIOSZ székházát, a kisiparosoknak pe­dig a tanács által kijelölt he­lyen olyan helyiséget, biztosíta­nak, ami ugyan, kisebb lesz, de különb a meglévőnél. A megállapodásra a sok hu­zavona után október 24-én ke­rült sor, majd a ktsz építőbri­gádja megkezdte a KlO&Z-szék- ház külső tatarozását. Nemso­kára kibontották a kultúrte­rem két bejáratát is, így a szék­házból ki kellett hurcolkodni, il­letve a befejezetlen cserehelyi­ségbe, és a régi irodába átpa­kolni. Ami nem fért el, azt a bútort néhány kisiparos laká­sára szállították. Lényegében a KIOSZ télre használható helyi­ség nélkül maradt. 1964 március elején, amikor az építkezések már megkezdőd­hettek, ifj. Kergyik Pál kérte a ktsz elnökét, hogy tegyék alkal­massá a cserehelyiséget végleges beköltözésre. Ígéretet is kapott erre, de még ma is minden úgy van, mint volt azelőtt. A panasz alapján felkerestem Székely Lászlót, a Szarvasi Vas—Fémipari Ktsz elnökét, aki elmondta, hogy tulajdon­képpen hármas cseréről van itt szó, ami nehezíti a megol­dást. A KIOSZ helyi csoportjá­nak az irodája a Békés megyei Állatforgalmi Vállalat kondo­ros! kirendeltsége helyére ke­rülne, az pedig egy másik épü­letben kapna irodát. A kiren­deltségvezető azonban olyan jogtalan követeléseket támaszt, ami nem valósítható meg. Egyébként elismerte, hogy mu­lasztást követett el a' KIOSZ helyi csoportjával szemben, mert — ahogy ő mondta — „nem forszírozta eléggé” az ál­latforgalmi vállalat kirendeltsé­gével a megoldást. ígéretet tett azonban, hogy most már ren­dezd ezt a kérdést, és a kisipa­rosok egy hónapon belül elfog­lalhatják új helyüket. Ifj. Kergyik Pál és a kondo­ros! kisiparosok panasza, méltat­lankodása teljesen jogos. Ami­kor a KIOSZ helyi csoportja megállapodást kötött a szövet­kezettel, akkor mind a két fél — mondhatnánk úgy is — sza­vát adta a feltételek pontos tel­jesítésére. Az ügy ilyen módon való intézése azonban inkább hasonlít Trója várának elfogla­lásához, ami pedig csak a had­ban álló felek között megenge­dett. Baráti együttműködésben élők, közös célok megvalósításá­ért küzdő emberek nem tehetik meg. Reméljük, hogy most már tényleg rendeződik ez a kérdés és a kondorosi kisiparosok min­den további huzavona nélkül beköltözhetnek abba a székház­ba, ami a megállapodás sze­rint jogosan megilleti őket. (F.) Cikkünk nyomán Jövőre már nem lesz szükség az önálló keresetre vonatkozó igazolásra A Népújság április 11-i számá­ban Csak a tanácsnak hisznek? cím alatt megjelent széljegyzet­ben helytelenítettük, ho^y a 8-as né Zsijenbajevnek, hogy rossz segítőtársa van. Jersov rászoktatta magát, hogy bármely időpontban, ami­kor szükséges, fél tudjon kel­ni, ez a nyugtalan munka pedig megtanította minden pillanat­ban résen állni. E napon kilenc előtt öt perc­cel ébredt fel. A ház csendes volt. Csupán a szomszédos szo­bában járkált valaki óvatos lép. tekkel. Temirbek már felkelhe­tett és most igyekszik nesztele­nül jönmi-menni, nehogy feléb­ressze unokabétyját, akitől — úgy tűnt az őrnagynak — kis­sé tartott. Jersov most az ablakra pil­lantott. A nap élénken megvi­lágította az utca túlsó oldalát és Güldzsán anyó házát, amely­ben Malinovkin lakott. A had­nagy szobájának ablaka tárva- nyitva volt. Tehát Malinovkin már felkelt. Abban állapodtak meg, hogy reggelemként a nyi­tott ablak azt jelenti: Malinov­kin fent van, nappal és este pe­dig, hogy otthon van. Azt is je­lentette még, hogy a hadnagy minél hamarabb szeretné meg­tudni Jersov és Zsijenbajev teg­nap esti találkozásának részle­teit s várja az őrnagy továb­bi utasításait. (Folytatjuk) számú AKÖV felsőbb szerve — bár a nyolc általános iskola el­végzése nálunk már régen köte­lező — a gyerekektől a lakhelyük­ről az iskolába és vissza történő kedvezményes utazáshoz tanácsi igazolást követéi. Az arcképpel ellátott igazolvány szövege így szól: „Igazoljuk, hogy X Y... szám alatt lakik és önálló keresettel nem rendelkezik.” — Mirevaló ez, hiszen az általános iskolába járó gyerekek az iskolaévben nem dolgozhatnak, tehát keresettél sem rendelkezhetnek. A KPM Autóközlekedési Ve­zérigazgatóság a szerkesztőségnek i ezzel kapcsolatban az alábbi vá- ilaszt küldte: „Díjszabási határozmányaink értelmében a havi bérletjegy vál­tására a tanulók — a lakóhely és az iskola között — abban az eset­ben jogosultak, ha önálló kere­settel nem rendelkeznek és ennek tényét a tanuló igazolványán (je­lenleg korra való tekintet nél­kül) a lakóhely szerint illetékes tanács igazolja. A díjszabási határozmányok- nak ez a része korábbi keletű és — véleményünk szerint is — a módosítása indokolt. Az új, 1964/ 65. iskolaév kezdetére ezért a díjszabási határozmányok oly­képpen történő módosítását ter­vezzük, mely az önálló keresetre vonatkozó igazolást csak a meg­felelő életkorban lévő tanulóknál teszi majd szükségessé. Tekintet­tel a tanuló-bérletjegy által biz­tosított nagy kedvezményre, a lakóhelyre vonatkozó igazolás természetesen továbbra is szük­séges lesz.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents